17 évet éltem előző lakóhelyemen Cegléden. Ma is nagyon sok minden odaköt. 4 éve, amikor ideköltöztünk, fájó szívvel hagytam ott azt a várost. ...és bár itt születtem, sőt ezen a lakótelepen nőttem fel, mégsem érzem magam otthon. Hiányzik AZ a hangulat, AZ a pörgés, és nagyon hiányoznak a régi barátok... Nem volt sok belőlük, szám szerint három embert mondanék olyan igazi-igazinak. Persze kedves ismerős rengeteg van, de azokat nem merném barátnak nevezni. Nálam a szó, hogy barát, sokkal többet jelent. Olyan igazi jóban-rosszban, kölcsönösen egymást segítve, egymásról mindent tudva, sokat találkozva, de azért vigyázva, nehogy egymás agyára menjünk. Tehát amikor eljöttünk, akkor nem sejtettem, hogy 15 km ekkora távolság lehet... Persze azt tudtam, hogy megszűnnek azok a beugrok hozzád egy kávéra típusú találkozások, de azt álmaimban sem gondoltam, hogy ennyire eltávolodunk lélekben is. Már nagyon ritkán hívjuk egymást, még ritkábban találkozunk, illetve az egyik -számomra olyan kedves- családdal még ennél is ritkábban... Már nem gondolom úgy, hogy nem zavarnám őket, ha csak úgy beugranék...
...és, hogy miért is jutott az eszembe ez most? Illetve nem most, hanem először karácsonykor. Azóta fogalmazódik bennem a kérdés, hogy vajon mit rontottam el, vajon hol siklott félre... Ugyanis, már régebben észrevettem, ha én nem keresem Őket, akkor bizony hosszú hónapok telnek el, hogy valaki felhívjon, hogy mi újság... Ha fel is hívjuk egymást akkor persze megy a kölcsönös ígérgetés, hogy majd ekkor, majd akkor meglátogatlak, de persze mindketten tudjuk, hogy az az akkor valószínűleg nagyon-nagyon sokára fog eljönni, ha egyáltalán eljön... Így ezen a karácsonyon, bár nagyon sokszor kezemben volt a telefon, hogy hívom, írok, de mégsem tettem. Vártam..., tényleg nagyon vártam... és nem jött... sem egy hívás, de még egy sms sem... Illetve az egyik barátnőm másnap írt, hogy boldog ünnepeket.
Tehát, hol vagytok régi barátok??
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése