Vágjunk bele!

 Marci évnyitója vasárnap délelőtt volt… mi pedig épp csobbantunk a Balatonba 😍  -egy amolyan nyárzáró lubiclokás keretében-

Bár kicsit Marcira hoztam a frászt amikor úgy félúton a visszafojtott röhögéstől könnybelábadt szemmel és amennyire tudtam komoly hangon közöltem, hogy atyééég vissza kell fordulnunk, mert 10-kor évnyitó.  Szerencsére nem bántódott meg nagyon amikor azt mondtam, hogy nyugiiii csak online vehetünk részt. Persze azóta sem néztük meg a felvételt, az egyik anyukától informálódtunk, hogy volt-e valami érdekes vagy életbevágóan fontos megjegyeznivaló. Nem… csupán a szokásos. Amióta a régi Igibá elment másik városba, sem az évnyitó, sem az évzáró nem érdekes előadás már. Bár az új igazgató bácsi egy jóságos nagypapa, de messze sincs olyan közvetlen, mint a régi. Na szóval, kedd reggeli sulit már nagyon várta Marci. nem a tanulást, hanem a haverokat, persze szerintem a diákok száz százaléka így volt ezzel. Az iskola kapuján szinte be kellett lökni őket, ugyanis, mi szülők csak addig mehettünk. Ők hőmérőzésen, kézfertőtlenítésen estek át, majd mehettek a terembe. Ami számukra új volt. Illetve a suli is, mert eddig a „kisiskolába” jártak, a tér túloldalára. Persze átjártak tornázni, úszni, ünnepségekre, de hát semmit nem mondott az, hogy földszint 8-as terem, vagy emelet 31-es… illetve Marci tudta melyik lesz a termük, mert Zoziék is anno itt voltak alsóban. Szerettük ezt a termet, jó világos, meleg, csendes, ugyanis nem az utcára és az udvarra néznek az ablakok, hanem egy hátsó kisudvarra, ami egyébként az ő kis területük. ott csak az ő osztályuk játszik. Ennek a mostani helyzetben nagyon örülök. Így is nagy rémség számomra az ebédeltetés, mert ott aztán a nyolc osztály egymást váltva megfordul. Persze mindenhol vannak kihelyezett fertőtlenítőszerek, a kézmosó folyékony szappanok eddig is fertőtlenítőszert tartalmaztak –ezért mindig is külön hálás voltam-  csakhát ki tudja milyen hatékonysággal használják őket nagy sietségükben.

Na jól elkanyarodtam… szóval Marci összeszedte az épp a kapuban várakozó osztálytársait és bevezette őket a termükbe. Úgy ott hagyott, hogy hátra sem nézett 🙂

Nagyon jól érezte magát az első nap, mindenki elhűlve nézte, hogy mekkorát nőtt. Hát igen, eszméletlenül sokat. Mindent kinőtt, cipőket, zoknikat, a ruháiról nem is beszélve, de még az alsónadrágjait is. Persze ez így jó.

 

Zozi évnyitója kedden reggel volt. A gimi előtt gyülekeztek, oda kellett kísérni. A sulizászló után ők voltak az első vonuló osztály. Szívet melengető volt, ahogy az Igazgatónő amikor elment mellettük, pár kedves szót mindenkinek mondott. Fél 8 előtt elvonultak a templomba, hogy aztán ott mi történt nem tudom J gondolom tanévet nyitottak. Illetve annyit mondott Zozi, hogy fogadalomtétel volt a bejövő osztályoknak. Aztán nagyon többet nem is lehetett kihúzni belőle ezzel a témával kapcsolatban. Az órarendet már előzőleg megkapták. Háát gyilkos… nem is az óraszámok, mert 6-6 órájuk van minden nap, kivéve a péntek, mert az csak 5, hanem az összetétele… a hétfő az valami borzasztó… na de azt mondják teher alatt nő a pálma. Hazahozott egy jelentkezési lapot szakkörökre. Mááár jelentkezett is Ijászatra (mert az kiváltja a délutáni tesit), GimiBlog szerkesztésre és fotózásra, jaa és DÖK-re… Hát az első reakcióm az volt, hogy jóóó oké, szuper. A második, hogy ééés mikor akarsz tanulni? Mert ehhez még hozzájön egy dupla zeneirodalom óra és két hangszeróra.  A zeneórákat egész jól sikerült összerakni, Zozinak hétfőn ugyan van egy óra lyuk a hangszer és a zeneirodalom közt, de addig majd írja a leckéjét a brutális nap után (hahaha szerintem a telefont fogja nyomkodni, mert a zeneiskolában van wifi) Jaaa és a telefon. Ismét kicsit elgurult a pirula, amikor az osztályfőnökük augusztus elején jelezte, hogy minden gyerek csináljon FB profilt, mert ő csinált egy osztálycsoportot ahol minden információt közölni fog. Pedig annyira de annyira nem akartam mééég…. mert eddig hiába nem érdekelte a FB, de most azóta folyamatosan csekkolja, hogy jött-e valami újabb üzenet és ha már ott van végig is nézi gyorsan mi történt. Egy szélmalomharc, hogy én lerakatnám velük a telefont, ők pedig tolják a kezükbe. Arról már nem is beszélve, hogy 12 évesen nem is lehetne profiljuk. Hát no…

 

Na száz szónak is egy a vége…

Bár én nem hallottam, de attól gondolom elhangzott:

A 2020/2021-ES TANÉVET MEGNYITOM.