Zozi farsang

B...., olyan fáradt vagyok, hogy azt sem tudom mit szeretnék írni...

Na tehát. Zozinak ma volt a farsang.
Ő már nagyon régen kitalálta,  hogy varázsló lesz.  Könnyű menetnek gondoltam.  Van is egy nagyon szép magában csillag mintás szatén ágyneműm amit sohasem használtunk még.  Ebből terveztem megvarrni a palástot. Aztán valamiért a vaterán keresgéltem teljesen mást, amikor felugrott ez a jelmez.  (szerintem belelátnak az agyamba)  Fillérekért kínálták. ... és valljuk be, bármennyire jól is sikerült volna,  ilyenre nem lettem volna képes.
Alá egy sötét póló fonákjára fordítva, így nem látszik a minta, meg farmer és kész. 
Tényleg könnyű menet volt :-)

A buli 3-6-ig volt hirdetve.  Utódunk kapott némi költeni valót, meg ígéretet,  miszerint valaki valamikor érte megy.  Így is volt. Zoli Marcit vitte haza Mamitól,  én pedig kicsit tovább dolgoztam. Fél 6 körül értem a suliba.  Ha nem tudom,  hogy a tornateremben tartják is odatalálok, mert már a kapuban lehetett hallani a zenét. Na ami meg bent volt...  Minden kölyök táncolt. Nem tudom mi a neve,  egy nagy kivetítőn mutatják a táncot és azt utánozzák.  Mindegy is,  tök jól csinálták. 
Még vagy 5-6 számon keresztül csodálhattam őket. Ezután volt csak a tombola sorsolás.  10 tombolát vett Zozi,  de sajnos egyik sem nyert.  Amikor már a fődíjat is kisorsolták persze eltörött a mécses... Oda lett az addigi jó hangulat.
Persze még jobban néki keseredett amikor kiderült,  hogy vége a bulinak,  így némileg duzzogva mentünk fel a terembe majd haza.
És máár azt tervezgeti, hogy jövőre minek öltözzön be. Azért úgy látom nem vette el a kedvét a nyeretlenség :-)

Marci farsangol

Jó korán,  még januárban elkezdték tervezgetni a fiúk, hogy minek is öltözzenek be a farsangi mulatságra.
Zoziét még nem lövöm le, mert az övé csak holnap lesz. 
Marci Konyhafőnök akart lenni.  Nem tiltakoztam, mert mesehősből mindig nagyon sok van.  Kicsit vakargattam a fejem, hogy is fogom én ezt megvalósítani...
De rájöttem, hogy hiába vannak szuper ötleteim ha idő nincs rá... Már megint ez a fránya idő...
Zoziét megrendeltem,  meg is érkezett. Épp bontogattuk a csomagot amikor Marci keservesen sírni kezdett...  Egyrészt,  mert ő nem kapott jelmezt még,  de főként azért,  mert meggondolta magát,  inkább rendőr szeretne lenni. 
Ám legyen,  végül is tök mindegy mit rendelek.  Így rátaláltunk egy aránylag jó,  árban is elfogadható jelmezre.
Szerettem volna,  ha kapok kölcsön egy igazi rendőr sapit, de már nem lakik itt a rendőrfiú, aki anno Zozinak adott kölcsön dolgokat.  Láthatóan Marcit nem zavarta a dolog, lelkesen készült. Találtam szuper pisztolyt és bilincset meg jelvényt, így teljessé vált a felszerelés.  Boldogság a köbön. 
Tegnap este így jellemezte a napot: életem egyik legjobb napja volt.  :-)

Ti mikor?

Ti mikor csintalankodtatok, aztán röhögtétek könnyesre magatokat legutóbb? ... Én ma :-)
Bár leírva biztosan nem lesz olyan vicces, mint átélni,  de leírom, mert jó lesz erre az érzésre később visszagondolni.

Úgy alakult a mai napunk, hogy Zoli Marcival Mamáéknál hurkát-kolbászt töltött, mi meg Zozival Zenetörténeti versenyen voltunk.  Anyu pénteken mondta, hogy ugorjunk fel ebédelni,  úgyis délig eltart a verseny. Így is volt.

Egyszer csak csengetett az öcsém,  Csaba. Nyitottam az ajtót, de hirtelen ötlettől vezérelve,  vagy csak egy kisördög bújt belém, elbújtam az ajtó mögött. Nem is látott meg,  csak amikor csukta be az ajtót, én meg csak annyit mondtam: hu.  Nanáá, hogy jól megijedt :-)  jól megölelgettem és csak röhögtünk abbahagyhatatlanul. 
Anyu meg is állapította, hogy pontosan olyanok vagyunk most, mint vagy 35 éve. :-) 
 

Csakazértis tavasz

A kép a munkahelyem udvarán készült.   A jég kb 5-6 cm vastag.
Fogalmam sincs hogy csinálta a hóvirág...  De olyan szivet melengető, mosolyt fakasztó.