Boldog szülinapot "kis"lányom!!
2015. február 19., csütörtök
2015. február 18., szerda
Mosolyra fakasztó :)
Zoziék sok verset tanulnak mostanában a suliban. Bár a napköziben az összes házi feladatot megtanulják, de megesik, hogy a verseket át kell még venni. Ilyenkor Marci is itt sertepertél körülöttünk. Mivel mostanában egyre jobban szivacs üzemmódra vált, szinte néhány elolvasás után mondja ő is velünk. Ilyen volt a Török és a tehenek is. Persze segíteni kellett egy kicsit, de nem is olyan könnyű vers, mint amilyennek látszik :-)
2015. február 17., kedd
Amikor...
...naná, hogy két nap múlva a másik kincs szeme is a láztól csillogó...
...azt, hogy alig élsz már észre sem veszed...
...csak a hajtás, a munka... de az összes gondolatod máshol van...
...áldás, hogy van Mami aki segít gyógyítani, vigyáz rájuk...
...már azt hiszed fellélegezhetsz, mert jól vannak...
...de nem...
...délben jön a telefon, hogy újra lázas...
...szökés a munkahelyről, hogy orvoshoz vidd...
...kikönyörgött, kicsikart, kihisztizett egyetlen nap amíg otthon ápolhatod...
...nehéz... most nagyon nehéz...
2015. január 23., péntek
Félévi bizonyítvány
Micsoda öröm olvasni... :-)
Dicséretben részesült: matematikából és ének-zenéből.
Kiválóan megfelelt: ...nem sorolom... az összes többi tantárgyból :-)
2015. január 9., péntek
2015. január 5., hétfő
Óóó, de pasi :-D
Szombaton kirándulni szerettünk volna... naná, hogy akkor esett a hegyekben ónoseső, és fújt erős, metsző, hideg szél... nem mertünk elindulni.
Helyette némi elemózsiával pakoltuk meg a bevásárló kocsinkat egy közeli bevásárló központban.
Itt történt a címadó kis epizód is.
A húsospultnál álltam sorban amikor arra lettem figyelmes, hogy Marci először kicsit bátortalanul, majd egyre bátrabban integet egy kislánynak. Kb 3 éves lehetett, a szülei bevásárló kocsijában állt.
Az integetést felváltotta egy óvatos puszidobás, ami nem maradt viszonzatlanul. Mindketten kacagtak hangosan. Édesek voltak. Majd Marci egy hirtelen mozdulattal odaszaladt egy puszit adott a csöpp lánynak, majd visszajött. ...épp végeztem, indultunk. Még intettek egymásnak egy utolsót :-)
Később kérdeztem Marcit, hogy ismeri-e a kislányt. A válasz: -Nem. De olyan szép lány volt. :-)
2015. január 4., vasárnap
Még kicsit december 3.rész: Szilveszter
Két ünnepközt munka volt... Apának is, nekem is. Mi ilyenkor nem kapunk szabit már... ez van...
Szilveszterkor nem is terveztünk semmi különlegeset, otthoni bulizgatást csak.
A 31-e rövidített munkanap volt. Amikor hazaértünk mindannyian, készítettünk salátákat és sonkatekercseket. Volt üdítő, pezsgő.
Bulihangulat igazából csak akkor lett amikor lementünk a régi profi-parkolóba hogy tüzijátékozzunk. Még nem volt túl késő sem, mert nem akartuk a fáradtságtól nyűglődő gyerekeket húzni-vonni.
Zozi imádta, tátott szájjal nézte :-) Marci nem szerette... a második durranásnál ordítva kérdezte ugye nincs több... befogtam én is a fülét, így kicsit jobban tűrte. (másnap ő volt a legnagyobb szájú, hogy milyen klassz volt a tüzijáték)
Ezután társasoztunk, ettünk, próbáltuk eltölteni a hátralévő időt az évből. Zozi kivételével szép sorban mindenki kidőlt.
Éjfél előtt pár perccel riadót fújtam. Marcit nem lehetett felrázni sem :-) így vele csak reggel koccintottunk.
Mi viszont pezsgőt bontottunk.
A gyerekek ablakából remekül lehetett látni sok tüzijátékot, azokat nézegettük sokáig.
Mi így köszöntöttük az új évet.
2015. január 3., szombat
Még kicsit december 2.rész: Apácska szülinapja
Épp csak szusszanunk karácsony után, máris itt a következő ünnep: Apa szülinapja.
Idén az volt a kívánsága, hogy kiránduljunk. Jó választás volt. Nem tudta előre, de volt meglepi is.
Nati barátnőm (még a koleszos évekből a barátság) segítségére volt szükségem. Sok minden más mellett bőrrel is foglalkozik. Így nem volt kérdés, hogy Ő készíti el Apácskának az új ijász alkarvédőjét. Szuper szépre sikeredett. Itt is köszönöm Nati ♥
A kirándulás sem maradt el. Bár aznapra ígérték a havazást nem tántorított el minket útnak indultunk. Agárd volt az uticél. Azon belül a thermálfürdő. Már néhányszor megfordultunk itt, most sem volt csalódás. A gyerekek is jól érezték magukat. Bár nem épp vizibolha egyik sem... a végére nagyon belemelegedtek a pancsolásba.
Nagyon szimpatikus, hogy van egy játszóház is az apróknak, így nem okoz gondot, ha épp ki szeretnénk vinni őket a vízből. Elég egy száraz fürdőnadrág és mehet a tombolás.
Na az én két kispasim úgy kiáztatta és kitombolta magát, hogy alig hagytuk el Agárdot már aludtak is :-) Legalább nem kérdezték meg ezerszer, hogy mikor érünk már haza... :-)
Szuper nap volt. Sok-sok hasonló vidám szülinapot kívánok még! Bár a torta elmaradt... de majd pótoljuk valami sütivel :-)
Még kicsit december 1. rész: Karácsony
Délelőtt díszítettük a fát közösen. A nap olyan melegen sütött, hogy az erkély ajtó tárva-nyitva volt egész nap. Normális képet sem tudtam készíteni...
Édesek voltak a fiúk :-) annyira de annyira lelkesen díszítettek, pakoltak, hogy le a kalappal.
Amikor volt némi hangoskodás elég volt annyit mondani, hogy megijed a Jézuska és nem jön... végülis már napok óta ez volt a vesszőparipám...
Délután szépen felöltöztünk és megnéztük Maminál (Anyukám) volt-e már a Jézuska, mert hozzánk még nem érkezett meg.
A kicsik előre mentek a lépcsőházba, mi addig Apácskával beóvatoskodtuk az ajándékokat a fa alá.
Ott volt az Öcsém és a Bátyám is :-) kicsit sztorizgattunk, aztán siettünk megnézni mi a helyzet otthon.
Csak néztük őket, az örömüket, a csillogó szemeiket. Jó volt látni hogy még hiszik a csodát. Még annyira lelkesek. Olyan jó ez így.
Mi nagyok pedig beszélgetünk.