Ma kaptam :-)

Ma amikor hazaértem ez várt a szobánkban az ágyam mellett.

Nem kicsit örültem.

Apák napja

Próbáltam utánaolvasni, hogy honnan is ered és mióta ünneplik az Apák napját. Gondoltam be is szúrok egy kis "történelmet" ide a blogba, de az túl személytelen lett volna.
Azt vallom a kevesebb, néha több. így most is csak ilyen egyszerűen:

ISTEN  ÉLTESSE AZ APUKÁKAT, LEENDŐ APUKÁKAT, NAGYPAPÁKAT!


Idén Zozival egy verset tanultunk meg, ezzel leptük meg Apát.

Ovis kirándulás

Bár még szinte most értünk haza, de gyorsan blogra vetem... mert ez is kimarad... 

Tehát, ma kirándulni voltunk Zozi csoportjával Abonyban a vadasparkban. Hát az idő nem volt túl barátságos, mert hol csepergett, hol pedig elállt az eső, de nem volt olyan vészes :)

Reggel az ovi udvarán vártuk a buszt. Érkezés után tízóraizás következett, majd végig sétáltunk az állatkerten, minden állatot jól "kibeszélve" (megsúgom, a vizilónak nagyon rondák voltak a fogai, biztosan nem szokta mosni :-) ) 

Amikor már minden állatot jól körbenéztünk a gyerkőcök még játszótereztek egy jó nagyot, majd délben hazaindultunk.

Érdekes volt látni mennyit fejlődtek a gyerekek egy év alatt. Akkor még szinte minden gyerek mellett volt egy szülő is, most hatan voltunk anyukák. Már nem volt Zozi sem úgy "rámragadva" mint tavaly, sokszor úgy kerestem a szememmel, hogy hol is van... meg van-e még :-)  Nagyon felszabadultak, vidámak voltak. Szuper kis csapat.

Májusunk...

Hát jól nem adtam hírt magunkról, de ennek most több oka van, minthogy mesélni kezdjem. 

Így inkább képeket hoztam, merthogy jó pillanataink is voltak...

Április legvégén amikor olyan csuda jó idő volt, fagyizós-sétálós délutánt tartottunk és még egy körhintázás is belefért. 

Május első napjaiban horgászni voltunk. Bár hal nem került a hálóba, de nagyon sok képet sikerült készíteni a gyerkőcökről. Találtam köztük néhány jobbat is... 

Marcit még mindig nehéz fényképezni, mert hozzám hasonlóan nem szereti, illetve állandó mozgásban van, így mire lekapnám már csak a háta van megörökítve... vagy én vagyok lassú???

Zoziról viszont annál több kép van, mert ő szívesen megáll egy-két pillanatra :-) Olykor persze pofákat is vág, mert azt hiszi milyen mókás... viszont tökéletesen igaz, hogy bármilyen arcot is vágnak a gyerekek a képeken, nekik jól áll.

Végre Zsuzsi is felülemelkedett a morcosságán, így róla is készült néhány jól sikerült... Úgy hiszem most vagy egy évig nem szabad kérnem tőle hasonlót...

Aztán eljött a május vége és az ovis évzáróval egybekötött anyák napi műsor is. Édesek voltak, mint mindig. Zozi külön kérte, hogy az óvónénivel is készüljön kép, kérése teljesítve, sőt túlteljesítve, még a kedvenc dadusunkat is sikerült rábeszélni egy csoportképre.

Június első szombatján Zsuzsival pestre kellett mennünk, így kerestünk valami gyerekbarát programot is, kimentünk a Hajógyári szigetre. Szerencsére az idő csodás volt, a gyerekek pedig nagyon élvezték a játékokat. Zozi az első pillanatban birtokba vette a csúszdákat, Marci inkább motorozott futkározott. Azt hiszem máskor is odalátogatunk :-)

Blogdíj

Kaptam egy nagyon kedves díjat egy számomra nagyon kedves blog-baráttól Mártitól . :-D

Sajnos mostanában elvesztem a mindennapok sűrűjében és ezt a nagyon kevés maradék időt nem a gép előtt töltöm... Így igazából nem is olyan nagyon érdemlem meg ezt a kedves virágot hozó kisleányt... De mindenesetre nagyon megtisztelő számomra, hogy Márti rám gondolt, az pedig ahogy átadta az olyan igazán a szívemig hatolt. Igazi mentőöv volt ez most nekem... Nehéz hónap volt ez a május, bár voltunk fenn a nap közelében is, de bizony megjártuk a poklot is... 

Persze ez itt most az ünneplés ideje :-D  Szóval köszönöm, köszönöm, köszönöm Márti :-) 

A szabályok pedig: 

1. Megemlítjük, hogy kitől kaptuk a díjat.

2. Felsorolunk 4 bloggert, akinél 200-nál kevesebb a feliratkozott rendszeres olvasók száma.

3. Egy-egy kommentet hagyunk a kiválasztott 4 blogon a díjazásról

Az 1. pont kipipálva :-)

2. Na itt nem lesz könnyű dolgom, hiszen pont a "lustaságom" miatt már sokan megkapták a díjat...

Szeretném átadni Pocilakónak . Nagyon kedves ez a lány nekem. Bár most nagyon nehéz napok/ hónapok vannak mögötte, de szeretnék egy csepp mosolyt csalni az arcára, és biztosítani arról, hogy igenis nagyon értékes emberke. Nagyon-nagyon szurkolok érte. 

Következő választottam Szeri  akivel (és családjával) igazi élmény volt a találkozás :-)  Szeretem lazaságát, hogy komoly dolgokat is olyan könnyedén tud venni, de mégis meg van benne a "kötelező" higgadtság.

A harmadik Virág akinek két csöpp fiáról mindig szívesen olvasom a történéseket. Szeretem kópéságukat, Virág pedig úgy írja le, hogy szinte magam előtt látom őket.

A negyedik pedig Verde Lunaria bár nála csak ritkán kommentelek, de mindig szívesen olvasom. Ő számomra amolyan jókedvre derítő lány. Ha nála vagyok szinte mindig mosolyogva jövök el.

Vannak még, lennének még kedvenceim, de ők már vagy megkapták a díjat, vagy bezárkóztak. 

Anyák napjára

Idén anyák napjára Zozi a következő versekkel és énekkel készült. 

Így kívánunk mi minden kedves Anyukának, Nagymamának, leendő Anyukának nagyon boldog anyák napját.

Nem hiszem el...

...hogy ez a nap is eljött...

...hogy már Marci is ekkora nagyfiú, nem pedig az én ici-pici szuszogó kisbabám...

...hogy Ő is bekerül az élet taposómalmába...

Felvették Marcit az óvodába, így a 2013/2014-es tanévben már Ő is a Hétszínvirág Óvoda kiskölykei között tölti a napjait. 

Persze örülök is neki, mert jó, hogy ott lesz Zozi mellett, mert sokat fog tanulni, mert olyan okosságokat tanítanak majd neki, amihez én már kevés vagyok, mert tudom ez a világ rendje... De az egyik szemem akkor is sír, ha a másik nevet is... Megnőnek...

Gazdag Erzsi: Vers az óvodáról

Olyan ez az óvoda,

mint egy mesepalota.

Csupa dal, csupa vers,

csupa játék.

Énekel itt valahány

kicsi fiú, kicsi lány.

Ha lehetne még,

én is ide járnék.

Óvó néni úgy szeretne:

anyám helyett anyám lenne.

Sose sírnék, sose rínék,

Egész nap csak énekelnék.

Kedvenc remekművek

Imádom amikor Zozi valami újjal rukkol elő, szuper műveket készítenek az oviban. Ezeket természetesen megkapjuk év végén, de amikor elkészülnek mindig megnézhetjük a faliújságon. Ilyenkor telefonnal képeket kell készíteni, hogy Apa is láthassa :-)
Nos, mostanában rendetlenkedik a telefonom, így nagytakarítást végeztem rajta... Így jókora csokorral tudok mutatni a fent említett művekről. Persze vannak még téliek is köztük...

Ez egy meseillusztráció lenne, tündért ábrázol :-)

Persze itthon is készülnek remekek, bár ezeket nem lehet olyan jól fotózni... mert általában tollal vagy grafittal készülnek... De imádom mindegyiket :-) 

A palota:

Apa

Házikó

és a családunk

A legutolsó kérésre készült, és kb két perc alatt.... (szerintem nem nagyon volt türelme jobban kidolgozni, kiszínezni pláne... de így sem rossz) 

Balról-jobbra: anya, Apa, Zozi, Nanna, Marci. Igen-igen a lányoknak van cicijük és köldökük :-) A fejünk felett szívecskés lufik szállnak és épp azokkal labdázunk :-) Illetve az én kezemben van egy tölcsér fagyi is...

Nevessünk is-Zoziszáj 17.

Egyik nap Zozival összebújva beszélgettünk az ágyunkon. Simogattam a haját, ő pedig cirógatta az arcomat. (imádom ezeket a meghitt pillanatokat) 

Végigsimította a szemem környékét is ott ahol már látszanak kisebb-nagyobb ráncok...(a fenébe...) , majd nagy komolyan megkérdezte:

-Anyaaa, mik ezek??? DÍSZEK???

Ez egy szép nap :-)

1.: A holnapi napra szabit kértem, mert az óvodában nyílt nap lesz és nem akartam lemaradni róla. Erre ma reggel megérkezett a helyettesítő munkatársam... Így a mai napot is megkaptam ☺ Gyorsan átadtam a teendőket és a készletet, és már repültem is haza ☺ 

2.: Hetek óta munkába menet és jövet nézegetem kíváncsian az egyik kertben ébredező virágágyást. Nem kicsit sajnáltam amikor jöttek a fagyok, amikor belepte a hó a nárciszokat, de néhány napja biztossá vált, hogy erősebbek a gyenge kis szárak minden fagynál, hidegnél. Akárhányszor elmegyek a kert mellett mosolyognom kell, mert annyira szép, annyira vidám látvány. Sajnos őrzi-védi egy óriási kutya a házat, és eddig nem tudtam mertem lefényképezni... Ma végre sikerült. (ezen a képen kb tizede látható, mint amekkora nárcisz-szőnyeg van)

3.: Sőt... ma amikor száguldoztam haza, épp szedte az ott lakó néni a virágokat. Pofátlanul megkérdeztem, hogy ad-e el belőle. (piacon szokta árulni, így tudtam, hogy igen lesz a válasz) Ő viszont megismert engem, így kaptam egy akkora csokrot, hogy alig fért a kezembe. Így ma a szobánkba is beköltözött egy kis tavasz ☺