Aquaworld és erdei séta

Csütörtöki napra "tűztük ki" a pancsolós kirándulást.  Reggel gyorsan összekaptuk magunkat,  és usgyííí irány Budapest. 
Némi dugó volt ugyan az autópályán,  de nem szegte kedvünk.  Szerencsére a tömött parkoló sem annak a jele volt,  hogy mindenki ezt találta volna ki erre a napra. 
"Törzsvendégként" (már egyszer voltunk itt) tudtuk a dolgunk,  vetkőztünk,  pihenőágyat foglaltunk ééés irány a víz. 
Bár néhány medencét kipróbáltunk,  de legtöbbször a csúszdás gyerekmedencében tartózkodtunk. Zozi és Marci hol felváltva,  hol egyszerre csúsztak,  mi pedig hűségesen vártuk őket a vízbeérkezéskor.  Volt, hogy átmentünk a hullámmedencébe, utána kicsit melegedni a "húslevesbe " (a jakuzzi hívjuk így,  mert olyan,  mint egy hatalmas forrásban levő fazék víz, tele hússal,  vagyis emberekkel)   Végül persze újra a gyerekcsúszdához értünk vissza.
Ha röviden akarnám leírni: fürdés, ebéd, fürdés, uzsi,  fürdés. 
Hazafelé sikerült a fiúkat ébren tartani,  így este egy csepp gond sem volt az elalvással. 

...És eljött a péntek...  A szünet utolsó napja...  Délelőtt részemről mosás, főzés,  Apa részéről autó takarítás volt a program.  De, hogy ebben a csodás időben ne ragadjunk a szobában teljesen,  egy rövid erdei sétát iktattunk be délutánra.  Csak itt a helyi erdőben.  KB egy éve voltunk a fiúkkal,  de Zoli még nem látta a Basa-fát, amit 2013-ban az év fájának nyilvánítottak.  Kicsit többet róla itt.
Vittük a bringákat az autóban,  a kicsik tekertek,  mi pedig ráérősen sétáltunk mögöttük. 

...És ennyi... Eltelt az őszi szünet...  Nagyon tartalmasra sikeredett. Az különösen jó volt,  hogy mindenki itthon volt.  Az utolsó pillanatig nem hittem el, hogy kapunk szabit mindketten.  De ez így volt megírva. 
Hétvégén temető látogatás,  aztán indul újra a verkli. ... Nem várom...

Állatkert Jászberény

Keddre is kellemes őszi időt ígért az időjós,  így a terveket tett követte. 

Tulajdonképpen tőlünk csupán egy órányi autóút,  nem indultunk korán.

Sok évvel ezelőtt voltam utoljára itt,  Zsuzsi akkora volt,  mint most Marci.  Azóta minimum kettő felújításon esett át az állatkert.  Emlékeimben tágas kifutók voltak,  és sok-sok majom. 

Hááát az első sokk a pénztárnál ért minket...  Igen borsos áron kaptuk a belépőket. ... És hát nem tudom...  Többet vártunk...  Komor állatokat láttunk, nem túl nagy helyen...  Már ha láttuk őket, mert nem nagyon bújtak elő még.  Félóránként van látvány etetés, mi a pingvinekét és a gibbonokét  néztük meg.  Ezek tényleg érdekesek voltak. Hiányoltam viszont az apró majmokat...  voltak,  de sokkal többre emlékeztem.  Viszont aranyosak voltak nagyon :-)  Sétáltunk egy nagyot a botanikai tanösvényen.  A kicsik végülis nagyon jól érezték magukat. Még indulás előtt ugráltak egy keveset a játszótéren, aztán indulás tovább. 

Tanulság: vagy ne várj túl sokat,  vagy dobj hozzá két ezrest és menj a fővárosiba....

Őszi kirándulás: Szilvásvárad

Mindenki itthon van nálunk.  Ki őszi szüneten,  ki szabadságon.
Igyekszünk aktívan kihasználni az együtt töltött időt.  

Hétfőn reggel Szilvásvárad volt az uticél.  Az őszi erdő hihetetlenül gyönyörű.  Az időjárás is nagyon baráti volt.  Pont sétára való. Regényeket írhatnék róla.

A felejthetetlen pillanatokat igyekszem mélyen elraktározni. Ilyen pl Marci ámuló arcocskája ahogy nézte a "csúzdás" utat (a szerpentin) Zozi rácsodálkozása tulajdonképpen mindenre és okos kérdései,  Zsuzsi kajlasága, meg ahogy érezhetően megérintette ez a sok tiszta gyönyörűség.  Mi ahogy próbálunk kiszakadni a taposómalomból.  Szerintem sikerült :-)

De inkább a képek mondják el.

Ám legyen :-) Az én ötvenem...

Minden pillanatát imádtam Erika és Bea Ötvenjének, így csatlakozom.  Bár sok újat nem hiszem,  hogy tudok írni.  Íme a nálunk elhangzó 50 mondat.

