... rengeteg dolog összegyűlt megint.
Akkor hát... A legfontosabbal kezdem, Manókám mászik :) de mint a villám úgy ám :) édes kis birodalmi lépegető, csak úgy csattog a kis tenyere a földön :) Természetesen mindig a lábam alatt van, vagy a hátam mögött, így minden idegszálammal azt kell figyelni, hogy épp hol van és mit csinál. Természetesen felfedezte a tiltott dolgokat is, mint például a cd/dvd állvány (van belőle 3) Virágtartó (ettől nagyon félek, mert elég nagy méretű virágok vannak rajta, de azthiszem ki lesznek lakoltatva az erkélyre nyárra) Így aztán mint egy gép azt ismételgetem, -Zolikám nem szabad, -Ezt ne csináld, nem szabad. Olyankor rámnéz és persze ugyanúgy csinálja tovább. Még egy kicsit a mászásról, tegnap reggel -már felöltöztetve- letettem a szobájában a földre, jöttem-mentem, Zsuzsi is felébredt, Zolikám hatalmas örömujjongás közepette megrohamozta a szobáját. Annyira édes volt, ahogy örült Zsuzsinak :)
Végre vettünk etetőszéket is. Jó nehéz választás volt, meg jó sokba is került, de legalább olyan, mint amit megálmodtunk. Jól elvan benne, eljátszik a tálcájára tett dolgokkal. Bár a legnagyobb szórakozás mindent ledobálni és utána rácsodálkozni, hogy került fel ismét a tálcára :)
Ha már etetőszék... etetés... próbálkozunk mindenfélével :) Három befutó van eddig, a sütőtök csirkével, ez a kedvencek kedvence, második a levesből kiszedett répa+krumpli ha van hozzákeverve egy kis tejcsi (természetesen anyáé) illetve kaptunk a Hipptől kóstolókat, ebből a vaníliás jóéjszakát tejbedara. Na ez nagyon ízlett. Ezen felbuzdulva főztem neki a fagyóból elővett tejcsiből tejbegrízt. Az is ízlett nagyon. Múlt pénteken pedig, sóskát kapott. Ez azért nagy szó, mert én már a látványtól és az illatától is rosszul voltam (bocs aki szereti). Szóval, fogtam a kezemben a kész főzit, és mondtam Zolikámnak, hogy teljes mértékben meg fogom érteni, ha nem kéri. De kérte. Mitöbb még tátotta is a száját. No, most vagy annyira éhes volt, vagy ízlett neki. Gyorsan elújságoltam sms-ben Zolinak meg Anyunak, hogy mostmár tuti nem hasonlít semmiben sem rám a fiam, mert még a sóskát is megeszi... A válaszok pedig így hangzottak. Anyu: -Ebben a korban még te is megetted, csak miután önállóan enni kezdtél onnan kezdve nem. (hm biztató...) Zoli: -Örülök, hogy eszik a kölök és hidd el rád is hasonlít. (különben meg csak az mondja, hogy hasonlít rám aki bókolni akar) Szóval eszeget végre a Drágám. A legfontosabb persze, hogy legyen kéznél a cici, persze ellenőrzi naponta többször is, nehogy elvesszen valahol. Számomra nagyon fontos, hogy minnél tovább szopizzon, ezért nagyon örülök neki, hogy bármilyen más étellel is kínálom meg Manókámat, utána mindig cicit kér. Azthiszem ez olyan lelki kötődéses dolog ez nálunk. Imádom szoptatni, mert olyan átéléssel teszi, hogy már látványnak is gyönyörű. Imádom, hogy olyankor annyira közel vagyunk egymáshoz, megszűnik a külvilág, szívom be az illatát, nézem a buksiján az apró izzadságcseppeket, mert ez kérem szépen nagy munka ám... :) ... és nem utolsósorban imádom, ahogy szopi után elégedetten rámnéz, vagy egy tejcseppel a szája sarkában ellazultan, mosolyogva elalszik.
Készültem pár képet feltenni, ezeket is pótolom. (tudjátok, kattra nőnek)
Mama (Apa Anyuja) ölében csodálta a nagy vizet:
Így mentünk csavarogni amikor jóidő volt, nem is állta meg szó nélkül senki, hogy milyen szép. (én meg híztam vagy két kilót bizti)
Húsvétkor a frizurának is tökéletesnek kell lenni :)
Itt meg mi négyen szintén húsvétkor. A kép időzítővel készült, a fényképező az ágy előtt volt a vasalóasztalon :))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése