Nevessünk is - MaiMarci

Minden este fürdéskor csekkolják a súlyukat. Miután szinte grammra egyformák, állandó versenyben vannak ki épp mennyi, ki épp mennyit fogyott vagy hízott.
Marci ma: - Én először megmérem magam utána megyek pisilni annyival is nehezebb vagyok...  😀

Beíratkoztunk a zeneiskolába Marcival...

Igenám... de hogy...

Ostoba szőke... hetek óta olvasom a zeneiskola fb oldalán,  hogy beíratkozás ekkor... akkor... PÓTbeíratkozás aug.23, 24.  Jól van... legyintek gondolatban... Zozit már nem kell...

Erre tegnap csörög a telefonom.  M.A. néni, hogy azt látja ugyan,  hogy jeleztem az iskolai beíratáskor, hogy szeretném ha Marci zeneiskolás lenne, de el kellene vinni egy felméréssel egybekötött beíratkozásra.  Nagyon csúnyákat gondoltam magamról. Fogalmam sincs hogy esett ez ki, de a lényeg, hogy legalább ők figyelnek...

Így aztán délután tekertem mint félőrült haza, tuti világcsúcsot döntöttem. Amíg a fiúk készülődtek vázoltam Marcinak mi vár rá. Kicsit énekelni kell, meg ritmust tapsolni, dallamot visszaénekelni. Hát nem volt túl lelkes. Alig találtunk hirtelen egy dalt amit elénekelt. Mert úgy kb tízre azt mondta, hogy ő azt nem is ismeri, na azt aztán biztosan nem énelki el...  Én meg attól pánikoltam, hogy valami extra ökörséggel áll elő... valami most divatos Majkával vagy Hooligans-szel...

Na jókat bohóckodtunk útközben. Persze rohanva, mert erre az egészre volt kb 50 percünk.  Senki sem volt amikor odaértünk, mehettünk is be. Közben találkoztunk a zeneovis Cs. nénivel. Volt nagy örömködés.

Bemehettünk Zozival mi is.   A. néni rögtön azzal kezdte, hogy akkor kezdjük a felméréssel. 
Rossz kezdés volt. Mert maga a szó, hogy felmérés olyan szinten stresszelte Marcit, hogy sírva is fakadt.   Persze egy perc alatt összeszedte magát, de nagyon látszott rajta, hogy begörcsölt. Nem is akart énekelni.  Gondolom A.néni kapcsolt, mondta, hogy nem baj, majd énekel Marci szeptemberben a suliban. Végül ügyesen tapsolt, később énekelt is, de a java ezután következett...

Amíg töltöttem a papirokat szóba jött egy és más.  Számítógép és hasonlók. Na ebből egyenesen a következő dolog, mesélték a fiúk, hogy szoktak zenét hallgatni a youtube-on. Na mit is?  Hááát mostanában Despaccitót... (leírni sem tudom) ... Legjobban annak is a rendőrös paródiáját... Tetszik ismerni? Neeeem?  ...éééésssss már énekelték is... az elsőtől az utolsó szóig...

Szóval bemutatkoztunk... beíratkoztunk...

Így lett Marci a Zenei előképző 1.  oszlopos tagja.

Jut eszembe...

...a nyaralásról még nem is írtam... pedig már majdnem két hete itthon vagyunk...

Szóval, Zozi szülinapján indultunk útnak. Szokásos Balaton északi part volt a cél. A szállás változott ugyan,  mert bár januárban szerettünk volna foglalni a megszokott füredi AAA-ba, már sajnos nem volt hely. 
Végülis Csopakon kerestünk és találtunk egy vendégházat. Mondván úgyis oda járunk strandra. Más volt. Az biztos, hogy rengeteg üzemanyagot spóroltunk így meg, mert kb 10-15 perces séta volt a strand és a ház közti távolság.  Tágas is volt, tiszta is volt,  kényelmes is.  Persze itt következik a de. Voltak szokatlan és zavaró dolgok, ami miatt ha lehet inkább a füredi lakást választanám. Félreértés ne essék,  nagyon jó volt,  a célnak tökéletesen megfelelt viszont ha egy rossz idő miatt beszorultunk volna akkor bizony nem lett volna jó.
Na de az időpont választás tökéletes volt,  mert akkor volt a nyár legforróbb hete. Sőt már-már attól tartottam, hogy nem tudunk sehova menni kirándulni, mert akkora a forróság...
Végül persze ez is megoldódott, az utolsó napokban kaptunk két olyan napot amikor nem gyulladt ránk a ruha. 
Szóval a program így nézett ki: strand,  strand, strand, strand, fél nap pihi este strand, látogatás Ausztriába MarciKeresztAnyuhoz, Tihany, strand, Tapolca, strand, haza. Ja meg valamikor voltuk Füreden is...

A látogatás remek volt. A fiúk rögtön bandázni kezdtek, illetve szerintem ott folytatták ahol legutóbb abbahagyták.
Mivel mindhárman nyári gyerekek, Evelin egy tortával is meglepte őket. Szuper volt a három fiú és a három gyertya egymás mellett. Alig tudtunk haza indulni...

Másnap Tihanyban voltunk.  Aznapra mondták az időjósok a hűvösebb, csapadékosabb időt. Hááát nem jött be... bár nem ezer ágra sütött a nap csak olyan hétszázra...  Terveztük megnézni a külső tó környékét, de végül rövidítettünk a sétán, csak a Belső-tavat jártuk körbe. Mi is láttunk ürgéket csak mi másképp,  mint Beáék.  Pont aznap tettek ki rengeteg ketrecet befogni jó néhány példányt. Valahova... -mondták pedig hova-... akarnak telepíteni belőlük mert itt már nagyon sok van. 
A séta után fel akartunk menni az Apátsághoz, de feladtuk. Mintha az összes ember azt akarta volna látni... Így aztán megfordultunk és irány haza...

A következő nagy kirándulás Tapolca volt.  Mégpedig a Tavasbarlang. Ez is régi álom volt.  Na de ha valaki ide akar jönni,  váltson előre a neten jegyet. Kb 10 után értünk oda, kb egy óra sorbanállás után a 14:40-es csoportba kaptunk jegyet. Addig megnéztük Tapolca belvárosát, játszótereztünk, sétáltunk. A barlang nagyon szép. Izgalmas a csónakázás is. Pláne, hogy Zoli evezett, én meg hátul kapaszkodtam és folyamatosan attól féltem mikor borulunk a vízbe. Hát tény, hogy nem vagyok egy vizitündér. Na meg legalább rájöttem,  miért hívják a csónakot lélekvesztőnek.  Nem volt vészhelyzet persze egy pillanatig sem, mégis a képen amit egy automata készít útközben,  látszik három vigyorgó fiú és én, aki rémülten két kézzel kapaszkodik   (nem ezt nem mutatom meg)
Ennek ellenére nagyon-nagyon jó élmény volt,  bármikor visszamennék.

Jó kis nyaralás volt. A víz nagyon meleg volt már,  rengeteg ember volt mindenütt, de együtt lenni jó. Nagyon-nagyon jó.

7 éves lett MiMarcink...

Drága kicsi Kincsem...
Milyen is Ő?

Hát semmit sem veszített szeretetbombaságából. Bújós cicamica. Puszikirály.  Hihetetlen mennyire tud szeretni. Arcán a gödröcskéivel mindenkit elbűvöl.

Ő a bölcs. Csak rá jellemző homlokráncolással mesél vagy vesz tudomásul dolgokat. Nagyon jó meglátással rendelkezik. Okosan érvel ha szükséges. 

Ugyanakkor szeleburdi kisvadóc. Rohan rohan ész nélkül,  olykor persze koppan. 

Hatalmasakat tud nevetni a vicces dolgokon, illetve saját maga által kreált poénokon.

Szinte mindenkit palira vesz... bármit képes bemesélni bárkinek.

Mindemellett roppant simulékony, kedveskedő kisember. Figyelmes. Lesi azt, hogy mivel okozhat örömet. Millió meglepetést készít. Általában valami autóval kapcsolatos rajzot vagy képet.
Mindig van ügyeletes kedvenc. Ez gyakran változik azért... hol limuzin, tűzoltó, autómosó, kukásautó,  autószállító, trabant, BMV, most épp ferrári.   Egy biztos:  a kutya. Az az örök kedvenc.

Nagyon-nagyon érzékeny... már-már mimóza. Nagyon könnyen elpityeredik. Ugyanakkor jól tűri, ha egy játékban nem ő a győztes.
Stresszes eléggé... ezt a szorongást nem sikerült még oldani. Olykor jobb, de vannak visszaesések.

Várja az iskolát. Az új barátokat.  Könnyen barátkozik ha úgy érzi elfogadják. Szinte mindenkivel szót ért.

Nem verekszik mással csak Zozóval... ő legalább annyira példakép, mint amennyire rivális. De imádja, nagyon felnéz rá, ha azt látja tanulhat tőle.

Remélem jól látom, hogy könnyen tanul. Szinte minden tudását (olvasás, írás) magától tanulta meg. 

Ha neki tetsző dolog van akkor roppant érdeklődő, olyankor az információkat szivacsként szívja magába.
Szuper a hosszú távú memóriája, olyan dolgokat emleget ami évekkel ezelőtt történt. 

De mindegy is meddig ragozom milyen Ő...
Ő egy fantasztikus kisgyerek, akit nagyon-nagyon szeretünk.
És nem mellesleg ma van a születésnapja. A HETEDIK.

ISTEN ÉLTESSEN NAGYON SOKÁIG MARCIKÁM!
Egy kincs vagy nekünk Te! Szeretlek!

Talált kincsek avagy levél nekem

Két napja pakolunk a gyerekek szobájában.  Ruhákat selejtezünk, fiókokat ürítünk az elmúlt tanév összegyűjtögetett lomjaival együtt. Kezembe akad egy nekem címzett boríték. Olyan Zozi féle összeeszkábált, ragasztott, csoda. El szoktam tenni ezeket a kincseket, mert később olyan szivet melengető olvasni.

A borítékon ez áll:  " A szeretet mindig veled van"  valamint: "Gyógyulj meg, én hiszek benned!"
Hmhm... óóó cuki-muki kisfiam... olvadoztam. (Bár ezt a gyógyulj meg szöveget nem tudtam hova tenni, mert jóideje nem voltam beteg...)

Na lássuk a levelet: "Kedves Anya! Sajnálom, hogy beteg vagy, de csütörtökön nem tableteztünk, pénteken  se tableteztünk. Szombaton nem annyira érdemeltük meg. Vasárnap felhúztam a redőnyt, az ágyneműt elraktam. Zozó" 

Szóval miután a levelet az íróasztal fiókjában találtam, így arra jutottam, hogy valószínű vasárnapra vagy meggyógyultam vagy tabletezhettek...
😀

9 éves ...

Holnap lesz 9 éve...

Hogy is volt?
9 éve ilyenkor  már nem találtam a helyem. Nem fájt olyan nagyon csak olyan sehol nem jó érzés volt.  Ültem a nagy labdámon, a konyhában a széken, feküdtem az ágyon, végül a legkényelmesebbnek a leendő babaszobában elhelyezett jókora fotel bizonyult.  Olyannyira,  hogy szinte az egész éjszakát ott töltöttem mérsékelt fájásokkal.
Hajnalban aztán mintha nedvesnek éreztem volna a bugyimat. Nem voltam egyáltalán biztos benne,  csupán sejtettem, hogy szivárog a magzatvíz. 
Reggel 7-kor pedig ígyis-úgyis jelenésem volt a dokibácsinál, mert már 4 nappal túlléptük a kiírás dátumát. 
Még jócskán vigyorogva indultunk útnak, majd csekkoltunk be a kórházban.  Még az is benne volt a pakliban,  hogy haza leszek küldve. Micsoda naív gondolat  😀
Dokibá megerősítette, hogy igen a magzatvíz csordogál szép lassan.  Méhszáj alig nyitott... Fájás szinte semmi.  Nem baj,  itt ma gyerek lesz. Kaptam valami zselét amitől tágulni kellett volna.  Na persze 😊  Közben kúp (itt nincs beöntés) meg séta.  Eltelt vagy másfél óra, semmi... még a fájások sem voltak kibírhatatlanok. Közben a  szomszéd szülőszobában született egy kisfiú...   úgy kb fél óra alatt...
Dokibácsi úgy gondolta valami hatásosabb dolgot ad. Hát jött az oxi... vele együtt a fájások. Nagyon... már nem mosolyogtam.  Néha megvizsgált valaki hogy állunk, de nem haladt túl gyorsan a dolog. Nagyon bekorlátozta a mozgást az infúzió... labdán ültem egy pár órát... ráborulva az ágyra volt a legkibírhatóbb. Apácska nézte a görbéket, masszírozta a derekam, szóval tartott.  Közben az egyik fájás közben burkot repesztettek, hátha felgyorsulnak a dolgok. Na kb én itt éreztem azt, hogy már maradnék az oldalamon fekve. És kb itt veszítettem el az időérzékemet. Zoli szerint kb egy óra telt el így, hogy nem szóltam semmit csak voltam.  Nem reagáltam semmire. És még mindig nem jártunk csak 3-4 ujjnyinál... Aztán valami történt.  Jött Dokibácsi és mondta,  hogy ki kell venni mostmár ezt a babát. Sajnos valószínűleg egy pár évvel azelőtti méhszáj műtét hegesedése miatt nem fogom tudni megszülni természetes úton Zozit.
Jött egy fiúcska és áttett a kocsira. Kellemesen hűvösnek éreztem a műtőt. Pikk-pakk gerincen szúrtak. Némi hideg érzés, itt-ott rángatás, jókora hányinger és egyszer csak hangos bömbölés. 2008. július 31. csütörtök. 16 óra 47 és hatalmas kisfiú -mondta a szülésznő.  Odadugták a fejemhez egy puszira és vitték mérni, vizsgálni, fürdetni. Oda végig kísérte az újdonsült Apuka. Tényleg nagy baba volt.  3840 gramm és 56 cm.
Engem gyorsan összeraktak, férceltek, majd jött a kétórás megfigyelés. Ott kaptam meg Zozit egy kicsit. Szoptatással is próbálkoztunk, legalábbis úgy csináltuk mintha tudnánk hogy kell  ☺ Később elvitték Zozit,  mert ő fázott, én meg remegtem nagyon az érzéstelenítés miatt. Na meg rettentően fáradt voltam. 
Ennek ellenére valamikor éjfélkor tudtam csak elaludni.

Hát így született meg...
...most meg 9 éves...

Nagyon boldog születésnapot kívánok drága kisfiam!  Egy csoda vagy! A mi első csodánk!

Meglepi

Ma egész nap csavarogtunk. Kellett még egy s más a nyaralásra. Délutánra értünk haza.  Itthon is majd megfőttünk, így nem is csoda, hogy csak pihegtünk és bámultunk ki a fejünkből. A fiúk klasszul elvoltak a szobájukban. Zozi olvasta a legújabb Ropi naplója szerzeményt, Marci pedig labirintust oldott meg.
Egyszer aztán olyan nem megszokott hangokat hallottam. Marci a konyhában ténykedett. Vacsorát készített 😊  Vajas kenyeret párizsival és majonézzel.
Hát a nap legpompásabb falatjai voltak  ☺
Aztán Zozi sem akart lemaradni, így Apa sem maradt éhen 😁

Poroszlón poroszkáltunk...

