Kitört...

...rajtam a pánik 

Basszus  egy hónapom van már csak az édes itthonlétből... 

Talán pont ezért hirtelen annyi, de annyi teendőm lett. Természetesen olyanok amiknek semmi értelmük nincs, hiszen nem a világvége jön (az hamarabb lesz kicsit) csak dolgozni kezdek...

Még meg szeretném csinálni:

-a beépített szekrények rendberakását, (még neki sem kezdtem)

-a gyerekek szobájában a ruhák selejtezését, (na jó ez már félig megvan)

-a mi ruháink selejtezését, (szerintem ez elmarad)

-egy olyan igazi "mindentkihúzogatós" nagytakarítást, (nem kihagyható)

Na jó egyetlen értelmes dolgot találtam:

...mindeközben tartalmas, meghitt, vidám együttlétet szeretnék a családommal... 

...mert januártól tudom semmire nem lesz időm. 

Ezért kicsit elmebetegként viselkedem. Legszívesebben magamra ragasztanám a szeretteim és úgy léteznék...

Különben meg minden rendben, a gyerekek gyógyulgatnak, telnek a napok, sodródunk. 

Ma...

... 5 éve lett kétcsíkos Zozival a tesztem :)))

Megmosolyogtató pillanatok

Azért voltak ám jó pillanataink is :) Jókat mulatok mindig amikor letakarítom a telefonról a képeket, (vagyis átmentegetem őket a számítógépre) igazi gyöngyszemeket találok :) Na ezek ilyenek.

Valamikor Zozi is imádta a mi cipőinket próbálgatni. Most Marcin a sor :) nagy előszeretettel bújik a nagy cipőkbe. Itt épp Apa horgászós bakancsába:

Zozit gyakran megkérem hogy segítsen apróbb dolgokban. Egy ilyen alkalom volt, hogy nézze meg, mit ír ki a mosógép, milyen szám van rajta. Vagyis hány perc van még hátra a mosásból. Bátran tettem ezt, mert felismeri a számokat. Kis idő eltelt, gondoltam elcsábította valami játék és megfeledkezett róla. De nem, hozta a rajzolós füzetét és mutatta a rajzot: -Anya, már nem forog és ezt írja ki.

(akkor írja ki ezt a jelzést amikor lejár a program) Nagyot nevetve öleltem meg a találékonyságáért. Mekkora munka lehetett neki, még ha nem is sikerült pontosan, de olyan ügyes, nem?

Találtam egy régebbi képet is. Rajzolnak nagy-nagy egyetértésben. Mindketten tudják meddig tart a saját térfelük és nagyon ügyesen alkotnak. Én pedig nagyon meghatódom ilyenkor...

Mamáéknál búcsú volt Márton napkor. Mi is ott voltunk :) Marci ugyan még nem akart most sem felülni a körhintára, de nagyon tetszett neki a horgászat (apja fia)  :D Csak akkor kellett vele alkudozni, amikor ő a kifogott műanyag halacskát akarta hazahozni, az érte járó ajándék nem kellett neki. Végül kiegyezett egy ugyanolyan pókember figurában amit Zozi nyert. Zozi viszont nagy körhintás, most sem maradhatott ki, sőt most először kipróbálta a láncos hintát is. Délelőtt lévén olyan kevesen voltak még, hogy csak az ő kedvéért indították be :) azért valamit tud ez a gyerek :)

Végül nem hagyhatom ki, mert akkorát nevettem, hogy a könnyem is kicsordult :) egy horgászcsali automatát láttunk az egyik bevásárlóközpont parkolójában. ...és tök komolyan, a mindenféle ízesített kukorica és egyéb okosságok mellett még csonti és giliszta is volt benne...  :D 

Ajjaj, majdnem lemaradtunk :)

Tudtátok, hogy tegnap volt a Nemzetközi férfinap? ...én sem... 

Ezt találtam róla Wikipédiában:


A nemzetközi férfinapot (november 19) először 1999-ben tartották meg Trinidad és Tobagóban, az ENSZ támogatásával. Az esemény ezt követően nagy elismertséget kapott a férfiaktól világszerte. Magyarországon 2009-től szerveznek a nemzetközi férfinaphoz köthető rendezvényeket.

A jeles nap célja
A nemzetközi férfinap célja, hogy a fiúk és férfiak egészségére hívja fel a figyelmet és hangsúlyozza a nemek közötti egyenlőséget. Ez egy olyan alkalom is, mely elítél minden a férfiak ellen szóló diszkriminációt és hangsúlyozza az elért eredményeiket a férfiak hozzájárulását a közösség, a család, a házasság és a gyerekekkel való törődésben, valamint elismeri a közösségben betöltött nélkülözhetetlen szerepüket.

Így hát ha megkésve is de szeretettel köszöntök minden kedves férfiolvasómat. Kiemelt szeretettel pedig a körülöttem élő férfiakat :)

Boldog férfinapot Drágáim!!

Kellett az idő...

...hogy átrágjam magam, hogy kissé feldolgozzam az elmúlt heteket napokat. Nem szeretem amikor csak jönnek- jönnek a rosszak és nem tudok tenni ellenük... Egyébként is olyan vagyok, hogy nehezen emésztem meg a történteket, ha pánikolok elhallgatok utána pedig kibeszélem magamból. 

Ez utóbbiban nagyon sokat segített a barátnőm, szinte állandó telefonos kapcsolatban voltunk (ajajjj következő telefonszámla) Jó, mert oda-vissza működik ez a felhívjuk egymást ha valami baj (vagy éppen jó dolog) történik vagy ha nem vagyunk biztosan és csak megerősítésre várunk. Na meg egyébként is :)

Hogy kicsit érthetőbb legyen ez a majdnem zagyvaság... 

Kezdődött Marci kruppos fulladásával, majd Zoli műtétjével. Aztán folytatódott az én pesti kalandommal, ami már csak hab volt a tortán... Szerencsére kiderült közben, hogy Zoli szövettanja jó lett, így egy cseppet fellélegeztünk. 

A következő pár nap történéseinek megértéséhez viszont kell némi visszatekintés, amiről itt nem is írtam.

Zozinál nyár vége felé úgy láttam, hogy nem lesz rendben a fütyije, részleges letapadást véltem felfedezni. (ami tulajdonképpen így is van, de még fél évet várni kell, mert lehet, hogy magától oldódni fog.) Ezt egy Kecskeméten rendelő szegedi gyermeksebész magánrendelésén tudtuk meg. (kb másfél hónap a várakozási idő a rendelésére) Amikor ott voltunk Zozival akkor megemlítettem neki, hogy van nekem egy kétéves Marcim is akinek mintha nem mindig találnám meg az egyik heréjét. A (nemszeretett) gyerekorvosunknak ugyan mondtam párszor a státuszvizsgálatkor, de amikor megnézte akkor ő annyit mondott, hogy áááá megvan az csak kicsit felcsúszott (?)  én pedig bíztam benne, mert mégis csak ő az orvos... 

Ez a doktorbácsi viszont azt mondta, hogy inkább megnézné, mert ebből a későbbiekben nagyobb bajok származhatnak. ...és igen kiderült, hogy nem csak hogy nem jó helyen van, hanem bizony műteni is kell Marcit igen-igen gyorsan, mert 2 éves kor felett elkezd sorvadni a here, ha nem a helyén van. Igazából 1 évesen már műteni kellett volna... (na ezt most biztosan nem túl szakszavakkal írtam le, de a lényege konyhanyelven ez)  Gyors egyeztetés történt és december 17-re időpontot is kaptunk a műtétre... Szegeden műtik, ha minden jól megy akkor még aznap haza is jöhetünk és karácsonykor kell visszamenni varratszedésre... Minden beutalót kórházi papírt megkaptunk, már csak az kell, hogy addig egészséges maradjon Marci, nem köhöghet, nem lehet megfázva, szóval csúcsformában kell neki lenni, hogy altatható legyen...

Na én itt sokkolódtam le teljesen, a düh amit a gyerekorvosunk miatt érzek az nem kimondható. Arról még fogalmam sincs mi lesz és hogy lesz, most sodródunk az eseményekkel és próbálom beszámíthatóvá összekaparni magam.

Még úgy bónuszként Zozi pénteken köhögni kezdett olyan igazi fojtós száraz köhögéssel, így nem ment ma 

oviba. Délután megyünk ahhoz a doktornénihez aki helyettesíteni szokta a "midokinkat",  mert vele nem szeretnék mostanában találkozni. (szerintem neki is jobb ez így)

Mélyrepülés továbbra is...

... majd írok róla...
most nem, idő sincs...

Egy pocsék nap margójára...

Vannak napok amikor semmi nem úgy jön össze ahogy kellene... na hát a mai napom pontosan ilyen volt...

Reggel korábban kellett kelnünk jóval, mert Zsuzsi anyukájával volt megbeszélt találkozónk. Illetve hát csak üzenni tudtunk, mert már jó ideje nem jött el a szokásos havi randinkra. Szóval adott volt egy fél 6-os ébresztő nekem... Zsuzsi kelt rendesen, gyorsan, de a kicsiket ébresztgetni kellett. Ennek megfelelően előre borítékolni tudtam volna, hogy mindketten morgósak, fáradtak, kedvetlenek lesznek egész délelőtt. Hogy kicsit tegyek a jobb kedvükért és közreműködésükért, kilátásba helyeztem egy meki látogatást hazafelé. Ez miután ritkán látogatjuk be szokott jönni :)

Az első meglepetés akkor ért amikor kinéztem kávé készítés közben az ablakon. seggig érő köd mindenhol, az orrom hegyéig nem láttam. Ennek fényében az én hangulatom sem volt éppen túl rózsás. Időben sikerült útra kelni, és harmada/fele olyan tempóval (mert kb 2 "csíkot"lehetett látni) ahogy szoktunk sikerült időre odaérni. Munkanap van ma, így az az utca ahová mentünk totál tele volt, illetve egy autónyi helyet mégis találtam. (ennek később nagy jelentősége lesz, hogy miért) 

Bementünk, és szembesültünk vele, hogy ismét sikertelen próbálkozás volt a mai... Viszont nagyon jót beszélgettem a felügyelővel, sok mindenre ki tudtunk térni. Jó volt olyan ember véleményét meghallgatni aki igazán ért az ügyes bajos dolgokhoz. Talán pont ezért repült úgy el az idő, a szokásos "kötelező" 1/2 óra várakozási idő helyett majdnem egy órát töltöttünk el. Majd elköszöntünk. 

Kabát, sapi, irány haza... illetve szerintem a szívem is kihagyott egy pillanatra amikor megláttam az autót... kaptam egy kerékbilincset... Na ezért volt az az autónyi hely... nem figyeltem... egy várakozni tilos tábla volt kihelyezve... Megnéztem a jegyzőkönyvet ami a szélvédőn volt, alig pár perce tették rá... Tehát ha nem dumáltuk volna el az időt akkor megúszom. Persze csak magamat hibáztathatom, de nagyon zokon esett. Ráadásul amikor felhívtam a megadott telefonszámot akkor közölték, hogy akkor veszik le, ha készpénzben fizetek 11500 ft-ot. Nálam pedig nem volt ennyi (sosem járok sok kp-val), így keresni kellett egy bankautomatát. Jó kis túrát tettünk, mire találtunk egyet. A kocsihoz visszaérve ismét telefon, hogy oké minden jöhetnek a "felszabadítók"  kb fél óra várakozás ismét, mire jöttek. Viccesen meg akartam kérdezni, hogy lehet-e alkudni, de még jó, hogy nem tettem, mert az egyik "emberke" még egy utolsó pontos tőrdöféssel utasított, hogy na mi van már fizetek vagy nem, mert csak akkor veszi le a kerékbilincset, ha odaadtam a pénzt. Jelzem, hogy a pénztárcám a kezemben volt és szerintem nem nézek ki bűnözőnek sem (de nagyon úgy éreztem magam...) Na mimóza lelkemnek nem kellett több, alig tudtam megvárni, hogy lerendezzük, visszaültem az autóba és eltörött a mécses... Hát nem jellemző, hogy sírni lássanak a gyerekek, kellően megilletődtek. Zolikám kérdezte is, hogy mi a baj, elmondtam, hogy anya rosszat csinált, megbüntették és most nagyon rosszul esett . Aranyos volt, vigasztalásul mondta, ha kiszállunk az autóból akkor kapok egy vigasz-ölelést :)

Végül aztán elindultunk haza, persze a beharangozott mekit sem felejtettem el. Ott viszont lufit is kaptak, így nagy volt a boldogság. 

Csak hogy ne csak a negatívumokat lássam...: 

- legalább a bankautomata a "saját" bankomé volt...

- jó volt látni a gyerekek örömét ahogy kapták a lufit, milyen apróság és mennyit jelent :)

- és persze az, hogy szerencsésen hazaértünk :) 

Az úúúgy volt...

Az úúúgy volt, hogy lett volna mit írni, de nem volt rá idő. 

Aztán idő volt, de kedv nem nagyon...

...aztán volt kedv is és idő is, de a billentyűzetem "B" és "N" betűje nem akart engedelmeskedni...

...aztán most mérgemben odacsaptam (kicsit agresszív javítás volt, de hatásos) ééés tarammm működik :) 

Tehát volt nálunk minden... zömében nem túl jó dolgok... 

Kezdődött ugyebár az őszi szünet (ami azóta már véget is ért) Szóval az első nap éjjelén majdnem éjfélkor valami szörnyű hang jött Marci ágya felől... minden előzetes előjel nélkül egyszer csak hörögni kezdett, nem kapott levegőt, majd rettenetes ugató hangon köhögni kezdett... Sírni akart, de még azt sem tudott. Félálomban felkaptam és kirohantam vele a konyhába (fogalmam sincs miért oda) viszont arra jó volt, hogy félig alvó agyam üzembe helyeződjön és felismerjem, hogy valószínűleg kruppos rohama van szegénykémnek. Gyorsan ablakot nyitottam, pár perc alatt megnyugodott és kapott levegőt. Persze Zozi is felébredt, de őt beirányítottam a mi ágyunkba így ő gyorsan visszaaludt. Így mi Marcival az ő ágyában kucorogtunk reggelig. Aludni úgysem tudtam/mertem... soha így még nem vártam, hogy vége legyen az éjszakának... Ez volt az első, hogy ilyen "élményeket" éltem át, de nem szeretném soha soha többet... ha rágondolok is görcsbe rándul a gyomrom... 

Reggel az első utunk a dokihoz vezetett aki megerősítette, hogy igen valóban krupp... hurrá... kapott Marci gyógyszereket és ha megismétlődne kúpot is írt fel. Annyit mondott, hogy mindent jól csináltam, nem is lehetett volna többet tenni... pedig ha tudná... világomról alig tudtam az ijedtségtől...

Egy másik nagyon negatív élményem is volt az elmúlt napokban. Zoli évente szűreti az anyajegyeit... na most a legutolsó vizsgálat után jött egy értesítés, hogy találtak egyet amit közelebbről is megvizsgálnának... Ezt időpont kérés követte és így kedden egy kis műtét keretében ezt az anyajegyet el is távolították. A szövettani vizsgálat jövő héten készül el... egyetlen pozitívum az egészben, hogy így viszont itthon volt Apácska velünk a szünetben. Szerencsére a kicsik szépen megértették, hogy vigyázni kell Apa hasára, mert fáj neki. 

A többi nap aránylag eseménytelenül telt el.

A hétfővel minden visszazökkent a "normális" kerékvágásba, Zozi oviban, Zsuzsi suliban, Apa dolgozik, mi pedig Marcival itthon töltjük a napjainkat. Sétálunk napközben sokat, minden pocsolyát megkeresve és megvizsgálva milyen mély... :)  Imádom, hogy kezd Marci szépen mellettem jönni, (eddig rohangált szinte mindig) most már fogja a kezemet és mindent megfigyel, minden érdekli. Imádja ha madarat lát, ha repülő jön azt is lelkesen mutatja. ...khm... és imádja a kutyákat... :D 

A következő napok sem lesznek túl izgalmasak (legalábbis remélem) Zoli nincs itthon, majd csak szombaton várható, valami céges akármin van. Szombaton megyünk Zsuzsi anyukájához -legalábbis nagyon bízom benne, hogy sikerül vele találkozni- mi mindenesetre ott leszünk.