Nevessünk is...- Zoziszáj 12.

Zozi tervezget:
-Anya, ha lesz a boldog születésnapod tudod eeekkkora ajándékot adok neked (mutatja a karját széttárva) és tudod mi lesz benne?
Mosolyogva hallgatom: -Mi lesz benne?
-Hááát lesz benne gyűrű. (hm kis gavallér máris a fiam)
-Festőkészlet, filctoll, festék. (itt már egy kicsit magának kedvez)
-Éééés tudod még mi? Csavarhúzó!!!
Igazán szép ajándék :)


...és akkor az ominózus nap reggelén :)
Z: -Reggel van?
A: -Igen, reggel.
Z: -Akkor boldog szülinapot!
A: -Köszönöm Drágaságom! (elgyengülés)
Z: -Hol az ajándékod?
A: -Hát hol?
Z: -Nem tudom.
A: -Akkor adj egy ölelést, az lesz az ajándék.
Z: -Az nem ajándék, az mindig van! :)

...hátazúúúúgyvolt...

...hogy kicsit elvesztünk, kicsit "pihentünk" , kicsit lelkileg bezárkóztam...

Vége a sulinak, ovinak, mások a napok, mások a tennivalók, más a napirend, szokjuk egymást újra... De durva ezt leírni... Szinte hihetetlen nem?? Jó, hogy itthon vannak, imádom ahogy együtt játszanak, veszekednek, visítoznak, összekapnak, kibékülnek, örök barátod leszek, soha nem leszek a barátod, nagyon szeretlek, haragszom rád, stb... DE nagyon strapás... Mindeközben erkély felújítás, kész az üvegezés, járólapozás, szép, tiszta, még itt-ott van javítani való a festésen :)

Kicsik szerencsére jól vannak, de ez nem mondható el a legnagyobbról... ááááá mert a hülyeség és makacsság határtalan...  Csütörtökön Zsuzsi megkapta az oly régóta áhított kerékpárt, csili-vili gyönyörűséget, mindennel felszerelve... Az első út előtt a lelkére kötöttük, hogy ez naaagy bicikli, másképp működik/gurul, mint az elődei, óóóóóvatosan!!! Na tippelhet mindenki mennyit bírt ki szófogadás/esés nélkül... miután szerintem senki nem tippelne ilyen keveset, elárulom: 40 percet... Este 6 órakor kapta meg, és 6.50-kor szóltak, hogy elesett, menjünk érte... Na mit is csinált ez a csodalány? Mit kell egy vadiúj szokatlan kerékpárral? Földes úton versenyezni... szóval akkorát bukott, hogy nem emlékezett semmire... A könyökét verte be úgy rendesen, mozgatni ugyan tudta, de fájt. Az oldalán lett egy jókora horzsolás, ugyanígy a tenyerén sincs sok bőr, illetve a mellét is sikerült horzsolnia. Elküldtem megfürödni, mert az egész gyereket homok borította, de amikor végzett kicsit megijedtünk -igen lehet jobban is- mert szédülni kezdett... Így gyorsan autóba tuszkoltam és átrobogtunk a szomszéd város kórházába. A balesetin megröntgenezték a kezét és a fejét, szerencsére nem tört csontja. Arról nem kaptunk leírást, hogy mennyi agyat találtak a fejében :D  Így a szédülés miatt na meg főleg amiatt, hogy nem tudta megmondani beütötte-e a fejét, felküldtek minket a gyermekosztályra, ahol gyorsan ágyba dugták és közölték, hogy reggelig megfigyelés alatt tartják. Így egyedül tértem haza... Másnap reggel gyors telefonálásba kezdtem, hogy mi újság, de nem jó hírek vártak... reggel elájult Zsuzsi... így már biztos volt, hogy nem jöhet haza... Így vittem neki mindent, hogy kicsit jobban érezze magát. Napközben végeztek néhány vizsgálatot, de semmit nem találtak, szerencsére ezt az ájuldozósdit sem ismételte meg, így szombaton reggel mehettünk is érte... Bár keddig papíron még ott van...

A kerékpárt még nem mertem megnézni... ahogy elmesélték valószínű egy darabig még nem is szeretném...

Szóval a vakáció első hete igazán izgalmasan és tartalmasan telt.... szeretnék kicsit többet unatkozni inkább...

Apák napjára

Apa, kezdődik a köszöntésed,
Minden jót kívánok néked.
Kívánom, hogy mindig szeressél,
És hogy rám büszke lehessél!
Kívánom, hogy mindig élj,
És, hogy semmitől se félj,
Legyél mindig tök jó fej,
Ha fáradt vagy, lazulj el,
Ha összerogysz a fáradtságtól,
Majd én leszek az, aki ápol!
Ha sok a dolgod, majd segítek,
Mert én téged úgy szeretlek!
Megígérem, bennem bízhatsz,
Ha velem játszol, sört is ihatsz!
Anyának is megígérem,
Szórakoztatlak majd szépen,
Nem fogsz velem unatkozni
Neked fogok bohóckodni!
Ajándékul azt ígérem,
Jó leszek a jövő héten,
Talán utána is kicsit,
Most pedig kapsz sok-sok puszit!

Ovis kirándulás éééés...

...VAKÁCIÓÓÓÓ!!!

vagyis Zozinál kitört a nyári szünet :) Ma elköszöntünk az óvónéniktől, dadustól, hazaköltöztettük az ovis dolgokat. Már a héten is nagyon kevesen voltak az oviban, így reggelente össze voltak vonva másik csoporttal. Hétfőn konkrétan Zozi az ajtóban megállt és közölte, hogy ő ugyan nem megy be a csoportba, mert az ő Irénke nénije nincs ott, és különben is hová lett a Klári néni?  :)  Na végül Klárika nénit megtaláltuk, így a görbülő kis szája mosolyra húzódott újra.  Szóval azért is szerettem volna még a héten vinni, mert csütörtökön volt az ovis kirándulás. Ebből nem maradhattunk ki mi sem, sőt jó sok szülő -persze én is- kedvet kapott, hogy elkísérje az ovisokat, és nem csalódtunk, egy fantasztikus délelőttöt töltöttünk együtt :) Reggel az ovi udvarán volt a gyülekező, majd a csoportszobában eligazítás, kicsiknek ügyes-bajos mosdós dolgok intézése után, nagy nagy örömünkre megérkezett a busz. Bocsánat, úgy kellett volna írni: A BUSZ :D  Sok kisgyermek -Zozi is- még először ült buszon, így nagy volt az élmény. Rövidke utazás volt csak, IDE látogattunk. Azt hiszem, nem túlzok, ha azt írom, mindenki nagyon jól érezte magát. A kicsik nagyon édesek voltak, kiscsikó módjára nyargalásztak. Ilyenkor ismét azt mondom le a kalappal a pedagógusok előtt, mert egy hangyaboly hozzájuk képest semmiség :D

Még a kirándulás előtt nagyon sokat vívódtam azon, hogy mi legyen Marcival, vigyem-e vagy ne... Egyrészt jó magam mellett tudni mindkét kicsit, viszont olyan kevés az a minőségi idő amit Zozival ketten tölthetek, amikor csak ő van. Így azért nem kevés lelkiismeret furdalással, de Marcit itthon hagytam Anyuval. Azzal -is- vigasztaltam magam, hogy úgysem régen voltunk az állatkertben, meg majd megyünk ismét családostul. ...és nagyon-nagyon jó volt csak Zozira koncentrálni, minden rezdülését figyelni...

Az eredeti cím az volt, "csak röviden", és nem is terveztem hosszan írni, de így sikerült :D

Képek:

Napok...

...még mindig itt tartok :) szerintem soha nem sikerül a végére jutni...

Tehát akkor kicsit a hétköznapokról:

Zozi már nagyfiú :D ennek örömére kapott egy rendes nagyfiús heverőt, a körbe-támlásat pedig Marci megörökölte. Bár ő egyenlőre csak a déli sziesztát tölti benne, mert az éjszakák időnként nagyon mozgalmasak tudnak lenni... Így biztosabbnak látom, ha Zozi a saját helyén, Marci pedig mellettünk alszik az ágyában. De bízom benne, hogy hamarosan mindkét fiú a gyerekszobában alszik(!) éjjelente. Azt hittem Marci majd nem akar ott elaludni, de szerencsére az első perctől imád ott aludni :) Zozi pedig még csak egyszer gurult le... na de majd csak megszokja ő is :)

Így most alvós képekkel jöttem :)


Zoziéba belecsempésztem egy közöset is amin mondjuk nem alszanak, csak nagy egyetértésben bemásztak Marci ágyába :)
Marci is nagyfiú :D jó sokáig váratott magára a pillanat, hogy végre kivegye a kanalat a kezemből. Ugyanis eddig nem volt hajlandó egyedül enni (kivéve a szamócát) Na jó eszegetett ő egyedül is, de általában kézzel-lábbal. Most szinte egyik percről a másikra megunta az etetősdit, fogta a kanalat és csak akkor nézett fel amikor fényképeztem, illetve amikor kiürült a tányér :D Biztosan kellett az is hozzá, hogy meglehetősen éhes is volt, és ráadásul az egyik nagy kedvence -tojásos-nokedli- volt az ebéd :)


...és akkor jöjjön még egy ünnepnap. A pedagógusnap:
Már néhány hete kitaláltam, mi is legyen, hogy is legyen, szerencsére Zozi nagyon partner volt a dologban, így sikerült tökéletes meglepetést szerezni az óvónéniknek pénteken délben. Azért akkor, mert ez volt az az időpont amikor mindketten ott vannak és a dajkanéni is megtalálható. Zozi nagyon szépen megtanulta a verset, gyönyörűen hibátlanul el is mondta, átadta a kis ajándékát és a virágot. Mi így köszöntük meg az egész évi munkájukat. Volt kis örömködés, dicsérték Zozit, ügyes okos igazi óvodássá vált :)


Az ajándék a vers kinyomtatott képeslapnak elkészített példánya volt, amit Zozi díszített fel az ujjával szívecskéket festve rá.

(ezek a képek kattra nőnek)











A virág pedig egy szál fehér rózsa, pontosan, mint a versben :)

Alvókás :)

Úgy alakult, hogy az erkélyünkön az össze-vissza repedezett üveget most kicseréltetjük. Délben jött a mester, kivette az üveget, most kb 1 órája a segédje kalapáccsal és vésővel a gittet tisztogatja ki a keretből. Akkora dörömbölés van, hogy nem csak az agyam, de a lakótelep is ettől zeng... sőt a panel szinte remeg...

Marci pedig csak alszik és alszik :)

Ünnepnapok- hétköznapok :)

Név szerint a Gyermeknap...

Két napig tartottuk :) Először a kedvenc parkolóházunk által szervezett gyereknapos program volt, egy majdnem igazi kresz-pálya volt felépítve, azon lehetett végigmenni -ki mivel akart- kismotorral, kerékpárral, lábbal hajtós kisautóval, illetve gyalog. Természetesen be kellett tartani a közlekedési szabályokat :) Zozi imádta :) már majdnem minden közlekedési táblát ismer, hangosan mondta is a nevüket ezen ámultak-bámultak sokan, dicsérték milyen ügyes :) Jutalmul kapott lufit, matricákat és hűtőmágnest.

Vasárnap pedig a városunk parkjában tartott gyereknapi rendezvényen voltunk, na ott aztán volt minden jó :) az előadások mellett még körhinta, kis vonat, ugrálóvár, lufik, bazárosok, céllövölde sőt vattacukros is :D (ez utóbbi nekünk felnőtteknek volt nagy szám, mert bár egyikünk sem mondta, de úgy indultunk, hogy de jó lenne, ha lenne) A nap poénja pedig az volt, hogy Marcit is fel akartuk ültetni a körhintára, mondván, hogy Zozi is ekkora volt, amikor először körhintázott, és azóta imádja. Na igen ám, de egyedül nem mertük, így én voltam az áldozat :) kerestünk egy megfelelő méretű -jóóó naaagy- járgányt amibe én is beleférek. A helikopter pont jónak tűnt  így belepréseltem magam, Marcit pedig az ölembe vettem. semmi gond nem volt egészen addig amíg meg nem szólalt az indulás-jelző. Na attól Marci jól megijedt és sírni kezdett. A menet végéig torkaszakadtából ordított belém bújva/csimpaszkodva... Gondolom szép látvány lehettünk... Apácska le is fényképezte... (na de ez a kép az amit nem teszek közszemlére)

Később még felfedeztük, hogy vannak rendőr-, mentő-, és tűzoltóautók is. Ki lehetett próbálni mindet. Azt hiszem Zozinak az igazi gyereknap itt kezdődött és ért véget :) mindegyiket kipróbálta, sőt a rendőrautónak még a szirénáját is bekapcsolták neki és belebeszélhetett a mikrofonjába. A napot a kert/park mellett lakó mamáéknál fejeztük be, ahol vacsora is várt minket :)

A képek:

A hétköznapokról majd a következő bejegyzésben... elfogyott a kapacitás mára...