Bohóc fiúk

Próbálkoztam fényképezni a fiúkat, hogy közelgő szülinapjukra felkészüljek. A szokásos szülinapos fotókhoz akartam egy-egy szépre sikerült portrét készíteni, hát elég kevés sikerrel. Mert izegtek-mozogtak, pofákat vágtak vagy beledumáltak, unták és mérgeskedtek, vigyorogtak idétlenül és még sorolhatnám. 

Szóval ilyenek voltak :-D

Közben beleugráltak egymás elé, nevettették egymást, majd összevitáztak, így erről is lőttem néhányat :-) Döntse el mindenki melyik tetszik neki, nekem az utolsó a legigazibb :-)

Pecások

Na és, hogy miért is vagyok én ma szinte egész este a gép előtt??? Hát mert elmentek a pasik pecázni... vagyis hát a nagyobbak. A két Zoltán éjszakai horgászatra ment :-) Bizony ám...

Zozi már régóta rágja a fülemet, hogy micsoda igazságtalanság, hogy ő nem mehet horgászni Apával éjszakára, pedig szeretné látni a holdat, meg a csillagokat és szeretne sátorban aludni. Na ezt egyik este így elmeséltem a családfőnek és Ő nagy könnyelműen  igent mondott elsőszülöttje kérésére. Most az idő is aránylag kellemes, remélhetőleg a szúnyogok is túl vannak a vacsorán mert ma felkerekedtek, és sátorozni indultak a vízpartra. Hát a tapasztalatokat majd egyszer megírom.

Első hírek szerint épp elkerülte őket egy vihar, fúj a szél, sátor felállítva, matrac felfújva,  Zozi rosszalkodik, Apa még bírja :-) 

Hopp éppen érkezett egy kép: 

Még egy, Zozi és a hatkilós ponty :-)

Júniusunk...

Őrület... mennyi mindennel le vagyok maradva megint...

Majdnem egy hónap távlatából kicsit nehéz mindenre emlékezni, de igyekszem nem kihagyni a fontos dolgokat...(legalább...)

Tehát: khm... kitört a vakáció... igen, még június közepén... Zozi az utolsó napon egy alkotással köszönte meg az óvónénik szeretetét, egész évi munkáját. Bevallom az ötletet egy másik kedves Óvónénitől vettük kölcsön, cseppet felturbóztuk a virágokat ugyanis préselt virágból ragasztottuk :-)  A lényeg a lényeg, tetszett az óvónéniknek szerintem. 

Persze az Apák napja még ez után jött, de arról már írtam.

A következő két hét nagyon egyhangúan telt... reggel Zsuzsi és a kicsik velem együtt indultak. Ők a Mamihoz, én pedig dolgozni. Munka után összekapartam a népemet és szinte csak a vacsora-fekvés esti rutinja maradt... :-(

Közben izgalom is akadt...nem a jobbik fajtából...  Zoli autóját összetörte egy figyelmetlen sofőr... épp a navigációt bűvölte a "kedves úr"  Pár pillanaton múlt, hogy Apácska nem ült benn az autóban... A kár jó nagy, gyakorlatilag az autó bal oldala teljesen tropára ment... majd fizet a biztosító... egyszer... addig használhatatlan... 

Június utolsó napjaiban elérkezett a szülinapom :-) Azt már megmutattam, hogy mi várt itthon: Zsuzsitól egy szál virág, Zozitól pedig egy alkotás :-) Zoli később ért haza, egy tortával és virággal :-) A fő meglepetést másnapra tartogatta: kikapcsolódás kettesben. Imádom a gyerekeimet, de néha annyira jó nélkülük jönni-menni, olyan dolgokat kipróbálni amit velük nem lehet. Ez egy ilyen nap volt. Papa és Mama vállalták a gyerekeket, mi pedig útnak indultunk. Egy olyan helyre ahol olyan dolgot próbálhattam ki, amit már régóta szerettem volna, de nem volt rá sem lehetőség, sem idő, sem-sem-sem... Szóval itt voltunk . Glock 17-tel lőttem. :-) Zoli még kipróbált egy még nagyobbat, de arra én már nem vállalkoztam... Milyen volt? Olyan húúúbasszus hatalmas élmény, egyszerre félelmetes, tekintélyt parancsoló, maximális összpontosítást elváró, diadalmas érzés. Egy cseppet felhúzta a szemöldökét a lőtér vezetője amikor arról érdeklődött, hogy milyen a lövész előéletünk. Zolinál oké, mert neki van... de én eddig maximum játékpisztolyt fogtam a kezemben :-) 

Ennek ellenére eltaláltam a lőlapot :-) (ezen én lepődtem meg a legjobban) sőt, a végén már annyira belejöttem, hogy ahova céloztam nagyjából oda is sikerült lőni :-D 

A nagy izgalmak után megebédeltünk és megkerestük az óriáskereket a belvárosban. Igen-igen-igen, felültünk!!! Fantasztikus volt. Erről nem is tudok többet mesélni, mert ezt érezni kell... csodálatos, olyan, mintha az egész világ az enyém lett volna. Jó kis szülinap volt :-) A gyerekek nagyon jól elvoltak, élvezték a nagyszülői kényeztetést, alig akartak hazajönni... 

Rajzos...

Valamikor réges-rég.... KópéCsirkék anyukája Bea mutatott Mátérajzokat. Írtam neki, hogy Zozi nagyon hasonlóan rajzol, épp kezdi használni a színeket legnagyobb örömömre. Majd egyszer megmutatom én is...
Most végre, hogy géphez jutottam, pótolom az elmaradásom (legalább egy részét) :-D
Íme:  Sajnos egy részük igen gyűrött, mert apróra összehajtva a nadrág zsebében érkeztek haza, de nekem nagy kincs így is.

Ma kaptam :-)

Ma amikor hazaértem ez várt a szobánkban az ágyam mellett.

Nem kicsit örültem.

Apák napja

Próbáltam utánaolvasni, hogy honnan is ered és mióta ünneplik az Apák napját. Gondoltam be is szúrok egy kis "történelmet" ide a blogba, de az túl személytelen lett volna.
Azt vallom a kevesebb, néha több. így most is csak ilyen egyszerűen:

ISTEN  ÉLTESSE AZ APUKÁKAT, LEENDŐ APUKÁKAT, NAGYPAPÁKAT!


Idén Zozival egy verset tanultunk meg, ezzel leptük meg Apát.

Ovis kirándulás

Bár még szinte most értünk haza, de gyorsan blogra vetem... mert ez is kimarad... 

Tehát, ma kirándulni voltunk Zozi csoportjával Abonyban a vadasparkban. Hát az idő nem volt túl barátságos, mert hol csepergett, hol pedig elállt az eső, de nem volt olyan vészes :)

Reggel az ovi udvarán vártuk a buszt. Érkezés után tízóraizás következett, majd végig sétáltunk az állatkerten, minden állatot jól "kibeszélve" (megsúgom, a vizilónak nagyon rondák voltak a fogai, biztosan nem szokta mosni :-) ) 

Amikor már minden állatot jól körbenéztünk a gyerkőcök még játszótereztek egy jó nagyot, majd délben hazaindultunk.

Érdekes volt látni mennyit fejlődtek a gyerekek egy év alatt. Akkor még szinte minden gyerek mellett volt egy szülő is, most hatan voltunk anyukák. Már nem volt Zozi sem úgy "rámragadva" mint tavaly, sokszor úgy kerestem a szememmel, hogy hol is van... meg van-e még :-)  Nagyon felszabadultak, vidámak voltak. Szuper kis csapat.

Májusunk...

Hát jól nem adtam hírt magunkról, de ennek most több oka van, minthogy mesélni kezdjem. 

Így inkább képeket hoztam, merthogy jó pillanataink is voltak...

Április legvégén amikor olyan csuda jó idő volt, fagyizós-sétálós délutánt tartottunk és még egy körhintázás is belefért. 

Május első napjaiban horgászni voltunk. Bár hal nem került a hálóba, de nagyon sok képet sikerült készíteni a gyerkőcökről. Találtam köztük néhány jobbat is... 

Marcit még mindig nehéz fényképezni, mert hozzám hasonlóan nem szereti, illetve állandó mozgásban van, így mire lekapnám már csak a háta van megörökítve... vagy én vagyok lassú???

Zoziról viszont annál több kép van, mert ő szívesen megáll egy-két pillanatra :-) Olykor persze pofákat is vág, mert azt hiszi milyen mókás... viszont tökéletesen igaz, hogy bármilyen arcot is vágnak a gyerekek a képeken, nekik jól áll.

Végre Zsuzsi is felülemelkedett a morcosságán, így róla is készült néhány jól sikerült... Úgy hiszem most vagy egy évig nem szabad kérnem tőle hasonlót...

Aztán eljött a május vége és az ovis évzáróval egybekötött anyák napi műsor is. Édesek voltak, mint mindig. Zozi külön kérte, hogy az óvónénivel is készüljön kép, kérése teljesítve, sőt túlteljesítve, még a kedvenc dadusunkat is sikerült rábeszélni egy csoportképre.

Június első szombatján Zsuzsival pestre kellett mennünk, így kerestünk valami gyerekbarát programot is, kimentünk a Hajógyári szigetre. Szerencsére az idő csodás volt, a gyerekek pedig nagyon élvezték a játékokat. Zozi az első pillanatban birtokba vette a csúszdákat, Marci inkább motorozott futkározott. Azt hiszem máskor is odalátogatunk :-)

Blogdíj

Kaptam egy nagyon kedves díjat egy számomra nagyon kedves blog-baráttól Mártitól . :-D

Sajnos mostanában elvesztem a mindennapok sűrűjében és ezt a nagyon kevés maradék időt nem a gép előtt töltöm... Így igazából nem is olyan nagyon érdemlem meg ezt a kedves virágot hozó kisleányt... De mindenesetre nagyon megtisztelő számomra, hogy Márti rám gondolt, az pedig ahogy átadta az olyan igazán a szívemig hatolt. Igazi mentőöv volt ez most nekem... Nehéz hónap volt ez a május, bár voltunk fenn a nap közelében is, de bizony megjártuk a poklot is... 

Persze ez itt most az ünneplés ideje :-D  Szóval köszönöm, köszönöm, köszönöm Márti :-) 

A szabályok pedig: 

1. Megemlítjük, hogy kitől kaptuk a díjat.

2. Felsorolunk 4 bloggert, akinél 200-nál kevesebb a feliratkozott rendszeres olvasók száma.

3. Egy-egy kommentet hagyunk a kiválasztott 4 blogon a díjazásról

Az 1. pont kipipálva :-)

2. Na itt nem lesz könnyű dolgom, hiszen pont a "lustaságom" miatt már sokan megkapták a díjat...

Szeretném átadni Pocilakónak . Nagyon kedves ez a lány nekem. Bár most nagyon nehéz napok/ hónapok vannak mögötte, de szeretnék egy csepp mosolyt csalni az arcára, és biztosítani arról, hogy igenis nagyon értékes emberke. Nagyon-nagyon szurkolok érte. 

Következő választottam Szeri  akivel (és családjával) igazi élmény volt a találkozás :-)  Szeretem lazaságát, hogy komoly dolgokat is olyan könnyedén tud venni, de mégis meg van benne a "kötelező" higgadtság.

A harmadik Virág akinek két csöpp fiáról mindig szívesen olvasom a történéseket. Szeretem kópéságukat, Virág pedig úgy írja le, hogy szinte magam előtt látom őket.

A negyedik pedig Verde Lunaria bár nála csak ritkán kommentelek, de mindig szívesen olvasom. Ő számomra amolyan jókedvre derítő lány. Ha nála vagyok szinte mindig mosolyogva jövök el.

Vannak még, lennének még kedvenceim, de ők már vagy megkapták a díjat, vagy bezárkóztak. 

Anyák napjára

Idén anyák napjára Zozi a következő versekkel és énekkel készült. 

Így kívánunk mi minden kedves Anyukának, Nagymamának, leendő Anyukának nagyon boldog anyák napját.