...hogy csütörtökön volt Zozinak a zeneiskolában a hangszeres vizsgája.
De nem is itt kezdem...
Szerdán amikor mentem érte az iskolába, a legnagyobb meglepetésemre táskával a hátán a kapuban várt. (általában vagy még nem jött le a teremből vagy úgy kell előkaparni az udvaron lévő játszótérről)
Elég volt egy kérdő tekintet a tanító néni felé, szinte magától mondta, hogy csak fáradt, mert sokat tanultak.
Háát hittem is, meg nem is... De inkább nem...
Az autóban aztán Zozi kibökte, hogy fáj a feje... Na köszi, tuti elkapta Marcitól a betegséget. (doktor néni meg csak péntek reggel lesz...)
Láza nem volt, de csillogtak a szemei.
Kapott egy nurofent, ettől jobban is lett. Éjjel némi hőemelkedése volt csak.
Csütörtök reggel ment ő is Mamihoz.
Igen ám, de csütörtökön 4-kor volt a hangszeres vizsga...
Úgy terveztem, hogy délben aludjon ő is, kb fél 3-kor kap egy nurofent, és úgy pont jól fogja érezni magát, kibírja azt a fél órát.
Majdnem így is volt.
Hívtam -volna - többször is G.bácsit a citera tanárt, hogy vegye Zozit előre, de nem vette fel a telefont. Végül 4 előtt visszahívott. Mindent megbeszéltünk.
Pár perccel később odaért Zozi és Apa, Ők is mondták neki, hogy gyorsan le kellene zavarni ezt a vizsgát.
Így is volt, Zozi remekelt, nagyon megdicsérte mindenki.
Bizonyítványért majd mehetünk amikor az évzáró lesz.
Hétfőn le kell adni a citerát... Pedig már úgy megszoktam, hogy minden nap hallom Zozit játszani.
Kevésbé izgalmas napokat szeretnék mostmááár. De még jön az évzáró, zeneiskolás évzáró, egy ballagás, Marci kirándulás, Marci sportnap.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése