Most a kicsiknek is megmutattuk közelről. Imádták.
(borsonline)
A házak ablakában távoli fények
Átölelik hóarcát a didergő télnek.
Csillagszóró szórja nevető sugarát,
Szikrázik tőle a kristályos jégvirág.
Fenyőkből árad a reménység illata,
Bútok és gondotok ne legyen már soha!Mézízű üzenet az ünnepi kalácson:
Szép legyen, jó legyen az idei karácsony!
(Simon Ágnes: Karácsonyi képeslap)
Na, majdcsak utolérem már magamat :-)
Végülis majdnem egy hetes a történet...
Az úúúgy volt... nem szeretem a telet...a hideget...a sok ruhát...de főleg a szürkeségét, korai estéket...meg úgy egyébként sem. Ráadásul mostanában szinte semmi jó nem történt. Ugyanazokat a köröket futottam hetek óta. Óvoda, suli, munka, óvoda, suli, munka. Úgy éreztem belefulladok ebbe a háromszögbe. Mondtam Zolinak, hogy valahova menjünk el, mert ez így szörnyű. Kitalálta, hogy menjünk el vasárnap Győrbe, karácsonyi vásárba. Ott lakik egy kollégája, ezer éve nem találkoztunk, itt a lehetőség. Tehát útirány meg volt.
Kicsit neccessé vált ugyan a dolog, mert itt a városban szinte minden második ember beteg, valami hányós vírus egyeli a népet. Bár a kicsik és apukájuk szerintem még rögtön a legelején túl voltak rajta. Hát mikor máskor sikerül nekem belemászni... szombaton este... Amikor hajnali 3-kor még a legkisebb helységben a túlélésért küzdöttem, nem voltam benne biztos, hogy utazni fogunk. 6-kor ébresztő volt...
A reggeli kávémat ugyan nem sikerült meginnom, de éreztem, hogy jobb lesz, a nehezén túl vagyok.
Kicsit izgalmas volt az autópályáig az utunk, mert jégpáncél borította az aszfaltot. Ez volt a második pont, hogy nem kellene mennünk. De félre félelem, hajrá csavargás.
Ééés nem bántuk meg. Fantasztikus nap, csodálatos emberekkel. Nagyon nagyon nagyon jó volt. A vásár gyönyörű, hatalmas. Igazi mesevilág. És még a gyerekek is demoüzemmódba kapcsoltak. Nem veszekedtek, nem nyűglődtek. Nagyon jól elvoltak.
Ráadásul egy igazi különleges eseményre csöppentünk. Akkor érkeztek meg az új harangok Győrbe Rómából.
"A hét harangból álló együttes először december 24-én, az éjféli szentmise előtt szólal meg a bencés templomban.
Az idén 375 éves Loyolai Szent Ignác bencés templom eredeti négy harangját az első világháborúban lefoglalták és beolvasztották.
A hat új harangot a győri önkormányzat, helyi vállalkozások, a bencés perjelség és győri polgárok adománya révén 37 millió forintból, az 1599-ben alapított innsbrucki Grassmayr Harangöntödében öntötték újra, méretüket és eredeti hangképüket a fennmaradt harangszék, nyelvek és jármok méretei, valamint levéltári források alapján rekonstruálták.
A harangokat Ferenc pápa december 7-én Rómában megáldotta. Az összesen hét harangból álló együttes először december 24-én, az éjféli szentmise előtt szólal meg."
(MTI/Blog21)
Nos az egyik harang beemelésének voltunk mi szemtanúi. Csodálatosan felemelő élmény volt. Tátott szájjal, lélegzet-visszafojtva lestük.
Szívesen bóklásztunk volna még az óvárosban, ...ha nem lett volna ennyire hideg, ...ha nem lett volna vasárnap délután, de megbeszéltük, hogy valamikor visszajövünk több napra.
Óóó de jól feltöltött lelkileg ez a kiruccanás.
Neeem, ez nem maradt el.
De azért itt is volt némi bosszúság... Vagy lehet már én vagyok túl fáradt, túl hisztis... A konkrét problémám az, hogy én nagyon, de nagyon szeretnék az összes ovis-sulis bemutatón, nyílt órán, előadáson részt venni.... De gyanítom az iskolába-óvodába az én gyerekeimen kívül egyik gyereknek sem dolgoznak a szülei... Vagy csak délig... Mi a csudáért kell egy karácsonyi ünnepséget fél 3-ra hirdetni?! Na mindegy, eljöttem 2 órával hamarabb (amit később persze le kell dolgozni)... és itt a dühös rész: pontosan fél 3 előtt 5 perccel az iskolában voltam, ahol nemes egyszerűséggel közölték, hogy majd csak 3 után kezdünk, mert nem tudunk hamarabb az ebédlőbe bemenni... Hát köszi... Persze majdnem 4 volt, mire átért az osztály.
Na de félre harag, karácsony van vagy mi...
A gyerekek előadtak egy népi játékot, amivel az utolsó nap szerepelnek az iskolai nagy karácsonyi ünnepségen. Itt-ott kicsit hiányos volt a banda, mert néhány gyerek beteg volt. Nem is voltak beöltözve, de ettől még jól átjött a Betlehemi hangulat.
Zozi szólót énekelt. Ezen jól meglepődtem, mert előző nap még azt mondta, nem tanultak sem verset, sem éneket. Bár lehet meglepinek szánta. Sikerült :-)
Volt még kézműveskedés. Lehetett arany csillagot vágni, angyaldíszt készíteni, üvegből mécsestartót díszíteni, mécseseket dekorálni, sütöttek mézeskalácsot (ezért volt az ebédlőben tartva)
A hangulat jó volt nagyon, valamilyen szinten egy kötetlen buli volt az egész. Szokatlan volt, hogy nem műsort adtak a gyerekek, így aztán nem volt könnyes meghatódás. De ha jól belegondolok, annyira nem is hiányzott. A gyerekek édesek voltak, közvetlenek, nyíltak, vihogó minikamaszok.
...hát ez elmaradt...
Egy hete lett volna az ovis karácsonyi munkadélután. Nagyon készültek a nagyok, műsort próbáltak minden nap. Aztán amikor hétfőn Apa szabin volt és vitte Marcit, meg az ünneplős szép ruhát, szólt neki az óvónéni, hogy bizonytalan meg lesz-e tartva, mert a szereplők 70%-a hiányzik...
Később, úgy dél körül ezt telefonon is megerősítették.
Sajnálom... Nagyon készült Marci. Jó hosszú -számomra tök ismeretlen- verset kapott. Még a neten sem találtuk meg. De szépen elmondta nekem itthon.
Jó lett volna látni.
...mézest...
Általában advent végén készül nálunk a karácsonyi mézeskalács. Nagyon nagyon szeretjük, így aztán nagyobb mennyiségben készítjük.
Na most ez az idén 2,5 kiló lisztből és a többi hozzávalókból... Brutális mennyiség...
Már akkor sejtettem amikor kimértem a hozzávalókat, hogy nem lesz könnyű menet.
De volt két kis kuktám, akik ügyesen segítettek. Az elején mindketten nagyon lelkesek voltak. Nekem csupán annyi dolgom volt, hogy kinyújtsam a tésztát, és a sütőbe tegyem majd kivegyem a tepsit. Kb 1 óra múlva Zozit elcsábította valami szuper izgalmas mese. Marci viszont csak annyi időre hagyott magamra amíg fürödtek. Még pizsiben is visszakuncsorogta magát, hogy szurkálhassa a formákat. Viszont így szuper volt. Kb fél 4 körül kezdtünk neki és pontosan 8-kor vettem ki az utolsó tepsivel. Marci legnagyobb bánata az volt, hogy így ő nem festheti a mintákat.
Azt altatás után késő éjszakáig csináltam.
Hálás köszönet a fiúknak a sok segítségért. Nem hittem volna, hogy ilyen szuperül össze tudunk dolgozni. Szerintem nélkülük még mindig sütném :-)