Marci be(nem)íratkozása az iskolába

Már vagy egy hónapja olvastam mikor is van az iskolai beiratkozás, de annyira nem hatott meg. 
Így szerettük volna,  így készültünk. 

Annyira nem is számoltam vele, hogy végül majdnem el is felejtettem elmenni az iskolába. Marci óvónénije egyik reggel kezembe nyomta a szakvéleményt, hogy ezt is vinni kell. Aznap épp nagyon siettem (mikor nem), így bedobtam a kocsiba.
Másnap délután eszméltem rá,  hogy hoppá,  a mai napon el kell intéznem,  mert elfogyott az idő...

Így aztán amikor délután Zoziért mentem,   átballagtunk a nagyiskolába. 
Azt hittem nagyobb sorállás lesz,  de senki sem várakozott.  Marci iratait lemásolták, beírták, hogy majd jövőre jön és kész.  Jót mosolyogtak azon, hogy Zozi van velem, tán újrakezdi az első osztályt :-)
Hát kb. ennyi...  Hosszabb volt leírni,  mint megélni. 

Szeptemberben Marcit is várják a suliváró foglalkozásokon..... Ééés jövőre ilyenkor számítanak ránk. 
Hm. Kicsit sajnálom előre Marcit...  Nem lehet könnyű Zozi "árnyékában" élni, teljesíteni.  Mert hiába kis okostojás ő is, mert tényleg az, de teljesen más.  Másképp okos,  más a lelkivilága, más az egész gyerek.  Ők csupán külsőre hasonlítanak nagyon. 
Az óvodában is küzdöttünk ezzel,  tudom a suliban sem lesz másképp.  De ezen még kár rágódni. 
Hiszen kaptunk egy évet ajándékba :-)

Vasárnap reggeli szösz :-)

Nagy szerepet játszik nálam a reggeli "észheztéréshez" a kávé. 
A legelső csupán egy "kavarós" 3:1, de kell és kész.  Amióta az eszemet tudom lehetőleg az ágyban iszom meg.  Erre elég gyorsan sikerült rászoktatni Zolit is :-) Még akkor is inkább beviszem, ha én készítem el.  (az esetek 99,9%-ban így van, mert a többi kávét viszont Apácska főzi)

Viszont,  néhány hete a legnagyobb meglepetésemre Zozi elkészítette és behozta nekünk.  És ez annyira de annyira jól esett. 
Azóta is szinte minden hétvégén ágyba kapom a kávémat, és pont úgy ahogy szeretem <3

Olyan jóóóó nekem :-)

Szemorvosnál... - avagy kicsit hurrá :-)

Ma volt időpontunk Marcival a szemorvosnál.  Igen-igen. Már ennyi idő eltelt.  A vizsgálat szerint,  20%-ot javult Marci szeme.  Illetve amit használ belőle.  Most így 60%-nál járunk.  A következő találkozás 2 hónap múlva esedékes,  akkorra kb. 80%-nál fogunk tartani a legjobb esetben.  A tapasz hordása marad a jelenlegi felállásban,  5 nap takarás, 2 nap szünet. 
Nagyon megdicsérte Marcit a Doktorúr, hogy milyen szépen hordja a tapaszt.
És valóban...  Le a kalappal előtte.  Egy hős veszett el benne.  Soha egy nyafogás nem hagyja el a száját,  pedig szinte minden levétel után csúnya vörös,  majdnem sebes a kis bőre... Pedig annyira de annyira próbálom óvatosan levenni,  de mégis tépi, mert annyira odaragad...  Szerencsére szépen és gyorsan gyógyul egy kis bepanten segítségével.  Na szó ami szó, ügyes. És van okunk az örömre :-)

Ha már ott voltunk,  Zozi szemét is megnézettem. Nincs panasza, csak nehogy későn vegyük észre, ha baj lenne. 
De szerencsére minden rendben van :-) A gép mutatott ugyan valami nagyon csekély eltérést, de erre még nem kell szemüveg.  Évente nézetni érdemes. 

Az elmúlt napokban...

Na, szépen vagyunk... Jól megünnepeltetem a blogot én meg eltűnök... Csak egy kicsit...

Tehát volt egy húsvét...  Khm...  Már egy hete...  Az azt megelőző héten csak hétfőn dolgoztam. Igaz akkor nagyon sokat és sokáig. Kedden vizsgáztam.  Szerdától viszont szabadságon voltam. 
Egy kicsit a gyerekekkel,  egy kicsit Apácskával szöktünk.  Nagyon régen csavarogtunk kettesben.  Anyu pénteken kora délutántól vigyázott a gyerekekre.  Zoli talált a közelben egy szuper helyet.  Ott töltöttünk egy éjszakát.  (képek lent)
Szombaton délelőtt felmarkoltuk az apraját a csapatnak és moziztunk. 
Vasárnap jött a nyuszi.  A fiúk focikapukat kaptak. Mostanában egyre többet fociznak,  így az örömük határtalan volt.  Zsuzsi sminkelős cuccokat... Háát bár nem nagyon mutatta,  de bízom benne, hogy kicsit örült neki. 
Hétfőn a család női tagjait locsolták a fiúk. Nagyon nem vittük túlzásba a verstanulást, mert nem igazán találtam nekik olyan igazi igazit... De végül egész jól összehoztuk.

