Már hetek… hónapok óta érik a gondolat, hogy írok. Majd írok… és mégsem…
Annyi minden történt, annyi mesélni valóm lenne, - lett volna. Most a telefonomban görgettem végig az elmúlt év képeit és csak úgy tódultak fel az emlékek.
Tehát csak címszavakban, hogy mit is csináltunk a kieső időben:
- Az utolsó értelmes bejegyzésem után megtörtént a Gyermeknap keretében meghirdetett Kiváló Diák rendezvény, ahol az az 5 éve várt esemény is végre megtörtént. Zozi kezet foghatott a Polgármesterrel.
- A nyári szünetet, - mint már pár éve mindig - az iskola és az egyház közös szervezésével a gyülekezeti táborban kezdték mindketten. Ezután következett a zeneiskola által szervezett Tehetséggondozó napok.
- Júliusban ismét Olaszországot vettük célba. Nem csalódtunk, az idő csodaszép volt, a hely, a tenger, mint mindig gyönyörű.
- Ünnepeltünk egy Zozi szülinapot is.
- Aztán megnéztük a Balatont is. Csudajó volt. Bár kalandosra sikeredett. Az én autóm nem akart hazajönni… ott maradt még két hetet egy szerelőnél… Zoli az egyik nap hazavonatozott a másik autóért, mert kivitelezhetetlen lett volna, hogy tömeg közlekedve cuccoljunk haza.
- Így aztán 1 nappal meghosszabbítottuk a vakációt és nem haza indultunk, hanem Pécsre az állatkertbe. Ennek jó kis története van: Marci nagyon szereti Pamkutyáékat. Szinte minden videójukat kívülről fúj. Különösen kedvence, hogy Pamkutyáék segítettek a pécsi állatkert oroszlánfókájának párt találni és megszervezték a hazahozatalt. Régi vágya volt, hogy találkozhasson Bonifáccal és Donkával a fókákkal. Hát így az egyik szülinapi ajándéka ez lett, meglátogattuk őket. Boldogsága nem leírható.
- Közben, hogy ne unatkozzunk annyira, arra gondoltunk, hogy az üressé vált félszobát kifestjük. De ha már kifestjük, cseréljük ki az ajtót is, mert nagyon csúnyácska… de kellene még egy-két kisbútor is… Így aztán, szépen teljes felújításon esett át a legkisebb szobácska. Igazi kuckó lett belőle Zozinak, aki boldogan költözött be.
- Ünnepeltünk egy Marci szülinapot is.
- Majd ripsz-ropsz kezdődött a suli.
- Nagy változásokkal. Marcinak új tanító nénije lett Ági néni személyében. Ő annyira új, és ismeretlen volt, hogy még csak nem is a városunkban lakik, tehát még utána sem tudtunk érdeklődni. De kár volt félni. Szerelem volt az első találkozás és ez azóta is tart. Egy igazi tyúkanyót kaptunk, aki valóban kicsit anyukákat pótol az iskolában eltöltött időben. Ráadásul vérbeli profi a tanításban is. Szereti Marcit, odafigyel rá, folyamatos kontaktban vagyunk, szól még akkor is, ha szomorúbbnak látta. Bárcsak ilyen lett volna az előző tanító néni is.
- Zozinak keményen kezdődött az év, és az egész félév gyakorlatilag az volt. Úgy kezdtük a hatodik osztályt, hogy nem tudta igazán eldönteni, maradjon-e tovább is általános iskolás, vagy hetediktől gimis legyen. Pont ezért úgy gondoltuk, hogy az összes gimis rendezvényre elmentünk. Voltak nyílt napok, volt egy Pincétől a padlásig nap, ahol belekóstolhattak a gimis életbe és valóban a pincébe is levitték őket. Jelentkezett a gimis előkészítő órákra is, ami a felvételiig tartott hetente plussz 4 óra délutánonként, de ahova rendszeresen el is járt. Aztán megvolt a felvételi, az írásbeli, a szóbeli, az elbeszélgetés. Majd március elején feltették a gimi honlapjára az ideiglenes felvételi listát. A 7. a rangsorban. Azt hiszem ez elég jó eredmény. Bár hivatalos levél még nem érkezett, de jó eséllyel bejutott. Már úgy érzi ő is, hogy igen gimis szeretne lenni. Szándékosan nem mondtam és nem mondok neki semmit, nem akarom erővel beletolni egy olyan választásba, ami nem az övé. Lenne nagyon sok előnye, de iszonyatosan erős gimnázium, válogatott tanárokkal a hatosztályosoknak. Féltem is nagyon, de nem akarom visszatartani ha szárnyalni szeretne. Közben eszméletlenül büszke vagyok rá, mert nagyon jó eszű gyerek, ezt ő mind a saját erejéből érte el. A tudása meg is lesz hozzá, már csak az kell, hogy a rettegett kamaszkor ne vegye el a szorgalmát.
- Ősszel mindig erőt nézünk. Most az én egyik álmom lett teljesítve, Lillafüredre mentünk. gyönyörű. rengeteget sétáltunk, libegőztünk. Nagy élmény volt.
- Az őszi szünetben Makóra mentünk, Szeged érintésével. Jó kis hétvége volt. Megnéztük a magas-ösvényt, ami annyira szuper, és gyönyörű ott a környék. A Hagymatikumot sem hagytuk ki. Hát oda vissza kell menni, mert nagyon klassz hely. Ja és voltunk a szünetben Pesten is a Minipoliszban. Bár a fiúk határeset, majdnem kinőtték már, de találtak maguknak érdekes dolgokat. Ezt a munkahelyemtől kaptuk ajándékba. Azért kár lett volna kihagyni.
- Voltak még zeneiskolás koncertek is, ahol mindkét fiú sikeresen szerepelt.
- November végén Zozi egy térségi szavalóversenyen vett részt. Onnan elhozta az első díjat. Húúú nagyon örültünk. Most lett volna a Városi verseny is, de sajnos ez elmaradt…
- Decemberben a város mindig megrendezi az Adventi hangversenyt és a Cipősdoboz-hangversenyt. Mindkettőn a zeneiskolások lépnek fel. Idén is szerepelt Zozi mindkettőn a citera zenekarral. Nagy sikerük volt.
- Decemberben Zolival kettesben elmentünk az Ákos nagykoncertre. Néha muszáj kettesben is lelépnünk. Másnap le is tudtuk a karácsonyi bevásárlást.
- Még a szünet előtt volt Marciéknak a karácsony műsor. A Ludas Matyit adták elő. Marcié volt az egyik főszerep, ő volt Döbrögi. Annyira, de annyira jól játszott. De komolyan, olyan átéléssel, hogy csak pislogtunk. (hát igen, ez is Ági néni műve, hogy így kinyílt)
- Aztán volt egy meghitt karácsony, egy Apa szülinap.
- … és most gondolkodtam, hogy mit is csináltunk januártól márciusig, mert nem sok kép van… Hááát no… szeptembertől hétvégenként visszaültem az iskolapadba én is, (mert már baromira elfelejtettem, hogy nem is szeretek tanulni és milyen rosszul viselem a számonkérésekkel járó stresszt) Szóval így, hogy az OKJ-s oktatás az utolsókat rúgja szerettem volna még egy szakmát, ezért gyorsan jelentkeztem egy képzésre. Így aztán januártól márciusig nagy erővel a vizsgákra készültem, mert az egyik modulnak az öt vizsgája erre az időszakra esett. Hát nem volt életem csúcsnapja a szóbeli napja, mert úgy kb 30 éve érettségiztem és ez hasonlóan szigorúan zajlott tételhúzásokkal és hasonló izgalmas dolgokkal. Összességében azért sikerült egy jó bizonyítványt bezsebelni, de ma sem tudom hová tettem az eszem amikor erre jelentkeztem. A második forduló még hátra van, így én is lelkesen készülök a digitális oktatással a következő vizsgákra, ami eredetileg májusban lennének, de nagyon bízom benne, hogy elhalasztják, mert ezt így én nem tudom megtanulni. Nekem kell az a személyes tanítás.
- Március elején ismét kettesben szöktünk, mi nagyok. Egerszalókon voltunk a mesebeli Shiraz hotelben. Hát az valami csúúúcs, ajánlom mindenkinek.
- ééés elérkeztünk napjainkhoz… Hogy viseljük? én nehezen… dolgozom, félek, féltem a szüleimet, a gyerekeimet, magunkat. Zoli jelenleg még otthonról dolgozik, illetve elég keveset kell mennie területre, így a gyerekek felügyelete megoldott. Le a kalappal előtte is, mert nem kevés teher hárul rá. A gyerekek szerencsére teszik a dolgukat, tanulnak. Zozi Classroomozik, skype-ol, kapnak leckét mozában, emailben, viberen. Marci emailben, messengeren, mozában. Van aki naponta küldi, van aki hetente. Nem mondom, hogy mindig képben vagyok, hogy kinek, mikor mi a beadandója, emailben kinek mikor mit kell beküldeni. Közben törölgetek könnyeket a kiborulások miatt, hogy sok, és nem tudja, nem érti, nem magyarázzák el… Vannak derűs pillanatok, amikor Marci hittanleckéjét kiosztom Zozinak (és meg is csinálta). Vannak napok, amikor gyorsan mindennel kész vannak, és vannak olyan napok, amikor nagy nógatások után este 8-kor még leckét írunk. De az biztos, hogy minden elismerésem az övék, mert hihetetlen ügyesen és gyorsan átálltak erre a digitális oktatásra. Nem hisztiznek, nem nyígnak, hogy nem akarják (mondjuk sok választás nincs) Elfogadták, hogy március elején még korlátozva volt a net előtt töltött idő, most pedig mi toljuk őket a gép elé. Elfogadják az otthoni tornát, elviselik, hogy a zeneórák viberen zajlanak. …és sok-sok minden mást is… szóval le a kalappal előttük, hálás vagyok, hogy ilyen simulékonyak és teszik amit kell. Minden este 8-kor én értük/nekik is tapsolok.
