Jut eszembe...

...a nyaralásról még nem is írtam... pedig már majdnem két hete itthon vagyunk...

Szóval, Zozi szülinapján indultunk útnak. Szokásos Balaton északi part volt a cél. A szállás változott ugyan,  mert bár januárban szerettünk volna foglalni a megszokott füredi AAA-ba, már sajnos nem volt hely. 
Végülis Csopakon kerestünk és találtunk egy vendégházat. Mondván úgyis oda járunk strandra. Más volt. Az biztos, hogy rengeteg üzemanyagot spóroltunk így meg, mert kb 10-15 perces séta volt a strand és a ház közti távolság.  Tágas is volt, tiszta is volt,  kényelmes is.  Persze itt következik a de. Voltak szokatlan és zavaró dolgok, ami miatt ha lehet inkább a füredi lakást választanám. Félreértés ne essék,  nagyon jó volt,  a célnak tökéletesen megfelelt viszont ha egy rossz idő miatt beszorultunk volna akkor bizony nem lett volna jó.
Na de az időpont választás tökéletes volt,  mert akkor volt a nyár legforróbb hete. Sőt már-már attól tartottam, hogy nem tudunk sehova menni kirándulni, mert akkora a forróság...
Végül persze ez is megoldódott, az utolsó napokban kaptunk két olyan napot amikor nem gyulladt ránk a ruha. 
Szóval a program így nézett ki: strand,  strand, strand, strand, fél nap pihi este strand, látogatás Ausztriába MarciKeresztAnyuhoz, Tihany, strand, Tapolca, strand, haza. Ja meg valamikor voltuk Füreden is...

A látogatás remek volt. A fiúk rögtön bandázni kezdtek, illetve szerintem ott folytatták ahol legutóbb abbahagyták.
Mivel mindhárman nyári gyerekek, Evelin egy tortával is meglepte őket. Szuper volt a három fiú és a három gyertya egymás mellett. Alig tudtunk haza indulni...

Másnap Tihanyban voltunk.  Aznapra mondták az időjósok a hűvösebb, csapadékosabb időt. Hááát nem jött be... bár nem ezer ágra sütött a nap csak olyan hétszázra...  Terveztük megnézni a külső tó környékét, de végül rövidítettünk a sétán, csak a Belső-tavat jártuk körbe. Mi is láttunk ürgéket csak mi másképp,  mint Beáék.  Pont aznap tettek ki rengeteg ketrecet befogni jó néhány példányt. Valahova... -mondták pedig hova-... akarnak telepíteni belőlük mert itt már nagyon sok van. 
A séta után fel akartunk menni az Apátsághoz, de feladtuk. Mintha az összes ember azt akarta volna látni... Így aztán megfordultunk és irány haza...

A következő nagy kirándulás Tapolca volt.  Mégpedig a Tavasbarlang. Ez is régi álom volt.  Na de ha valaki ide akar jönni,  váltson előre a neten jegyet. Kb 10 után értünk oda, kb egy óra sorbanállás után a 14:40-es csoportba kaptunk jegyet. Addig megnéztük Tapolca belvárosát, játszótereztünk, sétáltunk. A barlang nagyon szép. Izgalmas a csónakázás is. Pláne, hogy Zoli evezett, én meg hátul kapaszkodtam és folyamatosan attól féltem mikor borulunk a vízbe. Hát tény, hogy nem vagyok egy vizitündér. Na meg legalább rájöttem,  miért hívják a csónakot lélekvesztőnek.  Nem volt vészhelyzet persze egy pillanatig sem, mégis a képen amit egy automata készít útközben,  látszik három vigyorgó fiú és én, aki rémülten két kézzel kapaszkodik   (nem ezt nem mutatom meg)
Ennek ellenére nagyon-nagyon jó élmény volt,  bármikor visszamennék.

Jó kis nyaralás volt. A víz nagyon meleg volt már,  rengeteg ember volt mindenütt, de együtt lenni jó. Nagyon-nagyon jó.