1, Jó reggelt Kincseim.
2,  Mit szeretnétek reggelizni? Naná, hogy ami gyorsan elfogy.
3,  Igen,  ringatlak amíg melegszik a tej. Persze,  téged is.
4,  Kapd már be azt a falatot, ne nézegesd!
5,  Egyééél mááár!! 
6,  Mondom... Egyééél... Mááár!!! 
7,  Jó... Menj pisilni...
8,  Na,  ki győz ma, Ti a reggelivel,  vagy én a fürdőszobában?
9,  Siessetek már, 10 perc és indulnunk kell.
10,  Mi lenne egyszer meglepnétek és nem kellene vitázni?
11,  Már indulni kellett volna 5 perce. 
12, Na jó... Veszem a cipőmet,  indulok. Aki kész van jön,  aki nem az marad. 
13,  Indulhattok.  Hátsó ajtónál találkozunk. 
14,  Néma csendben a lépcsőházban!  Pssszt!!! Mondtam hogy ne üvölts!
15,  Nem,  Marci/Zozi tegnap is te nyitottad az ajtót. Most Zozi/Marci következik. 
16, Ne vitázzatok már ki megy ki hamarabb... 
17,  Fogjátok egymás kezét!  Nem én nem tudom fogni a kezed,  a fülemen is csomag lóg.
18,  Kerüld ki a pocsolyát.
19,  Ááááá ne menj le a fűbe...! Minden csupa kutyasz@r.
20.  Beszállás! Nem egyszerre!!!!
21,  Ne töröld a lábad a kárpitba!
22,  Puszi,  ügyes legyél.  Figyelj oda, jelentkezz!
23,  Integess Marcinak, tudod hogy várja. 
24, Igen, megvárlak amíg felérsz az osztályba. 
25, Szeretlek!
26,  Nézd Marci,  markoló/kukásautó/kamion/stb...
27,  Nem, nem tudok olyan lassan menni az óvodáig hogy minden kukaürítést megnézzünk.
28,  Kiszállás,  végállomás!
29,  Varázscukor? Persze hogy van!
30,  Ne rohanj a folyosón! 
31,  Puszi, Mami jön uzsi után.  Szeretlek!
32,  Mi volt a suliban/oviban?
33,  Ne egyszerre mondjátok már hárman, csak két fülem van!
34,  Vacsoraaaa!!
35,  Itt mindenki süket?
36,  Vetkőzés,  fürdés!
37,  Pisilés alvás előtt! Nem egyszerre!!!  Egymás után!
38,  Na jó, még egy korty víz!
39,  Feküdjetek már,  reggel meg csak nyavalyogtok, hogy álmosak vagytok!
40, Tegnap Marci oltotta a lámpát akkor most Zozi következik.
41,  Jó éjt,  szép álmokat.  Reggelig egyikőtöket sem akarom látni! 
42,  Nem veszem meg. Azt sem!
43,  Na most ne legyél beteg,  nincs rá idő...! 
44,  Nem érdekel,  hogy Pisti /Marcsi /Peti azt csinálja,  engem az érdekel, hogy te NE TEDD! 
45,  Gyorsabban,  lassabban.
46,  Most miért verted/csípte/rúgtad meg? 
47, Mi lenne, ha nem versenyeznétek folyton?
48,  Azért, mert csak!
49,  Csak 5 perc nyugalmat kérek. 
50,  Ááááá,  ezt nem hiszem el! 

Tök-jó nap

Zoziéknál a mai napon volt a Tök-jó nap.  Mit is takar ez?
A napközis tanító nénijük, Ica néni olyan igazi hagyományőrző. Az elmúlt hónapban sok-sok népi mondókát, játékot,  körjátékot tanított a gyerekeknek.  Ezekből kaptunk kis ízelítőt ma délután mi szülők is.
Édesek voltak.  És annyira komolyan vették az egészet. 
A tökhöz csupán annyi köze volt, hogy lehetett bevinni szépen faragott tököt.  Ez utóbbiak kivilágítva díszítették az osztályt. 

Kééépek:

Marci politizál... -Marciszáj-

Tegnap reggel a szokásos rutin szerint  mentünk a suliba (utána oviba)

Az utunk a városi buszpályaudvar mellett vezet el. Reggelente nagy a forgalom,  szinte egymást váltják a buszok. Különösen sok ember várakozott az egyik megállóban. 

Marci: -De sokan vannak! Mire várnak?
Én: -Hát a buszra. 
Marci: -Kik ezek?  Menekültek??

Megbeszéltük persze, hogy dolgozni mennek ezek a nénik,  bácsik. De meglepő volt ,  mert nem nagyon beszélünk itthon a témáról.  A tv sem megy csak este...

Szombaton amikor egész nap szakadt az eső,  akkor is megjegyezte,  hogy biztosan most eláznak azok az emberek... 

Hm...Szóval fura. 

Anya túl vicces...

...vagy inkább fárasztó...

Szabin voltam a héten. (nem akar elfogyni, még mindig maradt kB 10 napom...)

Miután a konyhát, kamrát, szekrényeket és sok mást kisikáltam, -úgy rendesen- már elfogyott a türelmem, kedvem. Ilyenkor szoktam valami olyan dologba vágni ami jó a lelkemnek is.

Most a gyerekek szobájának az ablakdíszítésére esett a választás. Jól elterveztem,  vásároltam némi színes lapot és nekiláttam. Amióta ablakcsere volt nem festek rá, csak ragasztok. 

Tehát... hogy a cím kifejtésére is rátérjek...
Odakinn mocsok esős, szürke idő volt,  én a konyha asztalnál alkottam, amikor Zoli hívott telefonon. Sok blablabla után... :

Z: -Mit csinálsz?
Én: -Rajzolok.
Z: -Mit?
Én: -Felhőket.
Csönd.... 
Z: -Aztán azt minek?
Én: -Mert nincs elég az égen...  (épp ömlött az eső)

Persze nagy röhögésbe fulladt a beszélgetés :-) 

De hogy megörökítésre kerüljön itt is,  íme, ilyen lett. Na jó... Pocsék képet sikerült róla készíteni...  Élőben jobb. 

Valami történt... De mi???

Bár remélem már csak múltidő, de leírom,  hogy látjátok??

KB 2 hete Zozi reggelente sír az iskolában.  (nem minden reggel,  de elég gyakran)

Már induláskor érezhetően feszült,  pedig nagyon igyekszem hangos szó nélkül készülődni.  (ez meglehetősen nehéz,  mert úgy húzzák az időt ahogy csak lehet) 

Minden reggel ugyanaz a sorrend.  Zozit elfuvarozom a suliba.  Ott felballagunk az emeletre,  kipakol,  búcsúzik, mi Marcival tovább indulunk.
No ez a tovább indulás lett kicsit nehezebb...  Ugyanis már jó néhányszor mire Marcit beültettem az autóba, Zozi sírva kiabált az iskola ajtajából... Indok mindig van: vagy a könyvét nem találta, vagy a tornacuccát, vagy valami hasonlót. 
Persze minden a helyén volt soha semmi sem maradt otthon. 
Kicsit pánikolni kezdtem,  mert elsőben már szeptember végétől egyedül ment be az iskolába. Volt néha kivétel persze...

Pár alkalom után leültem vele beszélgetni.  Bántja-e valaki,  vagy valami?   Tanító néni összeszidta- e valamiért? Kedves-e vele az új napközis tanító néni?

Igazából minden rendben van...  Van ugyan egy fiú az osztályokban aki sokkal nagyobb,  erősebb,  sportoló is, de nagyon agresszív...  Egy kicsit ő macerálja,  nem bántja igazán,  inkább csak piszkálja. De közben meg barátok...

Egy kicsit elbeszélgettem a fiúval. Szépen,  kettesben,  inkább vigyázzon Zozira, mert ő sokkal kisebb,  gyengébb, mint ő. Azóta ő lett a testőre :-) 

Na de a sírdogálás maradt...  Továbbra is talány,  hogy mi a baj.  Tanító néni szerint napközben semmi gond nincs,  ügyes,  jelentkezik,  vidám. Na meg szeret is járni,  imád tanulni...

Amire még gondolok,  hogy egyik reggel egy biztonsági őr volt a folyosón,  közölte,  hogy októbertől csak az iskola kapujáig jöhetnek a szülők...  A folyosóra sem tehetjük be a lábunk...
Zozi pedig szereti megmutatni a rajzait amiket kitesznek a folyosón lévő faliújságra. Ráadásul ő bármire rávehető csak előre meg kell beszélni,  itt viszont tényként közölték mit kell tennie. 

Hát nem tudom...
Most két napja nem volt sírás...  Bár a feszültség érezhetően nő benne amíg odaérünk. 
Nagyon rossz így ott hagyni...  Jó lenne segíteni neki...

Valami ötletetek mit lehetne tenni???

Hogy tudnak...

...ilyen édesen aludni???

Ma még itthon vagyok.  (ugyan holnap is, de az már dokis nap lesz) Tevékenyen telt a délelőttöm, mert a gyerekek "szétszórása" után a beépített szekrényben pakoltam.  Szép is lett. (elvégre nincs nekem semmi bajom,  csak nem látok...)
Most pedig várom,  hogy Marci felébredjen,  aztán megyünk Zoziért. 

Ma sem bírtam ki... hazahoztam Marcit az oviból ebéd után :-) Ilyenkor olyan nosztalgikus érzés, olyan jó itthon lenni, olyan jó várni mikor lehet már értük menni. 

Rendületlenül

Haragudtam. 

Már napok óta a két fiú olyan, mint két kis eszement,  szófogadatlanok, fittyet hánynak minden kérésemre. Többek közt arra is, hogy némi rendet szeretnék a szobájukban.
Szóval haragudtam.  Beígértem, hogy kidobálok mindent ami a lábam alá kerül. 

Szombat délután kisütött a nap. A fiúk naná,  hogy biciklizni szerettek volna. ....én meg rendet... Valamit valamiért. 

Fogtam egy kávét és kényelmesen leültem meginni.  Jött Zozi, bújva,  puszilgatva.  (nagyon el tudja adni magát) 
Kérdezem: -Na, rend van már?
Zozi: -Már rendül.
:-)