Zozi a csavargó... avagy Az erdei iskola

Múlt héten kedden indultak Zoziék a várva várt erdei iskolába. Már tanév elejétől készültek rá. Házi feladatnak is ki volt adva például,  hogy meg kell tanulniuk az ágyneműt fel és lehúzni. Na jó, azt épp nem túl  sokat gyakoroltuk...

Aztán eljött a nagy nap.  De milyen a mi formánk... a megelőző hetekben hőmérsékleti csúcsokat döntöttünk, aznap reggel viszont leszakadt az ég. 
Nem szakadó, hanem ömlő esőben indultak útnak. 
Hát nem kicsit izgultam... azért három éjszaka,  mégis  csak  három éjszaka... indulás előtt megkapta a 3-szor 10 jóéjtpuszit... egy apró, parfümömmel befújt plüssmalacot is becsempésztem a csomagba... de úgy tűnt nekem esett rosszabbul az elválás.

Na itt jobb, ha beszúrom az iskola fb. bejegyzését...

Negyedik évfolyamunk az erdei iskolában

Május 15-18-ig negyedikeseink ismét a Mátrában töltöttek négy felejthetetlen napot. Első nap a parádsasvári üvegmanufaktúrába és a szomszédos üvegmúzeumba látogattak el, majd estefelé megérkeztek szálláshelyükre, a mátraházai Református Üdülőbe.
Második napon, szerdán másfél órás gyalogtúrán elérték a kékestetői hegycsúcsot, felmásztak a kilátó tetejére is, majd vacsorára visszaérkeztek a szállodába. Minden gyermeknek és az őket kísérő pedagógusoknak is becsületére vált ez az erőpróba.
A harmadik napon délelőtt a környékbeli erdők növény- és állatvilágáról hivatásos erdész előadását hallgatták meg. A délutánt az Adrenalin Parkban kezdték, majd a sástói kilátó tetejéről csodálatos panoráma tárult eléjük.  Este a szálláson bátorságpróbán vehettek részt tanulóink.  
Utolsó napon, pénteken reggel indultak, Mátrafüreden felszálltak a kisvasútra, elkerekeztek Gyöngyösig, ott megtekintették a Mátra Múzeum állandó tárlatát. Hazafelé útjukon megálltak Jászberényben, a Jász Múzeum kiállításán Lehel kürtjét is láthatták.
A változatos hegyvidéki táj élménye elmélyítette tanulóink évközben szerzett elméleti tudását. Osztályainkat elkísérték osztályfőnökeik és napközis nevelőik. A túrákat az igazgató úr vezette.

Gyakorlatilag ennyi...
Bár minden este beszéltünk telefonon, de nagyon hiányzott.  Marci az első este már hiányolta és rajzolt egy képet Zozinak,  hogy majd ha hazajön megtalálja az ágyán az ágytakaró alatt eldugva. Minden este elmondta neki telefonon, hogy mennyire várja. Olyan kis elárvult volt egyedül.
Na de eljött a péntek, megvolt a nagy öröm.  Zozi hazajött. Kapott tőle egy hűtőmágnest és kulcstartót.
Zozi hihetetlen nagy élményekkel jött haza. Na meg közel 1600 képpel.  Mindent dokumentált. Vannak közte nagyon-nagyon jók is. Majd lementem és mutatom...
Most a tanító nénik képei vannak még csak.

Marcis Anyák napja

Csütörtökön volt Marciék osztályában az Anyák napi ünnepség. 
Délelőtt várták a Mamákat, délután pedig az anyukákat.  Hát fura volt így külön... nekem úgy teljes, hogy mellettem ülnek a mamák. 

Úgy volt hirdetve, hogy 4-kor kezdődik.  Hát cseppet korábban, 3/4-kor értem oda, azzal a jól megfontolt szándékkal, hogy olyan helyre tudjak ülni, ahonnan jól látom Marcit.
4 előtt 1-2 perccel még az iskola ajtajában voltunk,  mert be volt zárva az ajtó...
Hogy miért az csak később derült ki... akkor amikor kinyitotta E néni. Sorfalat álltak a csöpp gyermekek. Na nekem könnybe is lábadt a szemem rögtön, olyan kedves gesztus volt.  Amikor odaértem Marci elé, kézenfogott és bekísért a szépen feldíszített terembe.
Mondtak verset,  énekeltek, magyarul is angolul is. Édesek voltak.  Nekem külön meglepetés volt a vers, mert Marci olyan jól titkolta, hogy mit mond  hogy nem derült ki. Egyszer ugyan rákérdeztem  hogy gyakoroljuk-e, de nem engedte, mert akkor megtudom. 
A műsor végén kaptuk meg az ajándékokat. Ők is rajzoltak rólunk egy portrét, és kaptunk virágot meg egy kis fából készült szivecskét.
A helyválasztás olyan jól sikerült,  hogy Marci pont mellettem állt. Néha-néha megfogta a kezem.
Szép délután volt.  Kicsit könnyes, megható, kedves.
Hazafelé természetesen járt a gombóc fagyi.

Kismenők...

Kb két hete... vagyis pont a ballagás napján Marci szemüvege eltörött. Vagyis nem a lencse, hanem a szára lett használhatatlan.
Pont következő kedden rendelt a szemészdoktor bácsi. Jó nagy hátszéllel tudtunk bejutni a rendelésére, de sikerült.
A helyzet:
-Marci szeme fél dioptriát javult. Nagyon örülök neki. Mondjuk hordja is a szemüveget szorgalmasan.

De ha már ott van Zozi is, őt is megnézné. Ok persze...
Hááát ott már nem jó híreket kaptunk... Zozinak is kell szemüveg...
De hátha kell,  akkor kell... nincs mese.
Így ő is választott egy klassz keretet.

Péntekre el is készült mindkettő szemüveg. 
Szerintem klassz nagyon.  Olyan jó kis tudós feje lett Zozinak

Szombaton viszont elmentünk fodrászhoz a fiúkkal.  Vagyis Zoli akart menni, de mentünk mindannyian.
Ezt a most divatos hajat már nem tudom vágni...
Úgyhogy kis okostojás fejük lett kicsi menőséggel gyúrva

Képek fodrász előtti és utáni állapotban.

Hát kell ennél több?

Esti búcsúzásnál Marci:
- Te vagy életem földi menyországa!

(kérdeztem honnan vette ezeket a szavakat, egy anyák napi versből)

Múlt vasárnap...

...hát mi megint csavarogtunk.
Szombaton reggel olvasott Zoli egy cikket, hogy Balatonfüreden veterán autó kiállítás  van hétvégén.  Így aztán vasárnap reggel útnak is indultunk.
Csoda szépségeket láttunk.
Volt köztük több, mint 100 éves autó is  aminek a lámpája gyertya volt, a kereke pedig fából készült. A legkülönlegesebb számomra Erzsébet királynő limuzinja volt. Hihetetlenül pompás, tiszteletet parancsoló autó.
A fiúknak legjobban a pici autócsodák tetszettek.
Miután kigyönyörködtük magunkat, ebédelni Csopakra mentünk, Gyula bácsi kaktusz büféjébe. Természetesen hekket evett mindenki. Nála jobban tuti senki nem süti az országban. 
Miután a pocak is tele volt, hát meg kellett nézni milyen meleg/hideg a víz. Készültünk fürdőruhával is biztos ami biztos. Hááát én csak térdig merészkedtem bele, Zozi úgy kb derékig, Marci egy pillanat alatt vizibolhát játszott,  ő belefutott, Apa és Zsuzsi be is úsztak... pedig tényleg hideg volt...  kb 5 percet hagytam a kicsiket pancsolni, aztán szigorúan kiparancsoltam őket.  Törölközés, száraz ruha és mehettek játszani. 
Kár, hogy nem volt hétfőn szabadnap, mert alig akartunk haza jönni...

Zozival az Anyák napja

Hétfőn délután tartották Zoziék az Anyák napi ünnepséget. 
Gyakorlatilag ez volt az utolsó olyan igazi igazi megható bőgős műsor.
Ötödiktől már nem szeretnek szerepelni, már dedósnak tartják a verseket, cikinek a pityergő anyukákat.  Legalábbis Zsuzsannáéknál ez volt.
Na de Kati néni és Ica néni nagyon kitett magukért. Nagyon ott volt ez a műsor.
Már hetekkel előtte készültek és most kivételesen nem derült ki, hogy mivel. Annyit tudtam, hogy van saját kis produkciója az összes gyereknek. Volt egy fal, ami tele volt ragasztva az anyukákról készített portréval. De csak a végén kaptuk meg, addig csak találgattuk melyik rajz ki lehet. Mondjuk én jól tippeltem.
Megvoltak a szokásos versek, énekek. Közben egy-egy zeneiskolás játszott egy darabot. Zozi most a gitárját vitte, egy nagyon klassz keringőt pengetett el.
Aztán mikor már minden gyerek mondott verset és azt gondoltuk, hogy vége van, Kati néni kiállt középre és a ezekkel szavakkal konferálta fel a következő műsorszámot :
-Ezek voltak a nagy költők és írók. Most pedig hallgassuk meg mit tudnak kis írók és költők.
Ezután minden kisgyerek elővett egy saját maga írt fogalmazást és felolvasta.  A téma persze az volt, kinek milyen az anyukája.
Zozi egy kis verset is írt a fogalmazásába szőve.
Nagyon érdekes volt hallgatni milyennek látnak minket. Nagyon megható volt. Na jó biztosan mindenki csak a jót írta, de olyan hihetetlen szeretet áradt a gyerekekből, hogy az leírhatatlan. 
Tudom, hogy sokszor van ilyen gondolatom, de tényleg most kellene megállítani az időt.
Fantasztikus délután volt.

Volt egyszer egy ballagás...

Igen,  idáig már eljutottunk. Nem csak nagykorú (már egy éve) hanem ballagó diák. 
Ugyan 2 évig még az iskola padját koptatja, de persze az már nem olyan tanulás lesz.
Igazándiból nem tudok felhőtlenül boldog lenni... Nem szeretnék a piszkos részletekre kitérni, legyen elég annyi, hogy  pokolian küzdelmes évek vannak mögöttünk... pláne az első és az utolsó év volt kritikus...
Na de  túl vagyunk rajta,  ha minden rendben lesz,  akkor lesz egy "érett" diákunk. Ha nem... hát... majd lesz valahogy...

Szóval ballagás.  Hááát voltak bajok...
- először is,  pénteken este volt...
- mindenki dolgozik... na jó, van szabadság...
- a másik... namármost a család egyik része ugye nem a közelben lakik... kvázi ha eljönnek a ballagásra, utána nem tudom őket elhívni megünnepelni, mert az éjszakára nincs hova tegyek ennyi embert...
Így azt találtuk ki, hogy majd érettségi után tartunk egy naaagy bulit.
- Zozinak aznapra tették az Anyák napi ünnepséget... sikerült átkönyörögnöm hétfőre... de mi van ha nem... melyikre ne menjek... Ballagás jó esetben az utolsó... viszont az Anyák napi ünnepség... hát a szívem szakadt volna meg...
- Marci aznap kirándult... na jó, hazaértek, de volt logisztika rendesen, ki, hol, mikor, kit...
- fodrász... minden volt, csokor, ruha... de basszus elfelejtettünk a fodrásznál időpontot egyeztetni... előtte 3 nappal ugrott be... így nekem előtte éjjel (!) itthon befestettük Apácskával a hajam, reggel 6-kor pedig már a fodrász fésülte.  Utána Zsuzsinak...  Mire vinni kellett a fiúkat a suliba itthon voltam 😊

Maga az ünnepség a megszokott volt. Vonultak, lufit engedtek, virág, fotózás stb... Nekem az nagyon fura, hogy ezek a gyerekek nem énekeltek... végigvonultak nevetgélve  de semmi meghatottság nem lengte át az ünnepséget. Csak úgy megvolt és kész... biztos azért is,  mert ők nem válnak el,  az osztály nagy része marad diák.