Zozi 4 éves lett :)

Milyen is a mi 4 évesünk?

Ha a számokat nézem: 96 cm és 14,5 kg. Hát van mit behoznia... :) Nem baj jóból kicsit adnak :)

Milyen is Ő? Milyen a mi kis csodánk?

Imádja...

-a mesét, olvasva-nézve, neki mindegy, csak mese legyen.

-a foglalkoztató-füzeteket. Imádja a feladatos-matricás könyvecskéket.

-a vízfestéket. Nagy kedvencévé vált, amikor Marci még alszik festegetünk, mi ketten együtt :)

Mindent mindig megkérdez, mindennek a tudományos okát keresi. Olykor paff vagyok tőle, de igyekszem aránylag helyes válaszokat adni :) Legfrissebb, ha nem süt a nap akkor honnan verődik vissza a fény?

Szívesen sétál velem kézen fogva, ha Marci is velünk van vagy a babakocsit fogja vagy Marci kezét :) de mindig jókat beszélgetünk útközben.

Biciklizni tanul :) na még nagyon az alapoknál tart, mert a pedálozást is csak most kapisgálja, de az egyik délután minden szembejövő embernek elmesélte hogy tudja már hajtani a biciklit :)

Nagyon vágyik az elismerésre, dicséretre. Nagyon fontos számára, hogy jónak ismerjék meg. ...és igyekszik is jónak lenni, nagyon demo-gyerek tud lenni, olyankor szófogadó, udvarias, és okosakat mond. Cserébe néha itthon belebújik a kisördög, ilyenkor nem hallja meg ha kérünk tőle valamit, sikítozik, rohangál vagyis igazi gyerekként viselkedik :)

Étvágya nagyon változó, borzasztóan keveset eszik, és nagyon válogat. Húst csak akkor eszik ha épp olyan kedve van. Már vagy fél éve a kedvenc reggelije a majonézes-sonkás kenyér és kakaó. Ebédre/vacsorára szívesen eszik leveseket, raguleves és a fácánleves ami az elsők közt van felsorolva ha kérdezem mit enne. A fácánleves történetét lehet hogy leírtam már, nem emlékszem... Zoli hozott egyszer egy fácánt és nagyon fincsi levest főztem belőle, Zozi nem győzte enni. Azóta kis csalással nálunk minden húsleves szerű dolog fácánleves :) (még a zacskós levesek is ha arra vetemedem) Illetve nagy kedvenc még a túrós-tejfölös tészta szigorúan szalonna kockákkal, a pizza (az mindegy, hogy én sütöm, vagy futárbácsi hozza). Meglepő, de szereti a lecsót, illetve még meglepőbb, hogy sem a tejbegrízt sem a tejberizst nem tudja még megkóstolni sem. Szerintem ha valaki erőltetné rosszul is lenne. Picinek sem nagyon ette a tejpépeket. Italai a szörpök, mama főzni szokott szamócaszörpöt, na azzal semmi nem versenyezhet, de szereti a saját bodzaszörpünket is.

Aludni nagyon változatosan szokott... vagy végigalussza az éjszakát a saját ágyában, vagy átsétál hozzánk és észrevétlenül bebújik közénk, vagy kiabál, hogy menjek át hozzá. Este szigorúan tartani kell a megszokott rituálékat, mint vacsora, fürdés, Marci-fektetés, meseválasztás, mesélés, ivás, jóéjtpuszi Apának, összebújva elalvás.

Változó az is, hogy jönnek ki Marcival... van amikor imádják egymást, nem tudnak még lélegezni sem egymás nélkül, aztán ez a csoda nagy szerelem átcsap az ellenkezőjére veszekednek, itt-ott elcsattan egy-egy nyakleves is szerintem, mert hol egyik, hol másik jön a fejét fogva gyógyító-pusziért. De alapjában véve jó testvérek.

Szerencsére az óvoda nem sokat változtatott rajta. Bár nagyon sokat önállósodott, nagyon sokat fejlődött, de ugyanaz a bújós kiscica maradt aki volt. Aki százszor-ezerszer is elmondja, hogy szeretlek anya. És ez nagyon jó...

Hát ilyen. ...és a miénk :D Imádjuk, nem is tudom hogy lehetett élni nélküle...

NAGYON-NAGYON  BOLDOG  SZÜLETÉSNAPOT KÍVÁNUNK KISFIAM!!

Khm... ilyen is csak egyszer van az életben :)

Ma rákukkantottam a bioritmusomra... Ezt írta:

Mai állapotom:

Fizikai 77%

Érzelmi 75%

Szellemi 0%  :DD (hát ezért vagyok ma annyira...)

Statisztikám:

Ma vagyok 15000 napos :) (lehet osztani :D )

Már megint...

...beszóltam egy kutyásnak...

Írtam már erről a témáról ITT .

Bár már régen leszoktam róla, vagyis hát mégsem, mert ma egyszerűen nem bírtam magammal :) Ezúttal egy "hölgy" volt a célpont. A lakótelepen szinte senki nem szereti, mert szörnyen ellenséges, mindenkivel ordibál, gyerekkel felnőttel egyaránt, ha valami nem tetszik neki. Pedig pedagógus volt, öcsém elsős osztályfőnöke...

Szóval lehet ha épp nem érzem magam annyira pocsékul (valami nyári vírust bekaptam szerintem), ha nem olyan pocsék a hangulatom, mint amilyen,  és mindezek ellenére nem kezdek ablakot takarítani a konyhában... lehet most -mint mostanában annyiszor- nem tettem volna szóvá. De épp az ablakunk alatt állt meg a kutyájával, kétszer felnézett és mégis hagyta, hogy a kutyája ott végezze el a dolgát. Na eddig csendben voltam... de amikor elindult anélkül, hogy összeszedte volna a végterméket bizony utána szóltam, hogy asszonyom itt felejtett valamit... Persze rögtön nyitotta volna a száját, de megelőztem és csak mondtam, mondtam a magamét, nem durván, sőt nem sértően. ...éés győztem :) összeszedte :)

Persze tudom, hogy ez egyszeri eset, tudom, hogy holnap már minden ugyanúgy fog történni, de akkor is ez most kellett a lelkemnek :D

...és lehet, hogy piszokságnak tűnik, de jobb is a kedvem :)

Olvadozós... :)

Zozi jön, átölel:

-Te vagy a világon a legjobb anyuka!

A: -Miért is?

Z: -Azért mert!! Mindig leszek a barátod!

:DD ...és ez ma már vagy háromszor megtörtént  :)  :)

Beach-club 3 négyzetméteren és Zsuzsi-haj

Ezt már mi sem bírjuk... - ezt a borzasztó meleget... így Apácskánk fejéből pattant ki az az okos ötlet, hogy vegyünk egy kismedencét az erkélyre :) Alattunk úgysem laknak, így mehet a pancsolás :) Megy is, minden nap 2-3 alkalommal beleugranak a kicsik :) ...és volt már olyan este amikor sötétedés után mi ketten is megmártóztunk :D (igen elfértünk) 
Zozikám azóta amióta beszereztük (múlt hét szerdáján azt hiszem) mindenkinek újságolja, hogy van ám medencénk :)  Szóval imádják, jól elvannak, nekünk pedig jó sport a vizet kihordani a fürdőből vödörrel... a vízszámla majd később jön... de most jóóó :) 


Zsuzsi haja pedig ilyen lett, nekünk nagyon tetszik, és a mi a lényeg, hogy neki is :)  A reggeli fésülködés pedig minimumra csökkent, csak beletúr a hajába és kész :D
Utoljára ennyire picinek volt rövid a haja, akkor is jól állt neki szerintem :)
(hú hogy fog morogni ezekért a képekért ha meglátja)

Nevessünk is...-Zoziszáj 13.

Autóval mentünk bevásárolni, hazafelé egy gyalogátkelőhelynél átengedtem egy gyalogost. Zozi kérdezi: -Anya miért álltál meg?

A: -Mert a néni arra várt a zebránál, hogy átmehessen.

Z: -De mi megyünk az úton.

A: -A zebrán neki van elsőbbsége, meg különben is, nekem is jól esik, ha átengednek.

Z: -Anyaaa, te milyen jószívű vagy...    :DD

Megrendeltem a szokásos kontaktlencse adagomat egy webáruházból. Futár szállította házhoz. Amikor csengetett a kaputelefonon és beengedtem Zozi megszólal:

-Ki jött?

A: - Futár bácsi.

Z: - Pizzát hozott? (ezt a kérdést úgy tette fel, mintha már érezte volna a szájában az ízét)

A: -Dehogyis!-mosolyogtam

Z. felkiáltva:  -Akkor palacsintát?

Szegény futár bácsi szerintem nem tudta elképzelni sem, hogy mi az amin annyira nevetek, hogy potyogó könnyekkel kell aláírnom a papírokat...

Júniusi hónapzáró képek

Így telt a júniusunk...

Június elején Apácska 3 napos távolléte alatt mi is szöktünk a gyerekekkel :) nagyon kellemes barátos, közösen főzőcskézős napot töltöttünk együtt.  A gyerekek élvezték a kertet, Marci még fára is mászott (na jó kis segítséget elfogadott) Aztán ahogy véget ért az ovi-suli, itthon megszaporodott a létszám... igazából szinte sosem tudom hányan is leszünk nap közben :) hol Zozinak az egyik kis csoporttársa jön, hol Zsuzsi barátnőzik, vagy egyszerre mindkettő :) Mindegy, szeretem mindegyiket, jól elvannak, aranyosak együtt.

Marci evészetéről már többször esett szó :) nem tudom megunni, de ígérem igyekszem befejezni :D Most még egy utolsó (?) sorozat... Csak mert annyira édes rajtuk :)  Egyenlőre elfogytak ebben a témában készült képek :)

Zozit elég nehéz mostanában fotózni, mindenféle pofákat vág :) ilyeneket...

Na jó, azért vannak jobban sikerültek is :)

Zsuzsi továbbra sem kíván szerepelni a képeken, itt-ott azért megtalálható... De hátha ma majd megenged néhány képet feltenni magáról... fodrászhoz megy ugyanis :) meglepő és egyben kicsit meghökkentő hajat talált magának. Kíváncsi vagyok a végeredményre... :-o

Marcis

Végre odáig eljutottam, hogy a gépre áttöltöttem a fényképezőről a júniusi képeket... Találtam 3 Marcis videót is.

A történeteik:

1. Vonatozós: amikor Zozi játszik a fasínekkel, Marcinak is készíteni kell egy mini pályát, így tuti nincs vita, hogy ki milyen sebességgel, merre megy. Marci viszont nagy élvezettel játszik rajta. Sajnos ez a felvétel most nagyon rövidkére sikeredett, mert a másik szobában a tv-ben valami reklám elcsábította...

2. Ebédelős: Már írtam, hogy egészen ügyesen eszik, darabos ételt, de már a leves is egészen jól megy. Amit nem tudok nevetés nélkül megállni, amikor a másik kezével is besegít, hogy a kanál a szájába találjon :)

3. Mesélős: nagyon sokat lapozgatja az AnnaPetigergőt, mostanában meséli is.... a saját nyelvén... de azt megállás nélkül... :) már nagyon várom, hogy végre számomra is érthető legyen a Marci-duma :)

Aztán majd jövök képekkel is :)