50.000

Meglepődtem minap, amikor a blog "gépházába" beléptem. 

49992 oldal megjelenést mutatott a számláló. 
Így, gondolom itt az ideje egy kis statisztikának. 

2007. december 30-án indult el a blog.  Akkor még az Nlcafén.  Majd később a freeblogra költöztem át, mert valami technikai ok miatt nem tudtam a kommentekre válaszolni. 
Szerettem azt a felületet, de sajnos egyik pillanatról a másikra megszűnt. 

Jó nehéz feladat volt akkor összekotorni a bejegyzéseket, de sikerült.  Bár a számomra oly kedves és fontos hozzászólások elvesztek... És sajnos a képeket sem sikerült megmenteni...

Ekkor költöztem ide a Blogger oldalára. 
Szép lassan ide áttelepítettem a kezdetektől az összes bejegyzést, így az egész történet egyben is olvasható. 
Jó itt, így további költözést nem tervezek :-)

Nos,  548 bejegyzés született,  ebből 544 olvasható.  A maradék 4 piszkozatban van,  mert csak úgy ki akartam magamból írni dolgokat... 

18 követőnk van.  Fogalmam sincs rajtuk kívül még ki olvassa a történeteinket. 
Persze jó lenne tudni,  így ha van kedvetek kommentben akár dobhatnátok egy sziát :-)  De ez csak opcionális,  és így is megköszönöm, hogy bárki kíváncsi ránk.

A sok év alatt szereztem néhány blogbarátot,  Ők szinte már családtagnak számítanak.  Volt akivel már találkoztunk személyesen is,  ami minden alkalommal fantasztikus élmény volt. 

Tehát köszönöm mindenkinek aki velünk van jóban-rosszban-örömben-bánatban. Köszönöm a szurkolást, bátorítást  amikor arra van szükség,  a kedves szavakat, és a gyógypuszikat :-)

Várok mindenkit szeretettel továbbra is!

Bringások

A hosszú hétvége még arra is jó volt,  hogy lerendezzük/ valóra váltsuk az ígéretünket. Miszerint tavasszal új bringát kapnak a fiúk.

Kb. 3 éve vettük meg az első járgányokat.  Zozinak egy 16-os,  Marcinak pedig egy 12-es kerékpárt. Ezek pótkerekesek voltak,  ami persze lekerült egész gyorsan. 

Mostanra Marci nagyon kinőtte a sajátját,   így először csak neki szántunk másik kétkerekűt. Olyat, akkorát,  mint Zozié.

Aztán nézegettük, hogy tulajdonképpen a 20-as nem is olyan sokkal nagyobb,  de jóval tovább lehet majd használni.  Pont kapóra jött, hogy a Praktikerben épp azt a típust árulják ami a jól bevált előző volt. Így nem kellett Kiskunvalahova menni érte.
Ki is próbálták, hogy mennyire ér le a lábuk.  Hát épp lábujjhegyen meg tudnak támaszkodni.  De gondolom csak nőnek :-)

Itthon Apa gyorsan készre szerelte, és már karikáztak is.
Jó lesz majd, ha már melegebb lesz, mehetünk világgá, mindenki kétkeréken.  :-)
Várom már.

Jobban örülnek, mint ahogy a képen látható, csak a szemükbe sütött a nap :-) 

Ünnepünk

A hosszú hétvégére terveztük a naaagy közös köszöntősdit. Egyszerre tartottuk a Marci, Zoltán és Ágnes napot,  Zsuzsi szülinapját.  Szombaton Apuék és a Bátyámék jöttek vacsorára,  vasárnap ebédre Anyuék,  Zoli családja és Öcsém.
Hét közben nem sikerült mindent bevásárolni,  így szombaton reggel még futottunk egy kört a fiúkkal. 

Marciék az óvodásokkal pénteken besétáltak a városközpontba a Kossuth szoborhoz.  Minden óvodában ez a program március 15 előtti utolsó napon.  Visznek zászlókat, virágokat, amiket odatűznek a szobor tövébe.

A szombat reggeli kört megszakítottuk annyi időre, hogy végig nézzük az apró műveket. Ki tudja milyen idő lesz 15-én, mindenképpen látni szerettem volna. Marci meg is mutatta melyiket vitte Ő.
Olyan kis büszke volt :-)

Kicsit kergetőztek még a téren,  aztán kocsiba pattantunk és irány haza.  Gyors ebéd gyártásába kezdtem.  Ebéd után,  amíg sütöttem a sütit, focimeccset néztem :-) Mégpedig az ablakon keresztül, a saját pasijaim játszottak.  Olyan jó volt.  Kipirult pofival jöttek fel. 

Sajnos erről nem készült kép... Majd legközelebb.  Viszont a szobor körül lőttem párat :-)

Marci mögötti tulipánokat tűzte az Ő csoportjuk. 

...és nagyon nem szerették a fényképezést...  Szembe sütött a nap. 

Első hangverseny

Egyik nap Zozi megemlítette, hogy lesz a zeneiskolában hangverseny.  Nyugtáztam, oké, ha ráérünk ott leszünk. 
Elég gyakran van,  úgy kb havonta -másfél havonta. Elég gyakran ott is vagyunk,  mert jó hangulatú rendezvények. 
Következő citeraóra után Gábor bácsi úgy köszönt el,  hogy Zozi szépen tudja az előadandó dalokat, nem kell izgulni.  Ostobán nézhettem...,  mert jött is a következő kérdés,  -nem mondta még,  szerdán hangverseny lesz.  -Jaaa persze azt tudom,  csak azt nem, hogy Zozi is fellép.  -Naná, ő lesz az első műsorszám....
Így aztán szerdán szép ruhát vettünk fel,  és izgatottan ültünk a nézőknek kijelölt székekre. 
Egy mini hangverseny volt, csak Gábor bácsi tanítványai szerepeltek,  citerások és gitárosok. 
Zozi nagyon ügyes volt,  hibátlanul játszott,  néha még fel is nézett. 
Csak bámultam,  hogy mennyire lazán,  minden görcs, izgalom nélkül játszik.  Látszik, hogy élvezi amit csinál. 

Virágaim

Időrendben az következik,  hogy köszöntöttük a Zoltánokat névnapjukon, velük együtt Anyut is, mert épp aznap van a szülinapja. :-) Ja és hogy ne maradjon ki, a nőket is.  Kaptam egy szép Csokrot Apácskától.  Sajnos erről nincs képem... Volt,  de nagytakarítást tartottam a telefonomon és áthelyeztem.

Viszont, hogy erre a csodálatos alkalomra-e, vagy másért, de teljes pompájában virágba borultak az orchideáim.  Imádom őket.  Nagyon hálásak,  nem haragszanak meg, ha sokáig feléjük sem nézek :-)
Ilyenek :

És van még egy féltve őrzött gyönyörűség a garázs előtt. Ez pedig egy szál százszorszép.  Minden tavasszal így magányosan előbújik,  soha sem több, mindig csak egy szál.  

Aranyosom

Már írtam... (pár héttel ezelőtt), hogy Zozi több tanulmányi versenyre jelentkezett.  Ezek március első hetében meg is lettek tartva. Az eredmények közül eddig a szavalóverseny lett kihirdetve.

Nagyképű leszek :-) éreztem, hogy rosszabb nem lesz :-) Csak így tovább Kincsem!!!!

ARANY!!!!!

Nem volt könnyű a vers, de jól állt neki.  Szépen mondta. Nagyon büszke vagyok rá!

Akkor frissiben nem vettem fel, ezt csak most pótoltam.  Már volt benne némi bohóckodás,  de elfogadható volt.

Jómagam is végig vigyorogva tartottam a telefont,  mert mókásan fest a monoklis szemével és a fogatlan szájával.  :-) Ezek persze nem egyszerre készültek.  A fogától szerdán búcsúzott el.  A monoklit pedig pénteken szerezte, a suli ebédlőjében találkozott az ajtó kilincsével... 
Az oklevél :

A vers pedig: Wass Albert: Tavaszi séta

A harmadik nevelési tanácsadós találka

Most jutok ide, pedig már kereken egy hete történt a harmadik egyben (remélem) utolsó nevelési tanácsadós látogatásunk.

Nagy szervezkedés előzte meg az egészet.  Ugyanis fél 4-re volt időpontunk.  Az előző egy, másfél órás vizsgálatokból kiindulva esélytelen lett volna, hogy negyed 5 körül odaérjek Zoziért a suliba.
Így Apa korábban jött haza, ment Zoziért. Én pedig egy órával hamarabb leléptem,  vittem Marcit.

Kb.10 perccel értünk hamarabb a nev.tanba, már nyílt is az ajtó,  kiviharzott Emi néni és kezembe nyomott egy előre megírt papírt.  Majd a részletes vizsgálati eredményt küldik...
Épp csak nem mondta, hogy menjünk már... 
Nem mintha nem értenék egyet a döntésükkel, de jó lett volna néhány jó tanács,  vagy némi magyarázat. 

Sok mindent nem értettem én ezzel az egész hercehurcával kapcsolatban, de azt főleg nem, hogy miért kellett nekem az első két alkalommal ott lennem,  amikor hozzám sem szóltak,  és most mi a csudának kellett vinnem Marcit is, hiszen csak bementünk,  köszöntünk,  távoztunk.
A lényeg,  hogy az eredmény az, amit szerettünk volna: fent nevezett nem iskolaérett, további 1 év óvodai gondozás javasolt. 
Amen...

Sulis hírek

Már a szülői értekezleten is szó esett róla,  de ma be is írták Zoziék a tájékoztató füzetbe, hogy pontosan mikor is lesznek a tanulmányi versenyek.
Március első hetében az "Arany" héten tartják.
Amire jelentkezett :
-Matematika, 
-Nyelvtan-helyesírás,
-Hittan,
-Szépírás, (?????)*
-Szavalóverseny.
Azért csak ezekre,  mert max. 5-re lehetett.  :-)

Ami kimaradt:
-Hangos olvasás,
-Rajz, 
-Környezet.

