Mert szeretnek a fiúk zenélni, de valahogy mindig ez az utolsó amit elővesznek. A szolfézsról meg ne is beszéljünk... Ha Marci szolfézstanára nem ír rám áprilisban, akkor a feledés homályába veszett volna a tantárgy. Volt ugyan egy csoportmeghívóm a Fb-on, de nem igazán fogtam fel, hogy azon a csatornán heti két alkalommal lecke érkezik... Így aztán nekiálltunk, bepótoltuk, visszaküldtük.
Zoziék szolfézstanárának nem sikerült így összecsődíteni a csapatot... (pedig a nagyobbaknak hamarabb van közösségi csatornájuk...) őt én kerestem meg. Küld ugyan pár leckét, de nem kéri vissza... ez azért is gáz, mert Zozinak most lett volna a vizsgája... A tanárnő május elején közölte, hogy bizonytalan ideig elhalasztják... majd valamikor levizsgáznak...
Na szóval így esett, hogy "csak" hangszervizsgát tettek a fiúk. Heti két alkalommal többé-kevésbé rendesen voltak órák. Azért többé-kevésbé, mert volt amikor 20 perc alatt végzett a két gyerek... Nem volt egyszerű, Viberen keresztül online zeneórát adni-venni... De végülis amit kellett megtanultak és a tegnapi napon megtörtént a vizsga.
Alkalomhoz illően fehér inget vettek. Zozi azért bepróbálkozott, hogy maradhat-e a szabadidő nadrág rajta 🙂 Hát kicsit reklamált ugyan, de a farmert azért felvette... az ünneplős fekete nadrágra egyiket sem tudtam rábeszélni. Hajnalos ügyeletes voltam, ilyenkor 2 körül hazaérek, így pont még meg is tudtam őket fésülni 🙂 Aztán hajrá, G bácsi bejelentkezett, köszöntötte a fiúkat, ledokumentálta a vizsgát, kamera indult ééés mehet. Szépen játszottak a fiúk. Zozinak 4 darabja is volt, eredetileg 3, de hétfőn kapott hozzá mégegyet. Angol népdalokat játszott.
Marcinak 3 darabja volt.
Amikor végeztek, kicsit összegezte G bácsi az évet, megköszönte a munkájukat. Még nem biztos teljesen, de ha indul tehetséggondozó tábor akkor várja őket.
Közben lőttem néhány fotót, így az itthoni dokumentáció is megvolt.
Nos ezen is túl vagyunk, lassacskán vége lesz az évnek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése