Marci 2 éves lett

Igen kérem telik az idő... 

2 évvel ezelőtt már előre tudtam, hogy mikor lesz a nagy találkozásunk napja. Nagyon vártuk.

...és hát milyen is?

Korához képest nagy, 91 cm és 14,5 kg. (majdnem akkora mint Zozi, így továbbra is sokan ikreknek hiszik őket)

Egy igazi mindenlében-kanál rosszcsontmanó :) De úgy imádni valóan, mert igazi csupaszív kis lélek :) Sokan megállnak az utcán, ha sétálunk és mondják, hogy milyen gyönyörű, igazi mosolygós baba. És tényleg az, szinte mindig mosolyog, gyönyörű a kis gödröcskéivel :)

Imád:

-autózni, talán a játékok közül ez köti le legjobban, ha tologatja  az autókat. De ez irányú szeretete akkor is megmutatkozik, ha az erkélyen leskelődünk, minden elhaladó autót "megünnepel" :)

-szereti a könyveket is. Egyre gyakrabban hozza a könyveket, hogy olvassuk, nézegessük. Könyvfaló néha szó szerint is... szinte minden könyvünknek megrágta már a sarkát...

-szeret  csak úgy firkálgatni is. Amikor Zozi rajzol, ő is elővesz nagy komolyan papírt és tollat (ceruza nem jó) és rajzol :)

-ha szabadban vagyunk akkor fékezhetetlen... jön-megy, szaladgál, soha meg nem áll...

-kezdi kapiskálni hogy a műanyag motor mire is jó. Egyre ügyesebben próbál vele közlekedni, de sokszor inkább csak tologatja.

-Nagyon ügyesen lépcsőzik. Felfelé váltott lábbal, elengedett kézzel, mint a nagyok. Lefelé kapaszkodva mellélépve, a utolsó 4 lépcsőfokot viszont váltott lábbal.

-Ügyesen fut. Pláne, ha nem szabadna és ha utána iramodunk :) játéknak hiszi... nagyokat nevet és eliramodik.

Bármit szívesen megoszt, ha kéri valaki akár az utolsó falatot is odaadja, jószívű. A szeretetét nagyon gyakran kimutatja, odajön, megölel, elbújik a nyakamban, megpuszilgat. A legszebb pillanatok szinte mindig az ébredés utániak :) akár a reggeli akár a déli pihenésről legyen is szó. Olyankor odatelepszik az ölembe és az arcát a nyakamba fúrva szundikál még kicsit. Vagy épp ha olyan kedve van a hasamra fekve a mellkasomon pilled :) 

Imádja Zozit, utánozza gyakran, ő bármire rá tudja venni, persze a rosszalkodásra a legkönnyebben :)

Evés? Na azzal nincs gond, bármit, bármennyit, bármikor :) Pl: a közös szülinapi ebédjükön pacalt főztem a családnak (és még sok mást) egyszer arra mentem ki a konyhába, hogy a pultra letett fakanalat nagy élvezettel, cuppogva nyalogatja :) kár, hogy nem fényképeztem le, mert még a feje búbja is szaftos volt :) Előnyben részesíti a húsokat, de bármilyen salátát, zöldséget megeszik. Úgy kimondottan kedvence nincs, viszont nem eszi meg -Zozihoz hasonlóan- a tejbegrízt, de semmi pudingfélét nem tudok meg kóstoltatni sem vele. Mostanában rászokott viszont a kakaóra, reggelente neki is kell készíteni egy kis pohárral. Italai, bármi ami a pohárban van :) A felnőtt italokat pedig dugdosni kell előle...  Nemrégiben egy kiürült Jageres üveget kaparintott meg és boldogan hozta-vitte :D (biztosan a pocakban lévő állapotot idézte fel amikor is "majdmeghaltam"  egy kis tatárbifsztekért és jagerért, persze miután mindkettő tiltólistás volt így hanyagoltam)

Alvással, elalvással szerencsére nincs gond, csak leteszem, szép álmokat kívánok neki, megpuszilgatom és alszik. Kelléke ilyenkor 3 db cumi :) Ha nem beteg, vagy nem jön épp foga szépen alszik, mostanában egyre ritkábban ébred fel... kop-kop-kop :) Koránfekvő és koránkelő... ez azt jelenti, hogy este 8 körül már igényli a lefekvést, de reggel max 7-ig alszik csak... de ez a max...

Még mindig nem beszél, de bármit megért. Próbálom néha (folyamatosan) beszédre bírni, de csak a fejét rázza.  -Marci, mondd, hogy apa! -fejrázás -akkor mondd, hogy anya!-újabb fejrázás, de már méltatlankodó c-mmmm-áááááá kíséri. Vagyishát pontosítok, mondja ő, odaáll elém és nagy komolyan mond valamit a saját nyelvén, de még csak nem is hasonlít semmire... Ha azt mondom nem értem mit mondasz akkor hangosan kinevet... Szóval tud ő mindent, csak kis kényelmes :) nem régen a védőnő meglátogatott minket és szerinte egyik nap szavakat mond majd, másik nap pedig már össze is fűzi őket. Mindenesetre várom már :) olyan jó amikor lehet már velük beszélgetni :)

Bölcsi kérdés: egyenlőre hanyagolva a dolog. Épp a napokban derült ki, hogy csak januárban kezdhetek dolgozni, így egy kis haladékot kaptunk. Utána pedig Anyu lesz vele nagyszülői gyesen. Addig kell egy kicsit lazábbá tépnünk az összenövésünk... ugyanis pont, mint a bátyuskája, ő sem marad meg senkivel... ha olyan helyre megyek ahová nem vihetem magammal, akkor általában Anyu vigyáz rá, de szinte mindig sírva hagyom ott... Persze ha eltűnök akkor gyorsan megvigasztalódik, meg hát szeret is ott lenni, szereti Anyut is Papit is, de nagyon rossz amikor úgy kell lefejtenem a nyakamból... Szóval ezen kell kicsit dolgoznunk, hogy könnyebben menjen.

Zárómondatnak nem tudok mást írni, csak ismételni magam:

Hát ilyen.  ...és a miénk :D Imádjuk, nem is tudom hogy lehetett élni nélküle...

NAGYON-NAGYON BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT KÍVÁNUNK KICSI FIAM!!

Szülinapos-tortás

Csak röviden, mert idő az nagyon nincs...

Hétvégén tartottuk az összevont szüli- és névnapokat a gyerekeknek. Két napra volt elosztva, így a torták is duplázódtak. Szombaton kicsit csaltam, mert egyszerűen nem volt időm tortát sütni, díszíteni, így rendeltem a fiúknak a finomságot. Vasárnap viszont Zozi keresztanyuja egy nagyon finom saját készítésű tortával kedveskedett :)

...és nem tudom kihagyni, készült egy számomra igen kedves kép Apácskáról és Marciról :) Így tévéztek :) (kattra megnő)

A szoptatásról

Hát, hogy miért is veszem elő ezt a témát? 

Kicsit félve is teszem ezt, mert nagyon megosztja az embereket... de most oka van... Na meg persze miután a gyermekeimről szól ez a blog, egy nagy állomás ez az életünkben.

Amikor Zozi megszületett nagyon fontossá vált, hogy szoptathassam amíg tudom, amíg kéri, amíg van mit... és volt mit. Nagyon cicifüggővé vált. Akkor sem hagyta abba amikor a szervezetem jelzett, hogy felkészült egy esetleges terhességre, akkor sem amikor Marcival várandós lettem (szerencsére gondot sem okozott, így a terhesség alatt végig tudtam szoptatni) Nagyon örültem amikor tandemban mindkettejüknek jutott tej. Bár ez rövidke idő volt csak, mert Marcit a bukásai miatt nem szoptathattam de kb 9 hónapos koráig fejve-sűrítve cumisüvegből -bár pótlás már kellett- de kapta. Eközben Zozi csak nőtt, nőtt és nem akart lemondani róla.

Már régen csak este bújtunk össze, amolyan esti rituálé volt inkább neki, mint szükséglet, de kellett a kis lelkének. ...és bevallom, imádtam összebújni vele. Olyan kapocs volt ez köztünk, amit csak én tudtam neki megadni. Az utóbbi időben (1-2 évben) sokat kérdeztem tőle, hogy mikor nem kéri már, próbáltam lebeszélni róla, hiszen olyan nagyfiú már. Azt mondta, hogy még nem nagyfiú, majd ha 4 éves lesz akkor lesz nagyfiú...

