Kedveseim!

 Azon gondolkodom becsukom az ajtót. Vannak dolgok amiről lehet írnék, de így nyitottan nem fogok. Gyakran inkább nem írok és ez nem jó.

Így ha van még valaki aki olvas... és továbbra is maradna velünk akkor kérnék egy email-címet ahová küldhetek meghívót. 

Köszönöm megértéseteket. 

Csömöte csörte

 Olyan szépen leírták a GiMiblogban, idézek...

Mint eddig minden évben, idén sem maradhatott el a szeptember 18-án tartott Csömöte Csörte, ahol a kezdő osztályok diákjait ismerhettük meg. Iskolánk új diákjai délelőtt és délután izgalmas feladatokon és programokon vettek részt, hogy iskolánk ˝teljes jogú tanulóivá váljanak˝.

Újoncaink 7:45-kor napjukat tánccal kezdték: bemutatták a gólyatáborban tanult táncot. Az első óra utáni szünetben a végzős évfolyam diákjai és a Dök segítői köszöntötték a Csömötéket, utána pedig 2 feladatot kaptak: az összes gólyának le kellett venni a cipőjét és eldobni majd összeszedni minél gyorsabban. Ezt a versenyt az 9.e osztály nyerte. A második feladatnál minden tanuló felállt a pálya egyik szélére, majd kellett tenni egy kört. Aki sétált vagy rosszul csinálta az elvárthoz képest, pontlevonást kapott. A két feladat között a tábori tánc zenéjét meghallva, természetesen ismét a gólyatánc következett. 

A játékos feladatok a második szünetben folytatódtak.  Újabb 2 feladat volt, amit teljesíteniük kellet. Az első feladatban minden osztályból kiválasztottak 2 tanulót, egy fiút és egy lányt, akiknek egy újságpapírra kellett állniuk és táncolniuk, majd bizonyos időközönként hajtani a papíron. Ezt a játékot a 7. a osztály nyerte. Ezzel párhuzamosan a másik feladat az volt, hogy osztályonként szintén 2 csömötének el kell mennie és megkeresnie 2 olyan színű labdát, mint amilyen az osztálya színe is.

Ezután ismét táncra perdültek, immár harmadszorra is eltáncolták a gólyatáncot, s ezzel a délelőtti programok véget is értek. Délután három órakor kezdődött az esemény, melyre már nagyon vártak, mind a kezdő, mind a felsőbb évfolyamok diákjai.  A verseny első feladata a táncos produkció bemutatása volt. A feladatot a 9. e osztály kezdte, akik Aprajafalvára kalauzoltak minket, a Hupikék Törpikék előadással. Ezután megismerhettük a Mézga családot, akiknek a bőrébe a 9.b osztály bújt. Ezt követően megjelent Süsü, a sárkány a 9.c osztály jóvoltából. Végül, de nem utolsó sorban, következett a 7.a osztály, a Hófehérke és a hét törpe című műsorral, mely nagy meglepetést okozott mindenkinek.       A tanár-diák tánc is viccesre sikeredett, csakúgy, mint az Arany balladákból formált rappek. Igencsak megnevettették a nézőket, ugyanis minden osztály remek előadást produkált. Ezt követően a pallérozós zene hívta versenyzőinket egy közös gólyatáncra, amit háromszor is előadtak, s emellett néhány régóta idejáró növendék is táncra kélt a pálya szélén. Nagyon jó hangulatban volt részünk, s a hab a tortán a diákok fogadalma volt, melyet féllábon állva kellett kántálniuk. Végezetül az osztályok értékelése és eredményhirdetés zajlott le udvarunkon. Első helyezést ért el a 9.b osztály, második lett a 7.a, harmadik helyen a 9.c végzett, s nem utolsó sorban negyedik lett a 9.e osztály.

Napjainkban

 Múlt héten azthiszem szerdán Marci orrfújására ébredtem hajnalban… Úgy igazán csodálkozni sem tudtam, mert a reggelek hidegek voltak, délután pedig szinte olvadtunk a forróságtól. Marcira pedig hiába adok reggel hosszúnadrágot, nem cseréli le szünetben… így egy rommá izzadt gyereket hoztam el délután a suliból. Na szóval, belenéztem a torkába, tiszta. Nem köhög, nem lázas, nem megy a hasa, nem fáj semmije… suli. tanítónénivel beszéltem, szerinte is menjen.  Kimostam az orrát sós vízzel, ment az orrspray és napközben 1-2 alkalommal kellett kifújnia. Péntekre az én torkom durrant be. Mondjuk biztosan nem tett jót a hideg sör. Na nem ám, csak Fanta volt J  Torokra is van tuti gyógymód, van egy brutál erős mentholos szájvizünk, na az minden bacit kiöl. Szombatra, na jó inkább vasárnapra nem volt semmi bajom. Dehát van még két fiú a családban Zozi vasárnap estére, Zoli hétfő reggelre fájlalták a torkukat. Azért kicsit pánikba estem, mert Zoziéknak hétfőre volt beütemezve a gimiben valami kötelező védőoltás. Felhívtam az osztályfőnököt, hogy mit csináljak… biztos örült nekem hajnali fél hétkor, de indulnunk kellett 10 percen belül… arra jutottunk, hogy miután semmi más tünete nincs Zozinak, menjen a suliba, de a doktornéninek feltétlenül mondja a torokfájást. Így is volt. Na annyira nem volt vészes a dolog, hogy semmi elváltozást nem látott a dokinéni, így még az oltást is megkapta. Mondjuk vasárnap estétől napi többször öblögetnie kellett. Annyira de annyira durva, hogy ilyen banális semmiségektől is félnünk kell… alapból nem is foglalkoznánk vele szinte, de most azért mindenkiben benne van a félelem… ááá legyen már vége…

Tegnap a zeneiskolába mentem  rohantam Marciért, lendületből be az ajtón, kettesével fel a lépcsőn… illetve csak akartam, mert a lépcsőfordulóból visszaparancsolt a portás néni… Hát nem szabad szülőknek felmenni… Hát no… nem volt eddig erről szó, megbeszélve is úgy volt, hogy a terem előtti pihenőben találkozunk Marcival… de könyörtelen volt. Így telefonáltam G bácsinak, hogy Marcit küldje le az udvarra, ha végeznek. Nincs ezzel semmi gond, csak jó lett volna tudni előre. Ja és a szolfézs órák is elmaradtak, mert beteg lett a tanárnő. Szóltak… amikor kezdődött volna…

Zozi teljesen önjáró… egyedül megy haza, zene suliba, onnan haza… nagyon bejött neki, hogy reggel visszük a rollert és hazafelé már azzal gurul. Jobb, hogy nem látom micsoda sebességgel hajthat, de szinte 0 idő alatt tesz meg kilométereket…

Pénteken lesz a gimiben a híres „Csömöte-csörte” itt avatják a bejövő osztályokat. Feladatok lesznek. Nagy titok övezi. Lelkesen készülnek. Kicsit szíven ütött az osztályfőnök email-je vasárnap… a program délután 3-tól van hirdetve, ha vége szerveznek egy tanár-szülő ismerkedős délutánt ami szerintem tök jó is lehet. Csak… szóval, mi szülők magán a sulis rendezvényen nem vehetünk részt. Ez csak az ő bulijuk… Értem… nagyok már, nem kell őket pátyolgatni… nem is akarom… de igen de olyan jó lett volna látni… valami táncos műsorral készülnek, kaptak témákat Zoziék osztálya a Hófehérke és 7 törpét. Zozi lesz Szundi. Biztosan lesz róla videó, de az nem olyaaaan…  Na de nincs mit tenni, ez van… szoktatnak hozzá, hogy egyre kevesebb dolgukban vehetünk részt. Majd jövök képekkel, ha tudok letölteni a gimi-blogról.

Vágjunk bele!

 Marci évnyitója vasárnap délelőtt volt… mi pedig épp csobbantunk a Balatonba 😍  -egy amolyan nyárzáró lubiclokás keretében-

Bár kicsit Marcira hoztam a frászt amikor úgy félúton a visszafojtott röhögéstől könnybelábadt szemmel és amennyire tudtam komoly hangon közöltem, hogy atyééég vissza kell fordulnunk, mert 10-kor évnyitó.  Szerencsére nem bántódott meg nagyon amikor azt mondtam, hogy nyugiiii csak online vehetünk részt. Persze azóta sem néztük meg a felvételt, az egyik anyukától informálódtunk, hogy volt-e valami érdekes vagy életbevágóan fontos megjegyeznivaló. Nem… csupán a szokásos. Amióta a régi Igibá elment másik városba, sem az évnyitó, sem az évzáró nem érdekes előadás már. Bár az új igazgató bácsi egy jóságos nagypapa, de messze sincs olyan közvetlen, mint a régi. Na szóval, kedd reggeli sulit már nagyon várta Marci. nem a tanulást, hanem a haverokat, persze szerintem a diákok száz százaléka így volt ezzel. Az iskola kapuján szinte be kellett lökni őket, ugyanis, mi szülők csak addig mehettünk. Ők hőmérőzésen, kézfertőtlenítésen estek át, majd mehettek a terembe. Ami számukra új volt. Illetve a suli is, mert eddig a „kisiskolába” jártak, a tér túloldalára. Persze átjártak tornázni, úszni, ünnepségekre, de hát semmit nem mondott az, hogy földszint 8-as terem, vagy emelet 31-es… illetve Marci tudta melyik lesz a termük, mert Zoziék is anno itt voltak alsóban. Szerettük ezt a termet, jó világos, meleg, csendes, ugyanis nem az utcára és az udvarra néznek az ablakok, hanem egy hátsó kisudvarra, ami egyébként az ő kis területük. ott csak az ő osztályuk játszik. Ennek a mostani helyzetben nagyon örülök. Így is nagy rémség számomra az ebédeltetés, mert ott aztán a nyolc osztály egymást váltva megfordul. Persze mindenhol vannak kihelyezett fertőtlenítőszerek, a kézmosó folyékony szappanok eddig is fertőtlenítőszert tartalmaztak –ezért mindig is külön hálás voltam-  csakhát ki tudja milyen hatékonysággal használják őket nagy sietségükben.

Na jól elkanyarodtam… szóval Marci összeszedte az épp a kapuban várakozó osztálytársait és bevezette őket a termükbe. Úgy ott hagyott, hogy hátra sem nézett 🙂

Nagyon jól érezte magát az első nap, mindenki elhűlve nézte, hogy mekkorát nőtt. Hát igen, eszméletlenül sokat. Mindent kinőtt, cipőket, zoknikat, a ruháiról nem is beszélve, de még az alsónadrágjait is. Persze ez így jó.

 

Zozi évnyitója kedden reggel volt. A gimi előtt gyülekeztek, oda kellett kísérni. A sulizászló után ők voltak az első vonuló osztály. Szívet melengető volt, ahogy az Igazgatónő amikor elment mellettük, pár kedves szót mindenkinek mondott. Fél 8 előtt elvonultak a templomba, hogy aztán ott mi történt nem tudom J gondolom tanévet nyitottak. Illetve annyit mondott Zozi, hogy fogadalomtétel volt a bejövő osztályoknak. Aztán nagyon többet nem is lehetett kihúzni belőle ezzel a témával kapcsolatban. Az órarendet már előzőleg megkapták. Háát gyilkos… nem is az óraszámok, mert 6-6 órájuk van minden nap, kivéve a péntek, mert az csak 5, hanem az összetétele… a hétfő az valami borzasztó… na de azt mondják teher alatt nő a pálma. Hazahozott egy jelentkezési lapot szakkörökre. Mááár jelentkezett is Ijászatra (mert az kiváltja a délutáni tesit), GimiBlog szerkesztésre és fotózásra, jaa és DÖK-re… Hát az első reakcióm az volt, hogy jóóó oké, szuper. A második, hogy ééés mikor akarsz tanulni? Mert ehhez még hozzájön egy dupla zeneirodalom óra és két hangszeróra.  A zeneórákat egész jól sikerült összerakni, Zozinak hétfőn ugyan van egy óra lyuk a hangszer és a zeneirodalom közt, de addig majd írja a leckéjét a brutális nap után (hahaha szerintem a telefont fogja nyomkodni, mert a zeneiskolában van wifi) Jaaa és a telefon. Ismét kicsit elgurult a pirula, amikor az osztályfőnökük augusztus elején jelezte, hogy minden gyerek csináljon FB profilt, mert ő csinált egy osztálycsoportot ahol minden információt közölni fog. Pedig annyira de annyira nem akartam mééég…. mert eddig hiába nem érdekelte a FB, de most azóta folyamatosan csekkolja, hogy jött-e valami újabb üzenet és ha már ott van végig is nézi gyorsan mi történt. Egy szélmalomharc, hogy én lerakatnám velük a telefont, ők pedig tolják a kezükbe. Arról már nem is beszélve, hogy 12 évesen nem is lehetne profiljuk. Hát no…

 

Na száz szónak is egy a vége…

Bár én nem hallottam, de attól gondolom elhangzott:

A 2020/2021-ES TANÉVET MEGNYITOM.