Kapaszkodj MiniManó
Nem húztuk-halasztottuk tovább ... megvettük Marci iskolatáskáját.
Márkára, formára ugyanaz, mint Zozié csak a szín és a minta más. Ő már két éve nyúzza, de még egy évet bőven kibír.
Vettünk még tolltartókat, tornazsákokat is.
Első lépésként pont elég is :-)
Ez a kép azért készült, mert kellett egy új háttérkép a telefonomra. Ééés annyira jól sikerült, annyira ők.
Szombaton úgy gondoltuk leruccanunk a Balatonhoz, megnézni van-e benne víz...
Volt. De nem is ez a téma, bár kötődik némileg. Sajnos csak kettőt sikerült megjegyezni...
Útközben azzal szórakoztak egy ideig, hogy a rendszámokból szavakat raktak ki.
Marci: - Nézzétek M E Z . Úgy, mint MEZ, tudjátok, úgy mint MEZIMFORTE. (á nem ám focimez, vagy valami)
A strand éttermében ebédeltünk, amikor megjelent az M1 tv stábja. A riporter tette-vette magát. Rózsaszín ing, formára nyírt szakáll ...és E-CIGI.
Zozi:- Apaaa, a bácsi miért szopogatja a csavarhúzót? Nem lesz baja?
Ez a hét erről szól. Kb 2 hete még úgy tűnt, hogy csak punnyadással telik a nyári szünet. Erre tessék, csak kapkodom a fejem, mikor, hol kell épp lenni Zozinak. Igen, csak neki van tábor, mert amit találtam mindkét fiúnak jó lett volna, de Marci azt mondta, hogy inkább nem szeretne menni... Pedig de szuper lett volna. Na majd jövőre hátha összeszedi a bátorságát.
Zozinak a héten a zeneiskolában van Tehetséggondozó napok címmel program. Minden nap 9-től fél 4-ig. Egész munkaidőbarát neeem? De mivel hívta G. Bácsi, ráadásul szeretne egy citerazenekart alapítani amibe Zozit is szeretné ha benne lenne, így elég indok volt, hogy ne hagyjuk ki.
A program sem rossz, délelőtt is, délután is zenélnek (mily meglepő) és közben aki a zenében szünetet tart, a kertben van folyamatosan program, általában kézműveskednek. Legalábbis Zozi nagyon élvezi. Péntek délután pedig minihangverseny lesz, a héten tanult darabokból. Na mikor??? Fél 3-kor. Szuper. Bakker itt senki nem dolgozik?
Vagy mindenki pedagógus?
Na mindegy, végül is megoldottuk. Hétfőn, kedden én voltam szabin, csütörtök, pénteken pedig Zoli lesz. Szerdán reggel pedig később kezd, Anyu meg Marcival elsétál délután és hazasétálnak.
A bizonyítványt még pénteken megkapták, most nem volt évzáró a Zeneiskolában, csak beballagtunk érte és ennyi. Rögtön el is kérték a következő tanévi tandíjat. Biztosra mennek :-)
Szerintem így már nem kell menni beíratkozni, de ezt majd meg kell kérdeznem...
Azt tudtuk, hogy valahova menni szeretnénk, de nem volt végleges a terv.
Azt tudtuk, hogy valami sétálós kirándulás lenne jó. Szóba kerültek az ország magasösvényei, de tőlünk szinte mind olyan messze van. Utolsó kettő befutó a makói és a gyomaendrődi volt. Végül a gyomaendrődi magasösvény lett a nyerő. Bár reggel még úgy keltünk fel, hogy na mi legyen. Menjünk vagy maradjunk... Jól tettük, hogy mentünk.
Nagyon klassz, nagyon tetszett. Rövid programnak kiváló, de kötni kell valami máshoz is, mert csak ezért ennyit autózni vétek.
Maga a tanösvény ingyenes. Földön, vizen, levegőben. Ez a szlogenjük. Földön: Kb 1 km séta, kényelmesen, árnyas fák alatt. Közben bemutató táblákon meg lehet ismerni az itt élő madarakat, növényeket.
Vizen: egy apró stég, itt is vannak bemutató táblák, halakról, szúnyogokról (az utóbbi csípéseit megtapasztalni is lehet) Mi egy csomó törpeharcsát fedeztünk fel, ott fürödtek csapatostul a part szélénél. Lehet csónakot bérelni is és a holtágon csónakázni. Mi ezt kihagytuk, mert brutálisan sütött a nap és nem szándékoztunk odakozmálni.
Levegőben: na ez maga a magasösvény. A kilátóból lehet megközelíteni, de ez már fizetős. Kibírható, nem vágnak meg nagyon. Sőt, játékra is invitált a pénztáros lányka. Kódokat helyeztek el az ösvényen, és ha helyesen fejtettük meg, egy madár nevét olvashattuk ki. A kilátó nagyon klassz. Van a felső szinten egy üvegből készült erkély, amire kiállhatnak a bátrabbak. No hát nem tartoztam közéjük, féltem, hogy betörik alattam :-) A kilátó minden szintjén van valami tábla, szintén madaras. Jó buli. A fiúk kétszer is körbementek, sőt kétszer kellett felmenni a kilátóba is.
Úgy mindennel együtt kb másfél óra program.
Mi ezután Szarvast vettük célba, egyrészt ott ebédeltünk másrészt pedig az arborétumra voltunk nagyon kíváncsiak. Hát kb 25-30 éve voltunk mindketten. Azóta jó nagy változáson ment keresztül. Na ott viszont nem szégyenlősködnek a pénztárnál... Kombinált jegyet vettünk, mert ha már ott vagyunk akkor lássuk a makettparkot is.
Az arborétum gyönyörű. Hihetetlenül szépen van gondozva, szinte vágytam rá, hogy egy fa árnyékában aludjak egyet a gyönyörű füvön :-) Egyébként is imádom az arborétumokat, de ez tényleg szép. Sokkal több időt lehetne eltölteni.
Számomra nagyon nagy csodák voltak a Tündöklő kövek. Ha nem telt volna annyira el az idő, biztosan maradtunk volna csodálni még kicsit őket.
A makettpark is szuper, már sokat hallottam róla, de így, hogy élőben láttuk mégis csak jobb volt. Marcit a vonatok ejtették rabul, alig lehetett arrébb csalogatni. Ennek csak egy hibája van, hogy nincs árnyék egy csepp sem. Ráadásul rengetegen voltak, sort kellett állni ha el akartuk olvasni az épületek leírását.
Összességében nagyon klassz volt. Nagyon elfáradtunk. De megérte.
Nem jó így írni... Ennyi idő elteltével... Az érzések ennyi idő alatt ülepednek...
Ééés eljött a június. A várva várt. Rögtön az első napján Marci óvodai évzáró ünnepsége és a ballagás.
Nem kicsit féltem tőle, talán nem alaptalanul. Az évzárón csak az ő csoportjuk, a pillangó csoport szerepelt. Táncoltak, verseket mondtak, valamint egy mesét adtak elő. A Nagytakarítás a napnál címűt. Aranyos mese, aranyosak voltak. Marci volt a mesélő. Ügyesen végig mondta a szerepét. Sőt, igazából az egész mesét tudta, mert egy-két gyereknek súgott is :-)
Aztán amikor vége lett, kivonultak.
Jött az óvónéni, és kitessékelt mindenkit, mert a Dínó csoport évzárója következett. Az szm.anyuka itt gyorsan összeterelte a ballagós szülőket, és átadták az ajándékokat. Természetesen az szm.anyuka mondott szöveget, az szm.anyuka kisfia mondott verset. Szm.apuka pedig beállt középre (mert ott jó a fény) és vette kamerával hitvesét. És persze az szm.család adta át az ajándékokat. Áááá annyira, de annyira gáz volt. Nem csak szerintem, hanem úgy általános vélemény volt. Itt nem a gyerekek búcsúztak, hanem az szm.család.
Majd ebből a teremből is kitessékeltek mindenkit az udvarra. A fennmaradó kb fél órában voltak gyerekek akik trambulinoztak, futkároztak, homokoztak. Szerencsére Marci csupán egyszer említette meg, hogy szeretne mókuskerekezni, de elég volt csak mondani neki, hogy a ballagáson gyűrött lesz a szép új ingje és le is tett róla. Nagyobb baj volt, hogy szomjas volt. Szerencsére a konyhában az egyik dajka néni tett-vett, így kértünk tőle vizet.
Na lassan kezdtek szivárogni ki a Dínós szülők, így gyorsan összetereltem a családom és bementünk, hátha lesz helyünk. Szerencsénk volt. Épp megüresedett egy pad és azt gyorsan elfoglaltuk.
Jöttek a ballagók. Mondtak közösen egy-két verset. Elbúcsúztak a Pillangók aztán a Dínók egy-egy verssel. Ezután a terem közepére helyeztek egy virágból készült kaput. Ez egy nagyon szép és megható rész volt. Az óvónénik egyesével szólították a gyerekeket: -Az óvodától búcsúzik Rédei Marcell Pillangó csoportos gyermek. És a gyermek a kapu alatt elmondta a saját kis négysoros búcsúversét. Kapott egy tarisznyát és egy búcsúpuszit, majd kilépett a kapun.
(Hát itt kellett kicsit szemet törölnöm...)
Majd integetve kivonultak.
A gyerekek végig vonultak az udvaron, ott lehetett fényképezni.
Ezután mi elköszöntünk a családtól, mert a ballagókat még megvendégelték sütikkel, üdítőkkel. Na itt Zozi is beszállt :-)
Amikor jól kibulizták magukat még visszamentünk a csoportba, lőttem néhány képet és eljöttünk haza.
Végülis túlélhető volt. Nem hullattam könnyeket, hogy vége az óvodának. Úgy léptünk ki a kapun, hogy véééége. Sóhaj, pont.
