2010. május 26., szerda

Mostmár tuti kutyaeledel leszek...


...avagy beszóltam már megint egy kutyásnak...
Az tény, hogy nem vagyok egy olyan őrült nagy kutyabarát, de elviselem őket, sőt némelyiket szeretem is. Csakhogy vannak dolgok amiket nehezen viselek. Ilyen a kutyapiszok...
Lakótelepen élünk, bár ez nem egy olyan túlzsúfolt fajtából való, de nem is csendes kertváros. Birkózunk az összes nehézségével és próbáljuk megtalálni a szépségeit is ennek a létnek... nem könnyű. Amikor ebbe a lakásba költöztem, nagyon örültem annak a kis zsebkendőnyi zöldnek amit akkor látok, amikor a konyhában vagyok. Tavasszal tele pitypanggal, százszorszéppel igen kellemes látvány.Szerencsére az önkormányzat rendszeresen nyíratja a füvet, így az gondozott. Itt szoktak focizni a nagyobb fiúk délutánonként, itt próbálgatják az aprók az első lépéseiket, télen itt épülnek a hóembercsodák és jégkunyhók, itt tanultuk meg fújni a pitypang magvait.  ...és ide járnak a kutyások is... Sajnos gátlástalanul itt végeztetik el a kutyáik szükségletét és utána mint ha mi sem történt volna tovább állnak... Egyetlenegy kutyatulajdonos van, aki kezében ott a zacskó és összetakarít kedvence után. Már nem egyszer jártunk úgy, hogy cipőmosás lett a fűben hancúrozás vége. Persze azon kívül, hogy gusztustalan roppant bosszantó is, hogy elveszik ezt a kis területet a gyerekektől. Nem vagyok kutyás, de úgyhiszem nekik mindegy, hogy az árokparton végzik a dolgukat vagy máshol, de véleményem szerint illene összeszedni a gazdájának a végterméket. Ha látom, szólni szoktam. Pontosabban kérdezni, hogy esetleg dobjak-e le egy zacskót. Volt aki észbekapott és papírzsepivel összekotorta, de általában sértésnek veszik és visszaszólogatnak. Nem érdekel, mert ha csak néhány összeszedné, már az is eredmény lenne.  No ma egy fiatal kölyöknek szóltam épp, akinek a kb.80 kilós kutyája nem kis rakást hagyott maga után. Hát az, hogy nem arattam sikert a zacskókínálással az nem kifejezés, pedig tényleg nem csúnyán kérdeztem... Szó szót követett a vége pedig az lett, hogy ígéretet kaptam rá, hogy rámuszítja a kutyáját, ha találkozunk. Tehát, ha nem jönnék akkor megettek a kutyák... :)  (legalább jól laknak szegények)

2010. május 10., hétfő

Ha...


...még nem lenne mára belőlem elég... Régi-új kedvenceim, közülük is a mostani legaktuáliasabb...



Képes-szövegelős...


Tudom, emlékszem, adós vagyok egy majd' egy hónappal ezelőtti ultrahang beszámolóval... írom ám, ...csak ...
Tehát: amikor az integrált teszt eredményét megküldte a Magzati Diagnosztikai Központ, küldtek a levelükben egy ajánlatot uh. vizsgálatra is. Mindenképpen el szerettünk volna menni máshova is, no nem azért mert nem bízunk a dokibácsink tudásában, hanem több szem többet lát alapon más is kukkantson Marci fiúnkra. Itt ebben az intézményben nagyon hozzáértő orvosokat véltem, mint kiderült nem tévedtem, tényleg szuper segítőkészek voltak és szerintem a tudásuk legjavát adták. Miután délutáni időpontot kaptunk, így szerencsére Zsuzsit is tudtam vinni :)  Amikor hazaért a suliból gyorsan útrakeltünk, Apácskánkat megvártuk a dolgozója előtt, és mentünk kukucskálni. Azaz szó szerint megszálltuk a rendelőt... de nagyon jó fejek voltak ezt sem vették zokon. Zolikám hihetetlen bömbölésbe kezdett amikor átadtam apukájának és lefeküdtem az ágyra... de gyorsan sikerült megvígasztalni és amikor Marci feltünt a nagy képernyőn, nemes egyszerűséggel rámutatott és közölte: baba :) Úgyhiszem mindannyian elvarázsolódtunk nem is kicsit. Számolgattunk ujjacskákat, hallgattunk szívhangot, megnéztük az apró porcikákat. Szerencsére minden rendben találtatott. Kb egy héttel nagyobb. mint a terhesség kora, tehát várhatóan ismét elfelejthetjük a legkissebb méretű babaruhákat :) Ismét megállapításra került, hogy Marcink még mindig fiú :D (szerencsére nem múlt el neki) Legalább annyira nem szereti, hogy macerálják, mint bátyuskája, mert ő is próbált elbújni, hátat fordítani. Akkor épp fejjel lefelé tartózkodott, de miután érzéseim szerint folyamatosan szaltózik a pocakomban így ez csak pillanatnyi állapot volt. Szerintem hihetetlenül hasonlít Zozira, Zoli szerint minden baba ugyanolyan az ultrahangképen... Kaptunk 9 színes képet és természetesen hogy az utókor -és persze a rokonság- is láthassa dvd-re íródott a vizsgálat.

Íme a Marci-képek (természetesen kattra megnőnek)































...egy pont 20 hetes pocakfotót... azóta már sokkal hatalmasabb...







...két Apa-Zozi együttalvóst...













...halsímogatóst...








...anyáknapos meghatódóst...

...ahol Apácskától kapott csokor mellett jól látni, hogy kaptam még 3 (!) szál rózsát is gyermekeim nevében... igen, Marcitól is :)








Közben ezerrel készül a babaszoba... Szobacsere ugyanis megtörtént, Zsuzsié már majdnem kész, a fiúké pedig alakul. Továbbra sem szeretek sem festeni, sem átrendezni, sem pakolni... sőt kimondottan gyűlölöm a vele járó felfordulást,... a dobozokat,... a felhalmozódott és elmaradt házimunkát... stb... Terveim szerint erről is lesznek képek... majd... türelem...

2010. május 2., vasárnap

Óóó én mimóza...


Jó néhány éve megtanultam ezt a verset, de nem tudom  elmondani... már az olvasásától is sírva fakadok...

Dsida Jenő: Hálaadás
Köszönöm Istenem az édesanyámat!Amíg ő véd engem, nem ér semmi bánat.Körülvesz virrasztó áldó szeretettel,Értem éjjel-nappal dolgozni nem restell.Áldott teste, lelke csak érettem fárad,Köszönöm Istenem az édesanyámat!Köszönöm a lelkét, melyből reggel, esteimádság száll Hozzád, gyermekéért esdve.Köszönöm a szívét, mely csak értem dobbanitt e földön senki sem szerethet jobban!
– 
Köszönöm a szemét, melyből jóság árad,Istenem köszönöm az édesanyámat!Te tudod, Istenem – milyen sok az árva,Aki oltalmadat, vigaszodat várja.Leborulva kérlek: gondod legyen rájuk,Hiszen szegényeknek nincsen édesanyjuk!Vigasztald meg őket áldó kegyelmeddel,Nagy-nagy bánatukat takard el, temesd el!Áldd meg édesanyám járását-kelését,Áldd meg könnyhullatását, áldd meg szenvedését!Áldd meg imádságát, melyben el nem fárad,Áldd meg két kezeddel az édesanyámat!Halld meg jó Istenem, legbuzgóbb imámat:
Köszönöm, köszönöm az édesanyámat! 
 

Minden édesanyának kívánok nagyon boldog anyák napját. ...és köszönet az Apáknak is, akik anyává tettek minket!