Marci ezt mondta:
-Én még kicsi legény vagyok,  verset így még nem tudtatok.  De a Bátyám erős, okos,  a verset ezért tőle kapod.  Szabad-e locsolni? 
Zozi folytatta:
-Hétfőn reggel korán keltem,  ünneplőbe felöltöztem. Rózsavízzel elindultam,  e kis házba bekopogtam. Üdvözlöm a ház lakóit, keresek egy szép lányt itt. Rózsavízzel locsolkodom, piros tojást elfogadom. Szabad -e locsolni?

Kedden sajnos dolgozni kellett menni,  pedig olyan jó lett volna még itthon lógni.

Szerdán már minden visszazökkent a régi kerékvágásba...  Ovi, suli,  munka, én meg megint vizsgáztam egyet... (még kettő vár rám...) 
Viszont így rövid volt a hét. 

Viszont,  hogy ne legyen minden ilyen szép,  kerek, azért némi betegség is akadt. 
Marci már két hete nem tud kimászni a náthából.  Nem folyik olyan nagyon az orra, de mégsincs teljesen jól.  Ráadásul gyanús volt nekem,  hogy gyakran visszakérdez,  mint aki nem hall jól.  Szombaton reggel így elvittem a "fülecskés" doktor bácsi magánrendelésére.  Hét közben esélytelen végigvárni a sort a rendelőben.  Kiderült, hogy jól gondolom,  tényleg nem hall rendesen Marci, mert mindkét füle be van gyulladva.  Az érdekes, hogy nem panaszkodott rá, hogy fáj... 
Kapott antibiotikumot,  oviba nem mehet,  következő szombaton újra megyünk.  Remélem jobban lesz. 

Nos. Egyelőre ennyi jutott az eszembe...  
Ja, és készült szokásos húsvéti "ötös" fénykép is.

50.000

Meglepődtem minap, amikor a blog "gépházába" beléptem. 

49992 oldal megjelenést mutatott a számláló. 
Így, gondolom itt az ideje egy kis statisztikának. 

2007. december 30-án indult el a blog.  Akkor még az Nlcafén.  Majd később a freeblogra költöztem át, mert valami technikai ok miatt nem tudtam a kommentekre válaszolni. 
Szerettem azt a felületet, de sajnos egyik pillanatról a másikra megszűnt. 

Jó nehéz feladat volt akkor összekotorni a bejegyzéseket, de sikerült.  Bár a számomra oly kedves és fontos hozzászólások elvesztek... És sajnos a képeket sem sikerült megmenteni...

Ekkor költöztem ide a Blogger oldalára. 
Szép lassan ide áttelepítettem a kezdetektől az összes bejegyzést, így az egész történet egyben is olvasható. 
Jó itt, így további költözést nem tervezek :-)

Nos,  548 bejegyzés született,  ebből 544 olvasható.  A maradék 4 piszkozatban van,  mert csak úgy ki akartam magamból írni dolgokat... 

18 követőnk van.  Fogalmam sincs rajtuk kívül még ki olvassa a történeteinket. 
Persze jó lenne tudni,  így ha van kedvetek kommentben akár dobhatnátok egy sziát :-)  De ez csak opcionális,  és így is megköszönöm, hogy bárki kíváncsi ránk.

A sok év alatt szereztem néhány blogbarátot,  Ők szinte már családtagnak számítanak.  Volt akivel már találkoztunk személyesen is,  ami minden alkalommal fantasztikus élmény volt. 

Tehát köszönöm mindenkinek aki velünk van jóban-rosszban-örömben-bánatban. Köszönöm a szurkolást, bátorítást  amikor arra van szükség,  a kedves szavakat, és a gyógypuszikat :-)

Várok mindenkit szeretettel továbbra is!

Bringások

A hosszú hétvége még arra is jó volt,  hogy lerendezzük/ valóra váltsuk az ígéretünket. Miszerint tavasszal új bringát kapnak a fiúk.

Kb. 3 éve vettük meg az első járgányokat.  Zozinak egy 16-os,  Marcinak pedig egy 12-es kerékpárt. Ezek pótkerekesek voltak,  ami persze lekerült egész gyorsan. 

Mostanra Marci nagyon kinőtte a sajátját,   így először csak neki szántunk másik kétkerekűt. Olyat, akkorát,  mint Zozié.

Aztán nézegettük, hogy tulajdonképpen a 20-as nem is olyan sokkal nagyobb,  de jóval tovább lehet majd használni.  Pont kapóra jött, hogy a Praktikerben épp azt a típust árulják ami a jól bevált előző volt. Így nem kellett Kiskunvalahova menni érte.
Ki is próbálták, hogy mennyire ér le a lábuk.  Hát épp lábujjhegyen meg tudnak támaszkodni.  De gondolom csak nőnek :-)

Itthon Apa gyorsan készre szerelte, és már karikáztak is.
Jó lesz majd, ha már melegebb lesz, mehetünk világgá, mindenki kétkeréken.  :-)
Várom már.

Jobban örülnek, mint ahogy a képen látható, csak a szemükbe sütött a nap :-) 

Ünnepünk

A hosszú hétvégére terveztük a naaagy közös köszöntősdit. Egyszerre tartottuk a Marci, Zoltán és Ágnes napot,  Zsuzsi szülinapját.  Szombaton Apuék és a Bátyámék jöttek vacsorára,  vasárnap ebédre Anyuék,  Zoli családja és Öcsém.
Hét közben nem sikerült mindent bevásárolni,  így szombaton reggel még futottunk egy kört a fiúkkal. 

Marciék az óvodásokkal pénteken besétáltak a városközpontba a Kossuth szoborhoz.  Minden óvodában ez a program március 15 előtti utolsó napon.  Visznek zászlókat, virágokat, amiket odatűznek a szobor tövébe.

A szombat reggeli kört megszakítottuk annyi időre, hogy végig nézzük az apró műveket. Ki tudja milyen idő lesz 15-én, mindenképpen látni szerettem volna. Marci meg is mutatta melyiket vitte Ő.
Olyan kis büszke volt :-)

Kicsit kergetőztek még a téren,  aztán kocsiba pattantunk és irány haza.  Gyors ebéd gyártásába kezdtem.  Ebéd után,  amíg sütöttem a sütit, focimeccset néztem :-) Mégpedig az ablakon keresztül, a saját pasijaim játszottak.  Olyan jó volt.  Kipirult pofival jöttek fel. 

Sajnos erről nem készült kép... Majd legközelebb.  Viszont a szobor körül lőttem párat :-)

Marci mögötti tulipánokat tűzte az Ő csoportjuk. 

...és nagyon nem szerették a fényképezést...  Szembe sütött a nap. 

Első hangverseny

Egyik nap Zozi megemlítette, hogy lesz a zeneiskolában hangverseny.  Nyugtáztam, oké, ha ráérünk ott leszünk. 
Elég gyakran van,  úgy kb havonta -másfél havonta. Elég gyakran ott is vagyunk,  mert jó hangulatú rendezvények. 
Következő citeraóra után Gábor bácsi úgy köszönt el,  hogy Zozi szépen tudja az előadandó dalokat, nem kell izgulni.  Ostobán nézhettem...,  mert jött is a következő kérdés,  -nem mondta még,  szerdán hangverseny lesz.  -Jaaa persze azt tudom,  csak azt nem, hogy Zozi is fellép.  -Naná, ő lesz az első műsorszám....
Így aztán szerdán szép ruhát vettünk fel,  és izgatottan ültünk a nézőknek kijelölt székekre. 
Egy mini hangverseny volt, csak Gábor bácsi tanítványai szerepeltek,  citerások és gitárosok. 
Zozi nagyon ügyes volt,  hibátlanul játszott,  néha még fel is nézett. 
Csak bámultam,  hogy mennyire lazán,  minden görcs, izgalom nélkül játszik.  Látszik, hogy élvezi amit csinál. 

Virágaim

Időrendben az következik,  hogy köszöntöttük a Zoltánokat névnapjukon, velük együtt Anyut is, mert épp aznap van a szülinapja. :-) Ja és hogy ne maradjon ki, a nőket is.  Kaptam egy szép Csokrot Apácskától.  Sajnos erről nincs képem... Volt,  de nagytakarítást tartottam a telefonomon és áthelyeztem.

Viszont, hogy erre a csodálatos alkalomra-e, vagy másért, de teljes pompájában virágba borultak az orchideáim.  Imádom őket.  Nagyon hálásak,  nem haragszanak meg, ha sokáig feléjük sem nézek :-)
Ilyenek :

És van még egy féltve őrzött gyönyörűség a garázs előtt. Ez pedig egy szál százszorszép.  Minden tavasszal így magányosan előbújik,  soha sem több, mindig csak egy szál.  

Aranyosom

Már írtam... (pár héttel ezelőtt), hogy Zozi több tanulmányi versenyre jelentkezett.  Ezek március első hetében meg is lettek tartva. Az eredmények közül eddig a szavalóverseny lett kihirdetve.

Nagyképű leszek :-) éreztem, hogy rosszabb nem lesz :-) Csak így tovább Kincsem!!!!

ARANY!!!!!

Nem volt könnyű a vers, de jól állt neki.  Szépen mondta. Nagyon büszke vagyok rá!

Akkor frissiben nem vettem fel, ezt csak most pótoltam.  Már volt benne némi bohóckodás,  de elfogadható volt.

Jómagam is végig vigyorogva tartottam a telefont,  mert mókásan fest a monoklis szemével és a fogatlan szájával.  :-) Ezek persze nem egyszerre készültek.  A fogától szerdán búcsúzott el.  A monoklit pedig pénteken szerezte, a suli ebédlőjében találkozott az ajtó kilincsével... 
Az oklevél :

A vers pedig: Wass Albert: Tavaszi séta