*Kicsit meglepődtem a szépíráson,  de Zozi azt mondta, hogy tud ő gyönyörűen is írni :-D

Hááát hajrá. 
Nem akartam letörni a lelkesedését,  én kicsit soknak találom. De szerinte pont jó.
Hát legyen.
Szurkolok :-)

Nevessünk is- Zozi-Marci száj...

Nos, senki nem mondhat semmit, egy rakás olvasni valót kaptatok az elmúlt napokban. Még befejezésül egy kis gyerekszáj, mert úgy imádom azt az okos fejüket :-)

Marci :
Esti fürdés,  szépen önállóan.  Csak "emlékeztetem" őket melyik porcikájuk maradt ki. Épp arról van szó, hogy miért is fontos tisztán tartani a férfiasságuk jelképét.  Marci: igeen,  mert begyullad és visszanő a bőr. Akkor meg menni kell a fütyészetre.

Segélyhívó telefonszámokról beszélgetünk. (amíg Zozi citerázik mi a folyosón várjuk, ahol ki vannak függesztve)
Marci mindig felsorolja, központi segélyhívó 112,  rendőrség 107, tűzoltóság 105, mentőség 104. Kijavítom, hogy mentők. De miért, amikor a többi   ..... SÉG?

Zozi (tegnap este)
-Anya, azért bevallhatod, kicsit jót tettünk veled is, mert nem kellett dolgoznod. 
(hááát,  egyrészt kihagytam volna, hogy ilyen rosszul voltak,  másrészt be kell pótolnom az elmaradást)

Iskolaérettségi vizsgálat

Amikor tavaly eldöntöttük, hogy Marci maradjon még egy évet oviban,  sejtettem, hogy nem lesz könnyű menet.  De hogy ennyire... 

Ősszel kellett az óvodában kitölteni/aláírni egy nyomtatványt, hogy tudomásul veszem,  iskolaérettségi vizsgálat dönti el, menjen-e Marci iskolába. 
És csend...
Kb két hete csörgött a telefonom egyik délelőtt,  a nevelési tanácsadóból egy hölgy hívott. Adott egy időpontot két nappal későbbre,  délben (!) vigyem Marcit pszichológiai vizsgálatra. Egyrészt köpni-nyelni nem tudtam,  próbáltam későbbre kérni időpontot,  mert nem olyan a munkahelyem, hogy felállok és megyek...  Apa szintén kb 1 hetes előre lefixált időben dolgozik.  Nem lehet,  nem kaptam.  Meg kell oldani... 
Végül persze sikerült,  de ki szeret az első hónapban hasonló szívességet kérni egy új munkahelyen...

A vizsgálat kb 3/4 órás volt,  nem lehettem jelen... nem kérdeztek tőlem semmit.  Konkrétan csak vittem, hoztam Marcit.  (minek is volt olyan fontos, hogy szülő vigye?) 
Aztán kezembe nyomtak még egy időpontot.  A pedagógiai vizsgálatét.  Kedden reggel 8-kor ugyanitt. 

Maradt tavalyról két nap szabim, kiírattam. Aztán közbejött a fiúk betegsége.  Törtem is a fejem,  hogy mit csináljak,  lemondjam-e, kétszer kezembe is vettem a telefonom. De aztán arra jutottam,  hogy Marci már nincs olyan nagyon rosszul,  na meg most nem is az a cél,  hogy tökéletesen teljesítsen. Elmentünk.

Most egy hölgy vizsgálta,  feladatoztak, rajzoltak.  Már meg sem lepődtem, hogy kint kellett várakoznom.  (belejövök lassan)  Nagyon sokára, kb 1 óra és 20 perc múlva jött Marci, hogy menjek be én is. Néhány kérdés volt a születésének körülményeiről, meddig kapott anyatejet, meddig mászott...  Stb.
...és, hogy mi a véleményem, szerintem menjen-e iskolába.  Elmondtam. 
Röviden összegezte az ő véleményét,  szerinte sem iskolaérett Marci.  Okos, de vannak fejlesztendő területek. Pl. finommotorika.  Valamint ha nehéznek lát egy feladatot, inkább bele sem kezd.
Mondott még pár dolgot,  amit csináltak,  volt amit tudom, hogy tud Marci,  de itt mégsem csinálta jól.  Gyanítom, hogy unta a végén.  Nem véletlenül sokaltam a benn töltött időt.  Na meg nem áradozott, hogy milyen aranyos néni volt... Már pedig ha Marcinak nem szimpatikus valaki...

...ééés kaptunk még egy időpontot....  (02.19. 15:30)

Óóó meddig tart egy ilyen vizsgálat???  Hány kör mééég?