Júniusunk...

Őrület... mennyi mindennel le vagyok maradva megint...

Majdnem egy hónap távlatából kicsit nehéz mindenre emlékezni, de igyekszem nem kihagyni a fontos dolgokat...(legalább...)

Tehát: khm... kitört a vakáció... igen, még június közepén... Zozi az utolsó napon egy alkotással köszönte meg az óvónénik szeretetét, egész évi munkáját. Bevallom az ötletet egy másik kedves Óvónénitől vettük kölcsön, cseppet felturbóztuk a virágokat ugyanis préselt virágból ragasztottuk :-)  A lényeg a lényeg, tetszett az óvónéniknek szerintem. 

Persze az Apák napja még ez után jött, de arról már írtam.

A következő két hét nagyon egyhangúan telt... reggel Zsuzsi és a kicsik velem együtt indultak. Ők a Mamihoz, én pedig dolgozni. Munka után összekapartam a népemet és szinte csak a vacsora-fekvés esti rutinja maradt... :-(

Közben izgalom is akadt...nem a jobbik fajtából...  Zoli autóját összetörte egy figyelmetlen sofőr... épp a navigációt bűvölte a "kedves úr"  Pár pillanaton múlt, hogy Apácska nem ült benn az autóban... A kár jó nagy, gyakorlatilag az autó bal oldala teljesen tropára ment... majd fizet a biztosító... egyszer... addig használhatatlan... 

Június utolsó napjaiban elérkezett a szülinapom :-) Azt már megmutattam, hogy mi várt itthon: Zsuzsitól egy szál virág, Zozitól pedig egy alkotás :-) Zoli később ért haza, egy tortával és virággal :-) A fő meglepetést másnapra tartogatta: kikapcsolódás kettesben. Imádom a gyerekeimet, de néha annyira jó nélkülük jönni-menni, olyan dolgokat kipróbálni amit velük nem lehet. Ez egy ilyen nap volt. Papa és Mama vállalták a gyerekeket, mi pedig útnak indultunk. Egy olyan helyre ahol olyan dolgot próbálhattam ki, amit már régóta szerettem volna, de nem volt rá sem lehetőség, sem idő, sem-sem-sem... Szóval itt voltunk . Glock 17-tel lőttem. :-) Zoli még kipróbált egy még nagyobbat, de arra én már nem vállalkoztam... Milyen volt? Olyan húúúbasszus hatalmas élmény, egyszerre félelmetes, tekintélyt parancsoló, maximális összpontosítást elváró, diadalmas érzés. Egy cseppet felhúzta a szemöldökét a lőtér vezetője amikor arról érdeklődött, hogy milyen a lövész előéletünk. Zolinál oké, mert neki van... de én eddig maximum játékpisztolyt fogtam a kezemben :-) 

Ennek ellenére eltaláltam a lőlapot :-) (ezen én lepődtem meg a legjobban) sőt, a végén már annyira belejöttem, hogy ahova céloztam nagyjából oda is sikerült lőni :-D 

A nagy izgalmak után megebédeltünk és megkerestük az óriáskereket a belvárosban. Igen-igen-igen, felültünk!!! Fantasztikus volt. Erről nem is tudok többet mesélni, mert ezt érezni kell... csodálatos, olyan, mintha az egész világ az enyém lett volna. Jó kis szülinap volt :-) A gyerekek nagyon jól elvoltak, élvezték a nagyszülői kényeztetést, alig akartak hazajönni...