Ajándékok

Születésnapom volt.  A két kicsi,  már napok óta titokban készült.  Kopogni kellett ha be akartam menni a szobájukba,  fiókba szigorúan tilos volt belenézni, stb... 

Hát bevallom,  élveztem :-) és igenis betartottam a szabályokat,  egyrészt mert szeretem a meglepetéseket,  másrészt nem akartam elrontani az örömüket.  

...ééés eljött a nagy nap :-) reggel,  mintha misem történt volna,  félkómásan reggeliztek. Aztán varázsütésre egyszerre jutott az eszükbe,  átöleltek és boldog szülinapot kívántak.  

Megbeszéltük,  hogy csak este lesz köszöntés, mert ez a reggel még a szokásosnál is rohanósabb volt.  (vittük az autót a szervízbe)
Majd mindenki ment a dolgára.
Délután Apa jött értem,  mentünk a gyerekekért, majd haza.  

Szóval az ajándékok:
Marci rajzolt nekem egy rendőrautót :-) fát, virágokat.  

Zozitól egy borítékot kaptam,  benne több apróság. Egy szív-lufis Anya felirat,  egy idézet: "A szeretet soha el nem fogy." (honnan szedte nem tudom, de nagyon meghatott), egy boldog szülinapot kártya, éééés egy 20 forintos. :-D (ez utóbbi azért,  mert ő is szokott a mamáktól pénzt kapni ajándékba) Azthiszem ezt így egy az egyben elteszem emlékbe. 

Imádom őket.  Nagyon boldog voltam.  Imádom,  hogy ennyit készültek.  És lehet, hogy nem művészeti alkotások, de Tőlük kaptam,  szívből adták,  saját maguk találták ki, és büszkén, boldogan adták. 

Persze kaptam ám virágot is,  meg más ajándékot,  minden telitalálat volt és nagyon örültem mindennek.  

Csak meg akartam örökíteni, bár az érzést nem tudom leírni.  Örültek,  hogy örülök. Szerintem -főleg Zozi - most érett meg arra, hogy ajándékot adni is jó. Persze eddig is adtak,  meg kicsi koruktól készítünk név-, szülinapra, de ezt az örömet részükről nem tapasztaltam még. ... És ez olyan jóóó.

Erkély-Beach

Dúl a kánikula.  Nincs kedvem kimozdulni sem a lakásból. 
...pedig tegnap óta megint lezárták a városközpontot.  Most van a Möggyfesztivál. Mindenféle csodaklassz program,  főzőverseny, koncertek.  De ez mind-mind egy nagy téren,  ami térkővel burkolt, zsebkendőnyi árnyék nélkül. 
Bocsánat,  de nem birok erőt venni magamon, végig gyalogolni egy félvárosnyi utat...
Helyette, tettünk egy árnyékoló lepedőt az erkélyre, kitettük a medencét és pancsolnak a fiúk a langyos vízben.  Nem reklamáltak érte :-) 
Néha kiparancsolom őket, aztán mikor már nincsenek úgy kiázva, mint egy vizihulla, kapnak a medencébe két fazék forró vizet és újra lehet ázni.
Szerintem jó csere volt :-)
Holnap meg úgyis kirakodó vásár lesz,  ott majd körhintázhatnak, lángosozhatnak, sőt hazafelé fagyit is kaphatnak.

Tanévzáró

Ma volt Zozi iskolájában a tanévzáró ünnepség.
Jó hosszú volt, mert előtte Istentisztelet is volt. De panaszra semmi ok,  ültünk a kellemesen hűvös templomban. 

Nagy volt az izgalom,  hogy milyen is lesz az a bizonyos bizonyítvány.  Amikor az Igazgató úr kihívta az éltanulókat és köztük volt Zozi is, már el is szállt az a szorongató érzés :-) 

Évzáró után az osztályteremben folytatódott a "buli".  Mindenki megkapta a bizonyítványt, néhány kedves bátorító szóval.  Ezután a gyerekek búcsúztak el a tanító nénitől.  Ugyanis A. néni jövőre újra elsősöket tanít majd.  I. néni marad a napközis tanító.  Legalább ennyi megszokott dolog marad...  Jövőre új épület, új tanítók...  Hát nem írígylem őket.   Dehát a gyerekek sokkal rugalmasabbak, mint mi. Az új tanító néniről pedig sok jót hallottam.  Remélem nem csalódunk. 

Olyan érdekes ez... Úgy választunk nekik óvodát, hogy az óvónéni kedves,  aranyos legyen.  Úgy választunk iskolát, hogy a tanító néni kedves legyen,  és jó pedagógus is.... És kész,  itt meg is áll a dolog,  mert ezután csak sodródunk az árral,  próbálunk megfelelni,  belesímulni, aztán vagy sikerül...  vagy nem... 

Na jól eltértem...
Szóval megkapta Zozi a bizonyítványt.  És nagyon meg vagyok elégedve vele.  Mitöbb, nagyon boldog és büszke vagyok rá. 
Három tárgyból kitűnő,  a többiből jeles.
Megérdemelte. Megdolgozott érte.
Sok versenyen vett részt, sok oklevelet,  dicséretet kapott. 

A jó bizonyítványért cserébe ma Őt ünnepeltük.  Étteremben ebédeltünk,  és kapni fog egy discogömböt. Ez a vágya. Ő teljesített, -nem is akárhogy. Megérdemli. 

Na végezetül képek, az évközi oklevél és dicséret termés, és az évvégi elismerés. :-)

Apák napja

Apácska,  ma Téged ünneplünk! 
Boldog Apák napját!!!

Zeneiskolás évzáró

No ez is megvolt :-) 
5-kor kezdődött,  hát mi jóóóó korán, már fél 5-kor ott voltunk.  Szerettünk volna az első sorok valamelyikében ülni. Bár fogalmam sincs miért, hiszen most Zozi nem lépett fel.  Biztosan a szokás hatalma :-)
Aztán jött a koppanás...  Nem a díszteremben, hanem az udvaron tartották.  Ráadásul nem voltak székek, csak olyan álldogálós ünnepség volt. 

Az ajándékot még a műsor előtt odaadtuk.  Nagyon örült neki G. Bácsi.  Körbemutogatta gyorsan mindenkinek :-) 

Szerencsére a műsor nem volt túl hosszú.    Néhány darabot eljátszottak a nagyobb gyerekek.  Közepesen hosszú szöveg az Igazgatótól és mehettünk a bizonyítványt átvenni. 
Kapott Zozi egy oklevelet és jutalom könyvet is.  Két előképzős éven túl vagyunk.

A lényeg a bizonyítványban olvasható: Első évfolyamba léphet. 

Az utolsó nap

Hát ez is eljött. Az utolsó nap az iskolában, óvodában. 
A fiúk már nagyon várták.  Hát én nem annyira.  Bár könnyebb lesz,  mert nem kell tanulni,  de nem leszek itthon velük. Ugyanúgy kell reggel 6-kor ébreszteni őket, ugyanúgy sietni, hogy 7.00-kor kilépjünk az ajtón. Csak nem oviba,  suliba mennek, hanem Mamihoz, Mamához.  Ebben iszonyatosan nagy szerencsénk van,  hogy van aki vigyázzon rájuk.  Nem is tudnám hogy lenne, ha nem lennének.

Az utolsó napokban mindentől búcsúzott Zozi.  Minden nap elmondta, hogy ma van az utolsó úszás,  rajz, informatika, ... stb.
Tegnap hazaköltöztünk a suliból,  ma már csak néhány dolog maradt.  Ide már csak az évzáró után,  a bizonyítványosztásra jövünk fel.  Harmadik osztályt a "nagyiskolában" járják már. 

Marci teljesen meglepett, az utolsó napokban békét kötött az óvodával. Az utolsó két héten először őt kellett vinni,  csak utána Zozit. Nekem jobb volt így, nem kellett cikáznom a városban reggelente. 
Már csak játszottak,  kirándultak,  sportnapoztak.
Ma reggel őt is kiköltöztettem. Már csak az maradt, ami rajta volt. 

A hét végére elvarrjuk az összes szálat.
Holnap zeneiskolában lesz évzáró.  Vasárnap az iskolában. Ott majd még elbúcsúzunk a tanító nénitől.
Készülnek a gyerekek egy kis műsorral.
 
Kíváncsi vagyok milyen lesz a bizonyítvány.  Gondolom nagy meglepetés nem ér majd.  Legalábbis remélem. 

Még megemlítem,  mert nagyon kikívánkozik... Van némi keserűség bennem.
Van a városban egy rendezvény ilyenkor tanév végén.  (most 3.-án volt)  Polgármesteri fogadás kiváló diákoknak.  Azok a diákok kapnak oklevelet,  akik kitűnő tanulók és valamilyen tanulmányi versenyen helyezést értek el. Illetve a sportolók. Hát most Zozi vagy nem lesz kitűnő,  vagy nem volt elég az országos szavalóverseny különdíja... Ugyanis ő sajnos nem kapott meghívást a rendezvényre. Nagyon szomorú is volt miatta...  Nem könnyű megértetni vele,  hogy attól még számunkra nagy dicsőség,  hogy ilyen ügyes, és igenis megéri részt venni a versenyeken. 
Hát ez van... 

A zeneiskolába a Tanár bácsinak kreatívkodtam ajándékot. Ha néni lenne egyszerűbb lenne,  kapna virágot... De mit lehet egy Tanár bácsinak adni?  Hát,  nekem nagy barátom a Gugli,  most is segített, nagyon jó ötletet adott. Ma végre el is készült.  Remélem tetszik majd.  Ha nem akkor megesszük és megisszuk. 
(egy üveg pezsgő a váz)

Azt még nem is írtam...

...hogy csütörtökön volt Zozinak a zeneiskolában a hangszeres vizsgája.
De nem is itt kezdem...

Szerdán amikor mentem érte az iskolába,  a legnagyobb meglepetésemre táskával a hátán a kapuban várt.  (általában vagy még nem jött le a teremből vagy úgy kell előkaparni az udvaron lévő játszótérről)
Elég volt egy kérdő tekintet a tanító néni felé,  szinte magától mondta,  hogy csak fáradt,  mert sokat tanultak.
Háát hittem is, meg nem is...  De inkább nem...
Az autóban aztán Zozi kibökte, hogy fáj a feje...  Na köszi,  tuti elkapta Marcitól a betegséget.  (doktor néni meg csak péntek reggel lesz...) 
Láza nem volt,  de csillogtak a szemei.
Kapott egy nurofent, ettől jobban is lett. Éjjel némi hőemelkedése volt csak.
Csütörtök reggel ment ő is Mamihoz.

Igen ám,  de csütörtökön 4-kor volt a hangszeres vizsga... 
Úgy terveztem,  hogy délben aludjon ő is,  kb fél 3-kor kap egy nurofent,  és úgy  pont jól fogja érezni magát, kibírja azt a fél órát. 
Majdnem így is volt.

Hívtam -volna - többször is G.bácsit a citera tanárt, hogy vegye Zozit előre,  de nem vette fel a telefont. Végül 4 előtt visszahívott.  Mindent megbeszéltünk.

Pár perccel később odaért Zozi és Apa, Ők is mondták neki,  hogy gyorsan le kellene zavarni ezt a vizsgát.
Így is volt,  Zozi remekelt,  nagyon megdicsérte mindenki. 
Bizonyítványért majd mehetünk amikor az évzáró lesz.

Hétfőn le kell adni a citerát...  Pedig már úgy megszoktam,  hogy minden nap hallom Zozit játszani.

Kevésbé izgalmas napokat szeretnék mostmááár.  De még jön az évzáró, zeneiskolás évzáró,  egy ballagás, Marci kirándulás,  Marci sportnap.

Na mostmááár....

...elég volt.... 

Mi "jobb" egy beteg gyereknél.....?
Nanáá,  két beteg gyerek...

Gyermeknapi pillanatképek.. .

Napok óta szeretném megírni, de a technika ördöge ellenem van... 

Jó kis buli volt. Bár egy nappal megelőzte a gyereknapot, de így utólag jobb is. (Marci vasárnap hajnalra beteg lett)

A városban két rendezvény is volt egyszerre szombaton. A Penny szervezett egy családi napot. Ott kezdtünk,  reggel.  Szerintem jól tettük,  hogy korán mentünk. A fiúk mindent kipróbáltak... többször is :-)
Külön pozitívum,  hogy sátor alatt volt tartva,  így nem sütötte szét az agyunkat a nap. Dél elmúlt mire sikerült rábeszélni a fiúkat, hogy menjünk haza...

A másik a városi gyereknap volt, oda délután mentünk ki. Na ott is szuper volt. Marci játszóházazott, homokozott.  Zozi körhintázott,  végig ment egy kötélpályán.  Aztán ki sem maradhatott volna a kitelepült kukásautó kipróbálása,  a Judos fiúk-lányok lefárasztása, az agyagozás, a vattacukor, a limonádé.

No valami ilyesmi volt :-)  Nagyon elfáradtak,  bevallom én is....  De nagyon nagyon jól éreztük magunkat. 

Képek :