Nevessünk is- most anyának van/volt jó kedve...

Múlt héten szerdán fogtam a gyerekeket és Pestre mentünk Apáért, na meg nekem kabátot venni...  Apa dolgozója közelében van egy bevásárlócentrum, oda volt megbeszélve a randi :) annak parkolójában történt.  Klassz parkolóhelyet találtam, épp vettem ki Marcit az autóból és a babakocsiba tettem át, amikor megérkezett a mellettem parkoló autó tulajdonosa - egy hölgy. Kicsit arrébb toltam a babakocsit, hogy el tudjon indulni, mert még Zozi az autóban volt. A hölgy rápillant a kezemben lévő  Marcira és mondja.

-De drága....

Helyeslően bólogattam. Benéz az autóba, meglátja Zozit:

-Kettő van? Jééé ikrek? 

Mondtam: -Neeem, két év van közöttük :)

Erre Ő: -Jaaaa, gratulálok. 

Én meg próbáltam nem túl röhögve meg-és elköszönni...  (azért szerintem látszik a köztük levő korkülönbség)

Másnap...

Marcival a 3 hónapos tanácsadásra siettünk. Tényleg majdnem futva toltam a babakocsit, mert késésben voltunk. Jön Anyu szomszédja, egy idős néni. Rámnéz:

 -Sétálunk? Sétálunk?

Erre én: ...egy kis dombra lecsücsülünk...  :) 

 (na jó valószínűleg meg sem hallotta, mert még nálam is gyorsabban futott)

Ez is-az is

A helyzet minálunk, hogy rohan az idő... én meg utána... Na jó, azért ennyire nem vészes :)

Marci nő, mint a gomba -szerencsére. Úristen, már 3 hónapos elmúlt.... Múlt héten csütörtökön voltunk oltáson-mérésen. 6750 gr és 63 cm... azért egy hónap alatt a 4,5 cm és kicsit több, mint 1 kg nem kevés. Olyan, mint egy kis veréb- folyamatosan tátog :) mindig enne.  Felfedezte a kezét, én meg jókat mosolygok rajta ahogyan rácsodálkozik és gyorsan a szájába gyűri nehogy valaki megelőzze. Hatalmasakat kacag. Szinte mindenkire mosolyog aki fölé hajol. Bár vannak kivételek, vannak emberek akiket összehúzott szemöldökkel szemlélget. Hihetetlen türelmes, bárhova megyünk, nem zavarja, csak tejecske legyen időben. Mostanában volt néhány név- és születésnap a családban, nyúzták rengetegen, Marci csak mosolygott és ezzel természetesen elbűvölt mindenkit.

Zozikám mostanában ismét matricát játszik, rám van tapadva bárhol is legyünk. Nem hajlandó szinte sehova-senkihez bemenni, csimpaszkodik és ha le szeretném tenni nagyon sír... Gondolom csak elmúlik ez is. Régen Zsuzsi is így tapadt amikor ekkora forma volt.  ...és végre beszél, mit beszél dumál... lassan lyukat a hasunkba :) Gyakran kódolva van még a mondanivalója, de egyre többet lehet érteni belőle. Mostmár mennek a bonyolultabb, hosszabb mondatok is. Meséli mi történt. Imád a konyha ablakban leskelődni, (csak olyankor szabad neki amikor ott vagyok vele) várja, hogy jöjjön vonat (odalátni a vasútállomásra) vagy hogy van sok kémény és van amelyik füstöl, vagy nézi az úton elhaladó autókat, hatalmas örömujjongás, ha níínóautó (mentő, rendőrautó) jön véletlenül. Imádja a meséket, legyen bármilyen, olvashatom, mondhatom, vagy a JimJam csatorna mesél. Kezd válogatni, hogy mit akar felvenni... nem jó a focis zokni, most a vonatosat akarja... vagy inkább a házikósat.... de még jobb lenne a felhős... áááá, hiúbb, mint egy lány...  Rajzol- megnevezi... Mit rajzoltál? -Autót, halacskát, apát, csillagot. Néha kicsit felismerhetőek :)) Pláne Apa :D  A legújabb tudomány pedig, hogy felismeri a négy alapszínt (piros, sárga, kék, zöld)

Zsuzsi továbbra is álmodozik... na jó egy aprócska lendületet talán észre lehet venni rajta. De nagyon aprócskát. Kis sikerélmény, hogy múlt héten történelemből szorgalmi feladat volt, egy kis fogalmazást kellett készíteni a következő cím volt megadva: Részt vettem egy holttest bebalzsamozásán. Na elővettünk minden szakirodalmat, leírta ami szerinte fontos, én meg kicsit helyrepofoztam a fogalmazást  és kaptunk egy ötöst rá... Mázlija volt Zsuzsinak, mert következő órán ebből írtak röpdolgozatot és természetesen tudta, arra is ötöst kapott. Legalább a történelem kettesek ki vannak javítva... Hátra van még a környezet és a matek... Na majdcsak az is meglesz... Mindenesetre kicsit tényleg többet foglalkozik a tanulással. (na remélem nem kiabáltam el...)

Mi pedig készülünk teljes gázzal a keresztelőre. Most lesz vasárnap. 28-an leszünk... akár egy kis lakodalom, pedig tényleg csak a legszűkebb család... Lesz néhány apró dolog, csepp meglepetés, amit most azért nem írok le, mert tudom, hogy vannak néhányan a családból akik olvasnak és nem szeretném, lelőni a poént :) Majd remélem tudok jönni egy fényképes beszámolóval utána és akkor részletesen le is írom mi volt, milyen volt a fogadtatás. Forgatókönyv percre ugyanaz, mint két éve Zozinál volt. Remélem a hangulat is hasonló lesz :)

.... és végezetül le kell írnom, mert szabadulni sajnos nem tudok a gondolattól... Ma 3 éve... (aki ismer vagy olvas az tudja, aki meg nem az lapozzon vissza 1 vagy 2 évet) 

Csak  hogy ne sírósan búcsúzzak, egy mosolygó-Marcis kép :) Végre sikerült elkapni a pillanatot egyik reggel játék közben.

Na gyorsan van még egy Zozis is.  (Zsuzsiról mostanság képtelenség értelmes képet készíteni, mert utálja ha fényképezünk és vagy elbújik, vagy grimaszol. Na de egyszer úgyis elkapom :))

Nevessünk is :) Zozi-száj

Hát végre eljött az amire annyira vártam, Zozi első édes be/elszólásai :)

--Anyu vitte le a játszótérre, én az ajtóban nézem ahogy ballagnak a lépcsőn lefelé. Zozi a fordulóból visszaszól: -Anya, mondjad szia Zozó!

--Esténként a nagy mókázás keretében, Apácska mondja neki: -Zozi emeld fel a bal kezedet. Zozi felemeli a jobbot, mondja Apa:- Az a jobb. Erre felemeli a balt, és mondja:- Bal. Emeli a jobb kezét, mondja: -BalJobb.

Áááá már megint elszaladt egy hónap...

...és annyi minden történt, hogy tuti csak a fele fog eszembe jutni. Az meg külön ajándék lesz gyermekeimtől, ha hagyják a felének a felét is leírni...
Tehát: Volt egyszer egy olyan, hogy Marci 2 hónapos... Méricskélés eredménye: 5710 gr 58,5 cm Megkapta az első oltásokat. Dokibácsi nagyon rossz helyre szúrt, mert még ugrott is egyet a kis drágám. Piszokul sírt... (én is) Nyűgös nem volt szerencsére, de aznapra úgy kiütötte magát, hogy az egész délutánt átaludta, este evett és utána megint alvás. Érdekes, hogy aznap nem, de másnapra volt egy kis láza, de a kúptól szépen lement. A combiján a szuri helyén két szép cseresznye nagyságú csomó is lett, de borogattam és két nap alatt elmúlt.
Rengeteget fejlődött, kész kis örökmozgó :) keze-lába állandóan jár :) és akkora lendületet tud venni a lábával, hogy az oldalára tud fordulni. Végre mosolyog is már :) és dumál!!! Imádom :)
..és jelentem Marci semmivel sem különb, mint a bátyuskája, szép lassan odaszokott az ágyunkba... A szoba átrendezése óta egyszerűen nem marad meg 10 percnél hosszabb ideig az ágyában... Próbáltam mindenhogy áttenni, akkor ha alszik, abban a pillanatban ahogy az ágy fölé emelem -még le sem raktam- kipattan a szeme és görbül a száj. (úgyhogy lehet megint szobát rendezünk)
Evészet: roppant érdekesen alakul... már szinte kizárólag cumisüvegből tudom adni a tejet neki azt is Nutritonnal, mert ha szopizik akkor az összeset visszabukja... fejek szorgalmasan, hogy ne kelljen tápszerrel pótolni.
Október végén csavarogtunk egy nagyot :) Zolinak észak-dunántúlon volt úgy dolga, hogy csak két napra tudta elosztani. Gyorsan szereztem Sopronban a posta vendégszobáinál szállást, és elkísértük. Csodaklassz volt. Bár nem városnézés volt, mert jó sokat autóztunk, de akkor is nagyon jó volt végre kimozdulni kicsit. A kicsik is meglepően jól bírták. Marci szinte csak eszik-alszik üzemmódra váltott, Zozi pedig már tudta értékelni a látnivalókat, lenyűgözte minden érdekesség.
Segítsetek légyszi!!  Most, hogy Zozi már megszokta, hogy kistesó van, úgy gondoltam kicsit rágyúrhatnánk a bilizésre. (próbálkoztam korábban is, de annyira nem volt még érett rá) Hát csúfos kudarcot vallottam... egyszerűen olyan szinten tiltakozik ellene, hogy az nem is kimondható. Már régen megvettük a bilit, tudja is, hogy mire kell(ene) használni, de nem hajlandó ráülni. Egyszer-kétszer ruhában ráült, de már ugrott is fel róla... Vettünk wc ülőkét is, azt a létrás fajtát, azt is elmondja, hogy hova kell tenni a tappancsát és csüccs... de ennyi... Ha pisis vagy kakás a pelenka akkor szól, tehát ezzel sincs baj. Ha leveszem róla és nem adok rá másikat akkor ordítva hozza a szekrényből, hogy adjam rá... Azt nem merem, hogy rajta hagyom a koszos pelust, mert borzasztó érzékeny a bőre. Valakinek valami ötlete??
Zsuzsival küzdünk... nem akar tanulni... egyszerűen csak ül a könyv fölött és bámul. Ezt képes délután 2-6-ig folyamatosan tenni. Ha ki akarom kérdezni, még nem tudja, ha kérdezem miért akkor mert nem tudja megtanulni... ha szépen szólok úgysem jó, ha csúnyán akkor sem... Tudom, kamasz, tudom így lázad, hogy figyeljek jobban rá, de ha ott ülök mellette és próbálom magyarázni, akkor sem tudja még azt sem visszaismételni amit én mondtam... Várja, hogy megoldjam helyette a feladatokat (naná, hogy nem oldom meg) Csak álmodozik közben és látszik, hogy nem figyel... (az agyam meg ilyenkor szokott eldurranni) Az az elkeserítő, hogy mintha nem is érdekelné az egész... hogy mi lesz később, ...hogy hova fog menni majd továbbtanulni...
...és akkor néhány kép is...



Zozikám olvas :)







Pasijaim :) itt Marci még nagyon apró...







Találóskérdés: ki van a dobozban?





 Ez már majdnem mosoly... az igazit még nem hagyta megörökíteni...







Egy nagyon csibész Zozó :)




 

Itt abban mesterkedik, hogy tud befeküdni az ágyneműk helyére...



 

 ...hát így :)






És végül, Apácskánk szó szerint árkon-bokron át küzdötte magát, hogy enyémek lehessenek :)