Még mindig 2:1 ...

Marcit még a pocakomban őrzöm... Jó ez így. Neki is és nekem is. Gondolom nincs ellenére, hogy már jó ideje fejjel lefelé lóg, mert még csak apró jelét sem adta, hogy szeretne kibújni. Dokibácsink szerint még nem is fog. Így aztán megbeszéltük, hogy 20-án reggel "randizunk" a szülőszobán. Szerencsére nem kell előtte való nap befeküdni, hanem szigorúan éjfélig ehetek-ihatok és utána már semmi. Reggel bevonulok, előkészítenek és jöhet a nagy találkozás. Már nagyon várom/várjuk. Előtte még, szerdán egy utolsó vizsgálat (ctg, vérnyomás, vizelet és áramlás-vizsgálat) vár rám.

Közben itthon olyan pánikhangulatom van, hogy jaj még ezt sem csináltam meg, jaj még azt is jó lett volna... Pedig már tényleg majdnem minden kész van, csak olyan apró dolgok jutnak eszembe, hogy úgy hagyjam itthon a népemet, hogy lehetőleg ne hiányozzon nekik semmi. Persze nem fognak éhezni, a ruhák is glédában a szekrényben (kivételesen nem a vasalnivalós lavorban...) Igyekszem naprakésznek lenni, hogy ha menni kellene mégiscsak hamarabb akkor se dőljön össze a világ. Bár megsúgom, az én pakkom még mindig nincs összerakva... csak úgy nagyjából egy-két dolog ami a kezembe akadt azt elővettem, azok egy kupacban vannak :)

Birkózom a lelkemben dúló érzésekkel is... az elválással, a minimum négy napig tartó családhiánnyal (bár tudom, hogy jönnek majd, de az nem olyan) nem lesznek reggeli összebújások Zozival, kávé az ágyban című reggeli beszélgetések Apácskával, tinititkok suttogása Zsuzsival... De lesz helyette más, egy új, egy apró, szokatlan de mégis ismerős kis szuszogó csomag, egy kíváncsi kis szempár, amiben elmerülhetek, és aki négy napig csak az enyém... :)

Üdvözöllek Kisherceg :)

Van egy nagyon kedves ismerősöm, Szilvinek hívják. Bár azt hiszem már nevezhetem barátnőmnek is. Miután Zozi megszületett, a gyermekorvosnál többször összefutottunk tanácsadási napokon. Neki kislánya van, Csenge. Kiderült, hogy Csenge egy nappal idősebb Zozinál, sőt mi ketten is pont egyidősek vagyunk. Mindig jól elbeszélgettünk, később már úgy szerveztük az esedékes oltásokat, hogy tudjunk egyszerre menni. Előfordult, hogy hívtuk egymást telefonon, ha valamiben nem voltunk biztosak. Aztán egyszer elárulta, hogy nagyon szeretnének még egy kisbabát. Vigyorogva mondtam, hogy mi is ezt tervezzük. Kicsivel karácsony után felhívott és örömmel újságolta, hogy sikerült, babát vár. Én szó szerint belevihogtam a telefonba, hogy mi is :) Kiderült, hogy papírforma szerint újra egy nap különbség lesz a gyermekeink között... :) Szinte napra pontosan követtük egymást a terhesség tüneteivel, és egy nap éreztük meg a mocorgásukat is... :) Hihetetlen ez a sok-sok egybeesés.

Ma délelőtt fél 10 körül pedig megszületett a kisfia. 3450 gr és 51 cm.

Isten hozott Kisherceg!

Na most azt hiszem bele kellene húznom :D (bár semmi sem utal rá, hogy ebből ma vagy holnap baba lesz, így egy nap helyett egy hét lesz a korkülönbség)

Nanna

Nagyon boldog névnapot kívánunk Kislányom!

Buli az élet... avagy név és szülinap a finisben

Zozi szülinapja és Zsuzsi névnapja között alig két hét van, így az idén összevontuk. Múlt hét szombatján Apuék jöttek, vasárnap Anyuék + Öcsém a barátnőjével és kisfiával. Most pedig szombaton a két bátyám családostul, vasárnap pedig Zoli családja. (Csak úgy apróbetűsen és zárójelben,  cseppet sem bánom, hogy letudtuk... Nem baj, jövőre már Marciét is hozzácsapjuk :D )  A tortakészítés is jól megtréfált... egyébként sem büszkélkedhetem egy hatalmas cukrásztudománnyal, de amit kinéztem és elkészítettem receptet az inkább hasonlított egy tál csokoládéitalhoz, mint krémhez... A végeredmény egy gyorsan összedobott hagyományos főzött krémes torta lett, de sajnos  a díszítésre már nem volt elegendő idő... Szerencsére a most hétvégi bulira Zozi kereszt anyuja készítette a tortát :) Teljesen véletlen, hogy szintén autó formájút, nem beszéltünk össze, de sokkal szebb és kidolgozottabb lett a másiknál. Tehát, buliképek:

Pénteken voltam dokibácsinál is, kezd izgalmas lenni a dolog. Következő találkozásunknál -most pénteken- már a beszélgetés témája a szülés időpontjának véglegesítése lesz. Marci hihetetlen gyorsasággal nő és gyarapszik... és mindjárt eljön az idő és itt babusgathatjuk...  Olyan gyorsan eltelt...

2 évesem

Kicsi Kincsem!

Nagyon-nagyon boldog születésnapot kívánunk Neked! Légy mindig olyan vidám, boldog, mint most. Szavakba nem lehet foglalni mennyire szeretünk.

Hát "evvan"

Hisztis, mindenen bőgős kismama jelenti:

...és ez most nem túlzás, képes vagyok bármin sírva fakadni...  Ez  szerencsére nem túl régi állapot. Nézegettem a youtube-on egy születéses videót, egy Bp-i kórházban készült és a témája az volt, hogy a császáros babákat kiemelés után azonnal megkapják az Apukák. Hihetetlenül megható képek voltak. Na, hogy ezen bőgtem nem is csodálkozom, mert ez még egy normális embert is sírva fakaszt, nemhogy engem... De az, hogy tegnapelőtt a ToyStory 3 is megbőgetett, azt gondoltam, hogy kész, itt a vég... tiszta gyagya vagyok. Tegnap pedig egy nagyon kedves ismerős teljesen ártatlan megjegyzésétől fakadtam sírva, de úgy, hogy abbahagyni is alig tudtam... (ezúton is még egyszer bocsánat érte)  Szóval tényleg jó lenne már, ha ezek az átkozott hormonok visszarázódnának, mert így tényleg totál kész vagyok magamtól is. Szegény környezetem... (bár nem panaszkodnak, de lehet, csak hősiesen elviselik)

Apácskánk itthon van, megbetegedett Ő is. Nem tudom én ragasztottam-e rá, vagy valami mást sikerült elkapnia, de neki hangja sem volt, csak suttogott. Egyébként sem kiabálós fajta, de most aztán pláne nem szólt semmit... Szerencsére már kicsit jobban van. Persze nagyon élvezem, hogy együtt vagyunk, de nem ilyen áron.

Tegnap dokibácsim újra megnézett, azt mondta, nem hiszi, hogy hamarabb megszületne Marci. Teljesen be van már fordulva, buksija pedig beilleszkedve. (ezt érzem is rendesen) Időnként -elég gyakran- kezét-lábát, vagy mit tudom melyik porcikáját beakasztja a bordáim alá, olyankor aztán van nyöszörgés, mert még a lélegzetem is elakad... De mindezekkel együtt imádom ezeket a napokat, közben pedig szomorúan búcsúzom a pocakosságtól, mert ezután már tuti nem lesz több ilyen... Vénségem miatt már túl kockázatos is lenne, na meg lassan a csilláron is gyerek lógna :)  ...és már nem is tervezünk több miniManót, így megbeszéltem a dokibával, hogy biztosra menjünk, császármetszés közben elvégez egy kis beavatkozást.

Lassan, de tényleg csiga lassan elkészülök talán, babaholmik kimosva, kivasalva, szekrénybe rakva. Következő nagy falat, a babakocsi és hordozó tisztítása... Fogalmam nincs hogy kezdjek hozzá, mert a huzatot nem tudom leszedni...

