Május végi összefoglaló

Telnek a napok, rengeteg minden történik velünk és még sincs időm kedvem jönni...

Volt egy felejthetetlen évzárós-anyák napi ünnepes ovis délután, ahol a picik aranyos kis műsort adtak :) csak kicsit pityeregtem, azt is láthatatlanul, hiszen megígértem Zozinak, hogy nem sírok :) Szépséges ajándékkal és egy szál virággal kedveskedtek a végén :)



Voltak persze szebbnél szebb percek, édes beszólások ebben a hónapban is, a fényképező viszont betegállományban tartózkodott... egy ostoba véletlen során kb másfél méteres magasból repült és betonon landolt. Szerencsére gyógyítható sérüléseket szerzett, de így a májusi képek igen gyérek. Van azért néhány kópé Marcis, tesós ölelgetős szép pillanat :)



Ma pedig az oviban volt gyermeknap, azt tudtam, hogy mindenféle jó dologban lesz részük a kicsiknek, de kissé meglepett amikor érte mentem és tényleg csak a ruhájáról ismertem meg a fiamat :D Gyorsan elő a telefont és katt-katt-katt :)

Mai vidám pillanat

Mint mindig, most is egy tálca tojást vettünk. Zozi szereti szétrakni a tízes tartókba. Most is megkértem erre. Marci viszont -mint mindig- most is ott volt ahol történik valami. Próbálta kivenni ő is a tojásokat, de Zozi nem engedte:

-Marci!! Neked ezt nem szabad! A tojás törékeny, nem gyerek kezébe való!!

(természetesen Marci megkaparintott két tojást és megkísérelte összekoccintani őket... az egyik persze eltört, de a másikat nem adta ide... percek múlva hallom: -hoppá, hoppá, majd földhöz vágta, gondolom azt hitte labda :D )

Nevessünk is- Zoziszáj 11.

Valamiért csendre inteném Zozit... De mondja-mondja tovább...
-Zoziii!!! Cssssssss! (jó hosszan)
Erre Ő: -Mit sisegsz? Mi vagy te gáááz?


Pénteken tartják Zozi ovijában az évzárót. Mivel külön anyák napi ünnepséggel ők még nem készültek, lesz benne egy kis anyukák-nagymamák köszöntése rész is. Az óvónénik okosan (?) előre felkészítették a kicsiket, hogy bizony lesz majd anyuka aki elsírja magát. Zozi ezt így adta elő:
-Én majd nevetek az oviban, az anyukák meg sírni fognak. Nem igazán értettem első hallásra a dolgot, ezért szépen kifejtette, hogy az anyukák sírni szoktak anyák napján. 
-Kérdeztem tőle, hogy akkor én is sírhatok?
Ő: -Ne készüljél te erre, ne sírjál, én majd leszek a barátod.

Megnyugodtam :D

Idő...

Úgy kb. négy és fél éve élek boldog időtlenségben :) életemnek legszebb, és azt hiszem leglelassultabb időszaka ez. De telik az idő nagyon... nem akarok gondolni rá és persze ha tehetem nem is gondolok, de újabban néhány dolog rádöbbent, hogy nem örökké tart... Szembesítenek vele nap mint nap:

-Hihetetlen mekkorát nőnek napról-napra a kölykök... Ahogy melegebbre fordult az idő, elővettem a tavalyi nyári pólóikat, rövid nadrágjaikat. Háát... Zoziét egy az egyben át is tettem Marci szekrényébe... Zsuzsiról meg ne is beszéljünk, neki komplett ruhatár kell...

-Marcit ahogy ma tettem tisztába, csak úgy rácsodálkoztam, hogy atyaég... szinte térdtől lelóg már a pelenkázólapról... még pár hónapja a feje fölött tudtam tárolni a krémeket, törlőkendőket...

-Zozi mostanában reggelente csak szépen felkel, kimegy a mosdóba elvégzi a dolgát és csendben (!!) játszik. Sokszor csak azt veszem észre amikor felkelek és óvatosan kukucskálnék a szobájába, hogy ül az ágyán és ébren van, olvasgat, autózik, vagy könyvet nézeget. Olyan sokat komolyodott, hogy néha ijesztő.

-Ja és a tükör is a piszok nem a barátom :D

-Minap kaptam egy levelet a munkáltatómtól, hogy miután nemsokára Marci betölti a 2 évet igénylem-e a gyest... Úristen mindjárt két éves...

Segítség!! Még csak most hozta Apácskánk a tesztet, hogy ugyan nézzük már meg tényleg ott van-e egy miniManó (akit még nem tudtunk, hogy Zozinak hívnak majd) a hasamban...  Még csak most tervezgettünk, hogy milyen jó lenne, ha lenne Zozinak egy kis tesója... és tessék itt van, egy kész nagyfiú és egy kész kisfiú...

...és telik az idő... közeleg az október eleje, amikor is vissza kell menni dolgozni... Várom? Biztosan állítom, hogy NEM!!! Persze vannak nehezebb napok is, amikor kikészülök és azt gondolom, hogy kész én erre nem vagyok biztosan alkalmas... (de ez elmúlik ám gyorsan :D) Imádok itthon lenni velük, imádom figyelemmel kísérni minden nap az újdonságaikat, imádom tanítgatni őket. De persze azzal is tisztában vagyok, hogy ez az élet rendje. Sokat, nagyon-nagyon sokat gondolkodtunk rajta, hogy mi is legyen Marcival, bölcsöde kontra Anyu-bölcsi... Arra a döntésre jutottunk, hogy óvodáig Anyu vigyáz majd rá. Így nem annyira esik ki a családi fészekből, nem kell idegen embereket megszoknia. Jó helyen lesz, biztonságban tudhatom napközben. Hiszem, hogy ez a legjobb, legokosabb döntés.

Aztán a másik nagy-nagy kérdés, hogy mi lesz majd, hogy fogok valamennyire egyensúlyt teremteni, hogy fogom majd szétosztani magam annyi felé? Sokszor így, hogy itthon vagyok így sem tudok egyszerre annyi helyen lenni, mint ahány helyen elvárják meg akarok felelni. Sokszor szánalmasan kevésnek és tehetetlennek érzem magam. Tudom más is dolgozik a gyerekek mellett, és gondolom, legalábbis bízom benne, hogy elég tudok majd lenni, meg tudok majd felelni az általam felállított elvárásoknak. Eddig igyekeztem a munkám során a maximumot teljesíteni, hát most majd lehet eleinte a maximum csak cél lesz, de bízom benne, hogy nem elérhetetlen cél. ámen

Anyák napja nálunk

Az első olyan anyák napja ez a mostani, amire Zozi annyira készült (természetesen az óvónénik segítségével).  Már napok óta kérdezgeti mikor lesz már vasárnap :)

Végre eljött ez a nap is. Bár ez egy telefonos felvétel (látszik is a minőségen) de a lényeg látszik, hallatszik :) Imádom az éneklés és versmondás közben ráncolt homlokát, ahogy összpontosít és koncentrál :)

Az, hogy mekkora ajándék ez nekem az gondolom nem kell részletezni. (eleinte nehéz is volt bőgés nélkül kibírni)

Hát hallgassátok szeretettel:) S miután, ha jól gondolom az olvasóim nagy része anyuka, vagy leendő anyuka:

Kívánok mindenkinek nagyon boldog Anyák napját!!

l
A versek pedig:
Három kívánságom hogyha volna,
Anyukám az mind tenéked szólna.
Légy egészséges, hosszú életű, vidám,
Hogy sokáig mondhassam, szeretlek anyukám!

Drága Mamikám, nagyon szeretlek,
Anyák napján is elmondom teneked.
Fogadd a virágot, amit most adok,
De jó, hogy az unokád vagyok!

Vagyunk-vagyok...

... nem vesztünk el... (bár senki nem hiányolt :D )

Csak most nem megy az írás... van ez így...

de jövök, mert azért az élet nem állt ám meg nálunk, folyamatos a pörgés :)