Kaptunk kölcsön hétvégére egy autót. Egy csilli-villi gyönyörűséget.  Vadi új tesztautó, még csak most júniusban került be a modell az országba.  Innen jött az ötlet,  hogy csavarogni megyünk a hétvégén.  Uticél a Tisza-tó környéke,  azon belül az Ökocentrum Poroszlón.  Ha valaki még nem látta volna,  feltétlenül nézze meg.  Szuper egész napot kitöltő program.  Érdemes a "mindent-bele" fedőnevű belépőt váltani,  mert akkor gyakorlatilag bárhová be lehet menni.  Így mi hajókáztunk, 3D moziztunk is. Az időjárás gyakorlatilag pont jó volt,  amikor odaértünk meleg volt nagyon,  de épp jött egy kisebb esőt hozó felhő, ami kellemesen lehűtötte a levegőt pont akkor amikor mi a 3D-s természetfilmet néztük. Az akvárium gyönyörű,  nagyon élveztük. Szerintem órákig el tudtam volna még nézegetni.
De hogy mi is volt?  Ez...

Hááát ezek a kölykök jól leléptek...

Az elmúlt hetünk gyerekmentes volt.  Ugyanis ManyiMama (Zoli anyuja) feldobta ötletként, hogy menjenek el a gyerekek hozzá egy pár napra.  Még sosem voltak ott nélkülünk,  igaz nagyon hely sem lenne,  de most Józsiék úgyis nyaralni mennek.  Megkérdeztük azért őket is, de nem tiltakozott egyik fiú sem.  Így aztán vasárnap megtöltöttem két nagy táskát a holmijukkal. Hétfőn reggel pedig együtt indultunk,  ők mamázni, én dolgozni...
Kihasználtuk a "magányos" napokat.  Hétfő este moziba mentünk,  szerdán pedig fagyizni meg vacsorázni.
Minden este beszéltünk a fiúkkal telefonon.  Nagyon jó soruk volt.  Amikor forróság volt akkor a lakásban voltak,  estefelé pedig az udvaron játszottak.  Kaptak két paradicsom palántát amit elültettek,  és várták, hogy mikor terem :-)

Eredetileg az volt a terv, hogy csütörtökön hazajönnek,  de Zozi nagyon tiltakozott ellene.  Marci hangján viszont lehetett hallani,  hogy ő már bizony inkább itthon szeretne lenni.  Így azt beszéltük meg Zolival,  hogy úgyis azon a területen dolgozik az nap és bekukkant.  Ha maradni akarnak még egy napot maradhatnak,  de akár haza is jöhetnek.  Így aztán Marci jött, Zozi maradt. 
Itthon vártam őket.  Úgy de úgy ölelt és csimpaszkodott Marci, hogy az nem kifejezés. 
Jaj, nagyon hiányzott már ez nekem. Olyan jó volt végre átölelni.
Pénteken pedig munka után felkaptam Marcit és mentünk együtt Zozóért. Bár ő még maradt volna szívesen,  de szombatra programot szerveztünk és abból nem akart ő sem kimaradni.  Na meg mamának sem árt kiheverni ezt a néhány napot  :-)

Így aztán végre újra teljes a létszám. 

Táska tulajdonos Marci

Nem húztuk-halasztottuk tovább ... megvettük Marci iskolatáskáját.
Márkára, formára ugyanaz, mint Zozié csak a szín és a minta más. Ő már két éve nyúzza,  de még egy évet bőven kibír. 
Vettünk még tolltartókat, tornazsákokat is.
Első lépésként pont elég is  :-)