Hát 4 éves lett... az ezt megelőző hetekben, napokban emlékeztettem gyakran  az ígéretére...

...a szülinapját megelőző este arról beszélgettünk, hogy holnap lesz a szülinapja. Erre ő annyit mondott: -akkor ma lesz utoljára a cici... kicsit szomorúan, kicsit túl komolyan mondta... és igen az volt az utolsó szoptatás... nem kéri, nem kell emlékeztetni. 

Így elbúcsúztam én is ettől a csodálatos dologtól. Lezárult egy gyönyörű korszak. Persze tudom már bőven itt volt az ideje, csak...

Mentünk, de megjöttünk...

...egy majomban őrlünk, ez itt a monkey funky...

Szóval, igazi naaagy nyaralás volt ez most :)  Persze nem mi volnánk, ha nem történnek nagy-nagy bakik.

Vagyis... az úúúgy volt, hogy nyaralás előtti délután (persze csak félig összekészítve a cucc) mi elmentünk egy kedves-barátos találkozóra, ahol mindannyian nagyon jól éreztük magunkat. (köszönjük ezúton is) A tervezettnél kicsit később, 8 körül értünk haza... Hát nem hazudok, hogy mindenféle csúnya szavak hagyták el a számat és még csúnyább gondolatok fogalmazódtak meg bennem amikor kinyitottam a bejárati ajtót... szó szerint hömpölygött a víz  mindenütt... a felettünk lakónál csőtörés volt, így kaptuk az áldást rendesen... az, hogy mi minden ázott szét, milyen lett a fal nem részletezem... fél 2-kor kerültünk ágyba, így mindenki el tudja képzelni mekkora volt a pusztítás... 

Reggel viszont útra kellett volna kelni... na természetesen ez sem sikerült, mert bár a holmikat sikerült nagyjából összerakni (azért csak nagyjából, mert néhány fontos dolog azért itthon maradt), de az autó központi zárja úgy döntött nem nyílik... mindenféle hókusz-pókusz következett, és durván másfél óra késéssel elindultunk. Természetesen szombat lévén, dugók, balesetek, de valamennyit sikerült behozni a hátrányunkból, így kevés csúszással, de odaértünk a szálláshelyünkre Nagyon kellemes meglepetés volt, mert valóban olyan, mint a képeken. Tiszta, tágas, korszerű. Egy negatívumot sikerült felfedezni, hogy elég messze van a parttól. Bár gondot ez sem okozott, mert szinte minden nap a jól bevált csopaki strandon áztattuk magunkat. 
Az elmúlt két évvel szemben az időjárás nagyon kedvezett nekünk, igazi kánikula volt, mi pedig így nem kirándultunk, várakat és múzeumokat néztünk (bár azt is imádom) hanem a 11 napból 9-et a strandon töltöttünk. 
Voltunk hajókázni is, ahol Marci pont úgy viselkedett, mint két évvel ezelőtt Zozi: szinte végig bőgte az egy órás utat... 
Etettünk szokás szerint kacsákat, hattyúkat is, felkerestük a kedvenc fagyizónkat is, ahol még mindig megaméretű gombócokat adnak, -és amit Zozi annyira várt- a "földi csobogóban" vagyis a kikötő melletti hatalmas szökőkútban jókat pancsoltak a gyerekek. (rutinos szülőként már vittünk csereruhát nekik)

Zozira nagyon jellemző volt, hogy minden érdekelte, a hajózást egyenesen imádta, sőt kicsit kormányozhatta is :) Marcinak pedig szinte csak a hátát láttuk, mert ő viszont folyamatosan szaladgált, zéró veszélyérzettel.
 Így nagyon résen kellett lenni... Az ő kedvence a városnéző kisvonat volt.

Zozi ott lett 4 éves, így az ajándéka velünk utazott és ott kapta meg. Egy futóbicikli volt az álma, ami most valóra vált.

Nagyon jó volt, maximálisan pozitívak az élmények, bár sokat nem pihentünk, de pár nap és kiheverjük :D  (azt csak zárójelben, hogy rossz volt hazajönni a szétázott lakásba...)

Képek:

Zsuzsanna...

...neki ma tartjuk :)

Boldog névnapot kívánunk!!