Karácsonyi vásárban Győr

Na, majdcsak utolérem már magamat :-)
Végülis majdnem egy hetes a történet...

Az úúúgy volt...  nem szeretem a telet...a hideget...a sok ruhát...de főleg a szürkeségét, korai estéket...meg úgy egyébként sem. Ráadásul mostanában szinte semmi jó nem történt.  Ugyanazokat a köröket futottam hetek óta. Óvoda,  suli, munka,  óvoda, suli, munka.  Úgy éreztem belefulladok ebbe a háromszögbe. Mondtam Zolinak, hogy valahova menjünk el,  mert ez így szörnyű.  Kitalálta, hogy menjünk el vasárnap Győrbe, karácsonyi vásárba. Ott lakik egy kollégája, ezer éve nem találkoztunk,  itt a lehetőség.  Tehát útirány meg volt. 
Kicsit neccessé vált ugyan a dolog,  mert itt a városban szinte minden második ember beteg, valami hányós vírus egyeli a népet.  Bár a kicsik és apukájuk szerintem még rögtön a legelején túl voltak rajta.  Hát mikor máskor sikerül nekem belemászni... szombaton este... Amikor hajnali 3-kor még a legkisebb helységben a túlélésért küzdöttem, nem voltam benne biztos, hogy utazni fogunk.  6-kor ébresztő volt...
A reggeli kávémat ugyan nem sikerült meginnom, de éreztem, hogy jobb lesz, a nehezén túl vagyok.

Kicsit izgalmas volt az autópályáig az utunk, mert jégpáncél borította az aszfaltot. Ez volt a második pont, hogy nem kellene mennünk.  De félre félelem,  hajrá csavargás.
Ééés nem bántuk meg.  Fantasztikus nap, csodálatos emberekkel.  Nagyon nagyon nagyon jó volt.  A vásár gyönyörű,  hatalmas. Igazi mesevilág. És még a gyerekek is demoüzemmódba kapcsoltak. Nem veszekedtek,  nem nyűglődtek. Nagyon jól elvoltak.

Ráadásul egy igazi különleges eseményre csöppentünk.  Akkor érkeztek meg az új harangok Győrbe Rómából.

"A hét harangból álló együttes először december 24-én, az éjféli szentmise előtt szólal meg a bencés templomban.

Az idén 375 éves Loyolai Szent Ignác bencés templom eredeti négy harangját az első világháborúban lefoglalták és beolvasztották.

A hat új harangot a győri önkormányzat, helyi vállalkozások, a bencés perjelség és győri polgárok adománya révén 37 millió forintból, az 1599-ben alapított innsbrucki Grassmayr Harangöntödében öntötték újra, méretüket és eredeti hangképüket a fennmaradt harangszék, nyelvek és jármok méretei, valamint levéltári források alapján rekonstruálták.

A harangokat Ferenc pápa december 7-én Rómában megáldotta. Az összesen hét harangból álló együttes először december 24-én, az éjféli szentmise előtt szólal meg."

(MTI/Blog21)

Nos az egyik harang beemelésének voltunk mi szemtanúi. Csodálatosan felemelő élmény volt.  Tátott szájjal,  lélegzet-visszafojtva lestük.

Szívesen bóklásztunk volna még az óvárosban, ...ha nem lett volna ennyire hideg, ...ha nem lett volna vasárnap délután, de megbeszéltük, hogy valamikor visszajövünk több napra.
Óóó de jól feltöltött lelkileg ez a kiruccanás.

Zozi SuliKarácsony

Neeem,  ez nem maradt el.
De azért itt is volt némi bosszúság... Vagy lehet már én vagyok túl fáradt,  túl hisztis...  A konkrét problémám az, hogy én nagyon,  de nagyon szeretnék az összes ovis-sulis bemutatón, nyílt órán, előadáson részt venni.... De gyanítom az iskolába-óvodába az én gyerekeimen kívül egyik gyereknek sem dolgoznak a szülei... Vagy csak délig...  Mi a csudáért kell egy karácsonyi ünnepséget fél 3-ra hirdetni?!  Na mindegy,  eljöttem 2 órával hamarabb (amit később persze le kell dolgozni)... és itt a dühös rész: pontosan fél 3 előtt 5 perccel az iskolában voltam,  ahol nemes egyszerűséggel közölték,  hogy majd csak 3 után kezdünk,  mert nem tudunk hamarabb az ebédlőbe bemenni... Hát köszi...  Persze majdnem 4 volt,  mire átért az osztály. 

Na de félre harag, karácsony van vagy mi...

A gyerekek előadtak egy népi játékot, amivel az utolsó nap szerepelnek az iskolai nagy karácsonyi ünnepségen. Itt-ott kicsit hiányos volt a banda, mert néhány gyerek beteg volt.  Nem is voltak beöltözve, de ettől még jól átjött a Betlehemi hangulat.
Zozi szólót énekelt. Ezen jól meglepődtem,  mert előző nap még azt mondta, nem tanultak sem verset, sem éneket. Bár lehet meglepinek szánta. Sikerült :-)
Volt még kézműveskedés. Lehetett arany csillagot vágni, angyaldíszt készíteni,  üvegből mécsestartót díszíteni, mécseseket dekorálni, sütöttek mézeskalácsot (ezért volt az ebédlőben tartva)
A hangulat jó volt nagyon,  valamilyen szinten egy kötetlen buli volt az egész.  Szokatlan volt,  hogy nem műsort adtak a gyerekek,  így aztán nem volt könnyes meghatódás. De ha jól belegondolok, annyira nem is hiányzott. A gyerekek édesek voltak,  közvetlenek, nyíltak,  vihogó minikamaszok.

Karácsonyi ovis délután Marcival...

...hát ez elmaradt...

Egy hete lett volna az ovis karácsonyi munkadélután.  Nagyon készültek a nagyok, műsort próbáltak minden nap.  Aztán amikor hétfőn Apa szabin volt és vitte Marcit, meg az ünneplős szép ruhát,  szólt neki az óvónéni,  hogy bizonytalan meg lesz-e tartva, mert a szereplők 70%-a hiányzik...
Később,  úgy dél körül ezt telefonon is megerősítették.
Sajnálom...  Nagyon készült Marci.  Jó hosszú -számomra tök ismeretlen- verset kapott. Még a neten sem találtuk meg.  De szépen elmondta nekem itthon. 
Jó lett volna látni. 

Csak nézem Őket...

...és boldog vagyok.
Ez a bulihangulat fogadott egyik délután. 
Imádom!

Süssünk...

...mézest...

Általában advent végén készül nálunk a karácsonyi mézeskalács.  Nagyon nagyon szeretjük, így aztán nagyobb mennyiségben készítjük.
Na most ez az idén 2,5 kiló lisztből és a többi hozzávalókból...  Brutális mennyiség...
Már akkor sejtettem amikor kimértem a hozzávalókat,  hogy nem lesz könnyű menet.
De volt két kis kuktám, akik ügyesen segítettek.  Az elején mindketten nagyon lelkesek voltak.  Nekem csupán annyi dolgom volt, hogy kinyújtsam a tésztát,  és a sütőbe tegyem majd kivegyem a tepsit. Kb 1 óra múlva Zozit elcsábította valami szuper izgalmas mese. Marci viszont csak annyi időre hagyott magamra amíg fürödtek.  Még pizsiben is visszakuncsorogta magát,  hogy szurkálhassa a formákat.  Viszont így szuper volt. Kb fél 4 körül kezdtünk neki és pontosan 8-kor vettem ki az utolsó tepsivel. Marci legnagyobb bánata az volt,  hogy így ő nem festheti a mintákat. 
Azt altatás után késő éjszakáig csináltam. 
Hálás köszönet a fiúknak a sok segítségért. Nem hittem volna,  hogy ilyen szuperül össze tudunk dolgozni. Szerintem nélkülük még mindig sütném :-)

Miki Miki mikulás... képekben...

Időhiány miatt inkább csak címszavakban:

-Komoly leszállópálya építés
-Titkos érkezés
-Mikulás levele olvasás (jó apróbetűs volt)
-Boldogság, csillogó szemek
-RénszarvasMarci
-Láva készítés
-Csoki csoki csoki.
....és mééég nincs vége...
-

Zoziiiiii....!!!!!! :-D

Ma, mintha két zsák bolhát hurcoltam volna magammal olyan csintalan volt mindkét fiú.
Nem kimondottan rosszak, csak olyan zizegősek. Pedig sok a hétfői program,  későn végzünk,  így szinte percre ki van számolva mikor hol kell épp lennünk.  Épp végeztünk az optikában, megrendeltük Marci új szemüvegét,  de még volt kb 10 percünk bevásárolni zeneiskola előtt. Cikáztunk a városban ide-oda.
Olyan beszólást kaptam Zozitól,  hogy a meglepetéstől (utána meg a röhögéstől) majdnem satuféket nyomtam menet közben.  Tud ez a gyerek..   Vág az esze...

A: -Még beugrunk a boltba, de kérlek szépen benneteket jól viselkedjetek.
Z. M: (kelletlenül) -Jóóóó.
A: -Akkor olyanok legyetek,  mint egy álom!! Rendben??
Z: -Anyaaa, milyen álom? Jó álom? Vagy rémálom?

Versenyes

Hát,  nem lehet mindig mindent megnyerni. Most ezen a versenyen nem ért el helyezést Zozi. 
Egy emléklapot és egy mézeskalács gyertyatartót kapott.
Sajnos nem tudtam ott lenni vele.  Nem kaptam szabit. Így Zolival mentek,  de egész nap folyamatosan jöttek-mentek az sms-ek, mikor mi történik.  Lélekben ott voltam velük.
Nagyon sokan voltak.  Zozi korcsoportjában 30 résztvevő volt,  ráadásul az utolsó előtti sorszámot húzta. Biztosan nagyon nehéz egy ekkora gyereknek végigizgulnia az egész versenyt, lelkileg nagyon megterhelő. De szépen elmondta és ez a lényeg.

Nekem akkor is Ő a győztes.  Ha lesz kedve jövőre megint megpróbálja.

Szurkolást kérünk...

Holnap Zozi versenyen indul.  Református általános iskolák országos szavalóversenyén.
Kicsit izgulunk. Na jó... Nagyon...
Úgyhogy azthiszem minden ima, áldás,  rágondolás jól jön.
Köszönjük előre is.

Az én nem rajzoló gyerekem...

Vagyis Marci.
Nagyon-nagyon sokáig nem vett ceruzát a kezébe Marci. Olyannyira nem,  hogy amikor ovis lett még csupán firkarajzai voltak.
Ezért meg is lepődtem,  amikor középső csoportban az egyik könyvvásáron egy labirintusos könyvet kért. 101 feladat volt benne.  Szentül állította, hogy minden labirintuson végigmegy. Persze, hogy megvettem neki. Nem tudok könyvre nemet mondani.  Tényleg meg is csinálta, úgy kb egy-másfél hét alatt. 
Talán ez a pont volt az,  amikor már rá lehetett venni,  néhány rajzra.
Aztán jöttek sorba a foglalkoztató füzetek.  Nagyon szereti őket. Büszke, hogy sikerülnek a feladatok. Nagyon jót tesz az önbizalmának.
Most tanév elején úgy kb a második héten kicsit visszaesett a rajzolás.  Meseillusztációt kellett volna rajzolni az oviban...  Egy tündérmeséről... Sajnos az én ostobaságom, de Marci nem tudta mi az a tündér...  Mert ugyan mesélünk mi itthon,  de miről... Verdákról, kukásautóról,  szoktak kérni a vidám mesékből, olvasunk állatos könyvet és nagy kedvenc az APG. De a tündér...  kimaradt...
Végül meg is makacsolta magát,  nem rajzolt. 
Hát kellett egy hónap, hogy újra rajzolni kezdjen. Az állandó téma persze a rendőr-, a tűzoltó- és a mentőautó. Na ezek bármilyen variációja előfordult már.  Minden nap hoz egy rajzocskát haza az oviból.  De a hatalmas változás, hogy már más témája is van.  Egyre jobban kitölti a lapot és csupa csupa színes csodák születnek. 
Volt már ház medencével, virágokkal felhővel, nappal. Volt hajó a kikötőben.  Meg sok más. 
Most a héten Anyunál volt,  mert beteg megint. Minden nap alkotott valami csodát.
Ma viszont olyat rajzolt amit még sohasem.  Zsiráfot. Az idomár pórázon vezeti, hogy ne szökjön el. Van rajta pálmafa, medence és egy ház is, ami nem rendes ház, hanem az a játék házikó.
Szóval szerintem saját magához képest,  nagyon jó. 
Ez a rajz is felkerült a gyerekszoba ajtajára. (APG után szabadon)  :-)