Continue...

Éjjelre Zozi jól belázasodott, így álmatlan perceimben kész forgatókönyvet írtam a mai napról.
Reggel doktor néni.
...és milyen meglepő...
Marcinak bakteriális a torokgyulladása és bizony-bizony kell rá antibiotikum. Nem véletlenül fáj neki annyira...
Zozié viszont vírusos így csak a fájdalmat és a lázát kell csillapítani. Köhögni is fog... arra is kaptunk gyógyszert.
Pár nap és jobban lesz a banda.
Úgy zárójelben megjegyezte, hogy ahogy hallja anyukának sem ártana némi gyógyszeres támogatás... Hm...hát igen, jó krákogó az én hangom is. Apukájuké se sokkal különb...  (külömb??)
Szóval kb egy vagyont hagytam a patikában... ha már arra jártam vettem magunknak is csodaszereket. Remélem azok, mert az árukat aranyban mérik.

No és akkor... Ma szabadságon vagyok.  Holnaptól mamázni fognak a fiúk.
Hétfőn suli.

Ismét orvosos-mérgelődős...

Biztos én vagyok egy hisztis pics@... De ma megint kiverte egy fehér köpenyes kis mitugrász a biztosítékot...
Marcinak fájdogál a torka, folyik az orra. Kb hétfőtől. Adtam neki szopogatós tablettát, fújta az orrát. Aztán kb ennyi. Nem rohanunk ugyebár mindennel dokihoz mert valami más kórságot is összeszed...
Viszont ma amikor mentem érte a suliba nagyokat nyelt, látszott, hogy fáj neki sokkal jobban. Naná, hogy 4 óra elmúlt, már gyerekrendelés ilyenkor nincs.
Gondoltam egy bátrat és merészet az ügyelet felé kanyarodtam. Bízva abban, hogy mondanak valami okosságot.
Hát jól pofára estem...
Az asszisztens felvette az adatokat, és jött őőő... a fent említett fehér köpenyes kis mitugrász.
Leült a trónjára és fel sem nézve a telefonjából közölte, hogy nem azért kapja a fizetését, hogy fájós torkokat nézegessen, úgyhogy vigyem el a gyereket a háziorvoshoz. Különben is vírusos torokgyulladása van a gyereknek, adjak fájdalomcsillapítót. Mindezt úgy, hogy a gyereket 2 méterre nem közelítette meg.  Annyira leblokkoltam, hogy szólni sem tudtam hirtelen. Annyira de annyira megalázó stílusban beszélt, hogy azt nem lehet leírva érzékeltetni. Ömleni kezdtek a könnyeim és csak annyit tudtam kinyögni, hogy ugye nem gondolja komolyan, hogy elhozom a gyereket, mert segítségre van szükségem és még a torkába sem néz bele csak a telefonját nyomkodja... Közben Marcira ráadtam a kabátot és eljöttünk.

Igen, vihettem volna ma reggel is orvoshoz, de tényleg nem volt annyira gáz még. Igen, holnap is nap lesz, de ilyenkor már egy aránylag időben adott gyógyszer sokat jelenthet. Természetesen holnap reggel doki lesz az első utunk, de miért kellett ennyire megalázni? És nem arról van szó, hogy mindenáron fel akartam íratni valami gyógyszert, mert nézze meg a gyereket, mondja, hogy vírusfertőzés adjak ezt meg ezt. Mennyivel korrektebb lett volna...
Így most maradt a tantumverde-nurofen kombó. Várjuk a holnapot...
És, hogy teljes legyen a "boldogság" Zozi  is gyanús... fázik, folyik az orra...

Mert olvasni jó 😊

Nagy büszkeséggel tölt el, hogy imádnak olvasni a gyermekeim.
Jelenleg Ropi a legjobb,  Zozi már kivűlről fújja szerintem 80%-át. Azért csak annyit, mert a maradék hiányzó 4 kötetet most rendeltük meg karácsony után, ugyanis év végén lejárt a könyvmolyos kuponunk.
Marci is teljesen a hatása alatt van. Minden szabad pillanatában bújja. Még a reggeli öltözködés helyett is... 😊
Onnan gondolom, hogy nem csak nézegeti, hogy jókat kuncog időnként... tehát érti is.

Szombaton Kecskeméten volt dolgunk. Ilyenkor ritkán hagyjuk ki a Frei café-t. Szerencsére a fiúk már vannak annyira okosak és megbízhatóak, hogy el merjem engedni őket addig könyveket nézegetni. Most is így volt, mi nyugodtan kávéztunk kettesben és a fiúk sem unták halálra magukat.
Jó negyed óra után kezdtük el keresni őket a kicsinek nem mondható könyvesboltban. Illetve célirányosan mentem ahol sejtettem, hogy lesznek. 
Nem csalódtam 😊
Így találtam rájuk 😊

Az év vége...

Ebben az év végében az a legjobb, hogy elmúlt...  Kimondhatatlanul strapásra sikeredett...

A téli szünet előtt két nappal Marci beteg lett. Mondjuk várható volt,  mert az osztályuk 26-os létszámából csupán 10-en voltak az utolsó héten.  Nem volt vészesen beteg, hőemelkedése volt de az folyamatosan, illetve köhögött. Nem szoktam azonnal csillapítani a lázukat, de most muszáj volt, mert állandóan fájt a feje.
Mi csütörtökön kezdtük a szünetet. Az nap reggelre Zozi is kidőlt. Péntekre pedig én is. Így már hármasban köhögtünk kánont... 
Közben még nem volt karácsonyfánk, nem volt rend, nem volt bevásárolva, de még lista sem volt... Közben meg muszáj volt összekaparni magunkat,  mert hétfőre hozzánk jött a  család.
Két gyógyszer közt elmentünk fát venni, szombat reggel pedig bevásároltam.
Szép lassan minden elkészült.

Karácsony második napján délután elmentünk kipróbálni az új korikat. Nálunk ugyan nincs jégpálya,  de a két szomszéd városban három is van. Ez igazából pasis móka, mert én csupán a soför vagyok.  A fiúk koriznak én hordom Apácskának a forralt bort, a kicsiknek a teát, forró csokit, gyerekpuncsot. Illetve jókat vigyorgok a pálya szélén. Ugyanis mindhárman életükben először idén húztak korcsolyát a lábukra.

A két ünnep közt Apácska egy évvel korosabb lett, azt is megünnepeltük.  Bár mindketten dolgoztunk. Utolsó hajrá. Ráadásul ügyeletes is voltam, így 5.30-kor már az irodában voltam. Zoli szintén az utolsó napok hajráját nyomta.
Ennek megfelelően már nagyon vártuk, hogy szombat legyen.
Bár ne tettük volna...
Szombat este Marci szolgált kellemetlen meglepetéssel. Alig, hogy lefeküdtek, hányni kezdett. De nem akárhogy... nem tudta abbahagyni. Közben pedig iszonyatosan fájlalta a hasát. Olyan gyenge lett, hogy tartani sem tudta magát.  Kb 1 óra telt így el. Hát nem jellemző ránk, de pánikoltunk rendesen, mert nem lett jobban. Végül orvost hívtunk. Aránylag gyorsan kb 20-25 perc alatt jöttek. De a doki is csak vakargatta a fejét, mert gőze sem volt mi a baj. Végül kapott Marci 4 féle injekciót. Ez úgy fél óra alatt kiütötte. Kaptunk beutalót a kórházba,  ha nem lenne jobban, de szerencsére nem volt rá szükség.  Nem mertem elaludni, mert bár semmi gyógyszerre nem érzékeny Marci, de most először kapott algopyrint, és Zoli allergiás rá. Kérdeztem a dokit mik a tünetek mire figyeljek. Hát fulladni kezd, meg dagadni. ...hát kösz.... de nem volt semmi gond.  Egy párszor óvatosan megbökdöstem Marcit, mert annyira mélyen aludt, hogy nem lehetett látni lélegzik-e.
Viszont másnap úgy kelt fel, hogy semmi baja, csak a szúrás helye fájt...
Ivott, ivott, ivott. Szegénykém nagyon ki volt száradva.  Mai napig nem tudom mi volt a baja.

Szilveszterre nem terveztünk semmi komolyat. Mi filmet néztünk, a gyerekek tévéztek meg játszottak.  9 után lementünk a parkolóba tűzijátékozni. Vittünk kölyökpezsgőt meg egy kisüveges  Törleyt. Aztán megvártuk az éjfélt, bámultuk az ablakon keresztül  mások tűzijátékát majd takaródót fújtunk.

Újévkor Apuéknál ebédeltünk. Utána megismételtük a korizást. Most már sokkal jobban ment a fiúknak.

Éés ennyi.... (dögfáradtakvagyunk)
B.Ú.É.K!