Digitális oktatás- Hangszervizsga a gyerekszobában

Lassan vége a tanévnek. Legalábbis a zeneiskolásnak. Kicsit azért nem bánom, hogy egy készülni valóval kevesebb. 

Mert szeretnek a fiúk zenélni, de valahogy mindig ez az utolsó amit elővesznek. A szolfézsról meg ne is beszéljünk... Ha Marci szolfézstanára nem ír rám áprilisban, akkor a feledés homályába veszett volna a tantárgy. Volt ugyan egy csoportmeghívóm a Fb-on, de nem igazán fogtam fel, hogy azon a csatornán heti két alkalommal lecke érkezik... Így aztán nekiálltunk, bepótoltuk, visszaküldtük. 

Zoziék szolfézstanárának nem sikerült így összecsődíteni a csapatot... (pedig a nagyobbaknak hamarabb van közösségi csatornájuk...) őt én kerestem meg. Küld ugyan pár leckét, de nem kéri vissza... ez azért is gáz, mert Zozinak most lett volna a vizsgája... A tanárnő május elején közölte, hogy bizonytalan ideig elhalasztják... majd valamikor levizsgáznak... 

• 
  

Na szóval így esett,  hogy "csak" hangszervizsgát tettek a fiúk.  Heti két alkalommal többé-kevésbé rendesen voltak órák. Azért többé-kevésbé,  mert volt amikor 20 perc alatt végzett a két gyerek... Nem volt egyszerű, Viberen keresztül online zeneórát adni-venni... De végülis amit kellett megtanultak és a tegnapi napon megtörtént a vizsga.

Alkalomhoz illően fehér inget vettek. Zozi azért bepróbálkozott,  hogy maradhat-e a szabadidő nadrág rajta 🙂 Hát kicsit reklamált ugyan, de a farmert azért felvette... az ünneplős fekete nadrágra egyiket sem tudtam rábeszélni. Hajnalos ügyeletes voltam, ilyenkor 2 körül hazaérek, így pont még meg is tudtam őket fésülni 🙂 Aztán hajrá, G bácsi bejelentkezett, köszöntötte a fiúkat, ledokumentálta a vizsgát, kamera indult ééés mehet. Szépen játszottak a fiúk. Zozinak 4 darabja is volt, eredetileg 3, de hétfőn kapott hozzá mégegyet. Angol népdalokat játszott. 

Marcinak 3 darabja volt. 

Amikor végeztek, kicsit összegezte G bácsi az évet, megköszönte a munkájukat. Még nem biztos teljesen, de ha indul tehetséggondozó tábor akkor várja őket. 

Közben lőttem néhány fotót, így az itthoni dokumentáció is  megvolt. 

Nos ezen is túl vagyunk,  lassacskán vége lesz az évnek... 

Kellemest a hasznossal avagy Digitális oktatás testnevelés óra...

Zoziék tornatanárnője "okos" házifeladatokat ad. Nem mellesleg itt lakik a lépcsőházunkban, tehát nagyjából képben van, milyen "egyszerű" egy lakótelepi gyermeknek összehozni a leadandó leckéket. Mert bizonyám, nem elég a napi mozgásnaplót megírni, de bizonyítani kell, hogy elvégezte a feladatot. Ilyen volt például, hogy tartásjavító feladatokról kellett bemutató videót készíteni. Ok, a gyakorlatsort még csak-csak megcsinálta, de a lakásnak nincs akkora szabad területe, hogy ha felvesszük a telefonnal az egész gyerek láthatóan beleférjen. Így aztán a videó a ház mögötti füves placcon készült. Hasonlóan fincsi feladat volt az ugrókötelezés is. No most mi fiús család vagyunk... nincs ugrókötelünk, de mivel szerintem az egész iskola ugyanazt a feladatot kapta, az egész városban nem volt kapható egy üzletben sem. Semmi gond, kaptunk kölcsön egy lányos anyukától, akinek gyorsan meg is tudtam hálálni... a következő házi feladat,  labda kapura lövése volt. Bizonyám, van nekünk játék focikapunk 🙂 

Aztán volt még hasonló jó pár. Eddig semmi sem fogott ki rajtunk. Egyébként úgy zárójelben... minden nap leküldjük őket játszani a ház mögé, fociznak vagy tollasoznak, vagy futkároznak kicsit. Illetve szinte minden hétvégén kitekerünk az erdőbe.

A feladat a hétre a következő: kitartó futás, séta vagy kerékpározás 3 alkalommal. Amit a telefon egyik alkalmazásával illetve annak a képernyőfotójával igazolni kell... 

Hát no... én tuti nem tudok kitartóan futni. Bocsi, de a gyerek nem fog kezében a telefonnal futni, így ezt ejtettük. Egyik este leküldtem a fiúkat menjenek pár kört és naplózzák. Ebből 30 percet kell igazolni... 

Mára volt a kerékpározás betervezve, de Apa elvitte magával a kerékpár zárkulcsait, így nem jött össze. 

No sebaj, kimentünk autóval az erdőbe, és ott naplóztunk sok-sok sétát. Na nem céltalanul bolyongtunk, hanem bodzavirágot   szedtünk, két hatalmas szatyorral. Egy részét kitettem száradni a kamrába, de nagy része már ázik és fincsi szörp készül holnapután belőle.

(A harmadik mozgás is séta lesz... holnap kirándulni készülünk...) 

Négyen nyolckeréken

Nagyon-nagyon betartottuk a fiúkkal ezt a bezárkózósdit. 

Tényleg komolyan vettük/vesszük. Azon kívül, hogy naponta lezavarom őket a ház mögötti füves területre focizni/tollasozni/rohangálni nincs nagyon lehetőség a mozgásra.

Így aztán szinte minden hétvégén biciklire pattanunk és kitekerünk a közeli parkerdőbe. Van amikor sétálunk kint, van amikor csak tekerünk a fák közt, élvezzük a csendet, madárcsicsergést.  (és köpködjük a félig lenyelt bogarakat 🙈)

Jó látni ahogy az elmúlt hetekben szinte robbanásszerűen felébredt a természet.

Először alig-alig voltak levelek a fákon, most pedig már vannak olyan részek, hogy jól be kell húzni a nyakunkat, hogy egy-két lelógó ágacskába bele ne akadjunk.

Most szombaton különösen imádtam az egész kiruccanást, minden olyan bódítóan virágillatú volt. A bodza, az akác, meg minden más. Szép is, meseszépek a pipacsok, az erdei virágok. 

Most olyan állítsuk meg az időt érzés.