Szia Zöldbácsi!

Fura a cím? Na ja, maga a történet is az lesz... :) Hogy érthetőbb legyen egy kis magyarázattal kell kezdenem...
Leszögezem, nem nagyon hiszek a természet feletti dolgokban, az a típusú ember vagyok aki inkább azt hiszi el amit lát, ami kézzelfogható. A nem nagyon arra vonatkozik, hogy csodálattal figyelem mégis az egész témát és néha úgy gondolom van benne valami...

Na tehát: Zozikám már nagyon-nagyon piciként, pár hónaposként érdekes dolgokat látott (?) érzett. Akkoriban még a legkisebb szoba volt a babaszoba. Ha ott volt, képes volt kiválasztani egy pontot -ez az ablak jobb felső sarka volt- és lilulásig üvölteni, ha nem vittük ki a szobából. De voltak olyan esetek is, amikor nézte az ágyának azt a részét ahol a pelenkázó volt és hangosan kacagni kezdett. Egyszerre volt ijesztő és mosolyogni való. Amikor kicsit nagyobb lett akkor is voltak illetve néha még ma is vannak olyan dolgok amiket megmond előre...

Pl: ha útközben a vasúti átjárónál várjuk, hogy elhaladjon a vonat megmondja milyen vonat lesz és merről jön... 1-2 kivétellel szinte mindig beletalál... Volt, hogy vártunk egy vendéget és Zozi csak úgy odavetette, hogy milyen színű ruhában jön a néni. Igen eltalálta. ...Vagy egyik nap ebéd közben megszólalt, hogy jön ma délután a Mami (Anyukám). Mondom neki, nem tudom, nem beszéltünk róla. Megebédelt, lefektettem aludni a két kicsit, pár perc múlva csörög a telefon Anyu volt az, hogy be tudnám-e festeni a haját... Szóval ezek fényében, igen hiszem, hogy a gyerekek látnak, sokkal-sokkal többet tudnak még, sokkal többre képesek, mint mi felnőttek.

Na és akkor ki is az a Zöldbácsi? Egy déli alvás után hallottam először róla... Szó szerint frászt kaptam... A következő volt a párbeszéd:
-Anya nemsokára el kell mennem.
-Hova Kicsim?
-A Zöldbácsival messzire. (na itt kezdett rázni a hideg)
Próbáltam kérdezgetni, ki is az a Zöldbácsi, hogy néz ki, de semmit nem mondott. Kérdezgettem álmodta-e (gondolom igen legalábbis remélem)
Néhányszor még előjött a téma, pár napig ismételgettük a fenti párbeszédet, aztán elfelejtődött. Viszont amikor "itt volt" a Zöldbácsi, megjavult néhány olyan dolog amit addig javíthatatlannak tituláltunk. Zoli autóján az ablakemelő vagy működött, vagy nem, inkább az utóbbi. A mikro belső világítása általában nem világított. Mostanában újra... Zsuzsi szobájában van egy régi tv nem volt már hangja jó ideje. Most van...
Ha nem félnék tőle ennyire még azt is mondhatnám, hogy a barátunk lett Zöldbácsi... (remélem ezzel, hogy leírtam nem haragítom magunkra...)

Polgárrá fogadási ünnepség

Hogy mi is ez? Egyszerűbb bemásolni, mint megfogalmazni... Tehát:

A Városi polgárrá fogadó ünnepség Nagykőrösön immár kilenc éves múltra tekint vissza. Mivel a városban szülőotthon és születési anyakönyvezés nincs, ezért a polgárrá fogadási ünnepség közösségi élményével, méltóságával, ünnepélyességével alapozható meg a városhoz való kötődés és erősíthető a felnövekvő nemzedék városhoz való kötődése, iránta való felelősségérzete, lokálpatriotizmusa.

Az ünnepség keretében a gyermek nevével és Nagykőrös Város címerével gravírozott ajándékkal kedveskednek a polgárrá fogadott gyermekek szüleinek, melyek évek múltán is felidézik a családok számára az egykori augusztus 20-i napi élményt, mikor gyermeke, fiatalok, s idősek együtt ünnepelték a legifjabb nagykőrösi polgárokat.

Ennyi volt a hivatalos hír... a többi pedig már én vagyok, nem olyan szépen, kacifántosan megfogalmazva :)

A polgárrá fogadás a térségben, sőt az országban is egyedülálló. Az ünnepség után 23 kisgyermek és szülei kaptak külön ajándékot. Egy nagy faragott bölcsőbe helyezik a babák nevét, és abból húznak ki annyit amennyi támogató tett valamilyen felajánlást. Ez általában ajándékutalvány. Sajnos, idén, Marci nevét nem sorsolták ki. Két éve Zoziét igen :) De szép is lett volna...

...és akkor a képek, vagyis inkább olyan képregényes stílusban :)

A főszereplő:

A -most kivételesen- mellékszereplő:

...aki a virágok közt érezte legjobban magát...

...a főszereplő kedvet kapott a kertészkedéshez, de ősei nem engedték...

Volt Apácskája kezében...

...anyácskája kezében...

... végül egy üveg tejecske álomba ringatta :)

...míg az ünnepelt szépeket álmodott, a színpadon elhelyezett bölcsőből kisorsolták a nyerteseket...

...apácska pedig sorban állt az ajándékért...

...az ünnepség végén pedig a kicsik tiszteletére galambokat engedtek szabadon...

...a bulit itthon folytattuk, mert főszereplőnk nem csak polgárrá fogadtatott, hanem épp   1 éves is lett :)

A pillanatot nem sikerült fényképezni, csak az utána következő döbbenetet, a gyertya lángja bizony meleg... :( (Zozinak az első szülinapján szintén az első mozdulata volt a lángot elkapni)

Délután még volt egy kis buli, itt voltak Mamiék meg a testvérem és családja, erről nem készült használható kép... de arról igen, hogy az ünnepelt estére annyira elfáradt, hogy nem is tudta megvárni ébren a tejecskéjét... apácska kezében elaludt :)

Marci 1 éves lett...

...telik az idő... nagyon-nagyon gyorsan...
Alig pár napnak érzem az eltelt időt, mintha nem is 1 évvel ezelőtt történt volna, hogy Marci megszületett.
Közben:
-a kis-gombócból nagy-gombóc,
-sötét hosszú hajúból tüsis szöszke,
-tehetetlen csöppségből örökmozgó,
-sírós kisbabából mosolygós nagybaba lett.
...és még sorolhatnám...
Szeretjük, imádjuk, jó hogy lett nekünk. Így most már kerek lett teljesen minden.
Imádom puhaságát, imádom gyöngyöző kacagását, imádom ahogy nyújtja a kezét felénk, imádom örömét amikor vár valamit és meglátja, imádom szuszogását amikor alszik, imádom amikor felébred feláll az ágyában és keres a tekintetével.  ...és még annyi mindent...

Nem vagyok jó tündér nem tehetek csodát,
látom az arcodnak halvány kis mosolyát.
Örül a szívem, mert te vagy a világon
az életet adó összes boldogságom!

Boldog születésnapot kicsi drága csillagom!

Nagyon szeretünk!

Ovi előtt

...nagyon fura, kettős érzés van bennem ahogy közeledik a szeptember elseje... az ovi kezdés...
Már második hete látogatjuk Zozival az óvodát. Csak úgy kedvtelésből... hogy kicsit szokja... hogy kicsit én is szokjam... Nem mondanám, hogy beszoktatás, mert itt nincs beszoktatás... de mégis az (ááá nekem nem szimpi, hogy viszem és csak úúúgy otthagyom!!!)

Az első nap sírt... már a kapuban... de aztán a kíváncsiság felülkerekedett és némi rábeszélés hatására megnéztük az udvart, a hintát, a homokozót, a "bújócskát" (ez egy műanyag elemekből összeállított alagútrendszeres mászóka) kb. fél órát voltunk ott aztán hazamentünk, bár alig akart elindulni haza :) Megígértem, hogy ezután nagyon sokat jövünk majd...  Másnap már sírás nélkül, boldogan rohant be az udvarra, kiválasztott magának egy nagyobb fiút és boldogan, sikongatva futkározott vele/utána. Aztán eljött az a pillanat is amikor elesett, véletlenül meglökték és sírt. Könnyesen kérte, hogy most menjünk haza. Ááá sírva nem szabad hazamenni, mert akkor nem akar majd jönni... gondoltam én... így rajzolni kezdtünk az egyik kis asztalnál. Eljött a dél, a többiek a csoportba, mi pedig haza készülődtünk. ...és ez így megy pár napja... Egyre többször kezdeményezi ő a játékot még az óvónénivel is labdázni akar (!!) de ha hívják még tartózkodó, nehezen adja meg magát... Ma már egyszer sem jött oda hozzám... játszott a homokozóban a többiekkel, csúszdázott, labdázott, futkározott (el is esett és akkor sem kellettem, leporolta a nadrágját és futott tovább) Figyelem. Látom ahogy nyílik. Látom ahogy nő, ahogy komolyodik, ahogy nagyfiúsodik. És tökéletesen igazat adtam ma neki, amikor hazaérés után megfürdettem, törölgettem a mosógépen állva vigyorogva azt mondta: -Anya, férfi vagyok. -Igen kisfiam, igazi férfi vagy.

Szóval... megyünk most már majdnem minden nap. Csak úúgy, látogatóba. Jövő héten már találkozunk a saját óvónénivel is, lesznek röpke 10-20-30 percek amikor ottmarad, mert anyának dolga lesz... és szépen megszokja... ő is és én is... Van még egy pár napunk szeptemberig...

Nanna névnapjára

Másnak ennyi:

A NÉV eredete és jelentése:

A Zsuzsanna ókori egyiptomi eredetű név, mely héber közvetítéssel került át más nyelvekbe. Eredeti alakja zššn, később zšn, jelentése:lótuszvirág. Női névként csak a héberbe történt asszimilációja után volt használatos, sósánná (‏‏שׁוֹ‏‏שָׁנָּה) formában, aminek jelentése itt „liliom”

Név elemzése:

A Zsuzsanna név olyan karakter kialakulását támogatja, aki folyamatosan igényli a változást, szeret utazni, keresi az új lehetőségeket  Ez a folyamatosan aktív egyéniség nem viseli könnyen, ha egy kialakult rendszerbe kell belehelyezkednie, vagy számára unalmas, egyhangú dolgot kell csinálnia. Ezért a feladatok megoldására újfajta, a korábbinál hatékonyabb megoldásokat keres és talál. Ügyesen irányít másokat, de türelmetlen, és ha valami nem megy valakinek, akkor legszívesebben maga végezné el az adott munkát. Tehetséges lehet, mint ügynök vagy eladó, valamint szerencsés lehet a szerencsejátékokban, de jobb, ha óvatos, és nem hisz túlzott önbizalmának.

Nekünk, Ő az egyik a három kincsből.

Boldog névnapot kislányom!

Megszöktünk...

...az úúúgy volt, hogy szépen alakultak a dolgok:
-hála apácska dolgozójának, és a mi feledékenységünknek- maradt némi üdülési csekkünk.
- a nyaralás sem úgy sikeredett ahogy megálmodja az ember.
- Anyu egy ideje nagyon ajánlgatta, hogy szívesen unokázna, ha esetleg menni szeretnénk valahová.
-ez volt az egyetlen olyan hétvége amikor semmi sem történt volna, sem vendégek, sem vendégség...
Tehát gondoltunk egy merészet, kinéztük, lefoglaltuk, megszerveztük, véghezvittük. Na ebben az egészben csak akkor kezdtem hinni, amikor hazaértünk. Na azért az indulás és érkezés közt történtek dolgok :) úgy is írhatnám, csoda klassz dolgok, mert azt hiszem felejthetetlenre sikeredett ez a két nap.
A szállásunk ITT volt.  Na ide tényleg csak aludni jártunk. Korrekt, nyugis kis hely.
Nem írom le részletesen, mikor merre mentünk, csak címszavakban:
Első nap:
-érkezés, séta a Velencei-tó partján, ebéd (?), átöltözés, Balatonfüred, séta a Balaton partján, fagyizás, vacsora, séta a kikötőben és környékén, Agárd, koktélozás az egyik parti vendéglőben, közben meglestük a táncoló gyerekeket (az átlag korosztály 15 év), vissza a panzióba, ájulás reggelig.
Második nap:
-álmos kávézás, öltözés, strandolás EZEN a helyen , ott ebéd, panzió, Székesfehérvár mozi, az előadás kezdetéig séta, palacsintázás, utána vissza a panzióba, átöltözés, séta a partra, Szinetár-Bereczki-Demjén koncert, koktélozás a fentebb említett helyen, ahol köszönhető a koncertnek sokkal többen voltak és nem csak fiatalok, így még táncoltunk is :) séta vissza a panzióba, még nagyobb ájulás :)
Vasárnap reggel:
-még álmosabb kávézás, öltözés, indulás haza. Még volt egy kirándulás betervezve, Gorsiumba de már sokkal jobban húzott a szívünk haza.
Nagyon jó volt hazajönni. Finom ebéd várt, édesek voltak a gyerekek. Nagy-nagy szükségünk volt már erre a kettesben töltött időre, rengeteg olyan programot szerveztünk amit gyerekekkel nem tudtunk volna. Hazudnék, ha azt mondanám nem hiányoztak, mert nagyon-nagyon rossz volt nélkülük, de ez így volt jó. Együtt ketten, kéz a kézben.