Karácsony

Áldott, békés Karácsonyi Ünnepeket, eredményekben és egészségben gazdag Boldog Új Évet kívánok minden kedves rendszeres és idetévedő látogatómnak, olvasómnak.

 

Juhász Gyula: Karácsony felé

Szép Tündérország támad föl szívemben
Ilyenkor decemberben.
A szeretetnek csillagára nézek,
Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,
Ilyenkor decemberben.

…Bizalmas szívvel járom a világot,
S amit az élet vágott,
Beheggesztem a sebet a szívemben,
És hiszek újra égi szeretetben,
Ilyenkor decemberben.

…És valahol csak kétkedő beszédet
Hallok, szomorún nézek,
A kis Jézuska itt van a közelben,
Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,
S ne csak így decemberben.

 

Játszós

Játszani hívott egy kedves blogtársam:  Matusi 

A játék a következő:

Add tovább a listaírós feladatot további 7 bloggernek 

Linkeld be őket. 

Hagyj náluk megjegyzést, értesítsd őket

Írd meg a karácsonyi kívánságlistádat.

Küld el a listát a karácsonyi ajándéklistára, azaz a radmila.morgan@gmail.comcímre 

Szurkolj, hogy teljesüljenek a kívánságaid.

Legyen boldog karácsonyod!!!

 Játszani hívom: 

Timit

Mónit

Lufifejet

Wildshyccut

Vörösbegyet

Kecsót

Virágot

A levelem pedig a következő:

 Kedves Jézuska!

 Annyi minden megköszönni valóm van, hogy azt felsorolni nem is tudnám... A legfontosabbakat kiemelve: Köszönöm, hogy immárom két gyönyörű kisfiú és egy nagylány anyukája lehetek. Köszönöm a Kedvesemet, aki a mindennapokban szerető társam. Köszönöm, hogy szüleink velünk együtt örülhetnek sikereinknek. ...és köszönöm, hogy vagyunk... Hogy mit is kérek? Egészséget. Ha ez van, akkor így vagy úgy, de minden van. Szeretetet, mert enélkül nem lenne értelme semminek. Időt, hogy a szeretetet amit kaptunk, megoszthassuk egymással.

 Köszönöm, hogy eddig is adtál, köszönöm, hogy most is adsz.

Csak állok döbbenten... már itt is? :((

Ma reggel, amikor Zoli indult dolgozni, még megvolt...

Később, amikor Zsuzsi indult a suliba akkor is láttam még...

Most nem rég jött Anyu és amikor beengedtem akkor vettem észre, hogy valaki elvitte a karácsonyi ajtódíszünket. Nem egy nagy valami, nem túl értékes, egy aranyszínű csillag piros masnival és ici-pici kiscsengővel... és basszus bőgök miatta.

Annyira dühít és elkeserít...

Képek rövid szöveges magyarázattal

Ez a látvány fogadott egyik délelőtt 10 körül.  Zozikám aznap hajnali fél 5-kor felébredt. Általában a játszószőnyegen Marci vall szerelmet a rózsaszín-fehér bocinak, de Zolikám ezek szerint kedvet kapott :)


Itt pedig lázas reggelikészítés folyt. Nem szamámi, másik szamámi, pottos(pöttyös) kóbááász :) Kész!  ...és mind meg is ette :)


A szobájukban millió hely van ahova el lehet bújni. Most felfedezte a játékosládát is. Pont belefér. A legújabb, ami nem lett megörökítve, hogy még a tetejét is magára csukja...


Hajnali idill, avagy két pasi az ágyamban :) Hát a két kis komisz úgy feküdt, hogy sehova nem fértem, sem egyik, sem másik oldalra, sem pedig középre :) De nem bántam egy cseppet sem, olyan szépek voltak...


...és egy Zozi kollázs :) Ezt nem lehetett kihagyni, mert annyira imádom fényképezni. Most már sokat bohóckodik közben, úgyhogy egyre nehezebb nem homályos képet készíteni róla. 
Nna úgylátom mára ennyi... ébred a nép...
Még egy gyors adat az utókornak, Marci a mai mérésen 7500 gr és 65,5 cm. Most kicsit nyűgös lesz a két szuritól biztos...

Keresztelős- inkább képes, mint szöveges...

Mintha ezzel a bugyuta idővel az én rosszkedvem is megérkezett volna, alig akarózik ideülni és írni... nem találom a szavakat, nincsenek gondolatok, csak kuszák, vagy nem idevalók...

Nos, megvolt a keresztelő már majd két hete, de sem alkalmam, sem kedvem nem volt írni róla. Nem, nem történt semmi extra bosszúság, (csupán kiscsaládjaink szokásosnak mondható apró szurkálódásai, de nem erről akarok írni) Elmúlt, túl vagyunk rajta, szép, emlékezetes nap lesz mindenkinek.

A meglepik pedig aránylag "jól sültek el" vagy senki sem mer mondani semmit :) 

Ezek voltak: (kattra nőnek)

 

A szalvéta az én ötletem volt, miután a saját nyomtatóm nem boldogult vele egy pécsi nyomda készítette el szinte fillérekért.

A pálinka természetesen Apácska agyszüleménye, a nagyszülők, keresztszülők kaptak belőle, illetve eltettünk egyet Marcinak.

Időhiány miatt már csak a képekre marad idő:

Nevessünk is- most anyának van/volt jó kedve...

Múlt héten szerdán fogtam a gyerekeket és Pestre mentünk Apáért, na meg nekem kabátot venni...  Apa dolgozója közelében van egy bevásárlócentrum, oda volt megbeszélve a randi :) annak parkolójában történt.  Klassz parkolóhelyet találtam, épp vettem ki Marcit az autóból és a babakocsiba tettem át, amikor megérkezett a mellettem parkoló autó tulajdonosa - egy hölgy. Kicsit arrébb toltam a babakocsit, hogy el tudjon indulni, mert még Zozi az autóban volt. A hölgy rápillant a kezemben lévő  Marcira és mondja.

-De drága....

Helyeslően bólogattam. Benéz az autóba, meglátja Zozit:

-Kettő van? Jééé ikrek? 

Mondtam: -Neeem, két év van közöttük :)

Erre Ő: -Jaaaa, gratulálok. 

Én meg próbáltam nem túl röhögve meg-és elköszönni...  (azért szerintem látszik a köztük levő korkülönbség)

Másnap...

Marcival a 3 hónapos tanácsadásra siettünk. Tényleg majdnem futva toltam a babakocsit, mert késésben voltunk. Jön Anyu szomszédja, egy idős néni. Rámnéz:

 -Sétálunk? Sétálunk?

Erre én: ...egy kis dombra lecsücsülünk...  :) 

 (na jó valószínűleg meg sem hallotta, mert még nálam is gyorsabban futott)

Ez is-az is

A helyzet minálunk, hogy rohan az idő... én meg utána... Na jó, azért ennyire nem vészes :)

Marci nő, mint a gomba -szerencsére. Úristen, már 3 hónapos elmúlt.... Múlt héten csütörtökön voltunk oltáson-mérésen. 6750 gr és 63 cm... azért egy hónap alatt a 4,5 cm és kicsit több, mint 1 kg nem kevés. Olyan, mint egy kis veréb- folyamatosan tátog :) mindig enne.  Felfedezte a kezét, én meg jókat mosolygok rajta ahogyan rácsodálkozik és gyorsan a szájába gyűri nehogy valaki megelőzze. Hatalmasakat kacag. Szinte mindenkire mosolyog aki fölé hajol. Bár vannak kivételek, vannak emberek akiket összehúzott szemöldökkel szemlélget. Hihetetlen türelmes, bárhova megyünk, nem zavarja, csak tejecske legyen időben. Mostanában volt néhány név- és születésnap a családban, nyúzták rengetegen, Marci csak mosolygott és ezzel természetesen elbűvölt mindenkit.

Zozikám mostanában ismét matricát játszik, rám van tapadva bárhol is legyünk. Nem hajlandó szinte sehova-senkihez bemenni, csimpaszkodik és ha le szeretném tenni nagyon sír... Gondolom csak elmúlik ez is. Régen Zsuzsi is így tapadt amikor ekkora forma volt.  ...és végre beszél, mit beszél dumál... lassan lyukat a hasunkba :) Gyakran kódolva van még a mondanivalója, de egyre többet lehet érteni belőle. Mostmár mennek a bonyolultabb, hosszabb mondatok is. Meséli mi történt. Imád a konyha ablakban leskelődni, (csak olyankor szabad neki amikor ott vagyok vele) várja, hogy jöjjön vonat (odalátni a vasútállomásra) vagy hogy van sok kémény és van amelyik füstöl, vagy nézi az úton elhaladó autókat, hatalmas örömujjongás, ha níínóautó (mentő, rendőrautó) jön véletlenül. Imádja a meséket, legyen bármilyen, olvashatom, mondhatom, vagy a JimJam csatorna mesél. Kezd válogatni, hogy mit akar felvenni... nem jó a focis zokni, most a vonatosat akarja... vagy inkább a házikósat.... de még jobb lenne a felhős... áááá, hiúbb, mint egy lány...  Rajzol- megnevezi... Mit rajzoltál? -Autót, halacskát, apát, csillagot. Néha kicsit felismerhetőek :)) Pláne Apa :D  A legújabb tudomány pedig, hogy felismeri a négy alapszínt (piros, sárga, kék, zöld)

Zsuzsi továbbra is álmodozik... na jó egy aprócska lendületet talán észre lehet venni rajta. De nagyon aprócskát. Kis sikerélmény, hogy múlt héten történelemből szorgalmi feladat volt, egy kis fogalmazást kellett készíteni a következő cím volt megadva: Részt vettem egy holttest bebalzsamozásán. Na elővettünk minden szakirodalmat, leírta ami szerinte fontos, én meg kicsit helyrepofoztam a fogalmazást  és kaptunk egy ötöst rá... Mázlija volt Zsuzsinak, mert következő órán ebből írtak röpdolgozatot és természetesen tudta, arra is ötöst kapott. Legalább a történelem kettesek ki vannak javítva... Hátra van még a környezet és a matek... Na majdcsak az is meglesz... Mindenesetre kicsit tényleg többet foglalkozik a tanulással. (na remélem nem kiabáltam el...)

Mi pedig készülünk teljes gázzal a keresztelőre. Most lesz vasárnap. 28-an leszünk... akár egy kis lakodalom, pedig tényleg csak a legszűkebb család... Lesz néhány apró dolog, csepp meglepetés, amit most azért nem írok le, mert tudom, hogy vannak néhányan a családból akik olvasnak és nem szeretném, lelőni a poént :) Majd remélem tudok jönni egy fényképes beszámolóval utána és akkor részletesen le is írom mi volt, milyen volt a fogadtatás. Forgatókönyv percre ugyanaz, mint két éve Zozinál volt. Remélem a hangulat is hasonló lesz :)

.... és végezetül le kell írnom, mert szabadulni sajnos nem tudok a gondolattól... Ma 3 éve... (aki ismer vagy olvas az tudja, aki meg nem az lapozzon vissza 1 vagy 2 évet) 

Csak  hogy ne sírósan búcsúzzak, egy mosolygó-Marcis kép :) Végre sikerült elkapni a pillanatot egyik reggel játék közben.

Na gyorsan van még egy Zozis is.  (Zsuzsiról mostanság képtelenség értelmes képet készíteni, mert utálja ha fényképezünk és vagy elbújik, vagy grimaszol. Na de egyszer úgyis elkapom :))

Nevessünk is :) Zozi-száj

Hát végre eljött az amire annyira vártam, Zozi első édes be/elszólásai :)

--Anyu vitte le a játszótérre, én az ajtóban nézem ahogy ballagnak a lépcsőn lefelé. Zozi a fordulóból visszaszól: -Anya, mondjad szia Zozó!

--Esténként a nagy mókázás keretében, Apácska mondja neki: -Zozi emeld fel a bal kezedet. Zozi felemeli a jobbot, mondja Apa:- Az a jobb. Erre felemeli a balt, és mondja:- Bal. Emeli a jobb kezét, mondja: -BalJobb.

Áááá már megint elszaladt egy hónap...

...és annyi minden történt, hogy tuti csak a fele fog eszembe jutni. Az meg külön ajándék lesz gyermekeimtől, ha hagyják a felének a felét is leírni...
Tehát: Volt egyszer egy olyan, hogy Marci 2 hónapos... Méricskélés eredménye: 5710 gr 58,5 cm Megkapta az első oltásokat. Dokibácsi nagyon rossz helyre szúrt, mert még ugrott is egyet a kis drágám. Piszokul sírt... (én is) Nyűgös nem volt szerencsére, de aznapra úgy kiütötte magát, hogy az egész délutánt átaludta, este evett és utána megint alvás. Érdekes, hogy aznap nem, de másnapra volt egy kis láza, de a kúptól szépen lement. A combiján a szuri helyén két szép cseresznye nagyságú csomó is lett, de borogattam és két nap alatt elmúlt.
Rengeteget fejlődött, kész kis örökmozgó :) keze-lába állandóan jár :) és akkora lendületet tud venni a lábával, hogy az oldalára tud fordulni. Végre mosolyog is már :) és dumál!!! Imádom :)
..és jelentem Marci semmivel sem különb, mint a bátyuskája, szép lassan odaszokott az ágyunkba... A szoba átrendezése óta egyszerűen nem marad meg 10 percnél hosszabb ideig az ágyában... Próbáltam mindenhogy áttenni, akkor ha alszik, abban a pillanatban ahogy az ágy fölé emelem -még le sem raktam- kipattan a szeme és görbül a száj. (úgyhogy lehet megint szobát rendezünk)
Evészet: roppant érdekesen alakul... már szinte kizárólag cumisüvegből tudom adni a tejet neki azt is Nutritonnal, mert ha szopizik akkor az összeset visszabukja... fejek szorgalmasan, hogy ne kelljen tápszerrel pótolni.
Október végén csavarogtunk egy nagyot :) Zolinak észak-dunántúlon volt úgy dolga, hogy csak két napra tudta elosztani. Gyorsan szereztem Sopronban a posta vendégszobáinál szállást, és elkísértük. Csodaklassz volt. Bár nem városnézés volt, mert jó sokat autóztunk, de akkor is nagyon jó volt végre kimozdulni kicsit. A kicsik is meglepően jól bírták. Marci szinte csak eszik-alszik üzemmódra váltott, Zozi pedig már tudta értékelni a látnivalókat, lenyűgözte minden érdekesség.
Segítsetek légyszi!!  Most, hogy Zozi már megszokta, hogy kistesó van, úgy gondoltam kicsit rágyúrhatnánk a bilizésre. (próbálkoztam korábban is, de annyira nem volt még érett rá) Hát csúfos kudarcot vallottam... egyszerűen olyan szinten tiltakozik ellene, hogy az nem is kimondható. Már régen megvettük a bilit, tudja is, hogy mire kell(ene) használni, de nem hajlandó ráülni. Egyszer-kétszer ruhában ráült, de már ugrott is fel róla... Vettünk wc ülőkét is, azt a létrás fajtát, azt is elmondja, hogy hova kell tenni a tappancsát és csüccs... de ennyi... Ha pisis vagy kakás a pelenka akkor szól, tehát ezzel sincs baj. Ha leveszem róla és nem adok rá másikat akkor ordítva hozza a szekrényből, hogy adjam rá... Azt nem merem, hogy rajta hagyom a koszos pelust, mert borzasztó érzékeny a bőre. Valakinek valami ötlete??
Zsuzsival küzdünk... nem akar tanulni... egyszerűen csak ül a könyv fölött és bámul. Ezt képes délután 2-6-ig folyamatosan tenni. Ha ki akarom kérdezni, még nem tudja, ha kérdezem miért akkor mert nem tudja megtanulni... ha szépen szólok úgysem jó, ha csúnyán akkor sem... Tudom, kamasz, tudom így lázad, hogy figyeljek jobban rá, de ha ott ülök mellette és próbálom magyarázni, akkor sem tudja még azt sem visszaismételni amit én mondtam... Várja, hogy megoldjam helyette a feladatokat (naná, hogy nem oldom meg) Csak álmodozik közben és látszik, hogy nem figyel... (az agyam meg ilyenkor szokott eldurranni) Az az elkeserítő, hogy mintha nem is érdekelné az egész... hogy mi lesz később, ...hogy hova fog menni majd továbbtanulni...
...és akkor néhány kép is...



Zozikám olvas :)







Pasijaim :) itt Marci még nagyon apró...







Találóskérdés: ki van a dobozban?





 Ez már majdnem mosoly... az igazit még nem hagyta megörökíteni...







Egy nagyon csibész Zozó :)




 

Itt abban mesterkedik, hogy tud befeküdni az ágyneműk helyére...



 

 ...hát így :)






És végül, Apácskánk szó szerint árkon-bokron át küzdötte magát, hogy enyémek lehessenek :)

Kellene...

...valamit írni... Nem azért nem írok, mert nincs mit, csak ... mert csak...

A nálunk levő naaagy-nagy kuszaságban kicsit elveszek mostanság. Zozi időnként tombol. Hát nincs könnyű helyzetben... pont belemászott a dac és hisztikorszakba, plussz még kapott egy kistestvért is. Talán mostanában eszmélhetett rá, hogy ez a bőgőmasina most már mindig itt marad, mert kb. egy vagy két hete mehet ez a hihetetlen üvöltés. (tudom oroszlán, üvöltéssel intézi a dolgokat) Nappal még csak-csak el lehet terelni a figyelmét, de éjszaka, ha nem tudok azonnal ugrani, a harmadik másodpercben szerintem már a szomszédok is ébren vannak... ...biztosan imába foglalják a nevünket... De a másik véglet pedig az, hogy ölelgeti-szeretgeti Zozi Marcit. Próbálom bevonni Marci körüli teendőkbe, ha nyafog Öcsi akkor ringathatja, adhat neki cumit. No ez utóbbit nem kell erőltetni, mert ha kell ha nem mindig nyomkodja Marci szájába :) Ő pedig persze rögtön kiköpi. Erre Zozi: -Óóó Maaarci!! Ááá!  Hamm! Na meg lehet őket zabálni ilyenkor.  (A kisképek kattra szokás szerint megnőnek)

Hétvégén kicsit kiruccantunk a jó időben megnézni, hogy vannak-e halak. Egy új helyen voltunk, csodaszép, plussz nagyon gyerekbarát is. Játszótér, játszókuckóval, mini-állatkert (tényleg nagyon mini) szépen parkosított kert stb. Zozit és Zsuzsit szinte egész délelőtt nem láttam, csak ha éhesek vagy szomjasak voltak. Marci pedig aludt a jó levegőn illetve amikor nem aludt akkor evett :)

Tegnapelőtt kicsit átrendeztük a kispasik szobáját. Na nem hobbiból tologattuk a bútorokat, hanem, mert Zozi őrült dolgokat produkált... Az ablak alatt volt eredetileg egy fotel. Nagyon szerettem, mert kényelmesen lehet benne szoptatni. Na a kis drágám felmászott rá, onnan a radiátorra, onnan pedig az ablakpárkányra... Mindezt kb 20 másodperc alatt... Én meg minimum két infarktust és három agyvérzést kaptam egyszerre amikor megláttam... Próbáltam higgadtan odamenni és leszedni, nagy és komoly beszélgetés következett, hogy mennyire megüti a kis buksiját ha onnan leesik és akkor bizony menni kell a kórházba. Nagy és komoly bólogatás volt a válasz bocsánatkérő puszival megspékelve. Másnap délelőtt fura hangok a gyerekszoba felöl, kérdezem Zozi mit csinálsz? Válasz semmi... Settenkedek befelé, mit is csinál a fiam, de már csak a függöny lebbenése árulkodott arról, hogy ismét felmászhatott... Így nagyon gyorsan kellett rendezkedni.

Szerdán megejtettem a hathetes kontrollvizsgálatot a dokibácsimnál. Majdnem minden tökéletes. Azért csak majdnem minden, mert valahogy a vérzés csak nem akart elmúlni, hiába vártam. Na erre kaptam gyógyszert. Kiváltottam, és rossz szokásomhoz híven rögtön a betegtájékoztatót olvastam... szoptatás alatt nem ajánlott a szedése, mert a tejelválasztást gátolja... Hát cseppet sem örülök neki, mert így, hogy mindkettő igényt tart a tejcsire épp csak elég... Így aztán csütörtökön amikor tanácsadáson voltunk Marcival a biztonság kedvéért írattam fel egy doboz tápszert... Csak akkor fogom kiváltani, ha tényleg csökken a mennyiség... Na és töredelmesen bevallom, csak esténként veszem be a gyógyszert a napi kettő helyett. Hátha így is elég... És ha már tanácsadás, nagyon meg volt elégedve a doki Marcival, szépen gyarapodik, most 5080 gr és 57,5 cm.

Még egy érdekesség: Anyu hozott át újszülöttkori képeimet :) A kép minősége korára való tekintettel nem túl jó, de elnézhető azért... Íme: Elég Marcis nem???

Ja és vettünk kenyeret. Na ez nem hír, mert naponta szoktunk... De nem ekkorááát :)

Csak, hogy friss Marci kép is legyen, október első napjaiban készült,

így tartja a fejét :)

Itt az erkélyen levegőzött :)

Ez csak úgy...

...És feltétlenül akartam egy csibész-Zozit :) Egyszerűen imádom ezen a képen :)