Zozival minden nap beszélgetünk arról, hogy lesz amikor csak Apával és Nannával lesz itthon, okosan bólogat olyankor, simogatja a pocakom és ölel a két kis kezével szorosan. Tudom, hogy érti valahol. Bízom benne, hogy minden rendben lesz.  Amikor a kis ruhákat pakolgattam, megbeszéltük, hogy ezek a ruhák Zozié voltak, de most majd Marci hordja őket, és a kicsi ágyban is Marci alszik majd. Reakció: csicsijja babája :) imádom!!! Azt még nem mondja, hogy Marci, de azt már igen, hogy öcsi :) valahogy így: ecsi :))  Nagyon nagyon sokat fejlődött a beszélőkéje, mindent utánoz, hol érthetőbben, hol pedig teljesen másképp. Van valami amit nem tudunk megfejteni, ez a citoá ha kérdezem, hogy mi az akkor vigyorogva közli, hogy blablabla :) nagyon kíváncsi vagyok, mi lesz a megfejtés. Bármit elmutogat, ha valamit akar addig mutogatja amíg nem értjük miről is van szó. Most például idehozta a szandiját, hogy menjünk le játszani  :))  Úgyhogy megadom magam... menjünk...

Forró éjszakai kalandunk...

...egy denevérrel...

Tegnap késő este,  már Zozit elaltattam, megfürödtünk, néztünk valamit a tv-ben, közben Zozi felébredt, megitattam, újra elaltattam. Amikor jövök ki a szobából látom ám, hogy az én Drágám egy szál törölközővel ugrabugrál a szoba ajtajában :) Miután pokolian felmelegedett napközben a lakás az erkélyajtót sarkig nyitjuk esténként, hátha enyhül a forróság idebenn... Na soha többet ilyet nem teszünk az tuti...inkább megsülünk...  Berepült ugyanis egy denevér a szobába.  Na innen kezdve nem tudom meddig, de jó sokáig ketten ugráltunk törölközővel a kezünkben, derengő félhomályban (a tv fényénél) hogy kifárasszuk a kis bestiát annyira, hogy valahol kicsit megpihenjen. Jó sokára így is tett, a függönykarnisba kapaszkodva pihegett. Hős Apácskánk ekkor jól fejbe kólintotta a törölközővel, annyira, hogy kissé megszédülve a földön landolt. Egy műanyag pohár és egy papírlap segítségével sikerült kitessékelni őnagyságát.

...mi meg mehettünk újra fürödni, mert az ugrálástól patakokban csorgott a víz mindkettőnktől...

Uborkaszezon...

Ez van nálunk.  Történnek persze dolgok, de semmi számottevő...

Zsuzsit már több, mint egy hete hazahoztam a táborból. Nagyon jól érezte magát, szeretne menni jövőre is. Hát, ha lesz rá lehetőség biztos, hogy megy. Vitt magával fényképezőgépet, itthon aztán jókat nevettünk az elkészített képeken Ugyanis szó szerint vette, hogy mindent örökítsen meg. Így készült felvétel a szekrényről, bejárati ajtóról, tv-ről, asztalról, fürdőszoba minden szegletéről, ágyakról is :DD. Na jó, akadt néhány olyan is, ami a tényleges élményeket mutatta :)  Ezek...

 Édes volt Zozi, minden nap emlegette. Az első napokban állt a kis drágám Zsuzsi szobája ajtajában és folyamatosan mondogatta, hogy Nanna-Nanna. Várta, hogy mikor nyitja ki az ajtót. Mindig mondtam neki, hogy Nannát elvittük táborba, majd pár nap és hazahozzuk. Az utolsó napokban már csak elment az ajtó előtt, mondta,Nanna tábo... Azóta is, ha Zsuzsi nincs itthon, vagy csukva a szoba ajtó akkorNanna tábo :) De hatalmas volt az öröm, amikor végre meglátta :) Jó látni a ragaszkodásukat.

Lassan visszaáll a rend alvás terén is, mert a nyaralásból hazatérve valami szörnyen zaklatott éjszakák voltak. Bár most a meleg ami nem kevés gondot okoz. Zozin is csak egy szál pelenka, de még így is nagyon szenved a forróságtól. Jó kis panel szépen felmelegedett, így éjszakára is csak 29-30 fokig "hül" le...

Pénteken pedig meglátogattam a dokibácsimat. Hát meglepő, de egyben nagyon jó híreket mondott. Nézegette, méricskélte pocak-Marcit és arra jutott, hogy mire letelik ez a pár hét, Marcink a 4 kilót is elérheti, de inkább meghaladja...Ennek csupán azért örülök, mert eddig szinte minden alkalommal kisebbnek mérték Zolikámnál. Két lehetséges okot sorakoztattam fel a miértekre... -azon kívül, hogy minden terhesség más- aztán persze lehet, hogy hülyeség... Az egyik, hogy Zozinál már a tervezgetésekor elkezdtem szedni a vitamint és végig becsületesen szedtem, Marcinál aznap vettem meg amikor pozitív lett a teszt és gyakran el is felejtem... A másik pedig, hogy tulajdonképpen Zozi még mindig szopizik, ez is vehet el Marcitól olyan dolgokat amire neki is szüksége lenne... Bár ez a szopizás, már inkább csak az összebújásokról szól, mert csak alváskor kéri, illetve, ha valami nagy-nagy katasztrófa történik és vigasztalásra szorul. De az tény, hogy tejcsi van még valamennyi. Persze így roppant kíváncsi vagyok, hogy fogok tandem-szoptatni, de egy csomót utánaolvastam és gondolom nekünk is menni fog.

Na jól elkanyarodtam :) Szóval nagy-nagy az esély rá, hogy Marcink sem természetes úton fog megszületni. Úgy beszéltük meg, hogy kb. aug. 20-ig várunk és ha addig nem indul el, akkor Ő is császármetszéssel fog világra jönni. Most így erre készülök lelkileg. Aztán majd kiderül mi lesz. Ha hasonlít a bátyuskájára, akkor nem siet :) Zozival aznap amikor ki voltam írva, moziban voltunk :D  másnap pedig horgászni :DD  De miután Marcink teljesen be van már fordulva így elkezdtem azért a készülődést. Legalábbis a kis ruhákat kimostam. Még ki nem vasaltam, de nagy büntetésnek tartom a 36 fokban történő vasalást. Még egy utolsó összehasonlítás mára, hogy ilyenkor Zozinál már minden készen volt, sőt az én motyóm is összepakolva várta az indulást... Sok mindent elterveztem még, amit meg szeretnék csinálni,  de szinte minden arra vár, hogy egy cseppet hűvösebb legyen.  Meg különben is na ki az az ügyes, aki a legmelegebb időben bekap valami bacit, na ki más, mint én... Brutál módon begyulladt az egész torkom, mandulám stb... éjjel pedig már nem csak a melegtől nem alszik a család, hanem a köhögésemtől sem... Na mindegy, voltam dokinál -mármint a háziorvosnál- és kaptam rá gyógyszereket. Sajna antibiotikumot is kell... de azt mondta csak 4 nap és ismét tökéletes leszek... Hát a tökéletességben én azért kételkedem :D

Tegnap...

Elvittük Zsuzsit táborba. Eddig még sohasem volt tőlem távol... Volt kicsi pityergés búcsúzáskor, de két perc múlva már a többiekkel vigyorgott. Nem hiszem, hogy bármi baj lenne ezután. (de biztos ami biztos, a telefonszámom le van adva...) Gyorsan barátkozik, biztosan jól érzi magát. Hétfőn reggel lehet majd menni érte.

...és a maradék...

Kedden Marci-kukkra voltunk hivatalosak. Szándékosan kicsit korábban mentünk, mert szerettem volna, ha találkozunk Csillagbabával. Nagyon izgultam, nehogy szabin legyen épp, hiszen olyan ritkán van lehetőség/idő egy-egy találkozásra. De szerencsére dolgozott, így tudtunk néhány szót váltani. Az, hogy mennyire örültünk egymásnak az nem leírható :) Gyanítom, hogy még mindig ott ülnénk és beszélgetnénk, ha nem időre kellett volna mennünk...

Marcink köszöni szépen jól van. Méretei teljesen a korának megfelelőek. Sajnos nagyon sokan voltunk, így nem volt mozizás, képek sem készültek... dvd-t kértünk azért. Valahogy így fekszik bennem :DD (a rajztudásért bocsi, és az ötlet is kölcsönvett, de nekem tetszik)

És akkor jöjjenek az elmaradt képek:

Sümeg

Kinizsi-vár Nagyvázsony

Vitorlázós:

És van egy nyaralás előtti ribizlivel ismerkedős :)  Megjegyzem, nagyon finom volt,  brutál savanyú, de ette hősiesen :)