Uborkaszezon...

Ez van nálunk.  Történnek persze dolgok, de semmi számottevő...

Zsuzsit már több, mint egy hete hazahoztam a táborból. Nagyon jól érezte magát, szeretne menni jövőre is. Hát, ha lesz rá lehetőség biztos, hogy megy. Vitt magával fényképezőgépet, itthon aztán jókat nevettünk az elkészített képeken Ugyanis szó szerint vette, hogy mindent örökítsen meg. Így készült felvétel a szekrényről, bejárati ajtóról, tv-ről, asztalról, fürdőszoba minden szegletéről, ágyakról is :DD. Na jó, akadt néhány olyan is, ami a tényleges élményeket mutatta :)  Ezek...

 Édes volt Zozi, minden nap emlegette. Az első napokban állt a kis drágám Zsuzsi szobája ajtajában és folyamatosan mondogatta, hogy Nanna-Nanna. Várta, hogy mikor nyitja ki az ajtót. Mindig mondtam neki, hogy Nannát elvittük táborba, majd pár nap és hazahozzuk. Az utolsó napokban már csak elment az ajtó előtt, mondta,Nanna tábo... Azóta is, ha Zsuzsi nincs itthon, vagy csukva a szoba ajtó akkorNanna tábo :) De hatalmas volt az öröm, amikor végre meglátta :) Jó látni a ragaszkodásukat.

Lassan visszaáll a rend alvás terén is, mert a nyaralásból hazatérve valami szörnyen zaklatott éjszakák voltak. Bár most a meleg ami nem kevés gondot okoz. Zozin is csak egy szál pelenka, de még így is nagyon szenved a forróságtól. Jó kis panel szépen felmelegedett, így éjszakára is csak 29-30 fokig "hül" le...

Pénteken pedig meglátogattam a dokibácsimat. Hát meglepő, de egyben nagyon jó híreket mondott. Nézegette, méricskélte pocak-Marcit és arra jutott, hogy mire letelik ez a pár hét, Marcink a 4 kilót is elérheti, de inkább meghaladja...Ennek csupán azért örülök, mert eddig szinte minden alkalommal kisebbnek mérték Zolikámnál. Két lehetséges okot sorakoztattam fel a miértekre... -azon kívül, hogy minden terhesség más- aztán persze lehet, hogy hülyeség... Az egyik, hogy Zozinál már a tervezgetésekor elkezdtem szedni a vitamint és végig becsületesen szedtem, Marcinál aznap vettem meg amikor pozitív lett a teszt és gyakran el is felejtem... A másik pedig, hogy tulajdonképpen Zozi még mindig szopizik, ez is vehet el Marcitól olyan dolgokat amire neki is szüksége lenne... Bár ez a szopizás, már inkább csak az összebújásokról szól, mert csak alváskor kéri, illetve, ha valami nagy-nagy katasztrófa történik és vigasztalásra szorul. De az tény, hogy tejcsi van még valamennyi. Persze így roppant kíváncsi vagyok, hogy fogok tandem-szoptatni, de egy csomót utánaolvastam és gondolom nekünk is menni fog.

Na jól elkanyarodtam :) Szóval nagy-nagy az esély rá, hogy Marcink sem természetes úton fog megszületni. Úgy beszéltük meg, hogy kb. aug. 20-ig várunk és ha addig nem indul el, akkor Ő is császármetszéssel fog világra jönni. Most így erre készülök lelkileg. Aztán majd kiderül mi lesz. Ha hasonlít a bátyuskájára, akkor nem siet :) Zozival aznap amikor ki voltam írva, moziban voltunk :D  másnap pedig horgászni :DD  De miután Marcink teljesen be van már fordulva így elkezdtem azért a készülődést. Legalábbis a kis ruhákat kimostam. Még ki nem vasaltam, de nagy büntetésnek tartom a 36 fokban történő vasalást. Még egy utolsó összehasonlítás mára, hogy ilyenkor Zozinál már minden készen volt, sőt az én motyóm is összepakolva várta az indulást... Sok mindent elterveztem még, amit meg szeretnék csinálni,  de szinte minden arra vár, hogy egy cseppet hűvösebb legyen.  Meg különben is na ki az az ügyes, aki a legmelegebb időben bekap valami bacit, na ki más, mint én... Brutál módon begyulladt az egész torkom, mandulám stb... éjjel pedig már nem csak a melegtől nem alszik a család, hanem a köhögésemtől sem... Na mindegy, voltam dokinál -mármint a háziorvosnál- és kaptam rá gyógyszereket. Sajna antibiotikumot is kell... de azt mondta csak 4 nap és ismét tökéletes leszek... Hát a tökéletességben én azért kételkedem :D