Zeneiskolás évzáró

No ez is megvolt :-) 
5-kor kezdődött,  hát mi jóóóó korán, már fél 5-kor ott voltunk.  Szerettünk volna az első sorok valamelyikében ülni. Bár fogalmam sincs miért, hiszen most Zozi nem lépett fel.  Biztosan a szokás hatalma :-)
Aztán jött a koppanás...  Nem a díszteremben, hanem az udvaron tartották.  Ráadásul nem voltak székek, csak olyan álldogálós ünnepség volt. 

Az ajándékot még a műsor előtt odaadtuk.  Nagyon örült neki G. Bácsi.  Körbemutogatta gyorsan mindenkinek :-) 

Szerencsére a műsor nem volt túl hosszú.    Néhány darabot eljátszottak a nagyobb gyerekek.  Közepesen hosszú szöveg az Igazgatótól és mehettünk a bizonyítványt átvenni. 
Kapott Zozi egy oklevelet és jutalom könyvet is.  Két előképzős éven túl vagyunk.

A lényeg a bizonyítványban olvasható: Első évfolyamba léphet. 

Az utolsó nap

Hát ez is eljött. Az utolsó nap az iskolában, óvodában. 
A fiúk már nagyon várták.  Hát én nem annyira.  Bár könnyebb lesz,  mert nem kell tanulni,  de nem leszek itthon velük. Ugyanúgy kell reggel 6-kor ébreszteni őket, ugyanúgy sietni, hogy 7.00-kor kilépjünk az ajtón. Csak nem oviba,  suliba mennek, hanem Mamihoz, Mamához.  Ebben iszonyatosan nagy szerencsénk van,  hogy van aki vigyázzon rájuk.  Nem is tudnám hogy lenne, ha nem lennének.

Az utolsó napokban mindentől búcsúzott Zozi.  Minden nap elmondta, hogy ma van az utolsó úszás,  rajz, informatika, ... stb.
Tegnap hazaköltöztünk a suliból,  ma már csak néhány dolog maradt.  Ide már csak az évzáró után,  a bizonyítványosztásra jövünk fel.  Harmadik osztályt a "nagyiskolában" járják már. 

Marci teljesen meglepett, az utolsó napokban békét kötött az óvodával. Az utolsó két héten először őt kellett vinni,  csak utána Zozit. Nekem jobb volt így, nem kellett cikáznom a városban reggelente. 
Már csak játszottak,  kirándultak,  sportnapoztak.
Ma reggel őt is kiköltöztettem. Már csak az maradt, ami rajta volt. 

A hét végére elvarrjuk az összes szálat.
Holnap zeneiskolában lesz évzáró.  Vasárnap az iskolában. Ott majd még elbúcsúzunk a tanító nénitől.
Készülnek a gyerekek egy kis műsorral.
 
Kíváncsi vagyok milyen lesz a bizonyítvány.  Gondolom nagy meglepetés nem ér majd.  Legalábbis remélem. 

Még megemlítem,  mert nagyon kikívánkozik... Van némi keserűség bennem.
Van a városban egy rendezvény ilyenkor tanév végén.  (most 3.-án volt)  Polgármesteri fogadás kiváló diákoknak.  Azok a diákok kapnak oklevelet,  akik kitűnő tanulók és valamilyen tanulmányi versenyen helyezést értek el. Illetve a sportolók. Hát most Zozi vagy nem lesz kitűnő,  vagy nem volt elég az országos szavalóverseny különdíja... Ugyanis ő sajnos nem kapott meghívást a rendezvényre. Nagyon szomorú is volt miatta...  Nem könnyű megértetni vele,  hogy attól még számunkra nagy dicsőség,  hogy ilyen ügyes, és igenis megéri részt venni a versenyeken. 
Hát ez van... 

A zeneiskolába a Tanár bácsinak kreatívkodtam ajándékot. Ha néni lenne egyszerűbb lenne,  kapna virágot... De mit lehet egy Tanár bácsinak adni?  Hát,  nekem nagy barátom a Gugli,  most is segített, nagyon jó ötletet adott. Ma végre el is készült.  Remélem tetszik majd.  Ha nem akkor megesszük és megisszuk. 
(egy üveg pezsgő a váz)

Azt még nem is írtam...

...hogy csütörtökön volt Zozinak a zeneiskolában a hangszeres vizsgája.
De nem is itt kezdem...

Szerdán amikor mentem érte az iskolába,  a legnagyobb meglepetésemre táskával a hátán a kapuban várt.  (általában vagy még nem jött le a teremből vagy úgy kell előkaparni az udvaron lévő játszótérről)
Elég volt egy kérdő tekintet a tanító néni felé,  szinte magától mondta,  hogy csak fáradt,  mert sokat tanultak.
Háát hittem is, meg nem is...  De inkább nem...
Az autóban aztán Zozi kibökte, hogy fáj a feje...  Na köszi,  tuti elkapta Marcitól a betegséget.  (doktor néni meg csak péntek reggel lesz...) 
Láza nem volt,  de csillogtak a szemei.
Kapott egy nurofent, ettől jobban is lett. Éjjel némi hőemelkedése volt csak.
Csütörtök reggel ment ő is Mamihoz.

