Elmaradások pótlása...

Már nem is mentegetőzöm...
Hetek óta pótolni szerettem volna azt a sok élményt ami igazán ide való, de csak tologattam, görgettem magam előtt...
Már biztosan nem tudom úgy leírni, mintha akkor friss érzésekkel írtam volna, de mindenképpen megörökítésre érdemes.

Tehát a novemberünk gyakorlatilag a decemberre való felkészülés volt. Mert a december -majd látjátok- igencsak sűrű és nehéz programokkal volt tele.

November 22-én tartották a zeneiskolában a Jeunesses Ifjú zenebarátok koncertjét. Ez minden évben van, idén Zozi gitározott. Nagyon ügyesen hiba nélkül játszott, de valamiért nagyon izgult.

November 28. Térségi szavalóverseny.
Petőfi: Arany Lacinak verssel indította az iskola Zozit. Érdekes, hogy ezt a verset mindenki ismeri, talán tudja is, de szerintem nagyon nehéz jól előadni. Pláne egy kisgyereknek. Végülis szépen mondta, sokat készültünk rá, és az osztályfőnök (magyar tanár) is sokat segített. A 3. helyezést hozta el Zozi. Büszke vagyok rá,  szerintem ez nagyon jó teljesítmény.  Márciusban újra ezzel a verssel indul egy másik versenyen, úgyhogy néha el kell mondani el ne felejtse.

December 3-án a templomban Marciék osztálya tartotta az első adventi gyertyagyújtást. Két mesét adtak elő. Ügyesek voltak. Sajnos nem ülhettünk túl közel,  így nem túl jó képet sikerült lőni.

Ugyanezen a napon Papi (a nevelőapám) kórházba került. Elesett és sajnos combnyak-törése lett.  Négy napot várt a műtétre... de szerencsére jól sikerült,  mankózik még,  de lassan javulgat. 80 éves,  úgyhogy nem megy ez könnyen...

December 6. Jött a Mikulás.  Természetesen otthonra is. Mamákhoz is. Az iskolában is járt. Sőt a zeneiskolában is ott volt. Minő szerencse épp volt órájuk a fiúknak.  Némi ajándékért elő kellett adniuk egy mikulásdalt. Zozi még azelőtt ezt gyorsan lezavarta mielőtt mi Marcival odaértünk,  így azt nem hallottam. Marci citerán játszott. Szépen, tisztán. Ügyes volt. 

December 8-án a "céges" Mikulás jött. Ott is kaptak csomagot. A nyugdíjas kollégák sütikkel, sült tökkel, kedveskedtek,  de volt szendvics, tea, és a felnőtteknek forralt bor is.

A következő hét valami horror, hogy milyen zsúfolt volt.

December 10-én színpadi nagypróba volt a városi Művelődési központban. (mindjárt kiderül miért) Délután 3-ra ment Zozi,  és fél 7 elmúlt mire végeztek...

December 11-én tartotta a város a Cipősdoboz hangversenyt. Ez számított a főpróbának. Bár teljes előadást leadtak, aminek végén kiosztották az összegyűjtött cipősdobozokat a nagycsaládosoknak.

Éééés December 12-én a városi Adventi hangversenyen szerepelhetett Zozi a zeneiskolával. A kórusban is benne volt és a citera-együttesben is.
Ó, nagyon élvezte. Végig mosolygott. Gyönyörűségesen énekeltek és nagyon szépen játszottak. Le a kalappal.  Csoda megható volt, hogy az én kincsem is ott áll a színpadon. A következő napokban pedig hízott a májam... jó páran gratuláltak.

December 14-én Marciék előadták a karácsonyi műsorukat a szülőknek. Jelmezes előadás volt. Marcinak az egyikben egész hosszú szerepe volt. Csodálkoztam is, mert E.néni nem szokott csak 1-2 soros szerepeket adni neki. Pedig ennél ezerszer többre képes. Nagyon ügyesek voltak.

December 15-én ugyanezzel a műsorral mentek Marciék egy másik iskolába vendégségbe. Na meg vittek a saját készítésű mézeskalácsukból is, amit a napköziben készítettek egyik délután.  Minden gyerek gyúrt, nyújtott,  szaggatott, de csak D.néni kezelhette a sütőt.
Természetesen sikerük volt mind a műsorral, mind a sütivel is.

Meglepő, de 17, 18, 19-én nem volt semmi különös.  Azthiszem legalábbis. Az tuti, hogy 19-e volt az utolsó tanítási nap.

Némi vásárlást ejtettünk meg 20-21-én.

December 22-én kirándultunk egyet. Egészen Győrig mentünk. Zoli kollégáját látogattuk meg. Úgy 2-3 évente megszoktuk nézni őket. Hihetetlen kedves család.  Jó apropó volt a karácsonyi vásár.  Nagyon készültünk, mert mondták,  hogy gyönyörű.  Én már csak azért is,  mert volt óriáskerék.  Sajnos az időjárás nem volt a barátunk, szakadt az eső végig, egész nap... de nem tántorított el semmi, nagyon élveztük a napot.
G és T teljesen odavoltak a fiúkért. Nekik már kirepültek a gyerekeik, és unoka még nincs. Szó szerint babusgatták őket egész nap.  A fiúk pedig demo üzemmódba kapcsoltak és mint két cukorfalat úgy viselkedtek.

Aztán eljött a karácsony.  Idén sikerült akkora fát venni, hogy  az aljából is és a tetejéből is vágni kellett, hogy beférjen. Dehát olyan szépet sikerült választani...
Jött a Jézuska sok-sok ajándékkal. Szenteste Mamiéknál és itthon.
Első napon jöttek Zoli testvéréék, Anyukája, MarciKeresztanyu.
Jó kis nap volt.  A gyerekek nagyon élvezték,  játszottak egész nap.  Így négyesben ritkán vannak.
Második nap Apuéknál voltunk. Ott is csomó ajándék volt a fa alatt, meg ott is a nagyszülők szeretete, unokatesók, nagybácsik bohóckodása.

December 29-én végre volt annyira hideg, hogy kimerészkedjünk a jégpályára. Vagyis ez pasiprogram, mert én csak palánkon kívülről vigyorgok.
De ők jól elvannak, esnek-kelnek.
De a végére egész jól belejönnek.

És az év utolsó napja... December 31.
Itthon voltunk. Sütit sütöttek a fiúk, sajtos masnit. Én pedig hidegtálat varázsoltam.
10 körül lementünk az Aldi parkolóba, vittük a tüzijátékot és jót mulattunk.
Ez is évek óta tartó szokás, hogy a régi munkatársakkal ott összejövünk, viszünk kölyökpezsgőt a kicsiknek, rendeset a nagyoknak és koccintunk. Beszélgetünk megfagyásig és mindenki megy haza.
Éjfélkor koccintottunk az új évre, bámultuk az ablakból a tüzijátékokat. Aztán jó éjt, viszlát 2018, Isten hozott 2019.

Boldog új évet kívánok mindenkinek!

A képeket próbálom sorban feltenni... hát majd összefésülitek a történetekkel.