Éééés, ma 8

Nagyon boldog születésnapot kívánunk Drága kisfiam!!

Meglepetés-party

Ma reggelre meglepetés készült Anyunál.  Feldíszítette az egyik szobát, így köszöntötte Zozit.
Az ünnepelt mit sem sejtve lépett be a lakásba :-)
Ez várta:
Lufik-lufik mindenütt :-)

Előszülinapozás

Idén is mint szinte minden évben,  Zozi szülinapja a nyara idejére esik.  Általában ott szoktuk megköszönteni és ünnepelni. Igen ám,  de idén egy pár mérettel nagyobb ajándékot kapott, mint amit csak úgy vinni tudjunk magunkal. Azt találtuk ki,  hogy hozzuk előre egy héttel a köszöntést.  Így szombaton születésnapot ünnepeltünk.
Volt nagy készülődés,  tervezés,  kívánság-torta, meg minden ami egy rendes szülinaphoz hozzátartozik.

Aztán persze volt nagy öröm is, meg gyertyafújás és minden egyéb. 
Jó volt, hogy így előrehoztuk. Máskor is így kell ezt csinálni :-)

Apás, unokatesós horgászós

Telik a nyár...
Hogy bővüljön a program paletta,  Apácska horgászni vitte a fiúkat csütörtökön. 
Egyedül!!!  (én szegény dolgoztam...  esélyem sem volt, hogy szabit vegyek ki)
De így legalább volt egy igazi pasis nap is.

Reggel nagyon hajnalban ébresztettem őket,  de nem volt gond,  ugrottak ki az ágyból.  Gyors reggeli után indultak is.
Tóalmásra mentek.

Ott találkoztak Apácska testvérével, Ők viszont vitték magukkal kislányukat Lillát, és az unokájukat Atit is, aki Marci Keresztanyukájának kisfia. :-)  Gondolom mindenki tudta követni :-D

Szóval jó kis banda jött össze. 
Hogy mennyire lehetett velük így bírni, azt nem tudom, de a fényképek elég vidámra sikerültek.
Zozi 20 halat fogott, keszegeket, kárászokat. Marci is hatot. Így mindenki roppant elégedett volt.  (Én is, mert nem hozták haza. :-))
Na meg rohangáltak, bohóckodtak egész nap.
Retkesen és nagyon fáradtan jöttek haza.  Itthon szinte csak fürödtek és lefeküdtek. Milyen meglepő...  Egyiket sem kellett ringatni... :-D

Vízicirkusz

Nem,  nem az időjárásra célzok :-)
Bááár ahhoz is lenne kedvem. 

Na szóval,  már régóta szerettem volna elvinni a fiúkat cirkuszba. De kb két éve, amikor hasonlót terveztem,  vagyis majdnem hasonlót, -egy utazó cirkusz volt a városunkban- Marci már a látványától is sikítozni kezdett félelmében.  Így akkor ejtve lett a dolog. 

Idén Zoziék az osztálykiránduláson a Fővárosi Nagycirkuszban is voltak.  Nagyon tetszett neki.  Csak mesélte, mesélte az élményeket. Marci pedig tátott szájjal hallgatta.  Sőt, mondta, hogy menjünk el mi is. 

Minden évben van rá lehetőség, hogy a munkahelyem által kedvezményesen vásárolhassunk jegyeket a Fővárosi Nagycirkuszba. Minden egybevágott, jött júniusban az email,  hogy most is lehet jelentkezni.  Már nyúltam is a telefonért, lefoglaltam a jegyeket. A szerencse úgy látszik mellettünk állt,  mert szerintem a legjobb helyen ültünk.  Pont az igazgatói páholy fölötti sorban. 
Az előadás pedig az Atlantisz gyermekei című vízicirkusz volt. 

Bár kissé,  na jó nagyon elkeserítő volt az idő, és maga az út sem volt élmény. 

Viszont a műsor,  az valami fantasztikus volt.  Csak bámultam, vigyorogtam, lélegzet-visszafojtva izgultam,  csodálkoztam,  tapsoltam. De nem csak én,  hanem mind az öten. Nem is tudnék választani,  mi tetszett legjobban,  mert hihetetlenül színvonalas előadás volt.

Valamikor kicsi voltam amikor egyszer voltam itt. Zoli még sosem. A gyerekek meg főleg nem. 
Nagyon nagy élmény volt.

És Marci? Kicsit tartottam tőle, hogy előjön a félelme, de annyira lebilincselő volt a program,  hogy eszébe sem jutott. 

Nagyon hurrá... :-)

Ma voltunk Marcival ismét szemészeti kontrollon.

Éééés 100%!!!!!!!!!

Nincs takarás tovább, nincs szenvedés!

Ősszel megyünk újra, és reménykedünk,  hogy ne romoljon vissza.  Ha mégis akkor újra takarni kell.  De ez természetesen nem így lesz.  Ugye?

Ajándékok

Születésnapom volt.  A két kicsi,  már napok óta titokban készült.  Kopogni kellett ha be akartam menni a szobájukba,  fiókba szigorúan tilos volt belenézni, stb... 

Hát bevallom,  élveztem :-) és igenis betartottam a szabályokat,  egyrészt mert szeretem a meglepetéseket,  másrészt nem akartam elrontani az örömüket.  

...ééés eljött a nagy nap :-) reggel,  mintha misem történt volna,  félkómásan reggeliztek. Aztán varázsütésre egyszerre jutott az eszükbe,  átöleltek és boldog szülinapot kívántak.  

Megbeszéltük,  hogy csak este lesz köszöntés, mert ez a reggel még a szokásosnál is rohanósabb volt.  (vittük az autót a szervízbe)
Majd mindenki ment a dolgára.
Délután Apa jött értem,  mentünk a gyerekekért, majd haza.  

Szóval az ajándékok:
Marci rajzolt nekem egy rendőrautót :-) fát, virágokat.  

Zozitól egy borítékot kaptam,  benne több apróság. Egy szív-lufis Anya felirat,  egy idézet: "A szeretet soha el nem fogy." (honnan szedte nem tudom, de nagyon meghatott), egy boldog szülinapot kártya, éééés egy 20 forintos. :-D (ez utóbbi azért,  mert ő is szokott a mamáktól pénzt kapni ajándékba) Azthiszem ezt így egy az egyben elteszem emlékbe. 

Imádom őket.  Nagyon boldog voltam.  Imádom,  hogy ennyit készültek.  És lehet, hogy nem művészeti alkotások, de Tőlük kaptam,  szívből adták,  saját maguk találták ki, és büszkén, boldogan adták. 

Persze kaptam ám virágot is,  meg más ajándékot,  minden telitalálat volt és nagyon örültem mindennek.  

Csak meg akartam örökíteni, bár az érzést nem tudom leírni.  Örültek,  hogy örülök. Szerintem -főleg Zozi - most érett meg arra, hogy ajándékot adni is jó. Persze eddig is adtak,  meg kicsi koruktól készítünk név-, szülinapra, de ezt az örömet részükről nem tapasztaltam még. ... És ez olyan jóóó.

Erkély-Beach

Dúl a kánikula.  Nincs kedvem kimozdulni sem a lakásból. 
...pedig tegnap óta megint lezárták a városközpontot.  Most van a Möggyfesztivál. Mindenféle csodaklassz program,  főzőverseny, koncertek.  De ez mind-mind egy nagy téren,  ami térkővel burkolt, zsebkendőnyi árnyék nélkül. 
Bocsánat,  de nem birok erőt venni magamon, végig gyalogolni egy félvárosnyi utat...
Helyette, tettünk egy árnyékoló lepedőt az erkélyre, kitettük a medencét és pancsolnak a fiúk a langyos vízben.  Nem reklamáltak érte :-) 
Néha kiparancsolom őket, aztán mikor már nincsenek úgy kiázva, mint egy vizihulla, kapnak a medencébe két fazék forró vizet és újra lehet ázni.
Szerintem jó csere volt :-)
Holnap meg úgyis kirakodó vásár lesz,  ott majd körhintázhatnak, lángosozhatnak, sőt hazafelé fagyit is kaphatnak.

Tanévzáró

Ma volt Zozi iskolájában a tanévzáró ünnepség.
Jó hosszú volt, mert előtte Istentisztelet is volt. De panaszra semmi ok,  ültünk a kellemesen hűvös templomban. 

Nagy volt az izgalom,  hogy milyen is lesz az a bizonyos bizonyítvány.  Amikor az Igazgató úr kihívta az éltanulókat és köztük volt Zozi is, már el is szállt az a szorongató érzés :-) 

Évzáró után az osztályteremben folytatódott a "buli".  Mindenki megkapta a bizonyítványt, néhány kedves bátorító szóval.  Ezután a gyerekek búcsúztak el a tanító nénitől.  Ugyanis A. néni jövőre újra elsősöket tanít majd.  I. néni marad a napközis tanító.  Legalább ennyi megszokott dolog marad...  Jövőre új épület, új tanítók...  Hát nem írígylem őket.   Dehát a gyerekek sokkal rugalmasabbak, mint mi. Az új tanító néniről pedig sok jót hallottam.  Remélem nem csalódunk. 

Olyan érdekes ez... Úgy választunk nekik óvodát, hogy az óvónéni kedves,  aranyos legyen.  Úgy választunk iskolát, hogy a tanító néni kedves legyen,  és jó pedagógus is.... És kész,  itt meg is áll a dolog,  mert ezután csak sodródunk az árral,  próbálunk megfelelni,  belesímulni, aztán vagy sikerül...  vagy nem... 

Na jól eltértem...
Szóval megkapta Zozi a bizonyítványt.  És nagyon meg vagyok elégedve vele.  Mitöbb, nagyon boldog és büszke vagyok rá. 
Három tárgyból kitűnő,  a többiből jeles.
Megérdemelte. Megdolgozott érte.
Sok versenyen vett részt, sok oklevelet,  dicséretet kapott. 

A jó bizonyítványért cserébe ma Őt ünnepeltük.  Étteremben ebédeltünk,  és kapni fog egy discogömböt. Ez a vágya. Ő teljesített, -nem is akárhogy. Megérdemli. 

Na végezetül képek, az évközi oklevél és dicséret termés, és az évvégi elismerés. :-)

Apák napja

Apácska,  ma Téged ünneplünk! 
Boldog Apák napját!!!