Igen ám,  de csütörtökön 4-kor volt a hangszeres vizsga... 
Úgy terveztem,  hogy délben aludjon ő is,  kb fél 3-kor kap egy nurofent,  és úgy  pont jól fogja érezni magát, kibírja azt a fél órát. 
Majdnem így is volt.

Hívtam -volna - többször is G.bácsit a citera tanárt, hogy vegye Zozit előre,  de nem vette fel a telefont. Végül 4 előtt visszahívott.  Mindent megbeszéltünk.

Pár perccel később odaért Zozi és Apa, Ők is mondták neki,  hogy gyorsan le kellene zavarni ezt a vizsgát.
Így is volt,  Zozi remekelt,  nagyon megdicsérte mindenki. 
Bizonyítványért majd mehetünk amikor az évzáró lesz.

Hétfőn le kell adni a citerát...  Pedig már úgy megszoktam,  hogy minden nap hallom Zozit játszani.

Kevésbé izgalmas napokat szeretnék mostmááár.  De még jön az évzáró, zeneiskolás évzáró,  egy ballagás, Marci kirándulás,  Marci sportnap.

Na mostmááár....

...elég volt.... 

Mi "jobb" egy beteg gyereknél.....?
Nanáá,  két beteg gyerek...

Gyermeknapi pillanatképek.. .

Napok óta szeretném megírni, de a technika ördöge ellenem van... 

Jó kis buli volt. Bár egy nappal megelőzte a gyereknapot, de így utólag jobb is. (Marci vasárnap hajnalra beteg lett)

A városban két rendezvény is volt egyszerre szombaton. A Penny szervezett egy családi napot. Ott kezdtünk,  reggel.  Szerintem jól tettük,  hogy korán mentünk. A fiúk mindent kipróbáltak... többször is :-)
Külön pozitívum,  hogy sátor alatt volt tartva,  így nem sütötte szét az agyunkat a nap. Dél elmúlt mire sikerült rábeszélni a fiúkat, hogy menjünk haza...

A másik a városi gyereknap volt, oda délután mentünk ki. Na ott is szuper volt. Marci játszóházazott, homokozott.  Zozi körhintázott,  végig ment egy kötélpályán.  Aztán ki sem maradhatott volna a kitelepült kukásautó kipróbálása,  a Judos fiúk-lányok lefárasztása, az agyagozás, a vattacukor, a limonádé.

No valami ilyesmi volt :-)  Nagyon elfáradtak,  bevallom én is....  De nagyon nagyon jól éreztük magunkat. 

Képek :

Gyermeknapra

Keller Mariann: Ma még a tiéd

Ma még teljesen a tiéd,
Szeme éhesen kéri meséd.
Ma még, ha fél hozzád fut,
Két karod néki védelmet nyújt.

Ma még esténkét betakargatod,
Őt, ki néked éjjeled, nappalod.
Ékes, szép szavakkal dicséred,
Öleddel oltalmazod, s félted.

Ma még le tudod törölni könnyét,
Megsokszorozhatod örömét.
Vágyik jóindulatodra, lényedre,
Két kezedre, hogy felnevelje.

Hatalmad ma még korlátlan fölötte,
Nem nézi szavad, mi lapul mögötte.
Szeme kérdőn tereád figyel,
Apró dalokkal néked énekel.

De talán holnap, mire felébred,
Üres fecsegéssé válik beszéded.
Társakat, pajtásokat másutt keres,
De ma még, ma még a gyermeked.

Legyen rá időd, vele nevetni,
Lépj vele az úton, a dolgod vezetni,
Mert a gyermekévek fecskeszárnyak,
Suhanva lobbannak a nyárnak.

Mire felkapod fejed kirepülnek,
Észre sem veszed, s már felnőnek.
Ma még egészen, teljesen tiéd,
Öleld át, ringasd gyermek- szívét.

Anyák napja és évzáró Marcival

Jó régóta vártunk erre a napra, de csak eljött ez is. 
Azért van ennyire későn,  mert egyszerre tartják az anyák napi ünnepséget és az évzárót.
Bár már néhány verset, éneket hallottam ahogy Marci itthon játszás közben mondogatta, így edződtem is.

Kicsit sűrű volt a program aznap, mert pont arra a délutánra esett Zozi szolfézs év végi bemutató órája,  de szerencsére nem volt fedés a kettő között. A terv az volt,  hogy Marci marad az óvodában ebéd után, mert így volt a legnagyobb esélye, hogy alszik...  (naná, hogy nem aludt)

Amikor Zozinál végeztünk, Ő is jött haza velem.  Beugrottunk Marciért,  hazamentünk, gyors zuhany, szép ruha, indulás.... Azaz meg is torpantunk az ajtóban,  mert ömlött az eső.  Olyan zápor kerekedett,  hogy öröm volt nézni.  Illetve az lett volna,  ha negyed óra múlva nem kellett volna az óvodában lennünk. 
Ünneplő ruha le, esőruha fel és szaladjunk.  Ugye sok értelme volt hazamenni átöltözni...?
Na mindegy,  mert amikorra kellett ott voltunk. 

Maga a műsor csodaklassz volt.  Ügyesek voltak nagyon.  Szédület, hogy Marci milyen magas a többiek között.
Nagyon szépen mondta a verseket.  Sokat szerepelt. Csak lestem, mert sok verset nem hallottam még. 
Szép kis ajándékot is kaptunk a végén. 
...na meg a nap is kisütött :-)

Szemész és foci

...semmi köze a kettőnek egymáshoz...

Kedden voltunk a szemészeti kontrollon Marcival.  Kb. így zajlott:
-Hányast látsz?...  -7-et.
-Na ez kicsit kisebb,  mennyi?  -3.
-Nézzünk még egyet.  -6
-Próbáljuk meg ezt még. -1
-Na ez már nem biztos, hogy menni fog.  -8
-Hm... Ez? -9
-...Ez?  -5.

Tehát a vártnál sokkal sokkal jobb az eredmény!!!! 90%-os jelenleg...!!!
A doki sem nagyon akarta elhinni.  :-)
Így most annyi engedményt kaptunk, hogy 4 nap takarás,  3 szünet. Annyira jó :-) Mire nyaralni megyünk augusztusban,  nem kell takarni.  Hurrá hurrá!

Még egy édes Marci-duma:
-Marci mikor szoktad levenni a szemüveget?
-Hát este, hogy ne gyűrődjön össze.  :-)

A foci:
Az oviban kezembe nyomott az óvónéni egy labdát,  egy gumikarkötőt és egy oklevelet.  Marci kapta az ovifocin. Bár szegénykém amióta takarva van a szeme nem volt,  mert csak esett-kelt... Nulla térlátása van így.
Szóval az oklevelet többek között Nyilasi is aláírta.  (persze látom,  hogy a dátum sem friss,  és a szöveg sem aktuális) de maga a gesztus olyan jól esett még nekem is. 
A kicsik pedig annyira tudnak örülni ezeknek az apróságoknak.

Marci-dumák

Balaton felé megelőztünk egy lakókocsit.  (imádja Marci)  ujjongva mutatja
-Nézd Anya nézd ott volt egy lakókocsi.  Az ám egy ház amit az autó húz.
-Igen.
-Hm... A csiga is egy lakóautó... 
(háttt,  ja... ahogy vesszük)

Ma délután nyírtam a haját.  (géppel szoktam)
-Anya,  a hajnyírón van olyan kaszáló, ami a hajamat kaszálja le?
(tulajdonképpen igen...)

Helló, helló Balaton!!!!

Az elmúlt két hetet ha jellemeznem kellene,  nagy bajban lennék... Legyen elég annyi,  hogy nem volt túl nagy élmény. 
Ezért már hét közepén kitaláltuk,  hogy bocs... tojunk az egészre,  valami nagyon jó dolgot csinálunk hétvégén. 
Végül csütörtök estére azt találta ki Apa, hogy kirándulni menjünk, méghozzá nézzük meg van-e víz a Balatonban. (csurig van)

Szombaton reggel indultunk. Balatonfüred volt az uticél.  Az első utunk a szökőkút volt, majd ittunk egy kávét a kikötőben.  Sétáltunk a Tagore-sétányon, a fiúk teleitták magukat savanyú vízzel. Marci kitalálta, hogy hekket ebédeljünk, ezért átmentünk Csopakra a strandra. 
Ott a Kaktusz-teraszt választottuk.  Egyrészt, mert tuti jól főznek,  kedvesek, másrészt pedig maga a terasz a "tetőn"  van,  és nagyon jó a kilátás. 
Kedvességgel most sem volt baj.  Sőt, kaptunk ajándék palacsintákat ebéd után.
Kicsit üldögéltünk még a parton.  Zozi még régebben (kb télen) felfedezte,  hogy az telefonon az időkép alkalmazás webkamerája pont azt a képet mutatja, ahol nyáron pancsolni szoktak.  Na most ott kellett ülnünk addig amíg nem mutatott minket is...  :-)

Ezután fel- vagy lementünk a Koloska-völgybe. Megnéztük a vadasparkot. Illetve csak átmentünk rajta,  mert valami túra útvonalat fedezett fel Zozi,  és elindultunk arra.  Pár métert mentünk egy jó sűrű erdei úton, majd egy mezőre jutottunk. Fantasztikusan szép volt.  A fű akkora volt, mint a fiúk.  És pillangók,  és virágok, és hegyek,  meg völgyek,  és csend.   Még árvalányhajat is láttunk. Jó lett volna megállítani az időt. 
Végül arra az útra találtunk vissza,  ahol a vadaspark van,  így már ott ballagtunk az autóhoz. 
Na ide nyáron tuti visszatérünk. 
Még visszagurultunk Füredre,  fagyiztunk egyet, majd hazaindultunk.
A fiúk el is aludtak út közben nagyon elfáradtak.  De tele élménnyel értünk haza.  És olyan jó volt.