Gyümölcsöző...

Szerencsére Marci nagyon szereti a gyümölcsöket. Anno még amikor Zozi ekkora volt ITT megörökítettem az első kóstolgatást :) Innen az ötlet, hogy Marci se maradjon ki, készítek róla néhány gyümölcsös képet.
A banán bár nem volt ismeretlen számára, de megörökítve most lett először:

Tegnap Apácskánk hozott haza epret. Marci még eddig nem evett ilyet. A tavalyi eperszezonban ő még túl picurka volt hozzá, hogy megkóstolja. Most viszont már komoly nagyfiúként kapott egy tálkával. Hát reménykedtem, hogy ízleni fog, de hogy ekkora sikere lesz azt álmomban sem gondoltam :) Imádta.

Aktuális

Túl vagyunk a húsvétolós hétvégén is... hurrá... és leszámítva kisebb-nagyobb megfázásokat megvagyunk.

Részletesebben: Apácska kezdte... köhög már jó pár napja/hete... Hét közepén Marcival kellett egyik reggel orvoshoz rohanni, mert olyan szépen ugatósan kezdett köhögni, hogy az valami félelmetes. Kapott gyógyszereket, már jobban van. Persze ki más kaphatta el tőle, mint én... várható volt, mert alig mertem letenni a kezemből, ráadásul ő is igényelte, hogy cipeljem magammal a lakás minden pontjára. Szóval a húsvéti készülődéstől kezdve úgy kedd reggelig én köszönöm jól voltam, bár a család nem túl sokat aludt, mert mindenkit felköhögtem... Apácska aztán kedden reggel felnyalábolt (volna ha hagyom) és elmentünk a dokihoz. Lórúgásnyi (és brutál drága) antibiotikumot írt fel, így már levegőt kapok és a család is jobban alszik :D

Volt egy szombati meglepetés-esténk :) Aznap ünnepeltünk. Gyerekeket kölcsönadtuk éjszakára, mi pedig a kedvenc éttermünkbe mentünk vacsorázni. A meglepi ott várt. Egy gyönyörűséges rózsaszál az asztalon, egy üveg pezsgő... a meghatottságtól szinte szólni sem tudtam... (Még egyszer köszönöm Drága!!)

A húsvét pedig olyan jóóó volt :) Vasárnap reggel haza teleportáltuk a gyerekeket, addig itthon is jött a nyuszi :) ebédeltünk, főzőcskéztünk, hidegtálat készítettünk,, sonkát főztem, és sütöttem egy tortát. Hétfőn reggel a pasik locsolkodni kezdtek. Édes volt Zozikám, ahogy elmondta a kis versét és meglocsolt. Tojásbegyűjtés után pedig elindultak ők hárman a Mamákat is megöntözni. Zozi verse így hangzott:

Tündérországból jöttem én,

Tündérországból gyöngyharmatot hoztam én.

Tündérország gyöngyharmatja szálljon a fejedre,

Piros tojás, hímes tojás, ugorj a zsebembe.

Vasútmodell-kiállítás és Ovis húsvét

...szünet van... tavaszi :) Zsuzsi itthon van és így Zozit sem vittem oviba... De úgy hiszem jól is tettem, mert kemény hasmenős vírus dönti le az ovisokat.
Na de nem is itt akartam kezdeni...
Múlt hétvégén kedvenc "parkolóházunkban" vagyis a szomszéd város bevásárlóközpontjában volt egy vasútmodell kiállítás. Naná, hogy ott voltunk mi is. A gyerekek élvezték nagyon, mert ki is lehetett néhány dolgot próbálni, autópályával is játszhattak, sőt volt fasínekből játszósarok. Ha csak az lett volna akkor is érdemes lett volna menni, mert az úgy látszik nem csak itthon nagy kedvenc, hanem bárhol és bármikor :)  De mi felnőttek is imádtuk, annyira szépen igényesen voltak elkészítve a terepasztalok. Jókat kuncogtunk egy-egy elemén... pl. a Balaton környéki vasút modell  még nyugágyban napozó emberkéket is tartalmazott :) egy várost bemutató terepasztalon pedig még veszekedő emberkék és baleset is modellezve volt :)




Tegnap pedig az oviba voltunk hivatalosak délutánra egy közös játékra :) Húsvéti munkadélután fedőnév alatt a gyerekek adtak egy kis műsort. valami fantasztikusan ügyesek és aranyosak voltak :) Azután pedig locsolkodás volt :) Kaptak a lányoktól és az óvónéniktől a fiúk csokitojást is :) Ezután pedig kifújt tojásokból készítettünk közösen nyuszis díszeket. Jó lenne így járni közösen oviba, igazán élveztem :D

Igen, Zozi megint csak Vikivel volt fényképezhető :D Már lassan kis-menyemnek hívom...

Cifra-kert

Nagyon nehéz kitalálni merre, hova menjünk Marcival, ha kicsit ki szeretnénk mozdulni. A lakótelepünk játszótere katasztrófa... tele csikkekkel, törött üvegekkel... és a kutyások sem gondolnak a gyerekekre...

Van nekünk, mármint a városunknak egy ligete, parkja (azt hiszem ez a legjobb elnevezés) Cifra-kert a neve. Aránylag elfogadható kis hely, van sok minden, persze inkább csak akkor van benne élet amikor már jó az idő. Van egy csepp kis játszótere is, bekerítve, úgy ahogy illik. Kár, hogy tőlünk jó messze van, gyalog jó kis túra nekem is. Viszont nincs messze attól a gumiszerelőtől ahova vinni szoktam az autót ha kell. Most aktuális volt a nyári gumi átszerelés, így útba esett...  
Nos ide látogattunk el Marcival az egyik délelőtt. Rajtunk kívül csak a közmunkások voltak, akik még az ősszel lehullott leveleket gereblyézték. Így miénk volt az egész terület :) Marci jól kiszaladgálhatta magát. El is fáradt rendesen. ...én meg csak ültem/álltam, néztem élvezettel :) olyan volt, mint egy kiscsikó akit szabadon engedtek. Mindent megvizsgált, a kavicsokat, a nyíló virágokat, a lehullott leveleket. Maga a játszótér még nem nagyon érdekelte, illetve nagyon szívesen csúszdázott, mert azt nagyon szereti, mászókázott ha tartottam :) A hintát sajnos nem az ő méretére építették... (soha nem fogom megérteni, hogy miért nem tesznek a játszóterekre legalább egy olyan hintát ami babáknak való) bár nem is a kedvence a hintázás. Szóval imádta az egészet :) Annyira elfáradt, hogy a visszaúton már sétálni sem volt kedve, csak cipeltette magát :)

Mi is volt?

...ajjajjajj, nem szabad ilyen sokáig halogatni az írást, mert aztán annyira össze jönnek a közölni valók, hogy kisregényt írhatok... mint most :)

Tehát:
Zozival még mindig a fülecskés aranyos doktorbácsihoz (ahogy Zozi hívja) járunk... holnap lesz 1 hónapja, hogy nem volt oviban... Jól van, nem folyik az orra, nem köhög, nincs láza, nem fáj már a füle sem. Kop-kop-kop... Csak épp azt mondta a doktor úr, hogy ne hűljön át, ne fertőződjön vissza, ne rohangáljon... na ezt nem tudom garantálni, csak akkor, ha itthon őrzöm... így itthon van/volt.  Ráadásul össznépi influenza megbetegedések voltak, az oviban a csoportjukban összesen 4 gyerek volt... természetesen nem túl egészségesen, csak őket nem tudták elhelyezni sehol... Na de ma reggel belátogattunk az oviba és 14-re emelkedett a csoportlétszám, nagyjából jól vannak.  Így arra a döntésre jutottunk, hogy holnaptól megszűnik a szabadság, munka van kérem, tanulni kell az ovis verseket húsvétra :) Jövő hét vége felé még egyszer visszamegyünk a fülészetre egy hallásvizsgálatra, mert sajnos nem volt még jó az eredmény. Remélem tökéletes lesz már.

A hosszú hétvégén megejtettük első pecás napunkat is... Persze Apácska remekelt :) először fogott egy kis csukát, aztán egy nagyot. Íme :)

Sajnos volt ismét egy malac-katasztrófánk... Most már Marcinak nincs magasság-akadály sem, felmászik mindenhova, ha nem tud széket tol és annak a segítségével éri el amit akar... Így történhetett, hogy a Zozi ágyán levő annyira óvott és imádott malacot ismét megkaparintotta... és ripityomra tépkedte/rágta... Így ez a látvány fogadott amikor beléptem...

Zozi persze vigasztalhatatlan volt, joggal persze... De egyszerűen képtelenség még egyszer eljátszani a beteg volt, de meggyógyult mesét... egyszerűen nem lehet havonta új malacot kikönyörögni valakitől... Megbeszéltük, hogy kap egy olyan malacot amin nem fog Marci foga sem... :)  Így esett a választás erre a kis jószágra... Ami formáját tekintve szerintem inkább kutyaféle... de ki látott már rózsaszínű kutyát? Persze nem öleli olyan nagy szeretettel még, mint a régit, de majdcsak összeszoknak... :)

Marci újra a szorongós korszakát éli... az még csak hagyján, hogy rám van tapadva, mintha odaragasztották volna... de ha jön valaki, vagy megyünk valahova akár a szemben levő kisboltba) olyan sírásban tör ki, mint anno bátyuskája... na de remélem nem tart nála sem hosszú hónapokig... Ezért nagyon érdekesen és izgalmasan alakult a hétvégi programunk is. Anyu szülinapi köszöntése ugyanis mostanra halasztódott a múlt heti nálunk-buli miatt. Jaaa, hogy még arról sem írtam... Kééésőbb... Szóval, volt egy elmaradt Anyu-bulink és egy színházjegyünk az Operett-színházba vasárnapra a Miss Saigonra. Na ezt a kettőt ötvöztük, mint utóbb kiderült sikeresen :) Ebédeltünk Anyuéknál, és amíg a picik deleltek, mi meglógtunk... na jó, Zozi tudta, megértette és örült is neki, de Marcit így kicsit kicseleztük, mert az előre sejthető volt, hogy ha felébred jó esetben csak keres, de lefoglalják a játékok. Meg különben is szeret ő Anyunál lenni, csak ne lássa, hogy otthagyom... A színház, fantasztikus volt, bárkinek szívből ajánlom a darabot, nagyon profin megrendezett és előadott műsor volt. A gyerekek pedig demo-üzemre váltottak, sírás nélkül szépen lefeküdtek és aludtak... hogy itthon miért nem lehet kicsit így?

...és hogy Marciról is legyen kép (kattra nő) :) ezt választottam. Története, egyik ebéd közben már egyértelműen jelezte, nem kér többet elég volt. Elkészítettem az ágyát, és amikor mentem érte a konyhában találtam rá... ezek szerint úgy döntött mégsem hagyja meg azt a pár falatot :)

Na és akkor nálunkbuli: volt egy januárról elmaradt Marci nap, egy én névnapom, egy februári Zsuzsi szülinapja, és egy-két márciusi nemzetközi Zoltán nap :) szóval mindenki ünnepelve lett két napon keresztül. A családunk méretéből adódóan jó sokan voltunk :) ...és sajnos a fényképezőnk szabadságon tartózkodott, mert egyik nap sem jutott eszébe senkinek fényképezni :) Jó buli volt.

Biztosan maradt ki még néhány dolog... pedig igyekeztem összekaparni magam...

Ismét blogdíj :)

Mickától kaptam megható szavakkal kísérve :) 

Köszönet érte! Már nem adnám név szerint tovább, de aki szeretné vinni természetesen vigye :)

Névnapos...

Életem két legfontosabb Zoltánjának kívánok nagyon boldog névnapot!!

Nemes Nagy Ágnes

Köszöntő!

Névnapodra mit vegyek?
Vegyek húzós egeret?
Vonatot és síneket?
Kék építő-köveket?

Nem, már tudom mit vegyek:
néked tavaszt rendelek,
bodzafát és kék eget,
rajta csokros felleget.

Megrendelem jó előre
a virágot a mezőre,
tél után a lomb-nyílást,
betegségre gyógyulást.

És ha meglesz egy napon:
bedobom az ablakon.

Nevessünk is- Zoziszáj 10.

Egy jó ideje, már lehet egy éve is amióta gyakran elhangzik a következő párbeszéd:

-Anya! Van egy ötletem!!

-Milyen ötleted?

-Egy zöld ötletem!

...aztán semmi... nincs tovább...

Zozi beteg, ennek megfelelően az étvágya borzalmas, a megevett reggeli kb a nullával egyenlő... :(  Pont ezért is örültem neki, amikor délelőtt kijött hozzám a konyhába és kért egy tejeskávét. Gyorsan neki is kezdtem elkészíteni.

-Fekete tejeskávét kérek.

Értetlenül nézek rá: -A tejeskávé nem fekete, hanem tejeskávé színű.

-Olyan fekete tejeskávét kérek!  -azzal felmutat a szekrényben levő kakaósdobozra.

-De az nem kávé, hanem kakaó. -közben elkészült a kávé, leteszem elé az asztalra...

Eltolta magától és nagy komolyan közölte:

-Jó akkor, te iszol egy tejeskávét, nekem pedig csinálsz egy kakaót.

Mai friss :) Már vagy fél órája próbálom letölteni az adóbevalláshoz a programot... nem túl sok sikerrel... Támaszkodok a könyökömön, bámulom a monitort... Zozi odajön, nézi-nézi... :

-Anya ez meg milyen játék amit játszol?? (bevallom nagyon-nagyon csúnya válaszokat tudnék rá adni)

Érintések...

Már biztosan ezerszer leírtam mennyire imádom Őket, de a legújabbakat is kőbe kell vésni :)

Zozi nagyon gyakran mondogatja hogy szeretlek anya :) és nagyon imád bújni :) Mostanában éjszakánként odavándorol hozzánk, bemászik közénk két kezébe fogja az arcomat és úgy alszunk vissza :) Nagyon meg sem merek moccanni olyankor :) (ki-ki mennyire vizuális, de én ezt annyira imádom)

Marci soha nem volt az az "ölbe-baba" mostanában viszont gyakran csimpaszkodik, hogy vegyem fel. Még nem nem mond szinte semmit, de a szemei beszélnek helyette :) ...és olyankor nagyon finoman, puhán végigsimogatja az arcom :) Aztán nézzük egymást mosolyogva és elfészkeli magát a vállamon. Legszívesebben megállítanám ezt a pillanatot :)

Jó nekem :)

Másfeles

...Ő is öregszik... :D

Szinte hihetetlen számomra, hogy mááár háromszor 9 hónapot töltöttünk együtt :) Egy aprócska pöttyként kezdte, most pedig egy örökmozgó, mindent alaposan szemügyre vevő, mindent szétszedő, mindenbe belekotnyeleskedő, mosolygós, meg néha morcos, éppen szeparációs szorongós, anyába bújós onnan kikukucskálós, általában vidám, de akaratos kis-gombóc. Na jó, nem is gombóc, mert igenis fantasztikusan formás kisember. Még kicsit babás, de már a nagyfiús vonások is fellelhetők, ha -mint most- rövidre van nyírva a haja, olyan igazi csibészessé válik a tekintete.

Nem beszél még mindig, ő az én néma leventém, de mindent megért és mindent megértet. Ha épp nem beteg, nagyon jókat eszik, viszont ha beteg akkor borzasztó nyűgössé tud válni (pasiból van...:D...) olyankor szinte semmivel nem lehet megetetni. Jó az alvókája (istennek hála) napközben egyszer alszik (kb két és fél, három órát) este 8-kor kidől és bár többször megébred (van amikor 8-10 alkalommal, ha beteg még többször), de reggel fél 7-7-ig durmol.

Jókat játszik, ha épp kedve van egyedül is elvan, nézegeti a könyveket, lepakolja a polcról az összes játékot beül középre és mindet megnézegeti közelebbről (persze nem mindegyik bírja az ilyen kiképzést) Egyre többet autózik, tologatja őket, berreg hozzá :) Most a napokban felfedezte, hogy a tv alatti fiókban milyen kincsek vannak...-mindenféle tv-t, számítógépet különböző kütyükkel összekötő kábelek, cd-k, dvd-k, fejhallgató, stb...- nos mostanában ezeket nézegeti ma például kb 1 órát elvolt azzal, hogy kipakolta, bepakolta. Igaz a szobánkat így elég nehéz megközelíteni, de ő jól elvan.

Csütörtökön lett volna esedékes a 18 hós oltás... hááát elmaradt (hátha majd jövő héten...)  Elirigyelte Zozitól a legújabb vírusos nyavajáját, így most újra köhög, folyik az orra ... Tehát így pontos méreteket sem tudok mondani/írni, a súlya kb 12 kg, a magassága pedig olyan 85 körül lehet...  Ilyen... itt még a két betegség közt, hurkaevősen :) bohócosan kópéskodva,vigyorogva, ...és még hosszú hajjal...

...és hogy mi ismét ez a nagy dokihoz járás... Zozi ismét hazahozott egy vírust az oviból. Láza ugyan nem volt, de valami borzasztóan köhögött, és az orra is folyt... doki látta, kapott gyógyszereket, aznap éjszaka viszont nem aludt szinte semmit. Sírt. először, hogy fáj a feje, kapott nurofent, aztán pedig, hogy fáj a füle... (na az még sohasem fájt neki) Másnap fülészet, sajnos fülgyulladása lett... kapott rá gyógyszert, de csak Cataflam cseppeket... két nap múlva kontroll, még mindig nincs jól, így mégis kap antibiotikumot is. Hétfőn kontroll... Tegnap délután már Marci is kezdte a köhögést, ma reggelre az orrfolyást, adom neki is a gyógyszereket, hát meglátjuk... Az biztos, hogy a hét végére eléri az alvással töltött időm a 8 órát...   összesen...

Lehetne már tavasz...