Nagyon-nagyon betartottuk a fiúkkal ezt a bezárkózósdit.
Tényleg komolyan vettük/vesszük. Azon kívül, hogy naponta lezavarom őket a ház mögötti füves területre focizni/tollasozni/rohangálni nincs nagyon lehetőség a mozgásra.
Így aztán szinte minden hétvégén biciklire pattanunk és kitekerünk a közeli parkerdőbe. Van amikor sétálunk kint, van amikor csak tekerünk a fák közt, élvezzük a csendet, madárcsicsergést. (és köpködjük a félig lenyelt bogarakat 🙈)
Jó látni ahogy az elmúlt hetekben szinte robbanásszerűen felébredt a természet.
Először alig-alig voltak levelek a fákon, most pedig már vannak olyan részek, hogy jól be kell húzni a nyakunkat, hogy egy-két lelógó ágacskába bele ne akadjunk.
Most szombaton különösen imádtam az egész kiruccanást, minden olyan bódítóan virágillatú volt. A bodza, az akác, meg minden más. Szép is, meseszépek a pipacsok, az erdei virágok.
Most olyan állítsuk meg az időt érzés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése