Vízicirkusz

Nem,  nem az időjárásra célzok :-)
Bááár ahhoz is lenne kedvem. 

Na szóval,  már régóta szerettem volna elvinni a fiúkat cirkuszba. De kb két éve, amikor hasonlót terveztem,  vagyis majdnem hasonlót, -egy utazó cirkusz volt a városunkban- Marci már a látványától is sikítozni kezdett félelmében.  Így akkor ejtve lett a dolog. 

Idén Zoziék az osztálykiránduláson a Fővárosi Nagycirkuszban is voltak.  Nagyon tetszett neki.  Csak mesélte, mesélte az élményeket. Marci pedig tátott szájjal hallgatta.  Sőt, mondta, hogy menjünk el mi is. 

Minden évben van rá lehetőség, hogy a munkahelyem által kedvezményesen vásárolhassunk jegyeket a Fővárosi Nagycirkuszba. Minden egybevágott, jött júniusban az email,  hogy most is lehet jelentkezni.  Már nyúltam is a telefonért, lefoglaltam a jegyeket. A szerencse úgy látszik mellettünk állt,  mert szerintem a legjobb helyen ültünk.  Pont az igazgatói páholy fölötti sorban. 
Az előadás pedig az Atlantisz gyermekei című vízicirkusz volt. 

Bár kissé,  na jó nagyon elkeserítő volt az idő, és maga az út sem volt élmény. 

Viszont a műsor,  az valami fantasztikus volt.  Csak bámultam, vigyorogtam, lélegzet-visszafojtva izgultam,  csodálkoztam,  tapsoltam. De nem csak én,  hanem mind az öten. Nem is tudnék választani,  mi tetszett legjobban,  mert hihetetlenül színvonalas előadás volt.

Valamikor kicsi voltam amikor egyszer voltam itt. Zoli még sosem. A gyerekek meg főleg nem. 
Nagyon nagy élmény volt.

És Marci? Kicsit tartottam tőle, hogy előjön a félelme, de annyira lebilincselő volt a program,  hogy eszébe sem jutott.