...egy majomban őrlünk, ez itt a monkey funky...
Szóval, igazi naaagy nyaralás volt ez most :) Persze nem mi volnánk, ha nem történnek nagy-nagy bakik.
Vagyis... az úúúgy volt, hogy nyaralás előtti délután (persze csak félig összekészítve a cucc) mi elmentünk egy kedves-barátos találkozóra, ahol mindannyian nagyon jól éreztük magunkat. (köszönjük ezúton is) A tervezettnél kicsit később, 8 körül értünk haza... Hát nem hazudok, hogy mindenféle csúnya szavak hagyták el a számat és még csúnyább gondolatok fogalmazódtak meg bennem amikor kinyitottam a bejárati ajtót... szó szerint hömpölygött a víz mindenütt... a felettünk lakónál csőtörés volt, így kaptuk az áldást rendesen... az, hogy mi minden ázott szét, milyen lett a fal nem részletezem... fél 2-kor kerültünk ágyba, így mindenki el tudja képzelni mekkora volt a pusztítás...
Reggel viszont útra kellett volna kelni... na természetesen ez sem sikerült, mert bár a holmikat sikerült nagyjából összerakni (azért csak nagyjából, mert néhány fontos dolog azért itthon maradt), de az autó központi zárja úgy döntött nem nyílik... mindenféle hókusz-pókusz következett, és durván másfél óra késéssel elindultunk. Természetesen szombat lévén, dugók, balesetek, de valamennyit sikerült behozni a hátrányunkból, így kevés csúszással, de odaértünk a szálláshelyünkre Nagyon kellemes meglepetés volt, mert valóban olyan, mint a képeken. Tiszta, tágas, korszerű. Egy negatívumot sikerült felfedezni, hogy elég messze van a parttól. Bár gondot ez sem okozott, mert szinte minden nap a jól bevált csopaki strandon áztattuk magunkat.
Az elmúlt két évvel szemben az időjárás nagyon kedvezett nekünk, igazi kánikula volt, mi pedig így nem kirándultunk, várakat és múzeumokat néztünk (bár azt is imádom) hanem a 11 napból 9-et a strandon töltöttünk.
Voltunk hajókázni is, ahol Marci pont úgy viselkedett, mint két évvel ezelőtt Zozi: szinte végig bőgte az egy órás utat...
Etettünk szokás szerint kacsákat, hattyúkat is, felkerestük a kedvenc fagyizónkat is, ahol még mindig megaméretű gombócokat adnak, -és amit Zozi annyira várt- a "földi csobogóban" vagyis a kikötő melletti hatalmas szökőkútban jókat pancsoltak a gyerekek. (rutinos szülőként már vittünk csereruhát nekik)
Zozira nagyon jellemző volt, hogy minden érdekelte, a hajózást egyenesen imádta, sőt kicsit kormányozhatta is :) Marcinak pedig szinte csak a hátát láttuk, mert ő viszont folyamatosan szaladgált, zéró veszélyérzettel.
Így nagyon résen kellett lenni... Az ő kedvence a városnéző kisvonat volt.
Zozi ott lett 4 éves, így az ajándéka velünk utazott és ott kapta meg. Egy futóbicikli volt az álma, ami most valóra vált.
Nagyon jó volt, maximálisan pozitívak az élmények, bár sokat nem pihentünk, de pár nap és kiheverjük :D (azt csak zárójelben, hogy rossz volt hazajönni a szétázott lakásba...)
Képek:
Szóval, igazi naaagy nyaralás volt ez most :) Persze nem mi volnánk, ha nem történnek nagy-nagy bakik.
Vagyis... az úúúgy volt, hogy nyaralás előtti délután (persze csak félig összekészítve a cucc) mi elmentünk egy kedves-barátos találkozóra, ahol mindannyian nagyon jól éreztük magunkat. (köszönjük ezúton is) A tervezettnél kicsit később, 8 körül értünk haza... Hát nem hazudok, hogy mindenféle csúnya szavak hagyták el a számat és még csúnyább gondolatok fogalmazódtak meg bennem amikor kinyitottam a bejárati ajtót... szó szerint hömpölygött a víz mindenütt... a felettünk lakónál csőtörés volt, így kaptuk az áldást rendesen... az, hogy mi minden ázott szét, milyen lett a fal nem részletezem... fél 2-kor kerültünk ágyba, így mindenki el tudja képzelni mekkora volt a pusztítás...
Reggel viszont útra kellett volna kelni... na természetesen ez sem sikerült, mert bár a holmikat sikerült nagyjából összerakni (azért csak nagyjából, mert néhány fontos dolog azért itthon maradt), de az autó központi zárja úgy döntött nem nyílik... mindenféle hókusz-pókusz következett, és durván másfél óra késéssel elindultunk. Természetesen szombat lévén, dugók, balesetek, de valamennyit sikerült behozni a hátrányunkból, így kevés csúszással, de odaértünk a szálláshelyünkre Nagyon kellemes meglepetés volt, mert valóban olyan, mint a képeken. Tiszta, tágas, korszerű. Egy negatívumot sikerült felfedezni, hogy elég messze van a parttól. Bár gondot ez sem okozott, mert szinte minden nap a jól bevált csopaki strandon áztattuk magunkat.
Az elmúlt két évvel szemben az időjárás nagyon kedvezett nekünk, igazi kánikula volt, mi pedig így nem kirándultunk, várakat és múzeumokat néztünk (bár azt is imádom) hanem a 11 napból 9-et a strandon töltöttünk.
Voltunk hajókázni is, ahol Marci pont úgy viselkedett, mint két évvel ezelőtt Zozi: szinte végig bőgte az egy órás utat...
Etettünk szokás szerint kacsákat, hattyúkat is, felkerestük a kedvenc fagyizónkat is, ahol még mindig megaméretű gombócokat adnak, -és amit Zozi annyira várt- a "földi csobogóban" vagyis a kikötő melletti hatalmas szökőkútban jókat pancsoltak a gyerekek. (rutinos szülőként már vittünk csereruhát nekik)
Zozira nagyon jellemző volt, hogy minden érdekelte, a hajózást egyenesen imádta, sőt kicsit kormányozhatta is :) Marcinak pedig szinte csak a hátát láttuk, mert ő viszont folyamatosan szaladgált, zéró veszélyérzettel.
Így nagyon résen kellett lenni... Az ő kedvence a városnéző kisvonat volt.
Zozi ott lett 4 éves, így az ajándéka velünk utazott és ott kapta meg. Egy futóbicikli volt az álma, ami most valóra vált.
Nagyon jó volt, maximálisan pozitívak az élmények, bár sokat nem pihentünk, de pár nap és kiheverjük :D (azt csak zárójelben, hogy rossz volt hazajönni a szétázott lakásba...)
Képek:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése