Tudom, emlékszem, adós vagyok egy majd' egy hónappal ezelőtti ultrahang beszámolóval... írom ám, ...csak ...
Tehát: amikor az integrált teszt eredményét megküldte a Magzati Diagnosztikai Központ, küldtek a levelükben egy ajánlatot uh. vizsgálatra is. Mindenképpen el szerettünk volna menni máshova is, no nem azért mert nem bízunk a dokibácsink tudásában, hanem több szem többet lát alapon más is kukkantson Marci fiúnkra. Itt ebben az intézményben nagyon hozzáértő orvosokat véltem, mint kiderült nem tévedtem, tényleg szuper segítőkészek voltak és szerintem a tudásuk legjavát adták. Miután délutáni időpontot kaptunk, így szerencsére Zsuzsit is tudtam vinni :) Amikor hazaért a suliból gyorsan útrakeltünk, Apácskánkat megvártuk a dolgozója előtt, és mentünk kukucskálni. Azaz szó szerint megszálltuk a rendelőt... de nagyon jó fejek voltak ezt sem vették zokon. Zolikám hihetetlen bömbölésbe kezdett amikor átadtam apukájának és lefeküdtem az ágyra... de gyorsan sikerült megvígasztalni és amikor Marci feltünt a nagy képernyőn, nemes egyszerűséggel rámutatott és közölte: baba :) Úgyhiszem mindannyian elvarázsolódtunk nem is kicsit. Számolgattunk ujjacskákat, hallgattunk szívhangot, megnéztük az apró porcikákat. Szerencsére minden rendben találtatott. Kb egy héttel nagyobb. mint a terhesség kora, tehát várhatóan ismét elfelejthetjük a legkissebb méretű babaruhákat :) Ismét megállapításra került, hogy Marcink még mindig fiú :D (szerencsére nem múlt el neki) Legalább annyira nem szereti, hogy macerálják, mint bátyuskája, mert ő is próbált elbújni, hátat fordítani. Akkor épp fejjel lefelé tartózkodott, de miután érzéseim szerint folyamatosan szaltózik a pocakomban így ez csak pillanatnyi állapot volt. Szerintem hihetetlenül hasonlít Zozira, Zoli szerint minden baba ugyanolyan az ultrahangképen... Kaptunk 9 színes képet és természetesen hogy az utókor -és persze a rokonság- is láthassa dvd-re íródott a vizsgálat.
Íme a Marci-képek (természetesen kattra megnőnek)
...egy pont 20 hetes pocakfotót... azóta már sokkal hatalmasabb...
...két Apa-Zozi együttalvóst...
...halsímogatóst...
...anyáknapos meghatódóst...
...ahol Apácskától kapott csokor mellett jól látni, hogy kaptam még 3 (!) szál rózsát is gyermekeim nevében... igen, Marcitól is :)
Közben ezerrel készül a babaszoba... Szobacsere ugyanis megtörtént, Zsuzsié már majdnem kész, a fiúké pedig alakul. Továbbra sem szeretek sem festeni, sem átrendezni, sem pakolni... sőt kimondottan gyűlölöm a vele járó felfordulást,... a dobozokat,... a felhalmozódott és elmaradt házimunkát... stb... Terveim szerint erről is lesznek képek... majd... türelem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése