Már éppen ötödször kezdek neki megírni a múlt héten történteket, de valami mindig közbejön... De most aztán!
Igazán nehéz volt megszokni az "egyedüllétet". Mindig így van ez, amikor Apácskánk visszamegy dolgozni szabi után. Aztán persze belerázódunk. A nagyon nagy melegre való tekintettel nagyon ki sem mozdultunk, így szinte ruha nélkül is patakokban csorgott a víz mindenkiről. Csütörtökön viszont kötelező programunk volt, Marcit vinni kellett tanácsadásra. igazából pont akkorra esett amikor nem voltunk itthon, így aztán már nem húzhattam tovább az időt. Doki bácsinkat nagyon jó kedvében találtuk, csak a szokásos méregetés és a tetőtöl talpig vizsgálat volt, semmi szuri vagy egyéb kellemetlen dolog. Így persze Marci végig vigyorgott nagyon szerette volna megszerezni dokibácsi nyakában lógó fénylő izét (fonendoszkópot), de nem kapta meg... Hangosan kacagott amikor a pocaknyomkodás volt (persze ott a legcsiklandósabb) A számok pedig így néznek ki: 79 cm és 11120 gr. Nem is akar minket látni csak a 15 hónapos oltáskor :)
Apácska péntek este horgászni ment, mi pedig jóóól kialudtuk magunkat. (a mondat második fele nem igaz, mert alig aludtunk valamit) Ő sem, mert úgy döntött, hogy kifogja az összes nagy halat éjszaka. Haza csak fényképen kerültek a halacskák, így most elmaradt a velük járó rumli itthon.
Szombat délután viszont meglátogattuk Csengééket, mert nekünk otthon nagyon melegünk volt, nekik viszont van egy felfújható medencéjük és a gyerekek legalább jót lubickolhatnak. Csoda klassz volt :) Bár ezt a csoda klasszat megelőzte Csenge szó szerint lehengerlő üdvözlése, ami miatt Zozi az első 10 percben tartózkodóbb volt a szokásosnál is. De aztán úgy belejöttek a játékba, hogy alig lehetett összeszedni a csapatot hazainduláskor :)
Tegnap (kedden) Zozinak meghívója volt a védőnénihez. Hát nem túl nagy örömmel ment... gondolom friss volt még a rossz élmény a bárányhimlő elleni szuri miatt. De nagyon-nagyon megdicsértem amikor végeztünk, mert roppant közreműködő volt. Pedig számára ismeretlen vizsgálatok is voltak. Vérnyomásmérés, hallásvizsgálat. Zozi "számai" pedig a következők: 89cm és 12700gr. Ha nem siet Marci utoléri :)
Lubickolós képek:
Nagy-nagy bánatomra hétfő éjjel brutális vihar jött... dörgéssel, villámlással, széllel, jégesővel. Hihetetlen pusztítást művelt a városban. Bosszúságból nekem is jutott, az erkélyen levő virágaimból semmi sem maradt...
Ilyen lett...
Kiegészítésül... mert mire sikerült volna tökéletesen befejezni az írást addigra olyan vihar kerekedett, hogy még csak hasonlóra sem emlékszem... Nos, a fenti képen látható "petúniákat" tövestül kicsavarta a szél... A fák a lakótelepen sorra dőltek ki, az egyik egy villanyoszlopot is kettétört, ennek örömére csak nem rég 3 órakor lett áramunk... Azt még nem tudni vizünk mitől nincs, de az sincs... majd lesz. Csak pozitívan...
A végére tartogattam, hogy Marcikám ma 11 hónapos :) már csak 1 hónap és felkerül az első gyertya a tortára... hihetetlen... egy éve még a pocakomban hordozgattam, most meg cipelhetem a "kis" fenekét :) Most zenghetnék ódákat mennyire imádni való, de egyrészt ez már unalmas lehet, másrészt valamit hagyni kell a szülinapi posztba is :) Tehát: Isten éltessen kicsi Drágaságom!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése