Érintések...

Már biztosan ezerszer leírtam mennyire imádom Őket, de a legújabbakat is kőbe kell vésni :)

Zozi nagyon gyakran mondogatja hogy szeretlek anya :) és nagyon imád bújni :) Mostanában éjszakánként odavándorol hozzánk, bemászik közénk két kezébe fogja az arcomat és úgy alszunk vissza :) Nagyon meg sem merek moccanni olyankor :) (ki-ki mennyire vizuális, de én ezt annyira imádom)

Marci soha nem volt az az "ölbe-baba" mostanában viszont gyakran csimpaszkodik, hogy vegyem fel. Még nem nem mond szinte semmit, de a szemei beszélnek helyette :) ...és olyankor nagyon finoman, puhán végigsimogatja az arcom :) Aztán nézzük egymást mosolyogva és elfészkeli magát a vállamon. Legszívesebben megállítanám ezt a pillanatot :)

Jó nekem :)

Másfeles

...Ő is öregszik... :D

Szinte hihetetlen számomra, hogy mááár háromszor 9 hónapot töltöttünk együtt :) Egy aprócska pöttyként kezdte, most pedig egy örökmozgó, mindent alaposan szemügyre vevő, mindent szétszedő, mindenbe belekotnyeleskedő, mosolygós, meg néha morcos, éppen szeparációs szorongós, anyába bújós onnan kikukucskálós, általában vidám, de akaratos kis-gombóc. Na jó, nem is gombóc, mert igenis fantasztikusan formás kisember. Még kicsit babás, de már a nagyfiús vonások is fellelhetők, ha -mint most- rövidre van nyírva a haja, olyan igazi csibészessé válik a tekintete.

Nem beszél még mindig, ő az én néma leventém, de mindent megért és mindent megértet. Ha épp nem beteg, nagyon jókat eszik, viszont ha beteg akkor borzasztó nyűgössé tud válni (pasiból van...:D...) olyankor szinte semmivel nem lehet megetetni. Jó az alvókája (istennek hála) napközben egyszer alszik (kb két és fél, három órát) este 8-kor kidől és bár többször megébred (van amikor 8-10 alkalommal, ha beteg még többször), de reggel fél 7-7-ig durmol.

Jókat játszik, ha épp kedve van egyedül is elvan, nézegeti a könyveket, lepakolja a polcról az összes játékot beül középre és mindet megnézegeti közelebbről (persze nem mindegyik bírja az ilyen kiképzést) Egyre többet autózik, tologatja őket, berreg hozzá :) Most a napokban felfedezte, hogy a tv alatti fiókban milyen kincsek vannak...-mindenféle tv-t, számítógépet különböző kütyükkel összekötő kábelek, cd-k, dvd-k, fejhallgató, stb...- nos mostanában ezeket nézegeti ma például kb 1 órát elvolt azzal, hogy kipakolta, bepakolta. Igaz a szobánkat így elég nehéz megközelíteni, de ő jól elvan.

Csütörtökön lett volna esedékes a 18 hós oltás... hááát elmaradt (hátha majd jövő héten...)  Elirigyelte Zozitól a legújabb vírusos nyavajáját, így most újra köhög, folyik az orra ... Tehát így pontos méreteket sem tudok mondani/írni, a súlya kb 12 kg, a magassága pedig olyan 85 körül lehet...  Ilyen... itt még a két betegség közt, hurkaevősen :) bohócosan kópéskodva,vigyorogva, ...és még hosszú hajjal...

...és hogy mi ismét ez a nagy dokihoz járás... Zozi ismét hazahozott egy vírust az oviból. Láza ugyan nem volt, de valami borzasztóan köhögött, és az orra is folyt... doki látta, kapott gyógyszereket, aznap éjszaka viszont nem aludt szinte semmit. Sírt. először, hogy fáj a feje, kapott nurofent, aztán pedig, hogy fáj a füle... (na az még sohasem fájt neki) Másnap fülészet, sajnos fülgyulladása lett... kapott rá gyógyszert, de csak Cataflam cseppeket... két nap múlva kontroll, még mindig nincs jól, így mégis kap antibiotikumot is. Hétfőn kontroll... Tegnap délután már Marci is kezdte a köhögést, ma reggelre az orrfolyást, adom neki is a gyógyszereket, hát meglátjuk... Az biztos, hogy a hét végére eléri az alvással töltött időm a 8 órát...   összesen...

Lehetne már tavasz...

Igen, igen...

... tudom, tudom...

adós vagyok egy másfél éves beszámolóval... (nincs elfelejtve a kis Drágám) ...csak most megint dokihoz járós, nem alvós, extra nyűgös, vigasztalhatatlan napokat élünk.

Szóval, ... majd jövök...

Zsuzsinak!!

 komment

Azért nem semmi a 13.... :D

Nagyon boldog születésnapot kívánunk!!!

Az első ovis farsang

Elég zaklatottan indult a reggel, még át is futott az agyamon, hogy atyaúristen hogy lesz ebből farsangi bulizás...

Ugyanis Marci hajnali 4-kor úgy döntött, hogy neki elég volt az alvásból, de az egész éjszakai nemalvásának inkább az lehetett az oka, hogy fájhatott a pocakja... Tehát 4 óra, Marci beszélgetni kezdett, kicsit ringattam, nem volt jó, magunk közé fektettem, úgysem, hasamra fektettem-úgysem... Vissza az ágyba, hátsimi... 

Jött Zozi is, odabújt a helyemre és próbáltunk csendben lenni... Már 3/4 5 volt amikor hallottam és pláne éreztem, hogy pelenkabajok vannak Marcinál. Szép csendesen kiosontunk a fürdőszobába, fürdetés és komplett ruhacsere után vissza az ágyba. Akkor már apácskának kelnie is kellett. De mindkét gyerek szépen csendben volt, nem aludtak, de szundikáltak. Apa elindult a dolgozóba, Zozi kicsit fészkelődött és 6 után nemsokkal elaludt. Fél 8-kor már muszáj volt kirángatni őket az ágyból, hogy el tudjunk indulni.

Odaértünk az oviba, átöltöztettem Zozit, illetve már jelmezben kellett a csoportba menni. Öltözködés közben Zozi megjegyezte, hogy szerinte ez egy csodás nap lesz :) Bíztam benne, hogy jól érzi magát. Annyira sajnálom, hogy nem lehettem ott egész nap, olyan jó lett volna látni hogy buliznak. Vittem egy fényképezőgépet, legalább legyen néhány képen megörökítve ez az első farsang :) néhány jó pillanatot sikerült is :) Délelőtt előadás volt, a Cibere Meseszínház adott egy kis hangulatot a további bulihoz. Utána a csoportban táncoltak, játszottak. Hát nem sikerült még beszélgetni az óvónénivel, de szinte minden képen Zozi Vikivel táncol :) Nagyon édes kislány, imádom, együtt szoktunk hazajönni, ők is a lakótelepen laknak.

...és a képek:

Az elsőn főleg a jelmez, hát elég nehéz volt fényképezni, mert Marci abban a pillanatban a fényképező elé ugrott amikor végre sikerült Zozit úgy beállítani, hogy látszódjon is meg épp ne grimaszoljon :)

A második már az ovis bulipercek :) Volt itt kérem dínom-dánom... :D

Megvagyunk...

... nem vesztünk el.

...csak egy kicsit kidőlt a banda. Szépen sorban mindenki. Marci kezdte úgy kb 3 hete... szegénykém azóta sincs tökéletesen jól, de alakul. Illetve Zozi köhögött először, de szerencsére őt nem gyötörte annyira, pár nap alatt jobban lett. Marci már keményebb dió, vele ismét rohanni kellett ügyeletre, magas láza volt, hányt és borzasztóan köhögött. Mára mindebből az orrfolyás maradt, de majdcsak jobban lesz. Szerencsétlen módon sikerült apácskát és engem (aki évente kb kétszer beteg) is megfertőznie, apa már jól van engem viszont rendesen leterített, még (vagy újra) nem tudom azt mondani, hogy hú de jól vagyok... Aztán Zozi folytatta egy jó kiadós hasmenés-hányásos valamivel, így a múlt hetet itthon töltötte. Közben Zsuzsi is fújogatja az orrát, nem akar kimaradni semmiből...   Ma pedig mintha Marcinak menne a hasa... remélem csak foga jön megint.... A konyhaszekrény komplett patikával ér fel, de lassan már orvoshoz sem kell vinni senkit, mert magánrendelést is nyithatnék... 

Szóval ez a jelen... Mindehhez még társul egy kis tél végi rossz hangulat is, így nem sok kedvem volt/van írogatni. Be-bekukkantok mindenkihez, nagyjából képben vagyok ki mit csinál, és hogy van... Tizenegynéhány éve egy néni azt mondta nekem, hogy minden nap keressek valamit amin mosolyogni lehet és akkor könnyebb elviselni ezt az időszakot. Úgyhogy most ezzel próbálkozom. Kell egy kis napsütés és szépen megrázom magam :)

Tennivaló, készülni való persze mindig van. Most éppen Zozi ovis farsangjára készül a jelmez. Bár nem kötelező beöltözni, de megkérdeztem mi szeretne lenni. Hát gondoltam a szokásos Bob mester, vagy szupermen, vagy valami hasonló divatos figura... Hát nem. Pillanatok alatt eldöntötte, hogy óra szeretne lenni... ÓRA... olyan falióra, mint a szobájukban van... egyszerű fehér számlapos, kék szegélyes kerek falióra... Hát lehet egyszerűbb lett volna valami divatos figura mégis :)  na de ha az én gyerekem óra akar lenni, akkor óra lesz :) Így ma vagy holnap készül a jelmez, mert már szorul a hurok, pénteken lesz a farsang. Az agyamban már összeállt, hogy csinálom meg, de az még talány, hogy fog Zozi egész délelőtt jelmezben parádézni.

Aztán vasárnap itt van Zsuzsi szülinapja is... istenem már 13... annyira megnőtt... Ja és előtte szombaton megyünk Apuékhoz egy -főleg miattunk- elmaradt névnapi köszöntésre...

Na tehát események ismét lesznek, remélem a fényképezőt sem felejtem el... :) majd jövök...

Egy mosolygó-napocskás díjat kaptam :)

Talán megérezhette Ferilka mennyire nagy szükségünk van egy kis lelket és szívet melengető napsütésre. Megható soraival adta át nekem ezt a díjat:


Az ígértem igyekszem gyorsan eleget tenni a díjjal járó szabályoknak. remélem elég gyors voltam :)
Tehát a szabályok:
1. Vedd át a díjat. (megtörtént)
2. Köszönd meg akitől kaptad. (teljesítve)
3. Tedd ki a blogodra. (ezt is megtettem)
4. Add tovább 4 másik blognak.
5. Írj magadról 3 dolgot.


Akkor így szépen sorban.
A következők kapják tőlem sok szeretettel:
Szeri mert nagyon sok közös vonást vélek felfedezni köztünk,
Anyus aki szinte odaszögez a székhez és a nála töltött idő alatt minden bánatom elszáll,
Matusi aki több okból is példakép számomra,
Zsani aki újonc anyukaként igazán ügyesen boldogul az ismeretlennel.
...és jöjjön a legnehezebb, magamról írni. Már csak azért is nehéz, mert bár a gyerekeimről íródik ez a blog, de én is benne vagyok :)

1. Még mindig rettegéssel tud eltölteni egy forró homlok, egy fájó torok, vagy pocak. Nem tudok csak úgy legyinteni, hogy óóó ez csak egy megfázás. Igen ebből a szempontból eléggé paramami vagyok. De azt hiszem ez már így is marad.

2. Ha süt a nap szinte soha sem fázom :)

3. Kaptam egy okostelefont. Egy dolog nem tetszik benne: tényleg okosabb, mint én...

Alma...

Marci beteg. Fáj a torka, nagyon köhög, nagyon folyik az orra...  Extra nyűgös... Nagyon sok gyógyszert kapott, szerintem már attól jól lakik... alig lehet 1-2 falatot beletukmálni...

Pont ezért is örültem ma reggel nagyon, amikor almát kért. Gyorsan össze is kockáztam neki 2 egészet. Jött-ment, játszott a szobában és ki-ki szaladt hogy megtömje a száját, rájárt. Szépen elfogyott. Nagyon örültem addig a percig, amíg én is a szobájuk felé tévedtem... (szerintem) az összes alma a földön volt, megrágva-kiköpve...