...vagy telelés?? ...
Van az úgy, hogy valami kicsit félresikeredik, például a nyaralás időpontjának kiválasztása... Nálunk úgy látszik ez hagyománnyá válik... remekül kiválasztottuk ismét, hogy mikor nem lehet térdnél tovább bemenni a vízbe...
Nyaralási legek:
-Legelső bosszúság: a harmadik emeleten kaptunk apartmant, élmény volt fel-lecipekedni gyerekestül-cuccostul naponta X-szer.
-Legszívbemarkolóbb: Zozi az első percben ahogy beléptünk a szobába sírva fakadt, hogy ő nem akar itt lenni, menjünk haza. Ezt naponta 2-3, 5-6 alkalommal elismételte... Soha nem volt még ehhez hasonló sem... Nem tudni mi volt az ami kiváltotta, talán azt hitte végleg itt kell maradnunk ebben a csepp szobában, de nagyon sajnáltam emiatt.
-Legdühítőbb: talán az előzőből fakadt, hogy Zozi semmiben nem akart részt venni... nem tetszett a balatonedericsi Afrika-múzeum (pedig lehetett volna tevegelni), a füredi Hajókikötő, a zánkai Hadtörténeti kiállítás (pedig belülről is megnézhettük az egyik helikoptert) Így már meg sem kíséreltük megnézni Zánkán a dinoszaurusz kiállítást, a Szigligeti várat, a Jeli-arborétumot. Persze ehhez nagyban hozzájárult az is, hogy Marci nem akart megmaradni a babakocsiban, ha pedig megmaradt akkor lehetetlen volt tolni, mert semmi sem babakocsi-barát... (sajnos nem készültünk kendővel vagy bármi háti-hordozóval)
-Legmegnyugtatóbb: viszont imádott kacsákat etetni, szökőkútban ugrálni, ész nélkül száguldozni a motorjával a Tagóre-sétányon, csúszdázni, sarat lapátolni a Balaton parton. ...és ki ne maradjon, fagyizni :)
-Legmosolyogtatóbb: amikor fagyizni mentünk és Zozi "rendelte" a saját fagyiját :) Így hangzott: -Kélek egy dombóc fagyit. Kélek mál egy dombóc fagyit! -Milyet kérsz? -Hát egy dombóc fagyit kélek! Na ennek örömére akkora gombócokat kaptunk, hogy alig tudtuk megenni :) De hasonlóan kedves volt amikor kifelejtették az üdítőjéből a szívószálat és egészen a konyháig ment megkeresni a pincér bácsit :)
-Legmeglepőbb: hihetetlenül jól aludtak mindannyian. 7 előtt nem volt ébresztő :) Marci sem ébredt fél 6-kor.
-Legijesztőbb: a balatoni vihar... hihetetlen erővel tud tombolni. Sajnos egy letört faág pont a mi autónkat szemelte ki landolási helyéül, így még javíttatni is kell majd a motorháztetőt :(
-Legröhögtetőbb: Az egyik strandolás... odaértünk, Apácska felverte a napvédő kicsi sátrat, pancsoltak a picik egy rövidet a part szélén, Zsuzsi elment a játszóházba... és jött egy vihar... percek alatt összepakoltunk én a gyerekekkel egy büfé napernyője alatt vártam Apát, majd körülültük az asztalt és ettünk-ittunk a szakadó esőben. Eddig idilli... Na ez volt a bevezetés, egy óvatlan pillanatban az ölemben ülő Marci felrúgta az asztalt, repült minden, hot-dog, lángos,kávé, apa söre. Már csak nevetni tudtunk az egészen.
-Legek legje: Ismét nyaraláskor növekedett éveim száma. Hát menthetetlenül telik az idő... a naptáramba ezt írtam bejegyzésként: Basszus 40... (a jó csak az, hogy még mindig nem érzem ennyinek magam :D )
-Legkedvesebb: az ágyba kapott kávé és szülinapi ajándék.
De a
-legjobb: amikor végre hazaértünk. Igaznak tűnik a közmondás miszerint: mindenütt jó, de legjobb otthon.
Mindezek mellett jól éreztük magunkat, próbáltuk emlékezetessé tenni ezt a pár napot. De azért a fogadalom megszületett: soha, de soha többé nem megyünk június végén nyaralni.
Képek :)
Nagy-nagy bánatomra hétfő éjjel brutális vihar jött... dörgéssel, villámlással, széllel, jégesővel. Hihetetlen pusztítást művelt a városban. Bosszúságból nekem is jutott, az erkélyen levő virágaimból semmi sem maradt...
