Díjeső

Ismét díjakat kaptam :) Köszönet érte Timinek és Szerinek!!

 Az életem része

Nem sorolnék blogokat kinek szeretném továbbadni, mert minden nyíltan olvasó vagy csak zugolvasóként bekukkantó kedves vendég számomra egyaránt fontos. Ugyanilyen fontosak az általam látogatott blogok is. Tehát bárki idetéved és magáénak szeretné tudni, vigye bátran.

Mocorgó Marcis, Zozis egyveleg

Pár hete -nojólvanjópárheteisvanmár- azon törtem a fejem, hogy milyen érdekes is a természet. Elfelejtődnek a régi érzések. A fájdalmak oké, arra ki emlékszik szívesen, de sajnos a jók is... Magára a fizikai érzésre gondolok, nem a lelkire. Akkor még nem éreztem Marcink mocorgását és hiába kutakodtam a fejemben még legbelülről sem tudtam előszedni, milyen érzés volt, amikor Zozi fickándozott.  Aztán persze, most már fel tudom idézni milyen lehetett :) Zozi sem kapkodta el a dolgot, Őt 19 hetesen kezdtem érezni, emlékszem jól bekajáltunk egy kínai étteremben valami szörnyen csípős dolgot ettem és ő egy jól irányzott erős rúgással jelezte, hogy nagyon tetszik vagy nagyon nem tetszik a dolog. Most Marci egészen más volt. Már két három héttel előtte figyelgettem magam, mert mindenki azt mondta, hogy a második babát hamarabb megérzik az anyukák. Na én nem... Szintén a 19. héten egy péntek délután. Zoli hamarabb ért haza és az ágyon eldőlve kávéztunk beszélgettünk. Nagyon finom, apró motoszkálást éreztem. ...és nem voltam tuti biztos benne, hogy ez az. Csak olyan talán érzem... Jó pár napig meg is maradt ez így, aztán egyik este fürdés-kádban szunyókálás közben jött egy olyan igazi itt vagyok jel :) Azóta persze már sokkal több és sokkal erősebb a mocorgás, és végre nem csak én érzem, hanem Apácska is.

Itthon pedig zajlanak az események, Zozival elértünk arra a kis állomásra, hogy mindent egyedül akar csinálni. Legyen ez evés, ivás, vetkőzés, fürdés, felmászás, lemászás, lépcsőzés ...stb... így aztán van rendesen maszat, kilötykölt itóka, szanaszét dobált zokni, cipőcske, púp a buksin, odacsukott ujjak, krokodilkönnyek ... szintén stb...  Jó sokára értünk el idáig, de nem lepett meg a dolog, mert azt tapasztaltam, hogy Zozi mindent kicsit később csinál, de azt szinte tökéletesen. Megfigyeli és megcsinálja. Nem kapkod, aránylag kevés balesettel tanulja meg a dolgokat. Na jóóó kivételek vannak, mert az a fránya fiók és ajtó előfordul, hogy hamarabb csukódik be, mint ahogy az apró ujjak akarnák... Próbálom nem túlreagálni a dolgokat és csak akkor felkapni, ha nagy a baj. De ez olyan nehéz.... A kipancsolt étel pedig... hát istenem van ilyen, feltöröljük és kész. De határozottan állítom egész ügyesen mennek a dolgok. Sőt, ha már elfogy reggeli közben a türelem akkor elő a kis villát és csak úgy röpködnek befelé azok a kis falatok.

Ja és alakul a humorérzék is rendesen... csomószor palira vesz és kinevet... jajj mi lesz itt később...  Imádom, mert a család felsorolásánál már én is részt veszek. Eddig csak a távollevőket mondta, most már azokat is akik jelen vannak. Szokta mondani, hogy anyaaaa én pedig válaszolok: tessék itt vagyok, erre ő: anyaaaa, én: igen Zozi?   és így tovább... és kacagunk... :)  Édes ahogy Zsuzsit Nanna-ként emlegeti. Gondolom ahogy azt hallja, hogy Zsuzsanna (akkor mondom így, ha valamiért rá kell szólni). Számomra hatalmas előrelépés, hogy pár hete Anyuval elmennek sétálni. Régebben nem volt gond otthagyni, de kb amióta Marcink a pocakba költözött olyan erősen csüng rajtam, hogy képtelenség nélküle elmenni akár a mosdóba is. Mondogatom is neki, hogy mi lesz, jön velem majd a szülőszobába is... Most talán ez lazulni látszik egy kicsit, Anyu jön, elviszi sétálni és felmennek szépen hozzá, 2-3 órát elvan úgy. hogy nem keres. Utána kezd emlegetni. ...és milyen érdekes gyorsan meg is jelenek :) Ami még újdonságként bukkant fel: ha valamire mondom, hogy nem szabad, szemembe néz és bólogatva közli, hogy Apa... mondom apa sem engedi... erre Ő: mama... Na nem tudom ki bírná sokáig komoly tekintettel... én nem... :)  Ja és aminek eddig örültem, hogy sehova nem mászott fel... na ez megszűnt teljesen... nincs akadály, most már bárhova felmászik, nincs elérhetetlen magasság... én meg pánikszerűen csukom az ajtókat, ablakokat... rettegek tőle, hogy oda is felmászik. Vannak új szavak is, majd ezeket összeszedem legközelebbre.

...és új bejegyzés készül majd (mert úgy látom a türelem mára elfogyott...) a tegnapi Marcikukkról is.  Hihetetlenül jó élmény volt...

Majdnem két hét történései...

A húsvét hétvégéjét elég szaladgálósra terveztük, de végül is volt benne egy kis pihenés is.

Zsuzsi már pénteken szüneten volt, beterveztem egy mega-takarítást a hét elejétől. Gondoltam majd segít a kis hölgy. Roppant lelkes is volt még előző este. De ez sajnos elmúlt, nem volt túl nagy segítség, mert délelőtt nem volt kedve semmit csinálni, ilyenkor jobb, ha ráhagyom és egyedül végzem el a dolgokat... Délután pedig itt volt az egyik barátnője és így aztán természetesen megint nem lett semmi a nagy segíteni akarásból. Persze nélküle is végeztem, csak maga az elv...

Szombat reggel aztán útnak indultunk. Zsuzsi anyukájával volt megbeszélve találkozónk. December óta nem látta a kislányt, így most köszönve a szokásosnál erélyesebb fellépésnek megtisztelt bennünket és eljött a megbeszélt helyszínre. Igaz senki sem volt formában így aránylag rövid volt az idő amit együtt töltöttünk.

A következő állomás Budán egy autókereskedés. Megnéztük, gondolkoztunk, ...kipróbáltuk, gondolkoztunk, ...átbeszéltük, gondolkoztunk, tanácsot kértünk, gondolkoztunk, ... aztán lefoglalóztuk...  Tehát maradt az eredeti terv egy igazi csatahajóra cserélődött az én kicsi bordó csodám. Maradtunk márka hűek, ez is Peugeot, csak ez 307 SW. Szép ezüstszürke, nagyon klasszul, kívül-belül karbantartott. Szerdára beszéltük meg, hogy mehetünk érte, akkorra elintéződnek a papírmunkák is és akkor átírva megkapom.  (csak, hogy az időrend ne vesszen el, erre a szálra később visszatérek)

Meghívásunk volt még egy Borszaküzlet húsvéti borkóstolójára a belvárosba. Előtte még egy gyors ebéd belefért, amit Zolikám teljes egészében átaludt. Innen is látszik, hogy ha Ő aludni akar, akkor nem zavarja semmiféle hangzavar :)  A borkóstoló fantasztikus volt, bár én kívülről szemléltem csak a poharak tartalmát, de maga a látvány is pazar volt. A tulajdonosokat ismerjük, így egy jó beszélgetős kora délutánt töltöttünk velük. Zozi is nagyon bohóc hangulatban volt, próbálgatta a lépcsőket, illetve ő a bor helyett a nasikat kóstolta végig. A napi program még nem ért véget, így hamarabb indultunk haza, mint ahogy kedvünk lett volna.

Jelenésünk volt Apuéknál, mert ismét kevesebb volt az ünnepnap, mint a rokon...  Ott is eltelt egy kis idő, a gyerekek bezsebelték a nyuszikat, tojásokat. ...és végre haza...

...hahaha, még nekiálltam a sonkát megfőzni, mert találtam egy receptet és azt feltétlenül ki kellett próbálni... Burgonyás kelt tésztában sült sonka a neve... jóóó volt... csak a gyomorkapacitás volt kevés... nem tudtunk enni belőle annyit, mint amennyit szerettünk volna. Na jó, lehet, hogy nem este 10 körül kellett volna nekikezdeni megenni. (voltak ám éjjel mindenféle szörnyek...)  ...és végre vége volt a napnak...

Másnap -vasárnap- reggel a változatosság kedvéért ismét autóba be... Zoli családjához mentünk. Beszélgetős, húsvétolós nap volt. Végre a két kicsi, Zozi és Lillácska (az unokatesó) nem felváltva ettek és aludtak, hanem egy kicsit játszottak együtt is. Sőt volt pusziosztás is :) Ebéd után nemsokkal hazaindultunk, mert már kezdett kifáradni a banda.

De még Anyuéknál is megnéztük mit hozott a nyuszi :) Volt sok-sok finom süti is, amit jó lett volna végigkóstolni, de reménytelennek tünt... sajnos. Otthon csak ezek után jött a nyuszi. Kicsi játék, kicsi bohóckodás. Ripsz-ropsz este lett, aránylag korán ágyba bújtunk és kivételesen senkit sem kellett ringatni...

Hétfő: Éjjel esni kezdett az eső, így amikor hajnalban felébredtem úgy döntöttem, hogy kel fel a jó fene, kikapcsoltam az ébresztőt, visszabújtam Zoli mellé, odasúgtam neki, hogy esik és ne menjünk sehova. a beleegyező mormogás után aludtunk tovább. Illetve nem túl sokáig, mert Zozi elég hamar ébresztőt fújt... Mondta Zoli, hogy ma én kapom ágyba a kávét én pedig nem tiltakoztam... pedig lehet jobban jártam volna :) A kávéval együtt megérkezett Zolika kb. 1 méteres tűzoltóautója, -amit szép csendben feltöltöttek vízzel- hogy valóban 8 méter-e a hatótávolság rajtam próbálták ki. Na azonnal felébredtem. De kaptam tényleg kávét is :) Amikor Zsuzsi felébredt Őt is hasonlóan locsolták meg, így szerintem tuti nem hervadunk el :) A telefonokat lenémítottuk és megegyeztünk, ha már úgy tudja mindenki, hogy nem vagyunk itthon, ezt is játsszuk  Ágyban maradtunk, filmet néztünk, pihentünk. Az eredeti terv az volt, hogy megnézzük a frissen átadott autópályát. De szerintem megvár minket.

Kedd: Zolinak munkanap, Zsuzsi itthon lógott. Na jó a tavaszi szünet nem számít annak, de semmi érdemlegeset nem csináltunk.

Szerdára volt megbeszélve az autó átvétele... délelőtt felhívtam őket, hogy készen vannak-e, mert potyára nem akartam menni. Hát sok szerencsénk nem volt, mert ápr.1-én megszüntették a mobil eredetiség-vizsgálatot, így ők is arra vártak, hogy az állomásukat hitelesítsék. Csütörtökön ismét telefon, még mindig ugyanaz a helyzet, de péntekre tuti kész lesznek a papírok. Hát egy kicsit elvesztettem a hitem bennük. Pénteken aztán végre mehettünk érte. Ez úgy nézett ki, mentem Zoliért a munkahelyére, átbumliztunk természetesen a legnagyobb csúcsforgalomban és dugókba Budára és Kicseréltük a két autót. Némi papírmunka még, tankolás és indulás haza. Na jó volt előtte titokban szétmorzsolt könnycseppes búcsú. Megsimogattuk, megköszöntük, hogy vigyázott ránk. Zolikám is integetett neki. Hazafelé Zoli vezette én pedig böngésztem a kis könyvét. Roppant kényelmes, tényleg hatalmas, de nagyon kézre esik benne minden, biztosan szeretni fogom, csak szokni kell még.

A mostani hétvége is elég sűrű volt, volt benne Apapecázós, takarítós, bevásárlós, vendégvárós, cseppet nem alvós. Ja és közben becsípődött a derekamban egy idegszál, úúúgy fáj... gyógyszer nélkül nagyon finom...

Ennyi...

Most csak ennyi...

Úúúúgy rohan az idő...!!!! Marci már 20 hetes!!! Már csak 20 hét...???

Kellemes Húsvéti Ünnepeket!!

Csavargós napok állnak előttünk, így ma ragadom meg az alkalmat, hogy

Kellemes Húsvéti Ünnepeket

kívánjak minden kedves olvasómnak!

    Nem tudtam választani... :)

Izgalmas napok

Hétfőre volt időpontom Pestre a genetikai tanácsadóba. Anyu kísért el. Utazással, címmel, annak megtalálásával semmi gond nem volt. Nem vagyok egy elveszős tipus :) Hanem a parkolással. Hát az valami katasztrófa. Az egy dolog, hogy a kórház környékén nincs szabad parkoló, sőt a kórház saját parkolója is dugig volt. Így körözni kezdtem... Az első kör után találtam is egy roppant szimpatikus helyet. Kocsit benavigáltam, parkolójegyet megvettem, cuccok ki, Zozit kihalásztam az ülésből, minden ok. Épp közben ért oda a mellettem levő autó gazdája, kérdezi sokáig leszünk? Mondtam, bár időpontra megyünk, de nincs kizárva. Erre ő: akkor jobb lesz, ha másik parkoló után nézek és mutatja a 6000 Ft-os büntetés csekkjét. Kb 5 méterrel előttem volt egy várakozni tilos tábla... óó én szőke liba... nem figyeltem... Hát ezért volt szabad hely... Na kocsiba vissza, mégegy kör... Felfedeztem egy parkolóházat nem túl messze, irány oda. Hát az sem volt túl üres, de a -2. szinten sikerült helyet találni. Innen már kapkodni kellett a lábunkat, mert vészesen közeledett az idő, amikorra hívva lettem. De ok, rendben megtaláltam a rendelőt is, millió emberkével a folyosón. Beszedték a beutalókat és nagyon örültem, mert az elsők közt szólítottak. Kár volt, mert csak az adatokat vették fel először mindenkitől, lehetett tovább várakozni. Esetünkben ez 2 és fél óra volt. Zozikám feltalálta magát, bohóckodott. De legalább a környékünkön várakozó kismamik sem unatkoztak. Azt játszotta, hogy úgy csinál, mint aki elszalad, de ha valaki ránézett vagy szólt hozzá, visszarohant kacagva. Meg persze evett, ivott, dumált, játszott a játékokkal amiket vittünk. Nagy nehezen én is sorra kerültem, amit a rendelőben töltöttem az nem volt több 5-6 percnél. Mondták, hogy bár az eredményeim jók, de a korom miatt fel kell ajánlják az amniocentézist. Nos én -természetesen az orvosom tudtával- úgy döntöttem, hogy nem kérem. Rendben, kinyomtatták  a papírt, aláírtam és viszontlátásra. Mennyivel más volt, mint amikor Zozit vártam. Akkor máshol voltam és ott aztán megkaptam, hogy micsoda felelőtlen anya vagyok...  Nagyon gyorsan hazaértünk. Zsuzsi már itthon volt. Vele reggel megbeszéltem, hogy lehet későn jövök, ebédet megtalálja a hűtőben, tanuljon, aztán, ha ott az idő induljon edzésre. Evett is, meg állítólag tanult :)
Tegnap reggel Zsuzsi mielőtt indult a suliba vitte le a szemetet (ez mindig így van, ez az ő dolga) látta, hogy tele a postaládánk. Gyorsan felhozta a leveleket még. Na itt kezdett kezem-lábam remegni... Ajánlott levél a Magzati Diagnosztikai Központtól... Mindenhülyeség  átfutott az agyamon. Amikor levették a második adag vért azt mondták, hogy 3 hét ez is mire megérkezik, majd érdeklődjek. De addig még van majdnem másfél hét...! Szentül meg voltam győződve róla, hogy rossz lett az eredmény, és azért jön levélben a lelet. De szerencsére minden rendben, sőt annyira jó, hogy a Down-szindróma esélye már csak 1:5100.  Küldtek még egy tájékoztatót, hogy van lehetőség az őssejt megörzésre, meg ha én is úgy gondolom, várnak 4D-s ultrahangra.
Végezetül egy kép Zoziról, próbálgatja, hogy belenőtt-e Apa cipőjébe :)) Hát nekem úgy tűnik, még várnia kell kicsit :) A kép sajnos roppant sárga, mert este ilyenek a fények nálunk az előszobában... (kattra ezek is megnőnek )


  

Blogdíj

Köszönet érte

Szerinek  :)

...és amiket tennem kell érte:

1. Meg kell köszönni a díjat annak, akitől kaptam. 

2. A logót ki kell tennem a blogomra.

3. Ki kell linkelnem azt, akitől kaptam a díjat

4. 7 bloggernek tovább kell adnom a díjat.

5. Be kell őket linkelnem.

6. Üzenetet kell hagynom a blogjukon, hogy tudják díjat kaptak tőlem.

1-2-3. megvolt.

4-5-6 kihagynám, mert akinek adnám annak már van, esetleg akinek mégsincs, annak sok-sok szeretettel átadom.

Hát jó pár dologgal le vagyok maradva...

Akkor először is a névnapozós: A bulizás jól elhúzódott, mert tudvalevő, elég kiterjedt famíliával rendelkezünk. Így a buli a napját megelőző hétvégén kezdődött és az azt követő hétvégén is tartott :)  A napján sem valami szokásos módon ünnepeltünk. Ugyanis Zoli aznapra kapott időpontot kontrollra, így Pesten voltunk. Ott szerencsére mindent rendben találtak. Így bosszúságot csak a várakozás jelentette, ami több órán keresztül tartott, pedig időre mentünk. Az ajándékokat nem részletezem, volt ez is, az is, mindenféle jobbnál jobb dolog kicsinek nagynak egyaránt. Nálunk ez a nap nem csak a fiúk névnapja, mert bár nőnap is van, de Anyu szülinapját is aznap ünnepeljük. Úgy szoktam mondani: emeletes ünnep.

Az elmúlt két hétben volt még dokibácsi látogatás, újabb babakukk, vérvétel, meg minden jóság. Sorban pedig így következtek egymás után:  Megérkezett a kombinált teszt eredménye. 1: 1200 Negatív :)  Zolikával 1:1630 volt.  Mindenesetre ajánlották az Integrált tesztet is. (természetesen ez már fizetős) Kedden levették az AFP-hez a vért, szerdán pedig a teszthez. Most újabb várakozás. Szerdán délután az eddigi összes leletemmel elballagtam a dokibácsihoz, ő is nagyon meg van mindennel elégedve. Csak zárójelben jegyzem meg, ilyen szuper, tankönyvbe illő vérképet soha az életben nem produkáltam, kivéve amikor Zozival voltam várandós. Szóval, megbeszéltük a következő ultrahang időpontját április elsejére :) Másnap jegyzetfüzetet magam mellé gyűjtve vad telefonálásba kezdtem, hívtam a genetikai rendelést időpontot egyeztetni, kaptam is márc 29-re. Szuper, kell friss ultrahang lelet és beutaló. Újabb telefon a dokinak, hogy hozzuk előre az uh-ot, így csütörtökön sikerült azt is megejteni. Hihetetlenül jó fej volt (már ha illik ilyet mondani egy deresedő halántékú nagytudású dokibácsira) alig értünk be a kórházba, máris mehettünk be az uh-ra. Kértük, hogy vegyük dvd-re, természetesen az is sikerült :) ...és amiket megtudtunk: Kismaszat, köszöni szépen jól van, láttunk szebbnél szebb piruetteket, megmérni alig lehetett mert úgy fickándozott. ...ááá itt a feje, hopp ez már a feneke... A másodperc töredéke alatt képes megfordulni. Tökéletes méretekkel rendelkezik, van keze lába, vannak ujjai... ééééés, na mije van neki??? Fütyije :))))) mégegy pasi :)))))))))  titokban ebben reménykedtem ám... Így utólag bevallotta Apácska, hogy ő is. Reggel még felhős volt az ég, de mire végeztünk a nap is kisütött :) Így aztán feldobódva mentünk haza. Persze a lényeg, hogy minden rendben és jól van a legkisebb. Az uh közben Zolikám hihetetlenül édes volt, végig magyarázott a monitornak. Jó lenne tudni, hogy érti, tudja hogy ott a tesót látta. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy hogy fogja ő ezt a tesó dolgot megélni. Mostanában nagyon változóan, szerintem hangulatától is függ. Van amikor simogatja a pocakom, van amikor teljes a tagadás. A múltkor felhúzta a pólómat, megsimogatta  a pocim és mondja: cici, mondom, nem ez egy pocak, ott lakik a kistesó. Rázza a fejét: cicííííí  :)  Az biztos, hogy Zsuzsi örül neki, várja már nagyon, hogy érezhetően mocorogjon. Hát még én sem érzem, pedig a nagykönyv szerint illene... Na majd. Zozit a 19. héten kezdtem érezni.

Na mi is volt még....? Volt Zoli horgászni, hozott egy rakás halat. kárászokat, keszegeket, pontyot. Az utóbbi kifilézve fagyoskodva várja, hogy legyen még mellé másik is, és halászlé készül belőle. azt aprókat pedig aznap este paprikás lisztben megsütöttük és felfaltuk. Mmmmm már annyira vártam. Nagyon szeretjük. Zolikám is evett belőle, nem is akárhogy :) alig tudta kivárni, hogy szálkamentesítsem... :) Zsuzsi is befalt párat.

Most szombaton pedig nyakunkba kaptuk a lábunk és autókereskedéseket jártunk... Itt jön az én nagy bánatom... Sok-sok év után múlt év áprilisában teljesült az álmom és lett egy kis Peugeot-om (206-os) olyan, mint amire mindig is vágytam, meggybordó. Nem túl fiatal, nem túl öreg, csilli-villi kis ékszerdoboz. Imádom, mert ...imádom és kész. Négyen klasszul el is férünk benne. De... öten már nem. Ugyebár a két gyerekülés mellé nem fér egy nagy gyerek... Persze agyalás, hogy a pici úgyis hordozóban lesz egy darabig, és azt előre kötöm. De mi van, ha mindannyian menni akarunk? Tehát kinéztünk a neten két árban elfogadhatónak tűnő autót és hajrá. Aztán jól pofára estünk. Az egyik hihetetlen módon lelakott karcos volt, a vezető oldali ajtó lógott, tehát nem kellett gondolkodni, akarjuk-e. A másik tényleg gyönyörű, kicsit drágább, de nagyon jó állapotban. Két dolog volt ami miatt nemet mondtunk: a hirdetésben nem írták, mennyi km-t futott.... hát túl sokat.... és azt is kifelejtették, hogy a szélvédője törött. Ügyesen volt fényképezve, mert nem látszott. Hazafelé pedig megállapítottuk, hogy a miénk még így is többet ér, pedig öregebb is és kisebb is. Na mindegy, kirándulásnak jó volt. Ötleteket várok, hogy a több gyerekesek hogy oldják meg, ha menni akarnak valahova. Ill. milyen autóba fér két gyerekülés + mégegy gyerek?

Névnap

Boldog névnapot kívánok a két legdrágább Zoltánnak!! Köszönöm, hogy vagytok nekem!!

Horoszkóp

Mikor még Zozi a pocakomban volt, kaptam egy mappát, -azthiszem az egyik kismamis újsághoz volt ajándék- a hátoldalán babahoroszkópok voltak. Nagyon kíváncsi voltam, hogy mi jön be belőle... A napokban nézegettem a "kincsesdobozom" (minden benne van ami Zozival való várandósságommal és születésével kapcsolatos) Ezt is megtaláltam. Hát nálunk úgy tűnik, nagyon is jó a jellemzés.

Tehát, Zozi oroszlán. Ezt írja:

Nem könnyű eset a kisoroszlán. Első hónapoktól kimutatja a vérmérsékletét. (Jaja ez nagyon bejött)

Dühkitörései hatásosak, de hamar elmúlnak. (pláne, ha nem veszünk róla tudomást, elárulom nem mindig sikerül...)

Ha a cumisüveg nem áll a rendelkezésére, azonnal tudtára adja a környezetének (Nálunk a cumisüveg a cicivel helyettesítendő...hát igen ha éhes nincs kegyelem enni/menni kell)

Igazi egyéniség, az oroszlán-bébire mondják, hogy van benne valami plussz. (az tuti, hogy nagyon sokan megcsodálják)

Mosolygós, szereti produkálni magát, s igyekszik másokat is jókedvre deríteni. (Az biztos, hogy a legmorcosabb emberek arcára is mosolyt csal sokszor. A legjobb sztori, amikor egy kétajtós szekrény méretű biztonsági őr állt le vele gügyögni)

Imádja ha a figyelem középpontjában lehet. (mindig ott van, hol is máshol lehetne...)