2010. május 2., vasárnap

Óóó én mimóza...


Jó néhány éve megtanultam ezt a verset, de nem tudom  elmondani... már az olvasásától is sírva fakadok...

Dsida Jenő: Hálaadás
Köszönöm Istenem az édesanyámat!Amíg ő véd engem, nem ér semmi bánat.Körülvesz virrasztó áldó szeretettel,Értem éjjel-nappal dolgozni nem restell.Áldott teste, lelke csak érettem fárad,Köszönöm Istenem az édesanyámat!Köszönöm a lelkét, melyből reggel, esteimádság száll Hozzád, gyermekéért esdve.Köszönöm a szívét, mely csak értem dobbanitt e földön senki sem szerethet jobban!
– 
Köszönöm a szemét, melyből jóság árad,Istenem köszönöm az édesanyámat!Te tudod, Istenem – milyen sok az árva,Aki oltalmadat, vigaszodat várja.Leborulva kérlek: gondod legyen rájuk,Hiszen szegényeknek nincsen édesanyjuk!Vigasztald meg őket áldó kegyelmeddel,Nagy-nagy bánatukat takard el, temesd el!Áldd meg édesanyám járását-kelését,Áldd meg könnyhullatását, áldd meg szenvedését!Áldd meg imádságát, melyben el nem fárad,Áldd meg két kezeddel az édesanyámat!Halld meg jó Istenem, legbuzgóbb imámat:
Köszönöm, köszönöm az édesanyámat! 
 

Minden édesanyának kívánok nagyon boldog anyák napját. ...és köszönet az Apáknak is, akik anyává tettek minket!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése