Amikor...

...már azt hiszed megúsztátok... akkor támad a láz, az orrfolyás, a köhögés, a fájdalom...
...naná, hogy két nap múlva a másik kincs szeme is a láztól csillogó...
...azt, hogy alig élsz már észre sem veszed...
...csak a hajtás, a munka... de az összes gondolatod máshol van...
...áldás, hogy van Mami aki segít gyógyítani, vigyáz rájuk...
...már azt hiszed fellélegezhetsz, mert jól vannak...
...de nem...
...délben jön a telefon, hogy újra lázas...
...szökés a munkahelyről, hogy orvoshoz vidd...
...kikönyörgött, kicsikart, kihisztizett egyetlen nap amíg otthon ápolhatod...
...nehéz... most nagyon nehéz...

Egy kétségbe esett, elkeseredett estén íródtak ezek a sorok... Piszkozatba tettem, mert minek nyafogjak... de hát ez van... ezek is mi vagyunk... Az elmúlt két hetünk erről szólt. De szeretném azt hinni, hogy kész, vége, túl vagyunk rajta.

Kicsit összekaparom magam... és majd jövök. ...mert történnek mosolygósabb dolgok is.