Apu...

 Azthiszem a 2020.november 29-e reggel 7:42 örökre beleégett az agyamba...

Kicsit visszaugrok időben... Szerdán estére tudtuk meg, hogy pontosan melyik osztályon van Apu és hogy nagy a baj, már nem volt etethető. Csütörtökön kérvényeztem egy rendkívüli látogatási engedélyt Mamának, hogy be tudjon menni hozzá. (Mama Apu 2.felesége) Pénteken csupán annyi információt kaptunk telefonon, hogy nagyon gyenge, nem mondhatnak semmit. Szombaton reggel elmentünk Zolival a piacra vettünk ezt meg azt. Épp, hogy hazaértünk pittyent a telefonom, email jött a kórházból. Engedélyezték a látogatást. Gyorsan kinyomtattam és vittük Mamának. Még aznap be is tudott menni hozzá. Mondjuk nem volt cseppet sem megnyugtató, hogy Apu talán egy pillanatra nézett fel...

Vasárnap reggel, nagyon-nagyon korán ébredtem. Feküdtem csendben,  hogy ne ébredjenek fel a többiek.  Aztán sokkal később, hogy még az idősávunk lejárta előtt végezzek lementem az Aldiba. Pont fizettem amikor megcsörrent a telefonom. (7:42) Egy ismeretlen számról hívtak. A kórházból... Apu hajnalban 4:30-kor itthagyott minket, feladta a küzdelmet... Fogalmam sincs hogy jöttem ki a boltból... Hívtam Mamát. Gondolom a lakótelepen jól megbámultak, hogy hangosan bőgve járkálok... Otthon a fiúk már felkeltek. Elmondtam nekik is. Zoli rögtön értette amikor meglátott.  Sírtunk egy sort egymást négyen átölelve... Telefonáltam a két batyámnak, de szinte teljes sokkban voltam... Napközben gyakran hívtuk a Mamával egymást. Eltelt a nap... Hétfőn Mamával intéztük a kórházi papírokat, körvonalazódott a temetés is. Kedden délelőttre nagyjából mindent elintéztünk. Zolival a koszorúkat is. Csak időpontot nem tudtunk, mert annyi, de annyi elhunyt van, hogy minden csúszik. Végül Mama hívott hét vége felé, hogy dec.11-én délután 3-kor lesz a temetés. 

Aztán az a nap is eljött. A fiúkat hamarabb elhoztam a suliból. Menni is akartak, meg hát... jobb is, ha nem itthon búslakodunk együtt.  

Maga a temetés nagyon szűk körű volt. Nem is lehetett sok embert hívni. Polgári szertartás volt. Apu nem volt hívő, így ez jobban illett hozzá. Rövid volt a szertartás is, de méltóan elbúcsúztattuk. A fiúk nagyon sírtak, úgy másnapra nyugodtak meg kicsit. De maximálisan felfogták, próbálják okosan kezelni. Néha kérdeznek, válaszolunk.

Hogy én hogy viselem?  Hát... egyrészt nem tudom még mindig elhinni... másrészt, egy pokoli ürességet érzek... aztán néha tagadok... meg van, hogy tök reálisan felfogom. Ez úgy percenként tud változni. Ha bárki szóba hozza, sírok... Egyébként elvagyok. 

Nagyon rossz menni Mamához, mindig Apu székébe akar leültetni... nem tudok... az az ő helye... én mellette ültem mindig, most is oda ülök le. Üres a ház nélküle, várom, hogy feljöjjön a pincéből, vagy mint az elmúlt hetekben ha aludt amikor ott voltam és felébredt a neszezésre várom, hogy szóljon. 

Ami nagyon nehéz, a tudat, hogy amikor elment senki nem foghatta a kezét. Utolsó emlékem a két héttel azelőtti vasárnap, amikor elbúcsúztunk és megpusziltam a feje búbját... a pillantása ahogy intettem még az ajtóból.

Szóval nem könnyű... 

Vigyáztatok egymásra!  Legyetek ott a szeretteiteknek! 

...

 ...Aput tegnap elvitte a mentő... felvizesedett a tüdejéig. Kecskeméten van. Ennyit tudunk... Nem veszik fel azt a roh@dt telefont.... sem este, sem reggel, sem délelőtt, sem délután... komolyan megőrülök... 😭 

Épp most...

 Atyaég… de régen írtam…

 

Szóval, köszönöm mindenkinek aki velem maradt így is, hogy bezárkóztam. …miért is?

Sok apró dologból tevődik össze, de a legfontosabb, a családunk védelme. Volt olvasó a közvetlen környezetemből akit nem szeretnék, hogy olvasson továbbra is. Semmi komoly gond nincs, csak így jobban biztonságban érzem magunkat.

 

Hogy mik is történtek az almúlt hetekben? Háát sok-sok minden.

Például volt ugye az őszi szünet. Nem mondtuk a fiúknak, mert nagyon bizonytalan volt, hogy el tudunk-e utazni, de foglaltunk szállást Hévízen. Hirtelen jött ötlet volt, rendkívül kedvező árral kínált egy hirdetésben az egyik legnagyobb szálloda szobát. Gyorsan lefoglaltuk. Már-már kétségbe is estek a fiúk, hogy jaaaj, hát mindenki utazik, mi is ilyenkor szoktunk őszi erdőt nézni… és hogy az egész szünet minek is lesz, mert őőők bizony halálra fogják magukat unni… meg hasonlókat hallgattunk napokon keresztül. De nem árultuk el, kibírtuk. Annyira, hogy az utazás előtti nap, Zoli még az autómosáshoz is elvitte magával a fiúkat, addig én gyorsan becsomagoltam a három napi holminkat. A bőröndöket pedig eldugtam a kamrában. Reggel pedig Olyan szerencsénk volt, hogy nem vették észre, hogy az autóban van. annyit tudtak, hogy kirándulni megyünk, körbeautózzuk a Balatont. Hát volt némi orrlógatás, mert természetesen zuhogott az eső, na akkor rákezdtek, hogy minek megyünk, mert ilyen pocsék időben kiszállni sem lehet az autóból… Lelkesen mutogattam az időképen, hogy a Balatonnál már nem is esik. Egy ideig ez be is jött, de amikor lekanyarodtunk az autópályáról és még mindig szemerkélt az eső, a hátsó üléseken pedig kuka csend volt, úgy Akarattya körül már inkább megmondtuk, hogy az igaz, hogy körbeautózzuk a Balatont, de nem egy nap alatt, közben pár napra megállunk. Na volt ám viháncolás utána. Úúúgy, de úgy örültek. Füreden megálltunk, mert az ugye számunkra kihagyhatatlan. A kikötő, a mocsárciprusok, a sétány. Fura volt a csend. Alig volt látogató. Még parkolni is simán tudtunk. Hosszú séta után ebédeltünk egy finomat a kedvenc helyünkön a Giorgiban. Aztán már meg sem álltunk Hévízig. Húúú szuper az a szálloda. Szép nagy apartmanunk volt, kényelmes, tiszta, szóval szuper. Jó nagy medencék vannak, meg sok-sok minden szabadidős tevékenységek. A szuper hétvége után hazafelé a déli parton jöttünk, (mondtam én, hogy körbeautózzuk a Balatont) Megálltunk először a Gömbkilátónál, mert már régen szerettük volna megnézni. Nem túl messze parkoltunk, így egy rövid, de enyhén gyilkos sétával tudtunk felmenni a kilátóhoz. Na az ott csodaszép. Fogalmam sincs mennyi időt tudnék eltölteni ott… sokat… Újramegnézős lesz az biztos. Már csak azért is, mert a bobpálya épp technikai okok miatt zárva volt, a fiúk pedig nagyon szerettek volna csúszni. Hát én annyira nem bánom, mert ki tudja ki, mit, hogy fogdosott össze ebben az őrült helyzetben.

Következő megálló Siófok volt. Nnna az egy nagy csalódás…. minden zárva volt. Minden. pedig jócskán benne voltunk az ebédidőben, sőt…  Szóval még a mekit is felújítják… A partra pedig csak hosszú autókázással jutottunk el. Viszont a fiúk felfedezték a fordított házat, ahová muszáj volt visszafordulnunk. Háát, no… sokkal nagyonn durranásra számítottam. Mindegy egyszer meg kellett nézni, meg is volt az az egy. Összegezve nagyon jó kis hétvége volt. Ránk is fért.

 

Őszi szünet után visszazuhantunk a valóságba, a mindennapos rohanásba. Nem mondom, hogy jól esett. Jöttek az újabb megszorítások, iskolabezárások. Kezd ijesztővé válni a helyzet. Egyik hétfőn a fiúk hangszertanára üzent, hogy beteg, nem lesz óra. Aztán hétvégére kiderült, hogy pozitív lett a tesztje. Beteg is… nem oyan vészesen, de mégiscsak beteg. Számolgattunk, nem találkoztak csak szünet előtt, így hátha… aztán Marci hittan tanárnőjéről derült ki, hogy beteg… nem kicsit… őt nagyon leverte a lábáról. Közben hol ez az ismerős, hol a másik…

Eddig annyira nem is féltem, de mostmár nem tudom ezt állítani annyira biztosra. Jó, hogy viszonylag védett közegben vagyunk, nem tömegközlekedünk, bár nem úszik itthon minden fertőtlenítőben, de az alap dolgokat betartjuk. Annyi a változás, hogy nem járnak a fiúk a zeneiskolába, nem engedtem őket szolfézsra sem. Nem konkrétan a zenetanár miatt (persze ez is játszik) hanem logisztikailag így sokkal könnyebb. Nagyon félek viszont, hogy esetleg én hurcolom valahová, akár Anyuékhoz, akár Apuékhoz. Nem írtam róla, de Apu nagyon beteg, augusztusban bekerült kórházba, ahol több, mint egy hónapot töltött. Sajnos nem valószínű, hogy annyira felépül valaha is, hogy minőségi életet éljen, de megvan… VAN. Ez számít. Hetente nagyjából 2-4 alkalommal vagyok ott, vigyázok rá vagy csak ott ücsörgök mellette… szóval félek. Neki most nagyon nem hiányozna. Tudom, akkor miért megyek… azért, mert nem tudom, hogy még meddig mehetek…

 

Egyenlőre ennyi. Majd jövök.

Adatni vagy nem adatni...?

 Extra gyors véleményeket szeretnék, mert hétfő reggel vinni kell a választ... 

A fiúkat is oltanák a HPV elleni védőoltással. A Gardasil 9 vakcinát kapnák. Aki ismer tudja,  hogy nem vagyok oltás ellenes, de kicsit most meginogtam. Mennyire kiforrott dolog ez? Érdemes? ... nem lesz később valami nem várt mellékhatása?

Kérdezem ezt úgy annak tudatában, hogy volt HPV miatti méhnyakrákom, (szerencsére nagyon kezdődő stádiumú, egyszerű kisműtéttel helyrekalapált a dokibácsim)

Szóval.. ki mit mond? Mi a vélemény? Ti fiús anyukák adatjátok? 

Kedveseim!

 Azon gondolkodom becsukom az ajtót. Vannak dolgok amiről lehet írnék, de így nyitottan nem fogok. Gyakran inkább nem írok és ez nem jó.

Így ha van még valaki aki olvas... és továbbra is maradna velünk akkor kérnék egy email-címet ahová küldhetek meghívót. 

Köszönöm megértéseteket. 

Csömöte csörte

 Olyan szépen leírták a GiMiblogban, idézek...

Mint eddig minden évben, idén sem maradhatott el a szeptember 18-án tartott Csömöte Csörte, ahol a kezdő osztályok diákjait ismerhettük meg. Iskolánk új diákjai délelőtt és délután izgalmas feladatokon és programokon vettek részt, hogy iskolánk ˝teljes jogú tanulóivá váljanak˝.

Újoncaink 7:45-kor napjukat tánccal kezdték: bemutatták a gólyatáborban tanult táncot. Az első óra utáni szünetben a végzős évfolyam diákjai és a Dök segítői köszöntötték a Csömötéket, utána pedig 2 feladatot kaptak: az összes gólyának le kellett venni a cipőjét és eldobni majd összeszedni minél gyorsabban. Ezt a versenyt az 9.e osztály nyerte. A második feladatnál minden tanuló felállt a pálya egyik szélére, majd kellett tenni egy kört. Aki sétált vagy rosszul csinálta az elvárthoz képest, pontlevonást kapott. A két feladat között a tábori tánc zenéjét meghallva, természetesen ismét a gólyatánc következett. 

A játékos feladatok a második szünetben folytatódtak.  Újabb 2 feladat volt, amit teljesíteniük kellet. Az első feladatban minden osztályból kiválasztottak 2 tanulót, egy fiút és egy lányt, akiknek egy újságpapírra kellett állniuk és táncolniuk, majd bizonyos időközönként hajtani a papíron. Ezt a játékot a 7. a osztály nyerte. Ezzel párhuzamosan a másik feladat az volt, hogy osztályonként szintén 2 csömötének el kell mennie és megkeresnie 2 olyan színű labdát, mint amilyen az osztálya színe is.

Ezután ismét táncra perdültek, immár harmadszorra is eltáncolták a gólyatáncot, s ezzel a délelőtti programok véget is értek. Délután három órakor kezdődött az esemény, melyre már nagyon vártak, mind a kezdő, mind a felsőbb évfolyamok diákjai.  A verseny első feladata a táncos produkció bemutatása volt. A feladatot a 9. e osztály kezdte, akik Aprajafalvára kalauzoltak minket, a Hupikék Törpikék előadással. Ezután megismerhettük a Mézga családot, akiknek a bőrébe a 9.b osztály bújt. Ezt követően megjelent Süsü, a sárkány a 9.c osztály jóvoltából. Végül, de nem utolsó sorban, következett a 7.a osztály, a Hófehérke és a hét törpe című műsorral, mely nagy meglepetést okozott mindenkinek.       A tanár-diák tánc is viccesre sikeredett, csakúgy, mint az Arany balladákból formált rappek. Igencsak megnevettették a nézőket, ugyanis minden osztály remek előadást produkált. Ezt követően a pallérozós zene hívta versenyzőinket egy közös gólyatáncra, amit háromszor is előadtak, s emellett néhány régóta idejáró növendék is táncra kélt a pálya szélén. Nagyon jó hangulatban volt részünk, s a hab a tortán a diákok fogadalma volt, melyet féllábon állva kellett kántálniuk. Végezetül az osztályok értékelése és eredményhirdetés zajlott le udvarunkon. Első helyezést ért el a 9.b osztály, második lett a 7.a, harmadik helyen a 9.c végzett, s nem utolsó sorban negyedik lett a 9.e osztály.

Napjainkban

 Múlt héten azthiszem szerdán Marci orrfújására ébredtem hajnalban… Úgy igazán csodálkozni sem tudtam, mert a reggelek hidegek voltak, délután pedig szinte olvadtunk a forróságtól. Marcira pedig hiába adok reggel hosszúnadrágot, nem cseréli le szünetben… így egy rommá izzadt gyereket hoztam el délután a suliból. Na szóval, belenéztem a torkába, tiszta. Nem köhög, nem lázas, nem megy a hasa, nem fáj semmije… suli. tanítónénivel beszéltem, szerinte is menjen.  Kimostam az orrát sós vízzel, ment az orrspray és napközben 1-2 alkalommal kellett kifújnia. Péntekre az én torkom durrant be. Mondjuk biztosan nem tett jót a hideg sör. Na nem ám, csak Fanta volt J  Torokra is van tuti gyógymód, van egy brutál erős mentholos szájvizünk, na az minden bacit kiöl. Szombatra, na jó inkább vasárnapra nem volt semmi bajom. Dehát van még két fiú a családban Zozi vasárnap estére, Zoli hétfő reggelre fájlalták a torkukat. Azért kicsit pánikba estem, mert Zoziéknak hétfőre volt beütemezve a gimiben valami kötelező védőoltás. Felhívtam az osztályfőnököt, hogy mit csináljak… biztos örült nekem hajnali fél hétkor, de indulnunk kellett 10 percen belül… arra jutottunk, hogy miután semmi más tünete nincs Zozinak, menjen a suliba, de a doktornéninek feltétlenül mondja a torokfájást. Így is volt. Na annyira nem volt vészes a dolog, hogy semmi elváltozást nem látott a dokinéni, így még az oltást is megkapta. Mondjuk vasárnap estétől napi többször öblögetnie kellett. Annyira de annyira durva, hogy ilyen banális semmiségektől is félnünk kell… alapból nem is foglalkoznánk vele szinte, de most azért mindenkiben benne van a félelem… ááá legyen már vége…

Tegnap a zeneiskolába mentem  rohantam Marciért, lendületből be az ajtón, kettesével fel a lépcsőn… illetve csak akartam, mert a lépcsőfordulóból visszaparancsolt a portás néni… Hát nem szabad szülőknek felmenni… Hát no… nem volt eddig erről szó, megbeszélve is úgy volt, hogy a terem előtti pihenőben találkozunk Marcival… de könyörtelen volt. Így telefonáltam G bácsinak, hogy Marcit küldje le az udvarra, ha végeznek. Nincs ezzel semmi gond, csak jó lett volna tudni előre. Ja és a szolfézs órák is elmaradtak, mert beteg lett a tanárnő. Szóltak… amikor kezdődött volna…

Zozi teljesen önjáró… egyedül megy haza, zene suliba, onnan haza… nagyon bejött neki, hogy reggel visszük a rollert és hazafelé már azzal gurul. Jobb, hogy nem látom micsoda sebességgel hajthat, de szinte 0 idő alatt tesz meg kilométereket…

Pénteken lesz a gimiben a híres „Csömöte-csörte” itt avatják a bejövő osztályokat. Feladatok lesznek. Nagy titok övezi. Lelkesen készülnek. Kicsit szíven ütött az osztályfőnök email-je vasárnap… a program délután 3-tól van hirdetve, ha vége szerveznek egy tanár-szülő ismerkedős délutánt ami szerintem tök jó is lehet. Csak… szóval, mi szülők magán a sulis rendezvényen nem vehetünk részt. Ez csak az ő bulijuk… Értem… nagyok már, nem kell őket pátyolgatni… nem is akarom… de igen de olyan jó lett volna látni… valami táncos műsorral készülnek, kaptak témákat Zoziék osztálya a Hófehérke és 7 törpét. Zozi lesz Szundi. Biztosan lesz róla videó, de az nem olyaaaan…  Na de nincs mit tenni, ez van… szoktatnak hozzá, hogy egyre kevesebb dolgukban vehetünk részt. Majd jövök képekkel, ha tudok letölteni a gimi-blogról.

Vágjunk bele!

 Marci évnyitója vasárnap délelőtt volt… mi pedig épp csobbantunk a Balatonba 😍  -egy amolyan nyárzáró lubiclokás keretében-

Bár kicsit Marcira hoztam a frászt amikor úgy félúton a visszafojtott röhögéstől könnybelábadt szemmel és amennyire tudtam komoly hangon közöltem, hogy atyééég vissza kell fordulnunk, mert 10-kor évnyitó.  Szerencsére nem bántódott meg nagyon amikor azt mondtam, hogy nyugiiii csak online vehetünk részt. Persze azóta sem néztük meg a felvételt, az egyik anyukától informálódtunk, hogy volt-e valami érdekes vagy életbevágóan fontos megjegyeznivaló. Nem… csupán a szokásos. Amióta a régi Igibá elment másik városba, sem az évnyitó, sem az évzáró nem érdekes előadás már. Bár az új igazgató bácsi egy jóságos nagypapa, de messze sincs olyan közvetlen, mint a régi. Na szóval, kedd reggeli sulit már nagyon várta Marci. nem a tanulást, hanem a haverokat, persze szerintem a diákok száz százaléka így volt ezzel. Az iskola kapuján szinte be kellett lökni őket, ugyanis, mi szülők csak addig mehettünk. Ők hőmérőzésen, kézfertőtlenítésen estek át, majd mehettek a terembe. Ami számukra új volt. Illetve a suli is, mert eddig a „kisiskolába” jártak, a tér túloldalára. Persze átjártak tornázni, úszni, ünnepségekre, de hát semmit nem mondott az, hogy földszint 8-as terem, vagy emelet 31-es… illetve Marci tudta melyik lesz a termük, mert Zoziék is anno itt voltak alsóban. Szerettük ezt a termet, jó világos, meleg, csendes, ugyanis nem az utcára és az udvarra néznek az ablakok, hanem egy hátsó kisudvarra, ami egyébként az ő kis területük. ott csak az ő osztályuk játszik. Ennek a mostani helyzetben nagyon örülök. Így is nagy rémség számomra az ebédeltetés, mert ott aztán a nyolc osztály egymást váltva megfordul. Persze mindenhol vannak kihelyezett fertőtlenítőszerek, a kézmosó folyékony szappanok eddig is fertőtlenítőszert tartalmaztak –ezért mindig is külön hálás voltam-  csakhát ki tudja milyen hatékonysággal használják őket nagy sietségükben.

Na jól elkanyarodtam… szóval Marci összeszedte az épp a kapuban várakozó osztálytársait és bevezette őket a termükbe. Úgy ott hagyott, hogy hátra sem nézett 🙂

Nagyon jól érezte magát az első nap, mindenki elhűlve nézte, hogy mekkorát nőtt. Hát igen, eszméletlenül sokat. Mindent kinőtt, cipőket, zoknikat, a ruháiról nem is beszélve, de még az alsónadrágjait is. Persze ez így jó.

 

Zozi évnyitója kedden reggel volt. A gimi előtt gyülekeztek, oda kellett kísérni. A sulizászló után ők voltak az első vonuló osztály. Szívet melengető volt, ahogy az Igazgatónő amikor elment mellettük, pár kedves szót mindenkinek mondott. Fél 8 előtt elvonultak a templomba, hogy aztán ott mi történt nem tudom J gondolom tanévet nyitottak. Illetve annyit mondott Zozi, hogy fogadalomtétel volt a bejövő osztályoknak. Aztán nagyon többet nem is lehetett kihúzni belőle ezzel a témával kapcsolatban. Az órarendet már előzőleg megkapták. Háát gyilkos… nem is az óraszámok, mert 6-6 órájuk van minden nap, kivéve a péntek, mert az csak 5, hanem az összetétele… a hétfő az valami borzasztó… na de azt mondják teher alatt nő a pálma. Hazahozott egy jelentkezési lapot szakkörökre. Mááár jelentkezett is Ijászatra (mert az kiváltja a délutáni tesit), GimiBlog szerkesztésre és fotózásra, jaa és DÖK-re… Hát az első reakcióm az volt, hogy jóóó oké, szuper. A második, hogy ééés mikor akarsz tanulni? Mert ehhez még hozzájön egy dupla zeneirodalom óra és két hangszeróra.  A zeneórákat egész jól sikerült összerakni, Zozinak hétfőn ugyan van egy óra lyuk a hangszer és a zeneirodalom közt, de addig majd írja a leckéjét a brutális nap után (hahaha szerintem a telefont fogja nyomkodni, mert a zeneiskolában van wifi) Jaaa és a telefon. Ismét kicsit elgurult a pirula, amikor az osztályfőnökük augusztus elején jelezte, hogy minden gyerek csináljon FB profilt, mert ő csinált egy osztálycsoportot ahol minden információt közölni fog. Pedig annyira de annyira nem akartam mééég…. mert eddig hiába nem érdekelte a FB, de most azóta folyamatosan csekkolja, hogy jött-e valami újabb üzenet és ha már ott van végig is nézi gyorsan mi történt. Egy szélmalomharc, hogy én lerakatnám velük a telefont, ők pedig tolják a kezükbe. Arról már nem is beszélve, hogy 12 évesen nem is lehetne profiljuk. Hát no…

 

Na száz szónak is egy a vége…

Bár én nem hallottam, de attól gondolom elhangzott:

A 2020/2021-ES TANÉVET MEGNYITOM.

KisGólyám

A szünet utolsó hete nagy izgalomban telt. Csütörtökön volt ugyanis Zozinak a gólyanap vagyis hivatalos nevén a "Kécskei Pallérozó". Reggel fél 8-kor volt a gyülekező az új osztályoknak. Osztályonként meghatározott színű pólóba kellett megjelenni. Zoziék a sárgát kapták. Négy osztály indult egyébként, ebből 1 hetedikes, 3 kilencedikes. Busszal mentek Tiszakécskére a Tisza partra. Ott már várták őket a DÖK-ösök. Ismerkedős, jégtörő feladatokban, és csapatépítő játékokban vehettek részt. Az osztályok osztályfőnökeikkel és DÖK segítőikkel négy állomást jártak be, ahol más-más jellegű programon vettek részt: volt tábortánc-tanulás, hittan-sátor, íjászat. A legnagyobb sikere a szimbolikus jelentésű sárkányhajózásnak volt, amely ráhangolta a gólyákat a következő négy illetve hat éven át tartó „egy csónakban evezés” érzésére, szükségességére. Ebéd után pedig közös fürdőzés volt a strandon. Estig tartott a buli.  Az élmény hatalmas volt, boldogan, de nagyon kimerülten értek haza

. 

Marci napja 💕

 Kicsi Kincsem! Isten éltessen sokáig! 

Egy csoda vagy nekünk, egy áldás! Maradj ilyen mosolygós, csupaszív szeretetgombóc! 

Nagyon szeretlek!

Zozi napja 💕

A mai nap a TE napod kisfiam! 

Isten éltessen nagyon sokáig! Nagyon boldog születésnapot kívánok! 

Nem tudom elégszer mondani mekkora kincs vagy nekem. Köszönöm,  hogy az anyukád lehetek!

Paradicsom ültetvény az erkélyen...

3 tő fürtös koktélparadicsom egy cserépben.  Beértek az elsők 🙂 Alig vártuk már.

Bizonyítványosztás

A vasárnapi online évzáró után bizonyítványosztás is volt. Na jó, ez nem online volt. Hétfőn 10-kor Zoziéké, délután 5-kor Marciéké. 

Vettem ki egy nap szabit, mert nem tudtam volna valamelyiken ott lenni ha dolgozom. 

Vasárnap kikészítettük a szépruhákat, mert most nem kellett ünneplős egyenruha. Hát én naivan térdnadrágot és rövid ujjú inget vettem elő, elvégre is nyár van... vagy valami hasonló... 

Aztán reggel módosítottam a cuccokat, mindenki hosszúnadrág,  hosszú ujjú ing... és még az eső is zuhogott... nem esegetett, hanem brutál módon szakadt. Pedig olyan terveim voltak, hogy készítek képeket az osztályról, a haverokról, kettesben a fiúkról, tanárnénivel meg hasonlók... Na ebből egy félig odahajolós Szilvinénis, egy pofákatvágós haveros, épp csak elkapott zuhogóesős iskolaajtós-tesós lett. Háát... fura volt... az egész búcsúzás is, mert gyakorlatilag nem volt búcsúzás... vártam, hogy majd elhangzik az osztályfőnöktől néhány kedves  személyreszabott mondat,  vagy valami jó volt veletek/ hiányoztok majd/sok sikert...  De semmi ilyen... A szüreti bálra várják vissza őket, megkapták a kimaradt osztálypénzt és kész. 

A gyerekektől kapott mindenki egy képet, az nagyon kedves gesztus volt, tényleg örök emlék. 

Hazafelé ugyanúgy zuhogott az eső, pedig mi mindig fagyizunk ilyenkor. Most is 🙂 

Délután Marci biziosztása egész más hangulat volt. Ági néni minden gyereknek ajándék emléklappal készült, gyerekenként más-más szöveggel. Egyesével adta át a bizonyítványokat, de azt is úúúgy, hogy azt hihetetlen jó volt hallgatni. Szédület ez a nő, nem tudom lehet-e ezt tanulni, de neki biztosan zsigerből jön. Még a rosszabb tanulónak is olyan szöveggel adta át a bizonyítványt, hogy az is büszke kitűnőnek érezte magát. Nem tudom hogy fér bele ennyi szeretet. Mi szülők is kaptunk köszönőlevelet. 

Ja és az eső sem esett, sőt száz ágra sütött a nap. 

Na jó nem húzom tovább, az eredmények: Zozinak két dicséret, ének és egyházi ének. 3 db négyese lett (matek, term.ism) ezt a két tárgyat ugyanaz a tanár tanítja, tudtuk, hogy nem lesz jobb, amióta tudja, hogy gimis lesz Zozi a 100 %-os dolgozat is csak négyes, ha másért nem,  mert csúnyán ír (tényleg) és nem átlátható... no comment... És a rajz, hát no... valóban nem tud rajzolni... A többi jeles.

De soha rosszabbat. 

Marci kitűnő lett.Büszke vagyok rá, sok munkája van benne. Nincs mit hozzáfűzni, nagyban köszönhető ez Ági néninek is, bár az önálló munkás feladatoknál kissé még bepánikol, de nagyon szépen dolgozik. Neki jót tett az itthoni tanulás, egyedül kellett dolgoznia. Remélem ősztől sem lesz gond, de Ági néni szerencsére nagyon figyel a lelkére. Ezért is imádom. 

Tehát azthiszem a 2019/2020-as tanévet lezárom. Nem volt könnyű, sok újdonság volt, gyakran bírkóztunk a teendőkkel. Szokatlan és nehéz volt a digitális oktatást megszokni. Nem szerettük meg, de remélem nem is lesz rá szükség. 

Digitális oktatás -Tanévzáró a konyhában

Kurtán-furcsán ért véget a tanév. A tanévzáró közvetítése a mai napon volt. 

Kicsit meglepődtek a fiúk amikor ma reggel mondtam nekik, hogy ünneplő ruhát kell felvenni 🙂 Zozi közölte, hogy biztos nem. Marci csak az ünneplős nadrág miatt morgott. Kicsit megkönnyebbültek, hogy csak vicc volt. Viszont azért csak idekönyököltek mellém, amikor kihangosítottam a közvetítést. 

Hát fura volt,  közben néha kavarni a készülő ebéden, de hát mi nem volt fura és szokatlan az elmúlt hónapokban... 

A mozán már lecsekkoltam a bizonyítványokat, a fiúk nem akarták megnézni... 

Holnap kapják kézbe. (hogy bírják ki?)

Uhh

Pedig csak 10 éves lesz...

Vég(r)e

Már az elmúlt héten sem volt akkora nagy hajtás. Mármint Marcinak. 

Zozi még kapott jócskán feladatokat. Ma reggel lett volna még két élő órája  de egyik tanár sem jelentkezett be... még egy utolsó sziasztok,  kellemes nyarat köszönésre sem. Így talán ezért sem éreztem lehangoltnak amiatt, hogy mégiscsak az utolsó együtt töltött nap... mégha csak így is. 

Tegnap maszkba öltözve elóvatoskodtunk a fodrászhoz, mert ugyan ingyenes családi fodrászatot nyitottam itthon, hát de no... csak formásabb hajat vágott a fodrászlány... mégiscsak ott a szakértelem. 

A hét elején szabin vagyok, Zoli egész héten. Úgy volt, hogy kirándulunk ma, de az időjárásfelelős ezt másképp gondolta... egész nap zuhogott az eső. Nem kicsit.  Mondtam is, ha ez hó lenne, már derékig érne... honnan jön ez a rengeteg víz...?? 

Na így aztán az okmányirodai látogatást mára tettem át. Zozinak a beíratkozáshoz kell a diákigazolványhoz fényképezkedni. Na meg úgy gondoltam, hogy júliusban úgyis lejár a személyi érvényessége, Marcié pedig augusztusban, így egy kalap alatt elintézzük... hát nem úgy van az... 

Először is kell a másik szülőtől egy beleegyező nyilatkozat két tanúval. Erre emlékeztem vittem is. 

Az első meglepi akkor ért, amikor közölte az úr a kormányablaknál, hogy Zozinak nem tud igazolványt csinálni, mert most tölti a 12-t és csak ha elmúlt a szülinapja akkor menjünk. Marciét megcsinálja. Ok. 

Mindkét fiút lefotózták, Zozinak kész lett az a diákigazolványos adatlapja vagy miacsuda.

Marci igazolványa következik. Második meglepi... kérik a születési anyakönyvi kivonatot... Nem értettem minek. Hát mert úgy tudják beazonosítani, hogy a beleegyező nyilatkozaton az apa adatai szerepelnek-e... hááát nincs... de szerencsém volt, mert egy telefonnal elintézte a hölgy. Tényleg le a kalappal,  rendes volt. Nem emlékszem, hogy az előző igazolványcserénél kellett volna. 

Végülis pikkpakk megvoltunk, kb 1 óra alatt megfordultunk. Marci igazolványa majd jön, Zozival pedig van mégegy utunk augusztus elején. Akkor már aláírhat.

Még gyorsan amíg itthon vagyok van egy utam a gyerekorvoshoz, szintén a gimihez kell egy igazolás.

Tanévzáró ünnepség vasárnap 10 órakor lesz, de nem mehetünk, csak közvetítést nézzük. Biziosztás Zoziéknak hétfőn 10-kor a suliudvaron, Marciéknak hétfőn 17-kor a termükbe, lázmérés és maszk kötelező, és csak 1 szülő mehet...

Hát ez most ilyen kurtán-furcsán ér véget...

Sajnálom Zozit... semmi búcsúbuli, semmi ünnepélyes elköszönés.

De  a lényeg, hogy itt a Vakáció... 

Digitális oktatás- Hangszervizsga a gyerekszobában

Lassan vége a tanévnek. Legalábbis a zeneiskolásnak. Kicsit azért nem bánom, hogy egy készülni valóval kevesebb. 

Mert szeretnek a fiúk zenélni, de valahogy mindig ez az utolsó amit elővesznek. A szolfézsról meg ne is beszéljünk... Ha Marci szolfézstanára nem ír rám áprilisban, akkor a feledés homályába veszett volna a tantárgy. Volt ugyan egy csoportmeghívóm a Fb-on, de nem igazán fogtam fel, hogy azon a csatornán heti két alkalommal lecke érkezik... Így aztán nekiálltunk, bepótoltuk, visszaküldtük. 

Zoziék szolfézstanárának nem sikerült így összecsődíteni a csapatot... (pedig a nagyobbaknak hamarabb van közösségi csatornájuk...) őt én kerestem meg. Küld ugyan pár leckét, de nem kéri vissza... ez azért is gáz, mert Zozinak most lett volna a vizsgája... A tanárnő május elején közölte, hogy bizonytalan ideig elhalasztják... majd valamikor levizsgáznak... 

• 
  

Na szóval így esett,  hogy "csak" hangszervizsgát tettek a fiúk.  Heti két alkalommal többé-kevésbé rendesen voltak órák. Azért többé-kevésbé,  mert volt amikor 20 perc alatt végzett a két gyerek... Nem volt egyszerű, Viberen keresztül online zeneórát adni-venni... De végülis amit kellett megtanultak és a tegnapi napon megtörtént a vizsga.

Alkalomhoz illően fehér inget vettek. Zozi azért bepróbálkozott,  hogy maradhat-e a szabadidő nadrág rajta 🙂 Hát kicsit reklamált ugyan, de a farmert azért felvette... az ünneplős fekete nadrágra egyiket sem tudtam rábeszélni. Hajnalos ügyeletes voltam, ilyenkor 2 körül hazaérek, így pont még meg is tudtam őket fésülni 🙂 Aztán hajrá, G bácsi bejelentkezett, köszöntötte a fiúkat, ledokumentálta a vizsgát, kamera indult ééés mehet. Szépen játszottak a fiúk. Zozinak 4 darabja is volt, eredetileg 3, de hétfőn kapott hozzá mégegyet. Angol népdalokat játszott. 

Marcinak 3 darabja volt. 

Amikor végeztek, kicsit összegezte G bácsi az évet, megköszönte a munkájukat. Még nem biztos teljesen, de ha indul tehetséggondozó tábor akkor várja őket. 

Közben lőttem néhány fotót, így az itthoni dokumentáció is  megvolt. 

Nos ezen is túl vagyunk,  lassacskán vége lesz az évnek... 

Kellemest a hasznossal avagy Digitális oktatás testnevelés óra...

Zoziék tornatanárnője "okos" házifeladatokat ad. Nem mellesleg itt lakik a lépcsőházunkban, tehát nagyjából képben van, milyen "egyszerű" egy lakótelepi gyermeknek összehozni a leadandó leckéket. Mert bizonyám, nem elég a napi mozgásnaplót megírni, de bizonyítani kell, hogy elvégezte a feladatot. Ilyen volt például, hogy tartásjavító feladatokról kellett bemutató videót készíteni. Ok, a gyakorlatsort még csak-csak megcsinálta, de a lakásnak nincs akkora szabad területe, hogy ha felvesszük a telefonnal az egész gyerek láthatóan beleférjen. Így aztán a videó a ház mögötti füves placcon készült. Hasonlóan fincsi feladat volt az ugrókötelezés is. No most mi fiús család vagyunk... nincs ugrókötelünk, de mivel szerintem az egész iskola ugyanazt a feladatot kapta, az egész városban nem volt kapható egy üzletben sem. Semmi gond, kaptunk kölcsön egy lányos anyukától, akinek gyorsan meg is tudtam hálálni... a következő házi feladat,  labda kapura lövése volt. Bizonyám, van nekünk játék focikapunk 🙂 

Aztán volt még hasonló jó pár. Eddig semmi sem fogott ki rajtunk. Egyébként úgy zárójelben... minden nap leküldjük őket játszani a ház mögé, fociznak vagy tollasoznak, vagy futkároznak kicsit. Illetve szinte minden hétvégén kitekerünk az erdőbe.

A feladat a hétre a következő: kitartó futás, séta vagy kerékpározás 3 alkalommal. Amit a telefon egyik alkalmazásával illetve annak a képernyőfotójával igazolni kell... 

Hát no... én tuti nem tudok kitartóan futni. Bocsi, de a gyerek nem fog kezében a telefonnal futni, így ezt ejtettük. Egyik este leküldtem a fiúkat menjenek pár kört és naplózzák. Ebből 30 percet kell igazolni... 

Mára volt a kerékpározás betervezve, de Apa elvitte magával a kerékpár zárkulcsait, így nem jött össze. 

No sebaj, kimentünk autóval az erdőbe, és ott naplóztunk sok-sok sétát. Na nem céltalanul bolyongtunk, hanem bodzavirágot   szedtünk, két hatalmas szatyorral. Egy részét kitettem száradni a kamrába, de nagy része már ázik és fincsi szörp készül holnapután belőle.

(A harmadik mozgás is séta lesz... holnap kirándulni készülünk...)